Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-04-10 / 80. szám

1943 ÁPRILIS 10. SZOMBAT MagwMelet IV. évfolyam # POLITIKAI NAPILAP # 8 0. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Folytatják és még ez évben befejezik a visszatért délzalai területeken a földbirtokpolitikai eljárást Illetékes helyen a következő értesülést nyertük: A földmívelésügyi minisztérium délvidéki földbirtokpolitikai kirendeltsége újra meg­kezdte a télen félbeszakadt birtokpolitikai el­járást a visszatért délzalai területeken. Ajz alsólendvai járásban dr. Szerdahelyi Ernő törvényszéki bírö vezetése alatt álló bizottság már működésben van. Rövidesen a Csáktornyái járásba is kiszáll a bizottság dr. öreg János törvényszéki bírónak (a vas­megyei muraszombati járásban pedig dr. Mo- kády Béla járásbírónak) irányítása mellett. A bizottság földbirtokpolitikai ténykedése ki­terjed a jugoszláv uralom alatt életbeléptetett mezőgazdasági reform során juttatott ingat­lanok tulajdonjogának felülvizsgálatára és az eljárás folyamán újólag birtokhoz juttatott személyek véglegesíttetnek a tulajdonjogban. Ezúttal is hangsúlyozni kell, hogy a felül­vizsgálatnál elsősorban a nemzethűség szem­pontjából bírálják meg a jugoszláv uralom idejében juttatottak személyeit. Földet min­denekelőtt azoknak a magyaroknak juttatnak, akik a jugoszlávok idejében elnyomást szen­vedtek, de birtokban hagyják mindazokat az ős­lakókat, muraközi, vagy vend anya­nyelvűeket, akik a nemzethez való hűség szempontjából kifogás alá nem esnek. A bizottságok birtokpolitikai tevékenységü­ket olyan ütemben fogják lefolytatni, hogy az még ebben az évben teljesen befejeződjék. A jutta'tott birtokok tulajdonosait terhelik a műszaki költségek, maga a juttatás azonban nemzeti ajándéknak minősíthető, mivel a kataszteri tiszta jövedelemnek mind­össze negyvenszerese az a megállapított ár, amelyért az állam a földet birtokukba jut­tatja. Ha valaki a birtokában hagyott ingat­lanért már a jugoszláv juttatás során fizetést teljesített, a lefizetett összeget neki betudják a megállapított átvételi árba. Remény van arra, hogy ezen intézkedések megfelelnek annak az általános kívánságnak, amely a földbirtokjuttatásnak gyors felülvizs­gálatát és elintézését szorgalmazta. Vitéz gróf Teleki Béla zalai fő­ispán kezdettől fogva szívén viselte az ügyet és minden lépést megtett, hogy az érdekelt lakosságnak nyugtalanító érzése megszűnjék, hogy az ingatlanok birtoklását illető bizony­talanság állapotának véget vessenek és hogy így az ellenséges szándékú hírverés iz­gató anyaga is kiküszöböltessék. Két napalatt150darabtollvánkof készült el a Zalában ápolt hadisérülteknek Virágzó fák tanítása Csupa ígéret a korán beköszöntött tavasz. A melengető napsugár kicsalta már a gyü­mölcsfák bimbóit. Sok helyen már fehér és rózsaszínű menyasszonyi ruhába öltöztek a mandula- és kajszifák. Dús virágfüzéreik bő termést ígérnek. A csendes, meleg eső nyo­mában új erőkre kapott a tikkadt, szomjas föld. Erősödik a gabonavetés és üde zöld­ben mutatkoznak a kerti vetemények is. A korai tavasznak ez a bőséges Ígérete a Gond­viselés áldásának mutatkozik a múlt év mos- tohasága után. Most milliók imája sóhajt az Ég felé, hogy Isten jósága maradjon is ve-, lünk. Hogy ami időben és a természet zsen- dulésében most csak ígéret, áldást osztó való­ság legyen a magyar termések beérésekor. Imádkozzunk a Gondviselés jóságáért. Hogy ha szűkre szabottan is, de meglegyen a biztos kenyerünk és az üde, buja legelők füvén találjon elegendő táplálékot a jószág. Isten ilyen tavaszi ígéretes jósága talán azért mu­tatkozik meg, hogy azokból mi, magyarok is új erőket meríthessünk ránk váró feladataink elvégzéséhez. Mert rá kell döbbennünk, hogy amikor a keresztény polgáriasultság érdekében fegyverbe öltöztünk, ugyanakkor saját sorsunk és jövőnk biztosítása is a feladatunk. Ki tudja, mikor nyújt a Gondviselés 'alkal­mat arra, hogy ezeréves földünk jövőjét és sorsát úgy a kezünkben tarthassuk, mint mpst, amikor egész Európa és talán a világ új elrendeződésének óriási harca folyik. Rá kell döbbennünk, hogy amikor ilyen feladatok megoldása mered elénk, arra úgy kell fel­készülnünk, hogy a döntő harcok idején meg­állhassuk a helyünket. Lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk, vájjon már eddig győzelmes fegyvereink mellett erősek vagyunk-e lelkileg is? Egybeolvad-e minden magyar lélek, erő, akarat és testvériség? Akarunk-e minden ál­dozatot vállalni és áldozatkészségünket úgy megcsillogtatni, hogy azon minden nép ámu­latba essék? Akarjúk-e, hogy ez az áldott magyar föld mindvégig a rend, fegyelem és kitartó munka sziklánál erősebb vára legyen? Akarjuk-e alávetni magunkat minden törvé­nyes intézkedésnek, megszorításnak, ha még olyan szigorúak is? Szánjuk és bánjuk-e mind­azokat a bűnöket, amelyeket eddiig a termelés és árúelosztás, az egyenlő mértékkel való mérés kötelező rendje ellen elkövettünk és megvan-e az erőnk, a hitünk arra, hogy ezen­túl mindez jóra változik? Olyan kérdések ezek, amelyekre sürgősen válaszolnunk kell lelki­ismeretünk előtt, mielőtt ebben a csodásán Ígéretes tavaszban jövőnk képének kialakulását fürkésszük. A Gondviselés jóságos tavaszi ígéretét azzal kell meghálálnunk, hogy egybe­olvadó lélekkel és erővel, közös szent magyar akarattal és mindenre való elszántsággal áll­junk a közeledő döntések elébe. Mert ebből a döntésből a magyar reményeknek és célok­nak boldog valóságának kell kialakulnia és megérlelődnie. Magyarország sorsa is most érik Európáéval együtt. Ezt a sorsot csak a töretlen, rendíthetetlen, megdönthetetlen szent magyar egység és erő biztosíthatja. Erre ta­nítsanak meg a virágbaborult tavaszi fák, mint a korai tavasznak Isten keze nyújtotta ígéretei. Ha valamikor majd regényes korrajzot írnak a mai világháború napjaiból, az egyik leg­szebb fejezet lehet az a megragadó jelenet, amelynek két nap óta tanúi voltunk a zalai vármegyeháza főispáni lakosztályában. Szé­kely Emil vármegyei árvaszéki helyettes el­nök hitvesének, aki a hadikórház ápolónői szakosztályának vezetője és Ferenczy Zol­tán kereskedelmi középiskolai igazgató felesé­gének az irányítása mellett a kereskedelmi iskolai női szaktanfolyam növendékei vánkos­töméssel foglalkoztak a háborúban megsérült honvédeink számára. Könyökig vájkáltak a jókedvű, dalosajkú, csicsergő leányok a toll- pehelyben és ügyes kézzel, nagy szakértelem­mel, csengő nótázás mellett tömtek meg 150 darab fejvánkost. Milyen édes érzés lesz egy- egy ilyen vánkosra hajtani a fejét a hős hon­védnek! Szép lesz az álma, magyar lesz az álom, tündérek puha kacsói simogatják! Tudvalévőén még az ősszel megindította a zalai Vöröskereszt a tollgyűjtést. Zalaegersze­gen 50 darab tollvánkost hoztak össze, ezeket nyomban átadták a hadikórháznak használa­tára, a vármegye minden járásában a tél fo­lyamán eszközölt tollgyűjtés eredménye pedig a legfényesebbnek mondható. A hatalmas mennyiségből nyolc zsákra valót még ugyancsak a tél folyamán megfosztottak a zalaegerszegi városi szeretetházban lakó ag­gastyán eltartottak. Szeretettel végezték a munkát, hiszen ma minden magyar, legyen öreg, vagy fiatal, tenni akar valamit a hazáért, hogy boldog legyen a lelkiismerete. Ezt a 8 zsákra való tollat használták fel a kereskedel- mista leányok a vánkostömésre. Hátra van még közel 4 métermázsára való fosztatlan tolinak megmunkálása és fel­dolgozása. Erre is rövidesen sor kerül. Úgy halljuk, hogy a tollfosztásba bevonják a Szent József-otthon lakóit is, mert azok is részt kérnek a hazafias munkából. A tollvánkosok a zalai Vöröskereszt tulajdo­nában vannak és csak kölcsön adja a hadi­kórházaknak. Egyelőre valamennyi vánkost a zalaegerszegi hadikórháznak adják. Vitéz gróf Teleki Béláné, a főispán hitvese, vármegyei vöröskeresztes főápolónő és a főispán, mint a Vöröskereszt zalai választmányának elnöke fog­nak intézkedni a vánkosoknak a szükséghez mérten való szétosztásáról a zalaegerszegi és a balatonfüredi hadikórházak között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom