Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-06-05 / 126. szám

ÄRA 16 FILLÉR 1943 JUNIUS 5. SZOMBAT IIS. évfolyam # pouvikai napilap t 126- szám. Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. gathatjuk, ha magasabb célok úgy kívánják, arra nem is gondolnak. Mi pedig ezeket látva, először megdöbbe­nünk, aztán elszomorodva bár, de mégis mo­solyogva megyünk tovább. Azt gondoljuk, hogy ezeknek az embereknek már jó, de a környezetüknek — borzalmas lehet... KOVÁCS DEZSŐ. Hosszú vita Zalae kéovi$előte$lületében a római katolikus kántori állás Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, l&ttössy-atca 12. Telefon 80. A csak azért Is ellentmondó természet A kákán is csomót kereső magyarok száma újabban — sajnos — igen megszaporodott. Ott sürögnek-forognak, ott lábatlankodnak mindenütt, ahol egyáltalán nem is lenne fontos a megjelenésük. Tanácsokat osztogatnak, mert különleges berendezésű lelki alkatuknak ezen a világon senki és semmi sem felel meg. Hogy mit is akarnak tulajdonképpen, azt maguk se tudják. Csak egyet akarnak föltétlenül hinni,, tudni és aki kötélnek áll, azzal esetleg el is hitetni, nevezetesen, hogy amit más csinál és nem ők, az már eleve nem lehet jó, amit a másik magyar mond, az nem lehet igaz és helytálló. S ez így megy minden téren. A szónoklat, művészet és tudomány terén csak úgy, mint a mindennapi élet bármely vonalán és meg­nyilvánulásánál. Építs a múltra és vonj pár­huzamot beszédedben a régi rómaiak és a jelenkoriak élete között! — Ők azonnal ké­szek a felelettel. Mondván, hogy ma új idők vannak, kár a múltról beszélni. Ha a mában élünk, foglalkozzunk csupán a mával! — Szegények! Nem tudják, hogy a ma a múlton épül fel. Elfelejtik, hogy a lakásépítést is a földfelszín alatt kezdjük meg, pedig rendsze­rint csak felette lakunk. De egy másik alka­lommal ne szólj a múltról, tégy úgy, mintha el is felejtetted volna, hogy tegnap is éltél! Dicsőíts valamit, ami jelenkori vívmány. — Ugyan kérem, mondják ők lekicsinylőén, hisz. ez már megvolt a sumiroknál, avagy a babilo­niaknál, ebben a rómaiak, abban meg a per­zsák, az inkák, egyiptomiak, avagy a kínaiak voltak a legkiválóbbak. Politika, munkáskérdés, földm ívelésügy, ipar, kereskedelem, tisztviselőkérdés — az nekik mind hekuba. Néhány gúnyos tagadó megjegyzés az állítással szemben és máris el van intézve — szerintük! — a kérdés. És ami a fő: megvédik a tekintélyt. No igen, mert lám, megvan az egyéni véleményük, a kiforrott világnézetük. De egy hét múlva te­gyünk próbát és állítsuk azt, amit a kákán csomót keresők akkor tagadtak és meg fogjuk látni, hogy ugyanazt állítják, amit a múlt héten tagadtak. Mondjuk mi valamiről, hogy fehér, azonnal ránkcáfolnak nagy hetykén, hogy tévedés, kérem, mert fekete. Vesződjünk tovább velük és mondjuk valamire, hogy fekete! És látni fogjuk, hogy milyen gyer­mekesek voltunk, amikor azt hittük, hogy ezekből az urakból idővel mégis csak társa­ságban is szívelhető tényezőket nevelhetünk. Ők, a mindent jobban tudók, bizony kegyet­lenül letorkolnak, mert szerintük a fekete föltétlenül fehér. S ezt a véleményt emelt fővel vallják magukénak mindaddig, amíg egyenrangúakkal, vagy alacsonyabb társadalmi rangsorban állókkal vélnek beszélgetni. De mondja egy magasabban álló valaki valamire, hogy fehér. — Bizony, kegyelmes uram, ez tényleg tökéletesen fehér — ez lesz a válasz. És így megy ez tovább, a háborúval és békével, az élettel és halállal, az üdvözülés­sel és elkárhozással kapcsolatban. Hogy össze­tartás és összefogás is van, avagy legalább is kellene lennie, hogy végül mégis csak közös nevezőre kellene hozni a szétágazó és szét­választó százezernyi véleményt, aminek érde­kében egyéni felfogásunkat esetleg el is hall­Zalaegerszeg megyei város képviselőtestü­lete tegnap dr. vitéz T a m á s y István polgár- mester elnöklésével rendkívüli közgyűlést tar­tott, amelyen a város 1943 évi költségvetésé­nek belügyminiszteri felülbírálatával kapcso­latban H o 11 ó s y Ernő újra leszögezte a pol­gárságnak azt a kívánságát, hogy erélyes ütemre van szükség a város gaz­dasági életének fejlesztésére. Felsorakoztatta mindazokat a terveket, ame­lyek a múltban’ felmcfcK’ek és-* amelyekhez szép reményeink fűződtek, azonban mind el­sikkadtak a kellő tetterő hiányában. Teljesen aláírja minden városi polgár a belügyminiszter figyelmeztetését, hogy a bevételeket fokozni kell. Ezt azonban csak úgy lehet elérni, ha itt életet teremtünk. A már korábban javasolt gazdasági bizottságot a város vezetőségének támogatására meg kell végre alakítani, hogy lendületet adjon minden városfejlesztő ügy­iek. Magas személyeknek jóakaratát érezzük magunk mögött, ők mindenben támogatnak bennünket, de kívánatos, hogy a város veze­tőségében meglegyen a harcos szellem. Most a szálloda- és mozi-ügyben kell harcot foly­tatni. A villamosüzemben szükséges a tarta­lékolás, a kórház anyagi állapotának kedve­zőtlen mérlegét az elmeosztály fenntartása okozza, amely az ápolási átalánynak nagy­részét fölemészti. Az elmeosztály betegeinek túlnyomó része nem a mi városunkból és nem a mi vármegyénkből származik, szükséges te­hát, hogy felsőbb helyen megismerjék azt a tényt, hogy az elmeosztály fenntartásáról or­szágos költségvetés keretében kell gondos­kodni. A kórház korszerűsítésére állandóan szükség van. Ezt csak úgy lehet elérni, ha kórházunk mérlegéből kikapcsoljuk az elme­osztály mérlegét. A polgármester válaszában hivatkozott arra,, hogy a város vezetősége a reá háruló állami és egyéb rendkívüli feladatok mellett nem tud annyi időt fordítani a városfejlesztési kérdé­sekkel való foglalkozásra, mint amennyit sze­retje. A közellátás terén tornyosuló sok ne­hézség elintézése más kérdéseket háttérbe vet. Mégis igyekezni fog a vezetőség, hogy egyes ügyeket, amelyekért eddig csendben harcolt, most nagyobb zajjal próbáljon kiharcolni. Az eredmények azonban minden harc mellett is nehezen születnek, bár nem vonja kétségbe, hogy talán majd más valaki kedvezőbben fogja a kérdéseket megoldani. A napirenden levő tárgyakat a jog- és pénzügyi bizottság javaslata alapján intézték el úgyszólván kivétel nélkül. Hosszasabban foglalkoztak azonban a városi bérházban egy lakásnak bérbeadásával. Azt a lakást ugyanis egy Budapestről ideköltözött 4 gyermekes család foglalta el önhatalmúlag, jobban mondva azt hitte, hogy az abból a lakásból kiköltözött testvérének jogos örökségét veszi át. A város most abban a különös helyzetben van, hogy bár a lakást Pintér gazdasági fel­ügyelőnek ítélte oda, mindazáltal, mint erköl­csi testületnek, nincs szíve ahhoz, hogy 6 tagú családot az utcára lakoltasson ki. Úgy határoztak tehát, hogy bár változatlanul fenn­tartják a lakásnak törvényes odaítélését azl említett személy számára, mégis az átadást csak akkor foganatosítják, ha a lakásban je­lenleg helyetfoglaló hattagú családnak másutt való elhelyezéséről gondoskodtak. Páratlanul hosszú vita folyt a róm. katoli­kus kántor jogállásának és javadalmazásának rendezése körül. A jog- és pénzügyi bizottság javaslatával szemben olyan felszólalás történt;* hogy a kántort, amennyiben zeneakadémiai végzettsége van, mondják ki a város tisztvise­lőjének, aki a Vili., illetve a VII. fizetési osz­tálybeli illetményt élvezi és ezenkívül adják meg neki a zeneigazgató címet. Jogi részről a város vezetősége úgy világította meg a helyzetet, hogy a tisztviselői állományba való sorolás törvényes akadályokba ütközik, annak föltétele volna először az állás megszervezése,, de félő, hogy a jóváhagyás körül évekig tartó bonyodalmak keletkeznének. Végül is úgy ha­tároztak, hogy a város az egyházi tényezőkkel egyetértésben írja majd ki annak idején a kántori állásra való pályázatot és ha a pályá­zat értelmében zeneakadémiai végzettséggel rendelkező jelentkező nyerné el az állást, az mindjárt a VIII. fizetési osztálynak megfelelő illetményt élvezné nyugdíjjogosultsággal, de a város mindjárt megtenné a lépéseket a kán­tori állásnak tisztviselői állássá való megszer­vezésére. A kántor egyben zeneigazgató cí­met is kapna. Eltiltották a festő vagy fényező anyaggal kezelt szárazhüvelyesek forgalombahozatalát A szárazhüvelyeseknél tetszetősebb külső el­érése céljából egyes helyeken szokásban volt a fényezőanyaggal, vagy festőanyaggal való ke­zelés. Minthogy ezeknek a kezelőanyagoknak használata közegészségügyi szempontból nem kívánatos, ezenfelül pedig a kezelés alkalmas arra, hogy rosszabb minőségű árunak első­rendű minőségű áru külső megjelenését kölcsö­nözze. A földművelésügyi miniszter rendeletileg eltiltotta a festőanyaggal, vagy fányezőanyaggal kezeit száraz hüvelyesek forgalombahozatalát, hirdetéséi, vagy eladásra való felajánlását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom