Zalai Magyar Élet, 1943. április-június (4. évfolyam, 74-144. szám)

1943-05-15 / 109. szám

1943 május 15.

5-IGAZami igaz, egy főnyeremény nagy szerencse! De hogy módunkban legyen nyerni, vegyünk idejében 3 P-ért egy egész, vagy 1.50 P-ért egy fél jótékony c é I u állami sorsjegyet, mellyel a következő összegeket nyerhetjük:

40.000 ar. P

főnyereményt,

vagy:

20.000 P, 10.000 P, kéfszer 5.000 P, négyszer 2.500 P, hatszor 2.000 P, harmincháromszor 1.000 P, összesen 29 360 nyeremény 420.000 P értékben.

Kapható osztálysorsjegy föárusitóknál és dohánytőzsdékben.

húzás junius 8-án.

ban. Jean Baptiste Denis a párisi egyetem bölcsészet és mennyiségtan tanára kiindulva abból az elgondolásból, hogy a jól elvégzett vérátömlesztés tulajdonképpen a táplálkozás megrövidítése, 1667 junius 15 én elvégezte az első vérátömlesztést. A betegbe, akin a többszöri érvágás következtében vérszegénység és szellemi gyengeség jelei mutatkoztak, bárányvért ömlesztett azzal az elgondolással, hogy az ember szervezetébe gyógyítási célból az emlősök vérét kell juttatni, mivel ez „sem szenvedélyek, sem kicsapongások által megrontva nincsen s mert az emlősök teje és húsa az embernek táplálékát képezi“. A beteg a műtétet minden különleges panasz nélkül tűrte, utána hamarosan felkelt, vidám volt és életében a javulás jelei mutatkoztak. A műtétet nemsokára Angliában is megismételték s bár túlságosan nagy javulást nem eredményezett, általában különös veszedelmet sem vont maga után. A vérátömlesztés jövője lassan már kezdett reményteljesnek látszani, azonban mint minden újságnak, legyen az rossz, vagy legyen jó, hamarosan megszületnek a maga ellenségei, úgy a Denis féle műtétek is szinte túlságosan gyorsan vonták magukra az irigységet és az engesztelhetetlen haragot. Az irigyek és a haragvók szövetségre léptek és elhatározták, hogy kerüljön bármibe is, de megkötik Denis kezét. Csak az alkalomra vártak és ez hamar megjött.

*

Volt Denisnek egy Maurry Antal nevű elmebetege, aki a szerelembe őrült bele s akin Denis, hogy meggyógyítsa, többször átömlesz- tési műtétet végzett. Egy alkalommal újra megjelent Maurry DeniSnél és feleségével együtt arra kérte, hogy ismételje meg rajta a műtétet. Alig ejtette meg Denis az első börmetszést, a betegen hirtelen rángógörcsök jelentkeztek. Denis abbahagyta a munkát, de a beteg rövidesen meghalt, de nem a műhiba következtében, hanem azért mivel „a történet mondása szerint neje által megmérgeztetett“. Az eset után 3 párisi orvos vizsgálatot kért Denis ellen, de mivel természetesen semmi terhelő adatot nem tudtak felhozni ellene, a bíróság felmentette. A vádlóknak azonban mégis sikerült elérniük azt, hogy kiadásra került egy rendelet, amelynek értelmében „a jövőben Franciaország területén átömlesztési műtétét végezni senki se merészeljen, ha csak hozzá a párisi orvosi kár külön beleegyezését nem adja“. Ezzel sikerült végleg elhallgattatni Denist, de nem a gondolatot. Az átömlesztési műtéteket, amelyekhez iegtöbbnyire bárányvért használtak, más országokban, főleg tüdővész, kimerültség, sápkör és gyomorrák ésetében tovább alkalmazták. Az eredmény azonban a legtöbb esetben csak látszólagos volt, mert mint később Panum, kiéli egyetemi tanár bebizonyította, az emberbe át- ömlesztett állati vérsejtek az ember érrendszerébert feloldódnak, s ha nagyobb bajt nem okoznak a bél és vese utján kiküszöbölődnek. Panum felfedezése nyomán Landois és Ponfick ismerték fel azokat a veszedelmeket, amelyek az émbért az állatvér átömlesztése révért fenyegetik. Ilyen elsősorban a magas hőemelkedés, a thrombosis, a vesegyulladás és sok más egyéb olyan tünet, amely az állatvér átömlesz- tést határozottan tiltja Már maga ez a felfedezés erősen háttérbe szorította az állati vér át- ömlesztését. mint gyógymódot. Azonban különösen akkor kezdte értelmét veszíteni a műtét, amikor Kronecker Sander és Länderer felismerték azt, hogy a vérveszteséget konyhasóoldattal jó eredménnyel lehet pótolni. Még jobban megvilágosodott a dolog a későbbiek során, mikor Lahdsteiner, Schattok, Jansky és Moss felfedezései nyomán tisztázódott a vér szerkezete és megállapítást nyert, hogy

a vérátömlesztést nagyobb veszedelem nélkül csak állatból állatba és emberből emberbe lehet végezni.

Hamarosan kiderült továbbá az is, hogy emberbe embervért is csak akkor lehet ömleszteni, ha a vér természetrajzának ismerete alapján megállapított találkozó vércsoportok semmi olyan visszahatásban nincsenek egymással, amely a befogadóra nézve veszedelmet jelent.

ÄGYTOLL OLCSÓBB)

Tarkatoll fosztani való 93 fillér. Jobb apró puha 1‘80P. ennél is jobb 2.40 Sz. fosztottas 3 —, jobb 3 60 P, Fehéres fosztott 4 80, jobb 5'80, még jobb 680, fehér fosztott Hbatoll 9—, jobb 10 -, még jobb IP— P. Egész pehelyest IP - P-töl kg-ként szállít 5 kg-os postacsomagolásban bérmentve, utánvéttel Köztisztviselőknek 3 százalék engedmény, f. TÓTH MIHÁLY ágytól!vállalata, Kiskunfélegyháza, Jókai utca 1.

A gondolat, amely századokon keresztül mindennapi útjára elkísérte az élet eredetén, célján és értelmén hasztalanul töprengő emberi elmét ; részben testet öltött. Ma már tökéletesek azok a műszerek, amelyek segítségével egyik emberből a másikba káros következmények nélkül vért lehet átvinni s ezzel olykor igen súlyos esetekben is biztos segítséget lehet nyújtani. A vér kettős arcáról részben lehullott a lepel, de titok maradt még bőven és marad is mindig, mert titok a lélek és titok az élet...

Honnan származnak és hogyan keletkeztek a mai közhasználatú keresztnevek

A nálunk használatos nevek származásáról és történetéről érdekes könyv jelent meg Kallós József tollából »Napok, nevek« címen.

A közel 400 oldalas könyv rengeteg adatot tartalmaz, elsősorban a keresztnevek történetéről és származástanáról. Vannak görög, római, perzsa, germán, egyiptomi, arab, török, héber és egyéb származású neveink. A legtöbbje annyira elmagyarosodott, hogy senki sem gondolná róla, milyen messziről jött s mennyire idegen származású. Ki gondolná például az Erzsébet névről, amely jelenleg legnépszerűbb és leggyakoribb női neveink élén áll, hogy — héber származású név. Eredeti jelentése szerint annyi, mint »Istenbe vetett bizalom«. E nevet Keresztelő Szent János anyjának emléke rögzítette a kereszténység tudatába. Az Erzsébet név a nyugati népeknél változatlanul megmaradt eredeti Elisabeth alakjában. Az első Szent Erzsébeten kívül még hat védőszentje van e névnek, nem csoda hát, ha nálunk is gyakori. De gyakoriságát nálunk az is magyarázza, hogy hajdani nemzeti királyságunk dicsőséges uralkodóházának, az Árpád-háznak három női tagja is szent Erzsébetté magasztosult.

Hármuk közül időrendben és jelentőség dolgában is az a legelső, aki 1207-ben a sárospataki királyi várban született: »árpádházi

Szent Erzsébet«, II. Endre királyunk leánya, a rózsák csodájának szent asszonya. A másodig »magyarországi Boldog Erzsébet« volt,

III. Endre királyunk leánya, a harmadik pedig »portugáliai Szent Erzsébet«, II. Endre kirágsaÜfS

lyunk unokája. Ilyen ragyogó émlékek irányítják nálunk az Erzsébet név útját.

Azt tudjuk, hogy az Istenanya, neve eredeti héber alakjában Mirjam-nak hangzott. Se szeri, se száma e név magyarázatainak. »Úrnő«, »Szépséges«, »Isten kedveltje«, »Tengerek csillaga«, »Reménység« és még egész sora a jelentéseknek magasztalja Jézus anyjának nevét. Az Erzsébet mellett a másik legnépszerűbb és legelterjebb női név hazánkban. A harmadik pedig: Anna, Mária anyjának neve. A július 26-ára virradó éjtszaka Balatonfüred híres Anna-báljai boldogabb időkben táncos zeneszóval tanúskodtak arról, hogy hazánkban Mária és Erzsébet mellett mennyire elterjedt az Anna keresztnév is. E név nem földrészünkön termett. Hazája Előázsia, születési ideje az ókor. Az ókori Előázsia sémita, népeinek ajkán keletkezett és eredeti alakjában úgy hangzott, hogy Hanna. A héber hanna szó kegyelmet jelent. A szókezdő »h« hangot a név csak Európában vesztette el. így lett a Hannából Anna, egyes nyelveken Anne, vagy Ann.

Ilona, Piroska, Emese, Emőke...

Anna, Mária és Erzsébeten kívül kétségtelenül leggyakoribb női nevünk: Ilona. Görög eredetű név, világszép asszony alakja áll mögötte a mondák homályában. Ki ne ismerné Szép Heléna történetét? Ö volt e név első ismert viselője, azóta nagy sor következett utána. A kereszténységbe is igen előkelő közvetítéssel jutott be a Heléna név. Nagy Konstantin római császár édesanyja volt a közvetítő: Szent Heléna császárné, aki a Szentföldön templomokkal ékesítette mindazt a helyet, ahol valaha az Üdvözítő megfordult. A legenda szerint Szent Heléna császárné találta meg a Szent Keresztet is.

Nálunk az Ilona név varázsát senki sem fejezte ki szebben, mint Kosztolányi Dezső »Ilona« című kis műremekében, amelyben felesége nevét taglalja. Itt olvashatjuk: »Minthogyha a fülem szellőket hallana, lelkeket lengeni, Ilona. — Csupa 1, csupa i, csupa o, csupa a, csupa tej, csupa kéj, csupa jaj, Ilona. — És nekem szín is ez, halovány kék'- lila, halovány anilin, ibolya, Ilona.«

Legmagyarabb női neveink sorának elején áll a Piroska név. A Piroska névre vonatkozó legrégibb híradás szerint így hívták Szent László királyunk egyik leányát. Mások nem egészen így nevezik, Mátyás király első jegyzője: Turóczi János »Pirisk«-nek, a királyi udvar olasz humanistáinak egyike: Antonio Bonfini pedig »Piriská«-nak írja. A szaktudomány szerint azonban mindkét név alatt az ősi Piroska név rejlik.

Ma ismét divatossá vált egy másik ősmagyar női név két változata: Emese és Emőke. Az állatvilággal való belső azonosítás eszméjéből fakadt hajdan Álmos vezér anyjának: Emesének neve. Eredetileg nőstény állatot je-