Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-09-21 / 212. szám

2 1942 szeptember 21. legész nemzeté, amely kegyelettel őrzi meg soha el nem múló emlékükéit. Mi pedig, akik itt egybegyűltünk, akik tisztelgünk a hősi gon­dolat előtt, az áldozatos küzdelem előtt, amely erősebb volt hőseinknél a saját életükhöz való ragaszkodásnál, szálljunk magunkba és gon­dolkozzunk azon, vájjon miképpen rójuk le a kegyeletet és megemlékezést hősi halottainkkal szemben a legméltóbban. A mai nehéz időkben nem elég csupán em­léket állítanb azt ünnepélyesen felavatni, hő­seink dicsőségéről és hősi haláláról megemlé­kezni, mert éppen ők ennél sokkal többre kö­teleznek bennünket! Az ő lelkűk a halhatat- ság birodalmából figyel bennünket és számon kéri életünket és cselekedeteinket. A mi hősi halottaink áldozata árán újabb ezer évre hívta el a magyart e hazában a Mindenható, aki elvárja az élőktől, hogy a jnagyar jövő érdekében maradéktalanul telje­sítsék kötelességüket! Ma ismét a harc, az előbbenieknél még sok­kal ádázabb, sokkal nagyobb erőket mozgató és mindenkitől sokkal nagyobb próbatételt kö­vetelő élet-halálküzdelem idejét étjük. Ebben a harcban az anyagias érdek és a világura­lomra törő zsidóság az istentelenek táborát mozgósította az igazságért küzdő, a keresz­ténység, a művelődés, a jólét védelmében egy táborba tömörült, nemzeti alapon álló népek­kel és nemzetekkel szembén. A szláv eszmie és a zsidók korbácsa hajtja íaz általuk állati sorba taszított emberek millióit tüzet okádó acélarcvonialunk ellen la biztos halálba, mert még most sem elégelték mieg a népek szenvedését. Ebben találnak élvezetet, kielé­gülést és remélik önző, hatalmi, mindent le- igázni kívánó törekvéseik elérését. Legyünk tisztában azzal, hogy élet-halálh,arcról van szó, •egyik fél1 a porondon marad. Csalhatatlan té- Inyek és óriási sikerek a biztos győzelmet mutatják már számunkra, de azért a végső győzelemért még sok áldozatra, főleg kitar­tásra, fegyelemre, munkára éis erős hitre van Szükségünk. A mai teljes háborúban, amelyben nemcsak a harctéren küzdő katona vesz részt, hanem a belső arcvonalon az egész lakosság, az emlék­kőbe vésett nevek arra köteleznek hejnnümket, hogy ne csak a katonák legyenek képesek zok­szó nélkül áldozatot hozni jövőnkért, szent ügyünkért, hanem épp úgy az itthonmaradot- tak is a munka, a termelés terén. Ma nemcsak hősi haottakrla, hanem élő hő­sökre van minél nagyobb számban szük- , »ég. Kötelességünk e hősi, de mai újabb hősi halottainkkal szemben is az, hogy egységben, fegyelmezetten, engedelmesem, maradéktala- mul teljesítsük családunkkal, fajtánkkal, nem­zetünkkel szemben száz százalékosan azt a kötelességet, amelyet munkakörünkben tehet­ségünk szerint a haza, a közösség tőlünk jog­gal elvár. A vezetők részéről ne mutatkozzék soha céltalanság, akaratnélküliség, felelősségérzet hiánya, meg nem értés, — a vezetettek részé­Maowvriílet rőí bizalmatlanság, kishitűség, munkakészség hiánya, hanem mindenki tudatát ébredvte sorsközössé­günknek, teljes erejével .végesSze a maga dolgát., Nie a másikat bírál'gaissuk, hanem lássa min­denki a másikban a magyar testvért, akinek sorsa elválaszthatatlan a sajátjától. Mindenkit hasson át a testvéri szeretet és Isten óvjon bárkit attól1, hogy a tiszta erkölcsi alapról, az egyenes útról1 letérjen! Adjunk hálát Istennek, hogy a jelen háború borzalmaitól eddig ennyire megkímélte ha­zánkat, bár nagy áldozatot kíván e nemzettől most is. De ebben az áldozathozatalban az élein áll a mi hőn szere tett, bölcs kormányzó urunk, nemzíeíünik atyja, aki egész életét, munkásságát nemzetének szenteli és odaadta érette hős fiát. Legyünk készen mindig arra, hogy az állandóan maga­sabbra csapkodó háború tűzvészéből juthat számunkra is többször vihar. A közös bajt azonban egységes erővel: kell kivédenünk. A csapások majd összeforrasztjiák, megedzik, nagy lelki egységbe olvasztják a nemzetet. Ha pedig akadnak gonosz lelkek tüzétől megriadt emberek, azokat világosítsuk fel, a bujtogató- kat, a munkaütemet akadályozókat pedig kö­nyörtelenül leplezzük le és büntessük meg, mert azbk alattomban épp olyan ellanségeink, Smint a fegyverrel ránk törő katona. Hősi halottaink emléke élő emlék legyen a mi lelkűnkben, mert ami él, az cselekszik is! Megemlékezésünk pedig legyein cselekvő emléklezíet, amely tettekben nyer külső bizonyságtételt. Legyen az ö emlékük a mi számunkra kö­vetendő példa és eszmény és szellemük irá­nyítson életünkben és alkotásainkban. Magyar testvérek! Merítsünk e gondolatok nyomán a mai lélekemelő ünnepen erőt a kö­zös építő munkához, szálljon gondolatunk a harctéren érettünk küzdő honvédeinkbez és te­gyünk fogadalmat e hősi emlékműnél, hogy a magyar egységet, elszántságot megbontani, megingatni nem engedjük soha. Előre a végső győzelemig! Éljen az örök Magyarország! Vitéz Balatoni József és ifjú Tatár József lecente alkalmi verseket szavalt, majd a hősi emlékmű bizottság nevében mint elnök Gyomorbajos! Vesebajos! Tartson ivókúrát! A természetes szénsavas Petánci gyógyvíz üdít, gyógyít. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. T e t s z t y á n s z k y Géza adta át az elöl­járóságának az emlékművet, Halmos László körjegyző pedig átvette hódolatos megőrzésre. Megható jelenet következett az emlékmű megkoszorúzásánál. Könnyezve, zokogó hangú jelmondattal tette Se elsőnek koszorúját a két hős apja, Malatinszky Ferenc. Azután koszorút helyezett eí Tiersztyániszky Géza, Sztankovszky Imre, Szilva János községbífó, a tűzharcosok nevé­ben dr. Lux Béla Amand ügyvéd, Dettay Béla, a zalaszentgróti lengyel fogolytáborpa- rancsnokság nevében, dr. Forintos László a zalaszentgróti közönség nevében. Koszorút tett még le a szőllőispusztai gazdaság, a hősök zo­kogó hozzátartozói és a plébános. Pár perc alatt virág- és koszorúerdőbe borult az emlék­mű. A Szózat eléneklése és a leventék díszme­nete zárta be a hatásában maradandó ünnep­séget. Az emlékmű, amely a községi tulajdon­ban levő kertterületből kihasított téren köz­adakozásból létesült, Kutassy Gusztáv keszt­helyi kőfaragó mester müve. Hátra van meg a bekerítés és a térneTc illő rendezése. A rendezés és a hozzávezető út karbantartásának munkáját az államépítészeti hivatal vállalta magára. Az ünnepség után a főispánnal az élen a megjelent vendégek -egy része látogatást tett a hajdani Csány-kúriában, amely most a köz­ség népéért fáradhatatlanul és eredményesen dolgozó Tersztyánszky Géza földesúrnak, Ma­latinszky Ferenc vejének hangulatos családi lakásául szolgál. Dr. PESTHY PÁL. Repülögéplavitás szovietorosz tüzérségi tűzben (A honvéd haditudósító század közlése.) Van abban valami, hogy csak az menjen re­pülőnek, aki szíve és idegei fölött minden kö­rülmények között, minden helyzetben 'tud ural­kodni. Másodpercnyi habozás, idegesség, vagy félelem már végzetes lehet a repülőre és anyagi kárt is okozhat az országnak. A határozottság és lélekjelenlét viszont nagy jCUtfOűfe? ÍZLÉSES eredményeket hozhat, értéket menthet meg. A repülők táborában most olyan esetről beszél­nek, ahol a lélekjelenlét és bátorság mentett meg két repülőgépet. Kényszerleszállás... Augusztus 26-án vitéz Földes Gyula száza­dos, megfigyelőtiszt és Zuna Edgár hadapród- őrmester, pilóta közelfölderítésre indult a kora reggeli órákban. A Don előtt igen erős ellen­séges tüzérségi tűzbe kerültek és találat kö­vetkeztében a benzinszivattyú csöve eltörött. A gép már nem tudta elérni a legközelebbi re­pülőteret és közvetlenül az orosz állások előtt kényszerleszállást végzett. Az orosz tüzérség azonnal tüzelni kezdett a tehetetlen gépre, a magyar tüzérség viszont az orosz ütegek állását vette tűz alá, hogy teher­mentesítse a repülőt. Vitéz Földes százados visszakúszott saját állásainkba és távbeszélőn jelentette a kényszerleszállást. Ezalatt a had- fljpródőrmester a gép közelében maradt, hogy az esetleges földi támadások ellen megvédje. Elindul a segítség... Vitéz Trón százados azonnal parancsot adott, hogy két repülőgép két külön szerelővel azon­nal induljon a kényszerleszállást végzett gép­hez és azt hozza rendbe. Az egyik gépen saját szerelőjével ő maga röpült. Már messziről

Next

/
Oldalképek
Tartalom