Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)
1943-02-11 / 33. szám
ÁRA 10 FILLÉR 1943 FEBRUÁR 11. CSÜTÖRTÖK IV. évfolyam & poinmAi napilap «# 33. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2.50, 3 hónapra 7.20 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Zala vármegye táviratilag üdvözölte a dicsőséges teljesítményeket végző zalai honv Zala vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta február havi rendes közgyűlését vitéz gróf Teleki Béla főispán elnöklésével. A főispán indítványára jegyzőkönyvben örökítették meg Malatinszky Ferenc gazdasági főtanácsos, a törvényhatósági bizottság örökös tagjának magas kormányzói kitüntetéséről szóló örvendetes eseményt. Azután a főispán megnyitó beszédében magasztalta honvédjeinknek hatalmas szövetségeseink oldalán teljesített öntudatos és elszánt ‘küzdelmét, majd a vármegye népének a fegyelembc|n Való lelki összefogására buzdított. Utána tájékoztatót adott az alispáni jelentés 'kiegészítéséül a vármegye területén beszolgáltatott gabonameny- nyiségről és a rekvirálás ‘során öt járás terűiden egy begy ült lvonyérgafcona, kukorica 'és burgonya mennyiségéről. Gróf Somssich Antal indítványára a főispán á vármegye és a törvényhatóság nevében táviratilag juttatja el illetékes katonai parancsnokságokhoz a hálának és a boldog önérzetnek üdvözlő szavait! zalai honvédségünk teljesítménye felett. Az alispáni jelentéshez Mindszenty József szólalt •fel bő terjedeimességgel muraközi és murán- inneni kérdések ügyében, amelyekre Vonatkozólag sürgős intézkedéseket kért. Dr. Brand Sándor alispán, dr. Kohánszky 'Jenő miniszteri tanácsos, pénzügy igazgató és a ’főispán talpraesett válasza következett minden ‘részletkérdésre kiterjedően. Közel délután 1 óra volt már, amikor ä napirendre tűzött ügyek elintézése megkezdődhetett. Ennek során közfelkiáltással, egyhangú lelkesedéssel Zala Vármegyének örökös törvényhatósági bizottsági tagjává választották meg dr. vitéz Tomka János közigazgatási, bírj^ ^ vármegyének'érdemekben gazdag, volt főjegyzőjét. A közgyűlés lefolyásáról érdemben csak lapunk holnapi számában tudunk beszámolni. Egy Baross-harcosnak arcképe, aki nem szégyelte Zalába utitársul hozni magával — a hálát Mester Kálmán is szónoka volt vasárnap a le tényei és kiskanizsai M É P -é rteke zl étnek. Ki íez a Meister Kálmán? Nem országos (nevű politikus, akinek érkezését szokás job,őre beharangozni, hogy felcsigázzák személye és teljesítménye iránt az érdeklődést. Mester Kálmán csak egy a hazafiak közül, de ebben a minőségben aztán a legelsőrejndű. Akkora tűz ég a lelkében, hogy abból átcsapnak la lángok másokba is, mindazokba, akik a környezetébe kerülnek, amikor beszél. »Robusztus« alak, kemény magyar tölgy, olyan, mint amilyen Toldi Miklós lehetett. Széles melléből dörög a szó, mint az égzeln- gés, miközben a szeme viMámlik. Nem tanácsos karjának összeroppantó enejjű izmai közé kerülni annak, akire megharagszik. Térdre kény szeri tett ő már a megbántott ntagyar becsület megkövetésére Siófokon egy szemteleukedö zsidót. Jelenlegi foglalkozására nézve nagykereskedő Budapesten. Egyébként az Országos Baross Szövetség kereskedelmi szakosztályának vezetője. Zala egyes járásaiban jól ismerik, különösen a nagykanizsaiban. Sokat dolgozott itt Zalában a Baross-gondolatért. Egyéniségében azok közé a »gusztusos« fiatalok közé tartozik, akiket az ember az lejlső érintkezésre megszeret. Letenyén a beszédét önvallomással kezdte: j »Akkor is a lelkiismeretem parancsára jöttem ide felvilágosító munkára, amikor még llovszky képviselő úrnak személyi titkára voltam és most is a magyar lélek tiszta szándéka, sugallata hívott közétek, amikor a szabad gazdasági pályán működöm. Hogy elértem azt, ami vagyok, az önálló, magam uraságát, a Baross . Szövetség támogatásának köszönhetem.« A nyíltan megvallott hálaérzés tölti el mindazok iránt, akik pályaalapításához segítették. A háta, amely mindinkább kezd idegein lenni a földön, mód felett rokonszenvessé teszi azt, aki nem szégyellj és szívesen veszi éHetébem lutitársul. . — Ha valaha szükség volt rá, — folytatja beszédét Mester Kálmán — most itt vannak az utolsó percek az iegyüvétartozás megteremtésére. A Baross-gondoktban, összefogásban találkozik a termelő gazda, a szétosztó kereskedő és a feldolgozó ipar legeszményibb érdekszövetsége. Csak így lehet letörni a zsidó maffiát, amely Magyarország ezeréves épületét ránk, keresztényekre akarja robbantani. A Baross- eszrne a mindenkori nemzetfenntartó kormányok programja. Emellé kell mindenkinek csoportosulnia és a zászló alatt hűségesen kitartani. Aztán a háború leikéről beszélt. — Ez a harc a mi szent háborúnk. A harc mezején leomlanak a társadalmi válaszfalak., A tisztek egyformán vesznek részt első vonalban a legénységgel. »Totális« háborúban vagyunk, ez annyit jelent, hogy mindnyájan íegy szálig, katonák vagyunk. Ha pedig mindenki katona, akkor mindenkinek meg kell tartania a katonai fegyelmet is. Lehetnek nem tökélete'sek a kormány egyes intézkedései. A kormány is emberekből áll és az ember gyarló lény. De ilyen szörnyű élet- halál harc idejében azt parancsolja a fegye- lemérzés, hogy inkább hajtsuk végre fenntartás nélkül a rosszabbat, semhogy, amíg vitatkozunk rajta, az ellenség fölibénk kerekedjék. Robog a gépkocsink Letenyérőt Kiskani- zsa felé. Útközben dr. Domokos László nyug. miniszteri osztálytanácsos, a Baross Szövetség ügyvezető igazjgatója így beszéli el Mester Kálmánnak eddigi élettörténetét: — Kezdetben OTI tisztviselő volt. Egy nép- gyűlésen belekiáltott a maga nagy őszinteségével és heves vérmérsékletével valami igazságot a szónok fejtegetéseibe. Emiatt el kellett hagynia az állását. Akik azonban ismerték aranyat érő lelkét, beajánlották Ilovszkynak. így ke, ült a Baross országos központjába. Amikor a Felvidék visszaszerzése céljából kivonultak a szabadcsapatosok, Mester Kálmán is köztük volt legendás lelkesedéssel. A csehek lelfogták, halálra ítélték. A cseh-szlovák rádión be is mondták, hogy kivégezték. De a halál helyett még rosszabbat szántak neki: elküldték Illavára és rettentőén megkínozták. Mikor ezt llovszky megtudta, minden tehetségét latba vetette, hogy diplomáciai utón kiszabadítsa. Sikerült is. llovszky ekkor maga ment elébe; a határállomásra és megölelte könnyes szeretettel! a szelnveldő magyar testvért. Ettől a perctől kezdve a két lélek szorosan összeforrott. Kiskanizsán a »sáskák«, a kemény életharcosok sokasága előtt tárja fel ismét a szívét) Mester Kálmán. Azt kérdezi: »Miért van köztünk ma is egyenetlenség, amikor már a szebb magyar jövő politikáját olyanok hirdetik, akik saját fajukban, vérükben, családjukban, lelkiismeretükben felelnek! azért, amit hirdetnek? Minő erőpazarlás folyik itt .nálunk, ahol, hla megnyitjuk ereinket, az edénybe legyeinlő összetételű szent miagyar vér ' csorog. Le kell törni minden erőfeszítést, ami az ösz- szefogás ellen irányul. Ha honvédeink a lövészárkokban. és a viharos rohamokban megtalálták a lelki kapcsolatot, meg kell1 azt az itthonlevőknek is találniok. Ezzel az egyetértő nagy összefogással, egységes lelkütettel emeljük ki sorainkból azokat, akik rémhírek terjesztéséből élnek és a hazúg hírek lángján főzik reményeiket.« íme, megrajzoltuk Mester Kálmán arcképét. De még mindig nem végeztünk a dolgunkkal. Marad belőle máskorra is. P.P.
