Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)
1943-06-04 / 125. szám
ARA 10 FILLÉR 1943 JUNIUS 4. PÉNTEK ílftáSMlET IV. évfolyam # politikai napilap # 125. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tüttössy-utca 12. Telefon SO. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A közalkalmazottak tizetésrendezése Kállay Miklós miniszterelnök bejelentése a közalkalmazottak fizetésének rendezéséről a legnagyobb megnyugvást keltette országszerte. A tisztviselők, akiknek becsületes szellemi munkáján, erkölcsi megingathatatlanságán nyugszik a közigazgatás zavartalansága, örömmel vették tudomásul, hogy a kormány tudatában van nehéz helyzetüknek és segíteni is 'kíván rajtuk a lehetőségek határain belül. A magyar kormány nagyon jól tudja, hogy az úgynevezett »fixfizetésű« dolgozók egyszer már eljutottak a mélypontra. Akkor, az első világháború után sem volt náluknál szá- nandóbb, elesettebb társadalmi réteg. A drágasági hullám valósággal tort ült felettük. A végén már csak úgy tudták biztosítani az egyik napról a másikra megélhetésüket, hogy a »vagyonmentő vásárra« vitték jobb időkben beszerzett értékeiket. A szétdarabolt magyar földdel együtt ez a fixfizetéses osztály lett az első világháború legnagyobb kárvallottja. Most, a második világégés során, amikor az áldozatok vállalásáról esik szó, senki s.em felejtheti el ezt a fájdalmas múltat. Azt mondják, hogy a háborúnak megvannak a gazdasági törvényiéi. Az államhatalom kérlelhetetlen harcot folytat minden árdrágító törekvés ellen, de a kereslet és kínálat törvénye új helyzetet teremt. Az áreltolódást áthárítani a fogyasztó, vagy 'vásárló közönségre csaknem minden vonalon alkalom nyílik. Egyedül a fixfizetéses osztály áll a szörnyű viharban a saját erőire hagyatkozva. Hiába hullám- zanak az árak, a fixfizetés a régi marad, vagy csak alig mozdul. Olyan egyenlőtlen párviadal ez, amelynek a kimenetele előrelátható. A fixfizetéses osztály minden jószándéka lemarad a versenyben, ha nem sietnek a segítségére. Ma az áldozatvállalások és lemondások korát éljük. Ma a történelmi idők parancsolnak és mi engedelmeskedni tartozunk. A középosztály, a munkásréteg történelmi múltjához és hivatásához híven minden további nélkül veszi vállaira a terheket. Ma már magánélete is alig van, mert önként vállalt társadalmi, hadigondozási és szociális munkái a hivatalos órák után belenyúlnak az éjtszakába. Sovány jövedelmét úgy tudja beosztani, hogy minden mozgalmat is támogasson. De ki lát be a középosztálybeli családok, munkások szűkebb életébe? Ki ismeri azokat a hősi erőfeszítéseket, amelyeket ezek a családok hoznak az újabb és újabb lemondások zokszó nélkül való vállalásával? És mégis, ezek a csendes, gondterhes otthonok a belső arcvonal biztonságának sziklánál szilárdabb várai. Ha érzik is az elhagyatottságból fakadó keserűséget, abból sohasem lesz gyújtóanyag. Inkább amolyan befelé való önmarcangolás-féle az, amit ma átél. Mert kire hárítsa át a fokozódó terhek viselését, honnan várja a könnyítést? Naprql-napra való birkózás folyik a meg- < élhetésért. A kötött fizetésűeket nem táplálja az irigység, ha látja is maga mellett a köny- nyebb, gondtalanabb életet. De ha néha a gondjaiba roskad, ijedten gondol arra, mi lesz a sorsa, ha nem sietnek a segítségére. Aggódva kérdi önmagától, vájjon anyagiakban hasonló sors vár-e reá, mint az első világháború után? A középosztálybeliek, a rögzített fizetésért, vagy bérért dolgozó tömegek ismerik a kötelességüket, nem zúgoZalaegerszeg megyei város pénz- és jogügyi bizottsága dr. Telman Sándor kormányfőtanácsos, kir. közjegyző elnöklésével ülést tartott, amelyen napirend előtt Kakas Ágoston szólalt fel. Adott esetből kifolyóan azt kívánta, hogy a város vezetősége a fölemelt »reprenzentációs költséget« használja is ki. A lakáshivatal ridegsége ellen számos panasz merült fel, kérte a felszólaló a méltányosság elvének érvényesítését és azt, hogy a hivatal tevékenysége ne a kákán csomót keresés színezetét viselje magán. Példának felhozta az esetét egy házasulandó párnak, amely megegyezett a házigazdával kölcsönös lakáscserében, senkit jogsérelem nem ért, a lakáshivatal mégis hatásköri sérelmet látott és jegyzőkönyvezett. Végül Kakas arra kérte a város vezetőségét, hogy a munkaerők igény- bevételével takarékoskodjék és amikor nincs szükség ugyanannak a munkának két emberrel való végeztetésére, ne is vegyen két embert igénybe. Legutóbb ugyanis a hősök emlékünnepélyére és az érsek fogadására két külön kézbesítővel hordatták ki a meghívókat, jóllehet ugyanazon a napon történt a két esemény és így a meghívókat egy kézbesítő is elintézhette volna. A lakáshivatal ellen emelt panasszal kapcsolatban a polgármester megjegyezte, hogy lakásügyekben nem lehet rokonszenvet szerezni egyetlen vezetőnek sem, mert a lakáskereső közönség sem viselkedik rokonszenvesen. Meg van arról győződve, hogy a lakáshivatal új vezetője sem tudja a népszerűséget megszerezni. A napirend során szereplő tárgypontok között bemutatták a város 1943-ik évi költség- vetésének belügyminiszteri felülbírálatát. A miniszter a szükségleti oldalon bizonyos tételeket fölemelt,, a bevételi oldalon fölemelte az előirányzatot, bizonyos tételeket pedig törölt. A Szükségletet 1,487.058 pengő összegben, a fedezetet 1,237.092 pengő összegben, tehát a hiányt 249.966 pengőben állapította meg, amelynek fedezésére 115 százalékos pótadót kell kivetni. A kereseti adónak hét százalékos kulcsát jóváhagyta a minisztérium és figyelmeztette a lódnak, nem elégedetlenkednek, nem állanak ki sebeiket mutogatni. Nem, mert tudják, hogy ma elsősorban a nemzet sorsáról van szó, amikor az itthonlevőknek egyetlen kötelessége a munka és a belső arcvonal erősítése. És amikor rendületlenül hisznek a végső győzelemben, boldogan veszik tudomásul azt is, hogy illetékes helyeken látják és méltatják hősi erőfeszítéseit, egyenlőtlen harcát a rázúduló nehézségekkel szemben. És mert a kötelességüket maradéktalanul megteszik, segítségükre is sietnek és nem hagyják őket elveszni. várost, hogy a bevételek fokozására törekedjék. A város államsegélyét 125 ezer pengőben állapította meg. A bizottság a 'költségvetéssel kapcsolatos leirat tudomásulvételét javasolja a közgyűlésnek. A Futura Rt. olyan tároló épületet kíván létesíteni, amely nehéz magvakból 150, könnyű magvakból 100 vagon terményt képes befogadni. A faanyagból tervezett épület 63x25 méter területet foglal el, de ezenkívül kell a rakodóvágány céljára szükséges terület is. A város évi egy pengő eszményi bér ellenében az építés céljára átengedi a marhavásártérnek a fütőház felé terjedő részét, amelyet eddig állatvásártér számára nem 'használtak fel. Az épület létesítésétől jelentékeny forgalmi emelkedés várható, továbbá a Csáktornya—cell- dömölki vonal elsőrangúsításának kérdése is alátámasztható lesz a 'forgalom emelkedésével. A bérlet 40 évi időtartamra szól, azután az épület a város tulajdonába megy át. Ha a Futura az épületet 40 éven belül lebontaná, akkor a városnak jogában van a bontást anyag árából részesülni és pedig annyiszor két és fél százalék erejéig, ahány év a terület használatával eltelt. Az építtető tartozik az odavezető utat is megcsináltatni, vagy pedig a városnak útépítésre 10 ezer pengőt kifizetni. A bizottság azt javasolja a képviselőtestületnek, hatalmazza fel a polgármestert a szerződés megkötésére. A város aszfalt gyalogjárói több helyen erős hiányokat mutatnak és régi óhajtás már, hogy a közbiztonság és a szépészet érdekében ezeket a hiányokat kijavítsák. A város aszfaltfőző gépet szerez be, hogy a munkát mielőbb folyamatosan elvégeztethesse. Eddig ugyanis a kölcsön kért főzőgépek csak körülményesen voltak hozzáférhetők. Tervben van újabb utcarészletek aszfaltozása is, így szükség volna az Olai-utca északi részén az aszfaltjárdának a kaszárnyáig való kiépítése. Rendezni kívánja a város ä Nagy forgalmi emelkedést vár Zalaegerszeg a Futura-gabonatárház létesítésétől
