Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-05-19 / 112. szám

1943 május 19. 3 Hogyan viselkedjünk riasztás és légitámadás esetén az óvóhelyen ? Mi az óvóhely jelentősége? A külföldi példák bebizonyították, hogy az óvóhelyeknek elsőrendű fontosságuk van az életvédelem szempontjából légitámadások idején. Még azokban az esetekben is, amikor a házak pincéi nincsenek alátámasztva és felettük lévő ház összeomlott. A nagyobb romboló vagy aknabomba általá­ban összedönti az épületeket, vagy azok egy részét. A beomló törmelék nagy pusztításokat végez. Az óvóhely szerepe elsősorban az, hogy megvédje a ház lakóit az épületromoktól, a szilánkoktól, a repeszdaraboktól, légnyomástól és esetleg a gáz ellen is védelmet nyújtson. A saját tüzérség és vadászrepülők lövedékei ellen is véd. A külföldi légitámadások fontos tanulsága szerint légitámadás alatt az épület elhagyása egyenlő a halálba rohanással. A lakásban való tartózkodás is, különösen a felsőbb emeleteken ugyanígy igen nagy kockázattal jár. Ezzel szemben az épületek alsó, főleg a talaj szintje alatti része, a pincék, alagsorok általában épen maradnak és viszonylagosan a legnagyobb biz­tonságot nyújtják az ottlevőknek a különféle repülőbombákkal szemben. Magatartás óvóhelyen Hogyan viselkedjünk az óvóhelyen ? Mindenegyes óvóhelyen kifüggesztett nyom­tatványok közük a legfontosabb irányelveket. Az első ezek közül a nyugalom és a rend. (A honvéd haditudósító század közlése) A magyar honvédség harcairól már sok cikk, riport, hír látott napvilágot. Ezek a helyszíni tudósítások ismételten megerősítik azt a régi igazságot, hogy a magyar honvéd a világ egyik legelső katonája. A legénység és tisztikar egy­aránt haláltmegvető bátorsággal harcol nemcsak akkor, amikor győzelmében biztos, hanem ak­kor is, ha a körülmények olyanok, hogy a harc szinte kilátástalan számára. Es ilyenkor mutat­kozik meg a magyar virtus, a magyar erő és önfeláldozás. A januári és februári nagy elhárító harcok­ban egy tüzérosztály különösen válságos hely­zetbe került. Nap nap után súlyos csatákat vivtak, kézitusákban vettek részt, de mindig bátran, kitartóan harcollak és végeredményben óriási veszteséget okoztak az ellenségnek. Kiss László zászlós ütege a 35—40 fokos vad hidegben már napok óta hatalmas tüzér­ségi párbajt vívott a szovjet aknavetőkkel és tüzérséggel. Sz.-nál foglalt tüzelőállást az üteg még ja­nuár elején. Január 13 án óriási hatcok voltak ezen a vidéken és deiék tüzéreink nem egy­szer keveredtek közelharcba a túlságosan elő­retört vörös csapatokkal. Január 14 én hajnal­ban ilyen harcban esett el az ütegparancs­nok is. Kiss zászlós ekkor átvette az ütegparancs, nokságot és jelenteni akarta parancsnoka hősi halálát. Ekkor azonban kitűnt, hogy az össze­köttetés megszakadt és az üteget csaknem tel­jesen bekerítették az oroszok. Kiss zászlós egy-kettőre megállapította a lét­számot, ellenőrizte, mennyi lőszerük van és tüzelésre kész állapotba helyezte a lövegeket. Kézifegyverük mindössze néhány volt csak, úgyhogy a vörös csapatok aránylag kis veszte­séggel támadhattak újra és megközelíthették a bekerített üteget. Mintegy 600 méterre voltak a bolsevisták a magyar tüzérektől. Az üteg ekkor már felké­szült arra, hogy kézítusában veszi fel a harcot az ellenség ellen. Tudták, hogy sorsuk meg- p.csételődöti, hisz velük szemben dandárnyi Fontos, hogy mindenki engedelmeskedjék a ház légoltalmi parancsnokának. Dohányozni, tüzet gyújtani és nyílt lánggal égő lámpást használni az óvóhelyen tilos. El­vileg állatokat se n szabad az óvóhelyre vinni. E szabály alól a legújabb rendelkezések szerint kivétel az az eset, amidőn az összes lakók beleegyeznek abba, hogy a légoltalmi óvóhelyre a lakók valamelyike állatot vigyen, ebben az esetben az állatot pórázra kel) kölni. Igen fontos rendelkezés és erre különösen ügyeljünk: az óvóhelyet csak a parancsnok engedélyével szabad elhagyni. Pontos szabályok Írják körül az óvóhely elő­terében való tartózkodást is. Ne felejtsük el, hogy az óvóhely előterében csak a légoltalmi őrség-parancsnokának, illetve helyettesének en­gedélyével tartózkodhatunk. És ha nincs óvóhelyt Mi történik azonban azokban a házakban, ahol nii-.cs óvóhely vagy pince ? Ilyenkor, ha a ház környékén, tehát a házon kívül valahol a közelben földalatti pince van, a lakóknak oda kell huzódniok. A földpincék minden esetben megvédik a lakókat a repeszek, a légnyomás és a szilánkok ellen. Ha földpince nem áii a lakók rendelkezésére, de van megfelelő és elegendő telek, ebben az esetben árokóvóhelyet kell építeni. Fontos szempont, hogy az árok zeg-zugos vonalban épüljön és hogy emésztőlyukakkal rendelkezzék a beeső viz levezetésére. ellenség harcolt, mig ők már csak harminc­ötén voltak. De egyiknek sem jutott eszébe, hogy megadja magát. Az ütegben már csak egy tiszt élt, Kiss zász­lós, az ö példaadása lelkesitöen hatott embe­reire. Hajnali 3 óra volt. Kelet felől, a Don*irá- nyából már szürke csikók kúsztak fel az ég aljáról. A vörösök mintha csak tudták volna, hogy a kis magyar csoportnak nincs elég kézifegy­vere. Hajnali három óra felé nagy tömegben támadni kezdtek. Kiss zászlós ekkor mind a négy lövegével és egy régebben zsákmányolt szovjet löveggel közvetlen irányzással lőtte tá­madóit. Hatalmas pusztítást vitt véghez az öt ágyú s a vörösök csakhamar megrettenve, ré- mületszerüen futottak vissza. A tüzérek pedig pillanatnyi szünet nélkül, izzadva dolgoztak és szaporán dördültek lövegeik a visszahúzódó oroszokra. A nap már felkelt. Hátborzongató látványra szórta sugarait. Mindenütt, amerre a szem el­látott, bolsevista hullák borították a havat. Nem sokáig tartott azonban a vörösök ije­delme. Hátulról tovább hajtották őket táma­dásra és újabb bő aratása volt a magyar lö- vegeknek. Három órán át tartott az újabb harc. Három óra alatt 400 lövést adtak le tüzéreink a támadókra. Reggel hat óra volt, amikor Kiss zászlós látta, hogy a meg-megujuló szovjet támadások­nak nem tud sokáig ellentállani, mert elfogyott a lőszere. Ezért utolsó készletével várt addig, amíg a támadók közelebb jutnak és beléjük ágyuzott. A kívánt hatás most sem maradt el, a támadók, akik közben újabb erősítéseket kaptak, ész nélkül futottak hátra biztos fede­zékük b.‘. Kiss zászlós ez^ használta ki. Sorjában fel­Szóló ei gyümölcsfa permetezésre kiválóan alkalmas aluminiumszulfátra előjegyzéseket felvesz Kaszás László illatszertára. Telefon 363. robbantotta lövegeit, az utolsóval 30 méterről belelőtt a zsákmányolt ágyúba és amikor igy az utolsó löveget is használhatatlanná tette, kézigránátot ragadott s kis csapatával nagy ro­hammal nekifutott az ellenséges gyűrűnek ott, ahol azt leggyöngébbnek gondolta. A vörösök a meglepetéstől és a csodálko­zástól szinte kővémeredten nézték, amint a maroknyira olvadt kis magyar csapat merész lendülettel rohan előre. Már elérték az orosz gyűrűt, néhány kézigránátdobás és Kiss László zászlós és 23 embere kivüljutott a támadók fojtogató gyűrűjén. A menekülés azonban még nem volt bizo­nyos. A vörösök minden fegyverrel lőtték a visszavonuló tüzéreket. Ám ez éppúgy, mint az utánuk nyomuló szovjet gyalogság üldözése is eredménytelen maradt. Kiss László délután 2 óra tájban füstösen, vérezve, holtfáradtan jelentkezett embereivel az egyik magyar parancsnokságon. Valamennyiüket kitüntetésre terjesztették fel. A hőslelkü miskolci származású Kiss zászlós azonban már nem kaphatta meg megérdemelt kitüntetését, mert a későbbi harcok során el­lenséges golyótól találva hősi halált halt a hazáért. ROZSNYAY SIMON. Váratlanul meghalt Haller Jenő, Légrád történetirója Dr. Láposi Haller Jenő nyűg.' Máv taná­csos, a Vasúti Hírlap főszerkesztője és Légrád község díszpolgára rövid szenvedés után Bu­dapesten elhunyt. Nagy gyászoló közönség kisérte utolsó útjára a rákosi temetőbe. A{ temetésen Légrád község és Muraköz küldött­sége is megjelent, az élen vitéz Horváth Flp- renc nyug. vezérőrnagy, országgyűlési kép­viselővel. A küldöttség koszorút helyezett a koporsóra, vitéz Horváth képviselő pedig mély megilletődéssel mondott búcsúbeszédet. Jel­lemezte a légrádi születésű Haller Jenőnek fáradhatatlan, önzetlen munkásságát, amely­nek keretében tollával, meggyőző beszédeivel és előadásaival hirdette mindig Muraköz igaz­ságát. Mint Légrád szülötte, megható ragasz­kodással csüngött szülőföldjén, feltárta annak múltját, kesergett trianoni sorsán és a legna­gyobb boldogsággal köszöntötte újra való visszatértét a Magyar Szent Koronához. A megrázó hatást keltő beszéd elhangzása után a Máv részéről is elbúcsúztatták a fáradhatat­lanul buzgó főszerkesztőt. Dr. Láposi Haller Jenő kétkötetes munká­ban megírta Légrád történetét, számtalan cik­ket írt újságokban, folyóiratokban Légrádról és Muraközről, tudományosan megalapozott, levéltári kutatásokon fölépült művei kétség­telenül hozzájárultak a muraközi kérdésnek a nemzeti és nemzetközi közvélemény előtti tisz­tázásához. Legutóbbi műve a Muraköz című hetilapban jelent meg Gasparich Márk Kilit Csáktornyái szobrának leleplezése alkalmából. Az .akkor már gyengélkedő író nem tudott személyesen résztvenni az ünnepségen, de cik­kében mélységes érzelmeinek adott kifejezést és új oldalról világította meg a »tüzes barát«, egyéniségét. Négy löveggel két zászlóalj ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom