Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-09-18 / 210. szám
2 maöwMelet 1942 szeptember 18. Harc — tábori ingre vetkőzve (A honvéd haditudósító század közlése ) A hajnali szürkületben, a mély szakadék bozóttól, tócsáktól szegélyezett keskeny ösvényén az X ezredparancsnokság harcálláspontja felé tartunk. Hatunk mögött, az öblös völgyben közepes és nehéz tüzéreink „orgonáinak“, a Don túlsó partjáról pedig a szovjet lövegek morajlanak. Csak a távbeszélő huzal jelzi, hogy jő helyen járunk, a parancsnokság felé visz az ut. Az egyik hajlatban kemény hang állít meg. — Ki vagy ? — Haditudósító. — Feküdj. Lefekszem. — Hátra — hangzik a parancs — s hátamra- fordulok. Az egyik bokor mellől, fölfűzött puskával tábori csendőr tart felém. — Igazolja magát! | j Mutatom az igazolójegyet, a fényképes igazolványt. — Rendben van, mehet, de miért nem veti le a zubbonyát, hadapród ur ? — Minek vetném le? — kérdem. — Hát nem tudja a parancsot ? — Micsoda parancsot? — Tábori ingre kell vetkőzni, ez az ismertető, hogy sajátfajta. A boisevikiek a honvéd egyenruhához hasonló öltönybe öltöznek, hogy megtévesz- szenek. Tegnap föltürtük a zubbony ujját, ma ingre vetkőzünk, mindennap más-más ismertető jellel igyekszünk túljárni rajtuk. Már sok kellemetlenséget, bajt okoztak ezzel a gazemberséggel. Ingre vetkőzöm, igy megyek tovább. Rövid már az ut a parancsnokságig, csak fölkapaszkodni nehéz a meredek, porló szaka- dékoldalon, a dombperemig. A parancsnokságon élénk az élet, egy óra múlva indul a támadás, X. város ellen, fe, Eligazítanak. Sietni kell, hogy idejében a harmadik zászlóaljhoz jussak. Amennyire lehet, kilépek a csúszós ösvényen. h A várossal csaknem egybeépült falu szélén lőszeres kocsikkal találkozom. Viszik a hadianyagot előre, a csapatokhoz. A falu: romhalmaz. Alig van ép háza, itt-ott még füstölögnek a romok, az uf mellett temérdek döglött ló, gránátszilánktól csonkított bol- seviki tetem, hátrahagyott lőszer, aknavető, géppuska hever. Félnappal ezelőtt vetették ki honvédeink ebből a faluból az ellenséget s a mai támadás tulajdonképpen csak folytatása ennek az elkeseredett, véres harcnak. A Don mentén, a magyar seregtestekre bízott védővonalnak már csak ezen az egy pontján tartja magát az ellenség, a vonal többi részén már napokkal előbb a Don túlsó oldalára vetették át honvédeink a bolsevikieket. Ezen a kis szakaszon azonban rendkívül nehéz feladat jutott honvédeinknek, a bátor zalai és vasi legényeknek. A boisevikiek nagyobb erőket vontak össze ezen a ponton s emellett lövész- ezredeket vetettek be, különleges feladatokkal. A lövészezredek egységei gumiruhában szivárogtak át a folyó sekélyebb, gázolásra alkalmas részén és a lápos, erdős területeken húzódtak meg, majd alkalmas pillanatban váratlan támadást indítottak a magyar csapatok ellen. Honvédeinknek csaknem lépésről-lépésre meg kellett küzdeniük a szívósan védekező bolsevikekkel s ezekben a kíméletlen tudtak előrejutni. A mai harcokban nehezen támadás : utolsó felGyomorbajos! Vesebajos! Tartson ivókúrát! A természetes szénsavas Petánci gyógyvíz □ D I T , GYÓGYÍT. Főraktár: Muraszombat. Telefon: 68. tüzelnek szórványosan. Már csak harmincnegyven lépésre vannak az ócska faépülettől, no, még előre... Végre.. Elérték, mindhárman felugranak a „holttérben“ s a következő pillanatban repül a kézigránát az ablaknyilásokba. Nagyszerű, pontos dobások! Láng villan, füst porzik belülről s az egyik rohamista kezében már ég a szalmacsóva, ha netán maradt volna odabenn élő ember... Hogy mit jelentett ennek az egyetlen fészeknek a leküzdése és megsemmisítése, azt most lehet csak látni. Egyszerre elcsendesedett ez a rész s föllélegzünk: már nem annyira veszélyes a mozgás, nem kell a lehetetlennel birkózni, rövid százméterrel ismét előbbrejutottunk. Tüzérségünk most elhalkul. Részfeladatát elvégezte s a gyalogságé a szó. A domb peremén, félkaréjban egyre jobban küzdi magát előre a gyalogság, a külváros kis viskói között pedig rohamjárőrök tevékenykednek. Egymásután gyullad ki egy egy zsuppfedeles ház a messzeségben, meg kell küzdeni minden talpalatnyi helyért.. Mellettem sebesültvivők kúsznak előre, négy ember vár segítséget, kötözést. Élnek valamennyien, hiszen mozognak, integetnek. A csodával határos, hogy ebben a gyilkos tűzben ilyen kevesen sebesültek meg. Reggeli 8 óra. Három órája tart a harc, perceknek tűnik az idő, pedig még messze van a cél... GÁLFFY ANDRÁS hadapródőrmester. Tudomásunkra jutott, hogy a Budapestet ért első bombatámadásnak zalai áldozata is van és pedig egy zalaegerszegi leány. Valahol kint egészen a mezők szélén van Zalaegerszegen a csendes Perlaki-utca. Ott lakik családjával a 7 gyermekes Tóth János városi utcaseprő, aki most az érdeklődés központjába került. Belépünk a rácsos kapun át a kis udvarba. A ház küszöbén barátságosain doromboló tarka macska fogad. Hangos jó estét köszöntésünkre hamarosan előkerül a házigazda. Elbeszéléséből,, valamint később hazatérő feleségének elmondásából lassan kialakul a kép, hogyan törtéint leánya megsebesülése. Most elsején lesz három hónapja, hogy a kis szőke 18 éves Anna a fővárosban tartózkodik az asszonytestvérénél, Tóth Irmánál, asz- szonynevén Horváth Lajosnénál. Ennek az ura az arcvonalon küzd az új Európáért. Anna a házban levő nagy gyógyszerüzemben dolgozik, mint csomagoló leány, sok társával együtt. Mutatnak egy csoportképet, amelyik a támadás előtti napokban készült. Ott áll a fényNői és gyermek hócipők megérkeztek PÁL és INDRA, Zalaegerszeg. Telelőn 170. kép szélén a kis zalai leány, mosolygó, 'társnői között, mit sem sejtve a reá váró eseményekből. A kérdéses nap éjjelén már nyugovóra tértek, amikor váratlanul megszólaltak a szirénák. A két testvér kiugrott ,az agyból es úgy határoztak, hogy a félreeső helyen keresnek menedéket. Az idősebbik el is. érte ja kiszemelt »óvóhelyet«. Amikor azonban Anna kilépett a folyosóra, a többemeletes házba csapódott bomba óriási légnyomása hanyattvágta, az üveges folyosó kitört tábláinak szilánkjai pedig elborították. Mikor ájulásából magához tért, első kérdése az volt, »Irma, élsz-ie még?« Reggel öt órakor szállították be a Rókus kórházba súlyos sebesülten. A bal szemét üvegszilánk sértette meg, a homloka jölrqpedt, három kapcsot tettek bele, s az egész teste tele volt zúzott és vágott sérülésekkel. Eleinte attól tartottak, hogy elveszti az egyik szemét, de remény van rá, hogy gondos ápolással meg tudják menteni a látószervét. Édesanyja meglátogatta. Meséli, hogy a kórházban sok a látogatója a kislányának. Teljesen ismeretlenek is fölkeresik, — ahogyan a látogatók! mondják — a kis »hadirokkantat«. Visznek neki süteményt, gyümölcsöt, virágot. Sírva ölelte meg édesanyját a sebesült Anna, de édesanyjának arra a szavára, hogy »most aztán legalább hazajössz«, — mégis azt felelte, hogy nem jön. Úgy látszik, történetünk hőse nem vallja azt, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon! Kiállta a tűzpróbát és most csak .annál inkább ragaszkodik a fővároshoz. vonás. Az ellenséges erőket a körülfogott gyűrűben a teljes megsemmisülés várja. Az első vonalakban még puska sem dörrent. Ugrásra készen állanak fiaink Csak a tüzérség dolgozik szüntelenül, egyre erősebb tüzcsapá- sokkal. Előttünk a város házai között csapódnak be a gránátok irtózatos robajjal, nyomukban hatalmas füst- és lángosziop tör az ég felé... Hajnali 4 óra Négy „Héjjá“ jelenik meg a levegőben, vadászaink jönnek támadásra induló gyalogságunk biztosítására. A jobbszárnyon géppuska nyit tüzet s a következő pillanatban: egyre élénkülő tüzlámogatás közben megindul a gyalogság. Heves tűz fogadja az előretörő honvédeket. Az ellenség, úgy látszik, erre várt. Védőáliásá- ból, a házakba, fákra épített fészkeiből pillanatnyi szünet nélkül szórja türét minden megmozduló alakra. Micsoda tűz I Mint a pörölycsapás, úgy vágódnak a lövedékek mindenfelé, vijjogó aknák robbannak sorozatokban, lehetetlen mégcsak föl is kelni a földről . .. Egyik szakaszparancsnok hangja hallatszik : — Baloldalt, a szélmalom padlásán .. . Valóban. Mintegy 150 méterre, ott van a legközelebbi fészek, onnan dörren egyszerre három-négy tűzfegyver, alsó ablakából géppuska, vagy golyószóró küldi a sorozatokat. Izgalmas percek. Géppuskánk ráviszi tüzét a szélmalomra. Szórja kegyetlenül, hosszában, a nyílásokra, nagyszerűen kezeli masináját, mindjárt nem olyan nagy legények a bolsevíkiek. Micsoda boldog érzés önti el az embert ezekben a véres, izgalmas pillanatokban is, midőn látja a pompás készséget, azokat a katona-erényeket megcsillanni, amelyek nélkül nincs, nem lehet még múló értékű hadisiker sem. A szélmalom jobb oldalánál négy ember kúszik. Nyilvánvaló a szándék: kipörkölni a benneiévő fészek lakóit. Úgy látom, az egyik most megsebesült, persze, egészen biztosan sebet kapott, nem tud tovább kúszni... A többiek azonban egyre közelebb jutnak a szélmalomhoz, amelynek csak a padiásablakából Tóth Annus, a budapesti bombatámadás egyetlen zalai sebesültje
