Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-06-21 / 138. szám
M/Atmifm;] 1943 június 21. A téli csata magyar hősei 1943 január 14-én az Oskinó elleni nagy szovjet támadás elhárítása közben százada élén aknaszilánkot kapott a karjába Szabó János főhadnagy. Sebének bekötözése után nyomban újra átvette százada vezetését és az elkeseredett utcai harcban kézigránáttal küzdött emberei élén. Ekkor oltotta ki e rettenthetetlen magyar honvédtiszt nemes életét egy szovjet páncéltörő ágyú gránátja. Szabó János főhadnagy oskinói küzdelme zonban már. csak befejezője volt hősies fegy- ertényei sorozatának. Mintegy esztendőt kitevő elsővonalbeli szolgálat alatt számtalan esetben tűnt ki tántoríthatatlan akaraterejével, bátor küzdőszellemével és példaadó magatartásával. Legjelentősebb fegyvertényét 1942 december 11-én hajtotta végre. Ekkor félszázáderejű, vegyes összetételű egységével átkelt a Dön jegén és megtámadott egy ellenséges támpontcsoportot. Kézigránátharccal verte szét a támpontok őrségét. 30 halott bolsevistá1 maradt a küzdelem színterén, 12 oroszt pedig foglyul ejtett. A földerődöket azután sorban felrobbantotta honvédéivel és tetemes zsákmánnyal tért vissza a Don innenső partján húzódó saját állásokba. Az alexandrovkai reteszállást — súlyos elhárító harcok közepette — három napig eredményesen tartó gyalogezred bátor védőinek önfeláldozó hőstetteiről már többször volt szó a téli csata magyar hőseinek sorában'. Az, ezred további hőseinek fegyvertényei a köyet- ikezők: * Az alexandrovkai reteszállás balszárnyát a »Gibraltár« támpontban — amely a Donra támaszkodott — védte századával Horváth II. István főhadnagy. Az ellenség nyomása január 15-én ezen a részen volt a legnagyobh. A század — hőslelkű parancsnokának személyes példaadásától is buzdítva — az ellenség minden támadását fölényesen utasította vissza. Csak akkor tört ki parancsra, amikor az ellenség már a század jobbszárnyán keletkezett résen számottevő erővel behatolt és a századot a bekerítés veszedelme fenyegette. Másnap, 16-án Horváth II. főhadnagy már új állásban fogadta századával az ellenséget s itt ugyancsak minden támadást eredményesen vertek vissza, sőt ellentámadásba menve át, Borschtschewoig vetették vissza a bolsevistákat. Január 17-én az esti órákban indított harckocsikkal is támogatott túlerejű ellenséges támadás megingatta a már három napja puszta havon fekvő védőket akkor, amikor a 46 fokos hideg miatt az önműködő fegyverek felmondták a szolgálatot, sőt a puskák is befagytak. Horváth II. főhadnagy, bár homlokába akna- szilánkot kapott, sebesülése ellenére fölvette a harcot a tömegben támadó ellenséggel, eredményesen késleltetve annak térnyeréseit. Homloksebével még ezután sem hagyta el ezredét, hanem január 23-án átvette egy újonnan szervezett fél zászlóalj parancsnokságát és annak élén vett részt a téli csata további küzdelmeiben. Csak akkor távozott a becsület mezejéről, amikor a Stary-Oskol környéki harcokban új sebet kapott. Itt súlyos karlövés bénította meg a példátadó katona további helytállását. Horváth II. István főhadnagy egyébiránt jnár a donmenti állásharcokban is kitüntette magát, 1943 január 4-iki nagyerejű vállalkozásával. Ekkor egy igen erős és védelmünket súlyosan fenyegető bolsevista támpontot semmisített meg. E páratlan bátorsággal, hidegvérrel és teljes sikerrel végrehajtott vállalkozásának eredménye egy bolsevista tiszt és 24 legénységi halott, 8 fogoly, 10 felrobbantott földerőd. A vállalkozó csoport 2 géppuskát, egy golyószórót, egy gránátvetőt, több puskát és sok lőszert kitevő zsákmánnyal tért Vissza. Ugyanennek a vállalkozásnak során már másodízben tüntette ki magát Szájbély Ferenc zászlós, aki árkászainak élén személyesen szedte az ellenséges műszaki zár aknáit, hogy utat nyisson saját vállalkozó csoportjának. Bátor, haláltmegvető munkája közben súlyos sebet kapott egy ellenséges kézigránáttól. Eg))|ségét azonban sebesülése ellenére is tovább vezette és csak a vállalkozás befejezése A zalaegerszegi esperesi kerület Kalász leány körei leány napot tartottak Salom váron. A leánynap tulajdonképpen már délelőtt kezdődött, amikor Salomvár, Budafa és Keménfa községek leányai mise és közös szentáldozás után az iskolában hatalmas érdeklődés mellett díszközgyűlést tartottak. A díszközgyűlés fénypontja az egyik leánykori tag beszámolója volt. Megtudtuk a beszámolóból, hogy a leánykörök élete nem mindig a csendes tó képéhez hasonló, hanem hullámhegyek és hullámvölgyek váltakoznak benne. A Leánykor mindenütt ott van, ahol a község, sőt a haza érdeke a gyöngéd női szívre szorul. A kör mesedélutánokat rendezett az iskolásgyermekeknek. Mikuláskor a mesét körülbelül 150 ajándékcsomaggal tetézték meg a leányok. A honvédkarácsony mozgalomban is kivették részüket. A honvédhozzátartozók gyermekeinek a karácsonyi ajándékokat ők vitték el. A harctérre körülbelül 30 csomagot küldtek sütemény, cukorka, dió, szalonna, dohány tartalommal és kedves sorokkal a névtelen honvédnek. A hadikórház bajtársi szolgálatának hírlapi felhívására nagyobb mennyiségű savanyúságot, 'befőtteket és botokat juttatott Zalaegerszegre. A tavasz folyamán katekizmus-ünnepélyt tartottak. Szemmellátható volt a leánykörök iránt bizalmatlanok arcán a változás, amit az ügyesen felépített, erényekre és hibákra is rámutató beszámoló váltott ki. Délután valóságos búcsújárás színhelye volt Salomvár. Egymásután érkeztek a távolabbi községekből is a leánykörök tagjai1. Ott láttuk Teskánd, Alsóbagod, Vftenyédszentpál, Böde, Boncodfölde leányköreit vezetőikkel és rengeteg kísérővel, valamint a zalaháshágyi leányleventéket. Az iskolából énekszóval vonult a hatalmas leánysereg és az érdeklődők sokasága a levente gyakorlótérre. A leánykori jelige eléneklése után Márkus Anna teskándi tanítónő, kerületi vezető nagyszerű megnyitóban ismertette a leánykörök e találkozójának jelentőségét, köszöntötte az érdeklődők mintegy ezer főnyi tömegét és megkezdődött a bemutató. Első számként szerepelt a Hatan vannak a mi ludaink, Ángyom sütött rétest és Erdő mellett nem jó lakni című nótákra valamennyi leánykörnek azonos tánca. — A közös szám után minden leánykor egyéni számmal gyönyörködtette a nézők nagy tömegét. Pom- pásabbnál pompásabb népi dallamok, őserőtől duzzadó régi magyar táncok ejtettek egyik ámulatból a másikba. Igazán nehéz volna eldönteni, melyik leánykor szerepelt legszebben. De nem is fontos. Nem verseny, hanem testvéri találkozó volt ez- a leánynap, ahol bárkié lenne az elsőség, családban maradna az öröm. A műsor közös énekkel végződött. Valamennyi leánykor egymás mellé felsorakozva elénekelte »A csitári hegyek alatt« kezdetű dalt remek betanulással. C s o k n y a i Ernő esperesplébános zárószavaival zárult a várakozáson felüli leánynap. A gyakorlótérről zárt sorokban, harangzúgás közepette vonultak be a leányok a temután árkászaival együtt tért vissza a Don in- Inenső partjára. E vállalkozás két alcsoportját S ü m e g h y zászlós és Némedy őrmester vezették, akik szintén páratlan bátorságuknak adták tanújelét e vállalkozás alatt. Szabó János főhadnagy ugyanennek a gyalogezrednek egyik századparancsnoka, Oskinó védelménél írta be nevét aranybetükkel ezrede történetébe. plomba, ahol litánián adtak hálát az egek Urának, hogy e testvéri találkozóval növelte lelki erejüket, amivel egyre közelebb jutnak a leánykörök jeligéjében kifejezett célhoz: Szemünk az égre bízva néz, Testvérkezet szorít a kéz, A múlt sugall szent őserőt, Építünk rajta szebb jövőt! M. P. Apró zalai hírek Tegnap mondta a tapolcai plébániatemplomban első szentmiséjét Szabó Imre szaléziá- nus fölszentelt pap. Kézvezetője Kiss István esperes-plébános, szónoka pedig Edelényi István szaléziánus főiskolai tanár volt. — Közös szentáldózáson vettek részt a keszthelyi hadviseltek hálaadásul, hogy az Isten kegyelme hazasegítette őket a harctér ezer poklából. A vissza nem tért férjek helyett a hősi halált haltaknak hozzátartozói borultak le az oltár lépcsőjére. Novák Vilmos segédlelkész, kitüntetéses tábori lelkész, maga is hadviselt mondott a mise előtt megindító beszédet. Szávay József jegyző két leszerelt honvédtársával megkoszorúzta a hősök emléktábláját. — A vesz- prémmegyei berhidai szimfonikus zenekar dr. Ferenczy Sándor orvos vezetésével Csopakon hangversenyt rendezett, amelyet a falusi hallgatóság nagy élvezettel hallgatott. A tiszta bevételt a balatonfüredi hadikórház bajtársi szolgálata részére juttatják. — Július 4-én avatják fel a BYC új klubházát Balatonfüre- den. A felavatást követőleg vitorlás versenyek lesznek. — Darabokra törött a lendítő kerék a vonyarcvashegyi malomban. A szétrepült repeszdarabok egyike Antal János munkást a lábszárán megsértette. — Cserszegtomaji orvvadászok a hercegi erdőben egy szarvas- borjút és egy. szarvastehenet lőttek. A csend- őrség kinyomozta a társaságot Szeles Lajos, Mogyoróssy Antal és Csörnyei István odavaló lakosok személyében. — Két fiatalkorú budapesti diák Balatonzamárdiban betört Gruber András miniszteri tisztviselő villájába és a lopott ruhaneműket Keszthelyen Singer Ferenc fuvarosnál értékesítették. A kalandos diákokat Csáktornyáról való hazatérésük után elfogták. — Fejberugta a ló Betlen József borsfái Maort munkást. — Leesett a cseresznyefáról és mind a két karja eltörött Födelmes Antalné idős zalaszentlőrinci föld- mívesasszonynak. A zalaegerszegi vas- és fémipari szakosztály az elaggott iparosok alapjára 40 pengőt adományozott, — Egészségházat létesít a Maort Lovásziban a munkásai részére. — Két-két hónapi fogházra ítélte a nagykanizsai törvényszék Fián József szelicei kereskedő feleségét és sógornőjét, Ruzsák Imrénét, akik útlevél nélkül jöttek át Alsódomború határában magyar területre és pénzzel meg akarták vesztegetni a határvadászokat. — Szlovákiából Magyarországba menekült zsidók rejtegetése miatt Nagykanizsára internálták Berényi Lili lévai leányt. Maries László ugyancsak lévai fodrász szerelmes leveleket küldött a leány után és a levelekben rágalmazó kijelentések voltak a leány ügyében eljáró rendőrfogalmazóról. Emiatt a bíróság a szerelmes fodrászt 150 pengő pénzbüntetésre ítélte. — Föltételesen, de jogerősen 7 napi fogházra ítélte a törvényszék Tóth Károly kislengyeli földmívest, mivel lopásból származott gép- zsírt vett meg. Kalász leánykörök seresszemléje 1 ' Salomváron I
