Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-19 / 235. szám
2 1942 október 19. Főispánunk és a főispánná megható találkozása Szombathelyen a zalai sebesültekkel Ne dobja el, ha már elolvasta újságunkat, a ZALAI MAGYAR ELET-et, hanem KÜLDJE EL HARCTÉRI HOZZÁTARTOZÓJÁNAK, vagy valamelyik ismerősének. Csak a nevet, rendfokozatot és a tábori postaszámot kell ráírni a lap fejére, aztán bélyeg nélkül betenni a legközelebbi levél- szekrénybe. Gondoljunk zalai honvédeinkre, akik sóvárogva várják a jó zlalai újságot. képesítéshez szükséges oklevelet nem kívánják megszerezni. Kormányrendeletet közölt a Budapesti Közlöny október 17-i száma aZ iparostanonciskolák igazgatásával megbízott főhivatású iparostanon ciskolai tanítók igazgatói pótlékáról. A rendelet szerint az ilyen igazgatóknak 1942 január 1-létől kezdődő hatállyal igényük van pótlékra, amelynek havi összege 20 pengő. Tíznél több osztály esetéin minden megkezdett tíz osztály után a pótlék1 40;—10 pengővel emelkedik. A kereskedelmi miniszternek most közzétett 237.560—1942 számú rendelete szerint — hivatalokat és közintézményeket leszámítva — általában 5 percnél hosszabb tartamú nem Tehet a helyi beszélgetés forgalmasabb időben azokban a távbeszélő hálózatokban, ahol a központ telítettsége a korlátozást szükségessé teszi. * A sztálingrádi harcoknál a lángszórók záporként hulló tüze szétszakította a szovjet védelmi láncát. A német támadó ékek között létrejött az összeköttetés. A német tüzérség lőtte a sztálingrádi ágyúgyárat, valamint a Volga szigetein levő bolsevista ágyúállásokat, ahonnan oldalazó tűzzel árasztották el a német csapatokat. A szovjet repülők nem tudtak a harcba hatékonyan belekapcsolódni. A sztálingrádi csata döntő szakaszba érkezett. A hadműveleteket egyes arcvonalszakaszokon hátráltatja az esős időjárás, amely az utakat mocsárrá változtatja. (NTI) Tegnap angol repülők támadást intéztek a franciaországi Le Creusot ellen. A támadás alkalmával sok ház elpusztult. A halottak száma 40, a sebesülteké pedig 150. (Ofi) Megegyezés létesült a brit és a szovjet kormány között, hogy 10 ezer lengyel család elhagyhatja Szibériát. A lengyeleket aZ afrikai Ugandában akarják letelepíteni. (Budi Tud.) Az angol 'királyné meghívta Londonba Roosevelt amerikai elnök feleségét. (NTI) Tegnap Londonban lezuhant egy repülőgép és megölt 14 embert. (NST) Elrendelte az alispán Sümeg lakosságának tilusz ellen való beoltását Megírtuk, hogy Sümegen tömegesen lépett fel a hasihagymáz betegség. Eddig 13 „positiv* és 5 gyanús megbetegedést jelentettek be. Mivel járvány fenyegeti a községet, az alispán elrendelte Sümeg összes lakójának a hasihagymáz ellen való beoltását. Az oltási munka megszervezése most van folyamatban. Az oltás elvégzésével dr. Rodstädter György m. kir. tisztiorvost, dr. Aczél Elemér községi orvost, dr. Tóth János sümegvidéki körorvost és dr. Keller László kórházi alorvost rendelte ki az alispán. A vármegyei tiszti főorvos szerint a betegség keletkezésének biztos oka még nincs kiderítve. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a megbetegedést nem a vízvezeték vize idézhette elő, mivel olyanok betegedtek meg, akik nem használják a vízvezeték vizét. Vitéz ,gróf Tie Le ki Béla főispán és felesége, aki tudvalevőleg a vármegyei Vöröskereszt társielnöknője és vármegyei vörös- keresztes főápoló, dr. Deseő Árpádné, a vármegyei vöröskeresztes ápolónői szakosztály elnökének kiséretében tegnap Szombathelyein fölkeresték a hadikórházat, ahol Zalámegyei sebesülteket is ápolnak. Zala megye mindem járásából, a visszatért részekről is van ott számos honvéd, akik a hazáért folytatott hősi küzdelemben vérüket hullatták és megsérültek. Az előkelő vendégeket a hadtestkórház parancsnoka, Maurer ezredorvos és vitéz Ba- ráth őrnagyorvos, a helyőrségi kórház parancsnoka, valamint özvegy Vajkáné, a hadtest főiápolónője fogadta és kalauzolta az ápolónői karnak az élén. A főispán és felesége végigjárták az összes termeket, iszerjeíiettel és részvéttel elbeszélgettek a zalai honvédekkel és la vöröskenesztes gyűjtésiekből befolyt cigarettából mimid- íőgyikiiék 100—100 darabot osztottak ki, ezenkívül szórakoztató könyveket és képeslapokat. Megható volt ez a találkozása a zalai főispání családinak a zalai nép hősl’elkű fiaival. Látszott a sebesültek ragyogó tekintetén, hogy milyen jól esett nekik ez az érdeklőidés és gondoskodás. A névszerint is megismert Zalai (A honvéd haditudósító század közlése) A bolsevistákkal folytatott küzdelemben már sok mindenhez hozzászokott a harctéri katona. Mindenki tudja, hogy a bolsevista katona módfelett alattomos, a nemzetközi jogokat nemtisztelő, makacs ellenfél. Tapasztalatai alapján a magyar honvéd ide- kint ugyancsak betartja a jó magyar közmondást : „Járt utat a járatlanért el ne hagyd !“ Erre azért volt szükség, mert a visszavonuló bolsevisták az aknákat nem az utakon, hanem az utak mentén telepilették. A visszavonulás miatt nekik is szükségük volt az útra, de valahogy mégis ártani akartak. Ezért az utak mentét mindenütt elaknásították és ha egy jármű letért az útról, ki volt téve annak a veszélynek, hogy kereke alatt akna robban. Máshol kis ládikókban folyadékkal telt palackokat hagytak hátra. Erdőkben viszont csinosan faragott és szépen díszített ládikókat helyeztek el a fák alá. Ha valaki a palackhoz, vagy ládikóhoz hozzányúlt, mindkettő felrobbant és súlyos sebesüléseket okozott. A magyar honvéd azonban kiismeri magát a bolsevista fogásokban és ma már tudja, hogyan kezelje őket. Újabban azzal kísérleteztek az oroszok, hogy magyar- egyenruhában közelítették meg a kisebb magyar egységeket és igy akartak rajtuk ütni. Kezdetben egy kis zavart okoztak vele, de csak kezdetben. A magyar parancsnokok ennek az aljas harcfogásnak is megtalálták az ellenszerét. Ma már egyetlen bolsevista sem vállalkozik arra, hogy magyar egyenruhában kerüljön magyar csapatok elé. Láttunk már légicsatát magyar gépek és ugyancsak magyar felségjelet viselő bolsevista gépek között. Hallottunk már arról, hogy a bolsevisták megnyuzott ló bőrébe bujtatták géppuskás csatárukat és ez aztán a ló bőréből zúdított gyilkoserejü tüzet a támadásban levő magyar honvédekre. A keleti arcvonalon harcoló magyar honvédeknek ébereknek kell tehát lenniük. Mindig nyitott szemmel és nyitott füllel kell járniok. dűltek ki. Az előkelő látogatókra igen kedvező és megnyugtató benyomást tett az: a megelégedettség, amely a kórházban való szeretetteljes bánásmódinak a következménye. ••! Az ellátás minden kívánalmat kielégít. A zalaiak közül többen előadták a ‘főispánnak a beszélgetés folyamán abbeli óhajtásukat is, hogy szeretnének az otthonukhoz közelebb eső kórházba kerülni. A főispán kilátásba is helyezte, hogy a zalaegerszegi hadikórház üzembehelyezése alkalmával az elosztásuk tekintetében lépéseket fog tenini. Az előkelő vendégek két zalai orvossal is találkoztak a kórházban, akik ott teljesítenek honvédelmi szolgálatot. Az egyik dr. Torondy László pa- csai körorvos, a másik dr. Burján Imre tapolcai községi orvos. A vendégek a legjobb benyomásokkal eltelve tértek vissza Zalaegerszegre, ahol azután a 'délután folyamán míegtekintették az itteni hadikórház be- rendezésének előkészítő munkálatait, valamint a kétszáz ágyas vöröskeresztes kórház elhelyezését. Azzal a tudattal hagyták el a Notre Dame zárda épületét, hogy ott a legszebb, legkitűnőbb, legcélszerűbb elhelyezés várja a kórházi kezelésre szoruló hőseinket. Az alábbi kis történet is egy ilyen ravasz szovjetorosz cselvetésről szól. Amint egyik ezredünk elfoglalta védősávját a Don partján, mindkét oldalról vállalkozások indultak meg. Ezeket kisebb erők hajtották végre. Már az első napokban meglepetéssel észlelték a mieink, hogy a bolsevista vállalkozásokat a Don túlsó partjáról erősen tá nógatta a tüzérség és az aknavetők. A legnagyobb meglepetést okozta, hogy a vállalkozások beláthatatlan bozótos terepen zajlottak le, de az ellenséges tüzérség mégis olyan pontosan lőtt, mintha csak közvetlenül látta volna a magyar csapatok első vonalát. Egyik pillanatban a tüzérségi lövedék, másik pillanatban az akna csapott a küzdő magyar csapatok közé. A magyar fiuk kezdetben tanácstalanul álltak a dologgal szemben és azzal magyarázták, hogy az orosz tüzérség nagyon jól lő. A századparancsnok azonban nem ezen a véleményen volt. — A bolsevista tüzérségnek a közelben valami jó figyelője lehet és ezt a figyelőállást, ha törik, ha szakad, fel kell deríteni. Mindenki nyitott szemmel járt-kelt, figyelt ettől kezdve. A Don innenső parija sokkal magasabb volt, mint a túlsó, tehát a magyar csapatok fedett terepen voltak és a túlsó oldalról csak valami magasabb figyelőállomásról lehetett volna mozgásunkat megfigyelni. A járőrök egymásután mentek ki, hogy a megfigyelőt felderítsék, de hiábavalónak bizonyult, sehol sem találták. Kiss Pál szakaszvezetöt is izgatta a kérdés. Egyszer azzal a kéréssel járult a századparancsnokához, hogy engedje ki őt egy járőrrel és majd ő felderíti az ellenséges tüzérségi megfigyelőt. A századparancsnok nem zárkózott el a kérés elől. — Nem bánom, menjen és kutassa ki. Kiss Pál szakaszvezető önként vállalkozókból állította össze a járőr tagjait. Megfelelő fegyvert, lőszert és élelmet vettek magukhoz és a szürkület beálltakor el is indultak felderítő útjukra. Szép csendesen, minden lépést megfontolva, de minden irányban erősen figyelve kúszott sebesültek szeméből a hála könnycseppjei görTúljár a magyar abolsi furla
