Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)

1942-11-07 / 251. szám

ÄRA 10 FILLER 1942 NOVEMBER 7. SZOMBAT hactmelet III„ évfolyam POMTmAI NAPILAP # 2 51, szám. ixerkesztősig és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, T&itőssy-atea 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 ttz. A bajtársi szolgálat A szegény odaadja az utolsó tíz fillérjét jó­tékony célra. A harcos honvéd megtakarított zsoldját küldi haza a rádióra sebesült bajtár­sainak. A hadbavonultak hozzátartozóinak ki­csiny otthonában foltozni, mosni, vasalni, sú­rolni segít pihenő óráiban a Bajtársi Szolgálat tagja. A művész hangversenyének tiszte 1 etdíját boldogan ajánlja fel a Vöröskeresztnek. A ne­héz testi munkás zokszó nélkül teszi el ét­vágyát délről estére, hogy beossza kenyér­adagját. A tisztviselő nem restelli a kopott ruhát és a honvédekre gondol megnyugvásul, ha gond őrli az idegeit. A honvédfiát vesztett édesanya, a férjét gyászoló hitves vigasztalást talál a gondolatban, hogy amit elvesztett, a hazáért adta. A hivatalnok zúgolódás nélkül túlórázik hadbavonult kartársa helyett, anélkül, hogy ellenszolgáltatást kapna érte. A házi­asszony a ldcsit úgy osztja be, hogy elég legyen. Mint Hadak útján a sok milliárd 1 egy­másba fonódó csillag, úgy parázslanak ezek az őrtüzek a nagy magyar földön. Csillognak és hűen őrzik a legendát Csaba királyfiról és bajban levő magyarok segítségére siető fényes hadoszlopairól. Ezek az őrtüzek nemcsak fény­lenek és utat mutatnak, hanem melegítenek is, mert a szívekből áradnak. Mi volna, ha nem így lenne? Ha az egész magyar föld nem egyetlen, millió fényű őrtűz volna? Elpusztul­nánk. A mostani világégésben talán le is tűnnénk Európa térképéről. A honvédek a harctereken a magyar vitézség egeket csap­kodó máglyáit gyújtják ki az örök magyar vitézségnek. Mit ér, ha ezt a roppant máglyát nem koszorúzza itthon sok millió apró őrtűz?- Mit ér, ha a magyar katona arcvonala szikla­vár, vasbeton alapú bástya, ha itthon minden csak kártyavár? A külső és belső arcvonál ilyen összefonódását azért hangsúlyozzuk kü­lönösen most, mert a belső arcvonal az aján­dékot és segítséget osztó karácsonyi szeretet nagy hadjáratára készülődik. Azt az áldozatkészséget és jóságot kívánja mozgósítani, amely már ezerszer adott ős százszor elégett saját tüzében. Lehetséges volna még ilyen eredményie|s had­járat? Zalában minden lehetséges! Mert az igazi szeretet mindent odaadhat, még se fo­gyatkozik. A hála akkor nemes, ha mindent leró és mégis úgy érzi, tartozik. Nem az az igazi áldozatkészség, amely a bőségből nyilat­kozik meg. AZ áldozatkészség fölemelő, hevítő érzésle lakkor magiasZtosodik fel bennünk, ha azt talán megnélkülözzük, megkoplatjuk. A karácsonyi ajándékozás mozgalma azért indul meg a szűkös idők szűkös napjaiban, mert akik azt útjára bocsátják, tudják, hogy a magyar őrtüzek örökké égnek. Tudják, hogy zűgolódássial, közönnyel sienki sem aka­dályozná meg a szeretetnek ezt a ki tudja már hányadik diadalútját. Hogy mi lesz a módja la hadbavonultak család­tagjai, a sebesült honvédek, a harcoló honvé­nagy hadj deli, a rászoruló szegények megajándékozásá­nak, megsegítésének, még nem tudjuk. Ahol megvan az akarat, a szeretet, az áldozatkész­ség, ott meglesz az ötlet is hozzá. Az a fő, hogy a magyar őrtüzek erre a karácsonyi moz­galomra is vetítsék rá fényüket és árasszák melegüket. Égjünk el önmagunk tüzében, ha kell. Ez a történelmi időkhöz illő helytállás és összefogás. Hordozzuk, ha kell, a nélkülözés, Dr. Szász Lajos közellátásügyi miniszter »A belső' front kötelessége« címmel nagyjelentő­ségű cikket írt a Közellátási Értesítő-ben. A miniszter cikkében hangsúlyozza, hogy a há­borús kötelezettségvállalások között első he­lyen áll a közellátás. Az államvezetés a köz- ellátás keretén belül gondoskodik arról, hogy mindenki megkapja egyenlően és igazságosan a létfenntartásához szükséges javakat. E sú­lyos feladat megoldásán nyugszik nagymérték­ben a belső rend, a termelő munka és a gaz­dasági élet zavartalansága. Amikor az állam magára vállalja azt a kötelezettséget, hogy polgárai létfenntartását biztosítja, ugyanakkor joggal követel olyan teljesítményeket, lamelyeket a nemzet fenntartásáért vívott é’ieíhalál harcban minden egyes embernek vállalnia kell. Ez nem áldozatot, hanem kötelességteljeisítést jelent, áldozat a magyar honvédhez. — Amikor a közellátásügy vezetését átvet­tem, — írja a miniszter — megemlékeztem arról, hogy la miagyar köztisztviselői kart három tu- fiajdoiniság jellemzi: tisztesség, a szorga­lom és szaktudás. Amikor elsőízben fordulok az ország nyilvá­nosságához, az szeretném, ha mindenki meg­értené kérésemet és e három tényezőre alapí­taná életét és munkáját. A fogyasztóktól azt kérem, értsék meg az idők szavát és legyenek segítségemre. A tisztesség alapján állva ne legyenek hajlamosak a fogyasztást korlátozó rendelkezések megkerülésére, kijátszására. De tisztességet várok a magyar gazdától is. Tu­dom, hogy a magyar gazda megbecsüli a nyu­godt munka lehetőségét és nem fogja termé­nyeinek elrejtésével, földjének elhanyagolásá­val megnehezíteni országunk küzdelmét. Tisz­tességet kérek azoktól is, akik a kereskedelem különböző ágaiban tevékenykednek. Hazafiasán érző magyar kereskedőnek ép­pen most kell példát mutatnia. Tisztességet kérek az iparostársadalomtól is. Különösen ügyeljen arra, hogy munkája min­denkor megüsse a tisztes ipar magas mértékét és takarékoskodjék a rendelkezésére álló anyaggal. — Ha a második tulajdonságról, a szorga­a szegénység köntösét, csak az erőnk, az ösz- szietartásunk fényeskedjék dúsgazdagon. Az örök magyar őrtüzek a jövő útjait mutatják. Hulljanak bele ezek aZ itthoni, mlelfag fé­lnyű őrtüzek a honvéd arcvonalak hősies­ségének hatalmas máglyatüzébe. Csak így tisztulunk meg ebben az égésben és így leszünk méltók a jövőre, amely biztatásul már odajár édes álmainkba. A karácsonyi sze­retet hadjárata indulófélben van. Nyissuk ki a szívünket, ha halljuk, hogy minket is hívnak az áldozatkészség csatasorába. i lomról szólok, azokhoz fordulok elsősorban, | akik termelő munkát végeznek. Kérem a ma­gyar gazdáktól, hogy éjit nappallá téve termeljenek minél job­ban, minél jobbat és minél többet. Szorgalmat kérek a munkásoktól, akik a mező­gazdaságban és a gyárakban dolgoznak. A közellátás gondoskodni fog arról, hogy lét­fenntartásuk lehetőségeit biztosítsa. — A harmadik követelmény a szaktudás. Ennek a szaktudásnak kell megvalósulnia me­zőgazdasági termelésünkben, hogy termőföl­dünk legnagyobb mértékben való kihasználá­sával biztosítani tudjuk szükségleteiink kielégí­tését. A szaktudást valósítsa meg az iparos is és kevés anyagával úgy gazdálkodjék, hogy abból egy csepp se vesszék kárba. De a szak­tudásnak érvényre kell jutnia a háztartásban is. Tlakiarékosság, leleményesség, a készletek helyes beosztása, a meglevő javak cél­szerű felhasználása a háziasszony köteles­sége. — A tisztesség, szorgalom és szaktudás mellett azonban |a közérdek mindlelnek felett álló elsőbb­ségének megértése és átérzése is szüksé­ges. A közellátás biztosításáért egyelőre csak kérő szóval fordulok a magyarság lelkiismeretéhez. Segítsünk egymáson, gondoljunk harcos hon- védeinkre, vállaljuk jó szívvel a nélkülözéseket. Ez a belső arcvonal legfontosabb kötelessége. Németországban dolgozó magyar munkások számára havonta egy csomag küldhető A Németországban dolgozó magyar munká­sok, vagy munkásnők új rendelkezés szerint havonta rendelhetnek Magyarországból egy csomagot, amelynek egységes tartalma a kö­vetkező lehet: 1 kiló tarhonya, 5 deka piros paprika és 100 darab cigaretta, vagy 100 gram dohány, valamint 2 csomag cigarettapapír. A csomag árát a kormány 6 pengőben állapította meg. j Tisztességet, szorgalmat és szaktudást kér a közellátásügyi miniszter a társadalom minden rétegétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom