Zalai Magyar Élet, 1943. február-március (4. évfolyam, 33-71. szám)
1943-03-06 / 53. szám
A. leváltás Egy haditudósító elbeszélése . _____________MfltffiftffajET El őne, előre! Senki sem tudta, meddig tart még a szakadatlan gyaloglás, csak a század- parancsnok és legfeljebb miég a hallgatag szakaszvezetők. Senki sem kérdezett és sejnki sem felelt — csak előre! A második szakasz! a szánok biztosítását látta el és lassan dolgozta magát előre a negyednapos állandói menettől bizony nem frissebbekké vált lovak mellett. A dombláncolat felől metsző, jeges szél ostromolta a néma csapatot, a hófúvásban nyoma sem volt semmiféle útnak és az alkony még azt is eltakarta, amit látni lehetett volna. Egy órával a teljes sötétség beállta után a század végre elérte a kitűzött napi célt. Egy gazdátlan falu a senkiföldjén, ezt kellett biztosítania. A lakosság régen elhagyta már, a század tehát úgy rendezkedhetett be ott, ahogy kinek-kinek éppen kellemesebb volt. Egyesek még megmelegítették húskonzervjüket, néhány fagyott kenyérdarabot pirítottak hozzá, a többség azonban inkább az azonnali lefekvés mellett döntött. Igaz ugyan, hogy három- négy pokróccal is letakarva, de egyszerűség, vagy jobban mondva ldőmiegkímélés okából csak a csupasz' földön. Hiszen senki sem tudta, 'engedély ez-e az orosz néhány órát. Az éjtszaka azonban mégis nyugodtan telt el. A biztosító járőrök egész reggelig talpon voltak, a géppuskák mögött óránként váltva ott kuporgott a készültség. Akinek pedig időt adott erre a szolgálati beosztás, aludt, egészen addig, amíg az átlátszó kék égre felkapaszkodó napkorong ki nem verte az álmot a hidegben vörösre csípett szemekből. A délelőtt fegyvertisztogatással, varrással, a délután általános levélírással telt el. Milyen egyszerű is az élet, milyen igénytelen, ha az ember egyszer megtanulta becsülni! A következő napion a század új szállásra költözött. Ott terült el fél kilométerrel az erdő széle előtt. Négy, kevés művészettel ösz- szeillesztett gerendafal, egy kezdetleges ajtó — a tetőhöz már, úgy látszik, hiányoztak a gerendák. Évek óta elhagyott csűr. A hideg még nem hagyott alább., az égen azonban már szürke felhők kergették egymást és az eresztékeken finom porhót szitált be a legfeljebb irányát, de erejét nem változtató szél. Kívül a tábori őrségek meresztették szemüket az egyhangú táj végtelen fehérségébe, belül pedig — amennyiben egyáltalán szó lehetett »belül«-ről - cigarettát tartottak az emberek meggémberedett ujjaik között, fázósan topogtak és bizonyos tanácstalansággal méregették egymást. De hát azokon, akik az őrségtől vissza térve melle getílni akartak, a tanácstalanság nem segíthetett. így az első csoportot már beérkezésekor több várta, mint amennyi elég lett volna ahhoz, hogy megelégedett legyen: valóságos tető, majdnem légmentesen záródó ajtó, barátságos tűzrakás, egész boglyára való széna, sőt .egy kissé lyukas, de ennek ellenére egészen használható állapotban lévő szamovár, amelyet valaki meg- szenesedett gerendák alól kapart qlő. Izzó faszén, vígan rotyogó bólé és néhány kocka sajtolt tea: barátságosabb fogadtatást a téli sivatagban el sem lehlet képzelni. Minden a legjobb mederben folyt, amikor késő délután a balszárnyon hirtelen felugattak a géppuskák, közben géppisztolykelepelés és puskatűz. Jó tíz percig tartott a fegyvqrropogás, azután ismét síri csend. Nagyobb baj nem történt, de már magában véve is elég az a nyilvánvalóvá lett tény, hogy időközben a közelii erdősarok kellemetlen lakókkal népesedett be. A szakasz kénytelen állást változtatni és az új állásnak nemcsak a tetőzete, hanem az oldalai is hiányoznak. Az éjtszaka folyamán a századparancsnok magához rendeli a szakaszvezetőket. A parancsnoki állás egyetlen berendezési tárgya az asztal, a rajta kiterített térképpel. A világítást gyufaskatulyára állított gyertya szolgáltatja. »Reggel megérkezik az ezred és támadásra indul. Az egyik határ itt van, a másik az erdő sarka. Az ezred 7 óra 15 perckor állásainkon átvonulva indul támadásra. Megérkezése 'egyúttal a mi leváltásunk is, valószínűleg1 tartalékba kerülünk. Mondják az embereink is, hogy ez az utolsó éjtszaka.« ' Nyugtalan és nagyrészt ébren töltött éjlt- szaka után a századparancsnokság valóságos boszorkányüstté változik. Pontosan hatkor megérkezik az ezredparancsnok, 6 óra 15 perckor már helyzetmegbeszélés. Itt van a tüzérség parancsnoka, a földerítő osztag parancsnoka, orvosok, egészségügyi tisztek. Mindenki idejön, mert ez az egyetlen ház az .egész! környéken. Az előtérben a távirászok dolgoznak, a legnagyobb sietséggel még két telefon- huzalon végzik az utolsó simításokat. Pontosan hétkor már mtegy is a tüzelési parancs az üteghez. Egy másodperedéi később már nehéz lövedékek zúgnak át a porráéget't falu fölött, pillanatokra lángcsóvák villannak fel az erdőszélen. 7 óra 15 perckor a gyalogság is megindul. Bár négy századparancsnok szorong az egyúttal közötőhelyül is szolgáló kunyhóban, hirtelen csönd áll be, csak az asztalon sorba rakott műszereket hallani. A parancsnokok arcán a várakozás kifejezése ül, de többet nem árulnak él. Remény, aggodalom, a biztos siker tudata? De ugyan mit is gondolhat egy kitüntetésekkel gazdagon fölékesített ezredparancsnok, amikor egy csomó olcsó cigarettát húz elő a zsebéből? Azután hirtelen egyszerre mindem megváltozik. 1943 március 6. Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a kp fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvárogva várják a jó zalai újságot. Megszólalnak az első géppuskasorozatok, nyomban rá megérkeznek az első jelentésküldöncök, utána telefonos célmegjelölések a nehéz, gyalogsági és páncélelhárító tüzérségnek, húsz perc múlva pedig megérkeznek az .első sebesültek is. A század ezalatt tartalékban van. Előttük tomboló harci zaj, soraik között csatára induló csapatok vonulnák át. Nyomukban a páncélelhárítÖk. Tudomást sem vesznek róluk, mintha itt sem lennének, mintha semmit sem számítanának, mintha nem lennének ,az előző napi csetepatéból sebesültjeik. Szóval mégis csak beteljesedett a századparancsnok sejtése? Ilyesmi még nem fordult telő: nyugodtan hátul maradni, amikor a bajtársak előrenyomulnak! De hát parancs — parancs! Ez is csak olyan parancs, mint akármi más. Leváltás — tehát ez lenne a leváltás? És éppen most? Azonban a nap anélkül múlik el, hogy parancs érkeznék az elvonulásra. Sem előre, sem hátra. Ez az átkozott ácsorgás már az idegekre megy! Lassanként a reggel is elérkezik, de a! hideg napsütést leszámítva, az előző naphoz képest semmi változás. Hogy elől miképpen áll a helyzet, senki sem tudja. Senki sem tudja, hogy iélől nem könnyű a helyzet, hogy az erdő sarkában az ellenséges zászlóalj keményen megmakacsolta magát. Senki sem gyanítja, hogy reggel kilenckor az ezredparancsnok telefonon jelentést tesz a hadosztályparancsnokságnák, ihogy sikerült ugyan az ellenséget kivetni állásaiból, de aZ erősítéseket kapott és most az ellenség támadással kísérletezik. A század pedig, a földerítő osztag legerősebb százada még mindig tétlen tartalékban te sped és elkedveSeneidve figyeli, mint lesznek mind rövidebbek a tüzelési szüneteik, amelyek egyébként is már eléggé megritkultak. Mivel ilyen tapasztalatokban már bőven volt részük, nem csodálkoznak rajta — és még kevésbbé csodálkoznak, amikor 9 óra 30 perckor megérkezik a váratlan parancs — előnyomulásra. Nem csodálkoznak, hanem föl- lélegzenek. A leváltás megtörtént! (MN) A zalaegerszegi kir. törvényszék. P. 1444—1942—10 szám. HIRDETMÉNY. A zalaegerszegi kir. törvényszék közhírré teszi, hqgy a Kiskutas—Nagykutas községek közötti bekötő út céljára szükséges ingatlan kisajátításáért járó kártalanítás megállapítása végett az eljárást megindította s a Kiskutas község községházánál megtartandó tárgyalásra 1943 évi március hó 20. nápjánlak délelőtt 9 óráját tűzte ki. Felhívja a kir. törvényszék az érdekelteket, hogy a tárgyaláson személyesen jelenjeinek meg, vagy ügyvéd által képviseltessék (magukat. A kártalanítás felől a kir. törvényszék az érdekeltek elmaradása esetén is határozni fog. Zalaegerszeg, 1943 február 25. Dr. Szász Gábor sk. kir. törvényszéki bíró. A kiadmány hiteléül: Török Vince, kezelő. MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. november 2-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. MAVAUT Menetdij — — —14 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-téi • é. 955 1700 1 — — —•— 15-17 17 47 é. Bak Hangya szövetkezet i. 9-23 16-28 — — 8 30 15 20 —■ — i. Bak Hangya szövetkezet é. 9-20 16 26 1-80 — 9 05 15-46 -■ '— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-54 1600 4-50 — . — é. Hévizfürdő i.---•-----*--450 — 1025 1720 —■ — é. Keszthely Hungária szálló i. 7-30 14 30 10-35 17 30 —• — é. Keszthely pályaudvar i. 7-23 Bak—Nova Menetdij---’--9. 20 15-30 i. Bak pályaudvar é. 6-55 1315---•--930 15-35 i. Bak Hangya szövetkezet é. 650 13-10 170 10*10 1615 é. Nova i. 610 12 30 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján —■— 1715 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. — ’--1-— 17-47 é, Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 1-70 18 04 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4-50 19-30 é. Szentadorján i. 5-20
