Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-10-10 / 228. szám
4 1942 október 10. Jf m és minden lakberendezési tárgy nagy választékban DUTOr Szalay és Dankovitsnál 8 Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány-utca 4. LÉGIHARCBAN A DONON TÚL Honvéd haditudósító század közlése. A távolfelderitők repülőtere... Különös érzéssel szállók az indulásra kész gépmadárba. Nem első utam ez az ellenség fölé. Sokszor megtettem : bombázón szállítón, felderítőn, 2—300 kilométer mélységben, az első vonalakon túl. Most mégis, mintha nyugtalanabb lennék. Egy név, Németh Endre repülőfőhadnagy úr neve és távolfelderitő gépének személyzete vannak rám mélyebb hatással. Velük tartok, néhány órás Donon-túli „kirándulásra“. Jelenleg még csak az itteni repülőkörökben ismert, hogy Németh főhadnagynak és az ő beosztottjainak különös „szerencséje ‘ van ezekkel a „kirándulásokkal“. A „szerencse“ abban nyilvánul, hogy rövid időn belül kétszer is szembetalálták magukat bolsi vadászokkal... Első alkalommal 5 gép támadt rájuk. Németh főhadnagyék felvették a harcot s amint erről már régebben beszámoltam, hősi küzdelem után 3 szovjet vadászt lelőttek. A küzdelem emléke még nem hült ki. amikor augusztus 4-én, újabb élet-halál harcot vívott a Németh-gép. Ekkor távol a Don-vonalától, ellenséges légtérben 8 szovjet vadász csapott az egyedül haladó felderitőre. A gépet ez a támadás sem találta készületlenül. Szembeszálltak a vadászfalkával és 35 perces testet- lelket felőrlő küzdelem után, az ellenséges gépek úgy váltak le róluk, hogy három közülük égő fáklyaként zuhant le 8000 méter magasból... A Németh-gép összelőve érkezett haza. Szóval, velük tartok! így minden kilátásom megvan, hogy szembetalálhatom magam a megkísértő „szerencsével“... Nyolcezer méter magasságban. Mázsányira felöltöztem. Ujjasok, Handling, haskötő, sálak... Mozogni alig tudok. De szükség lesz ezekre odafenn, ahol fagypont alatt 35—40 Celsius fok a hőmérséklet. Gyorsan készülődünk a párás hajnalban. Németh főhadnagy, megfigyelő, gépparancs nők már berakta a holmiját. Cseh Lajos törzs- őrmester, pilóta, a kormánynál ül. A gép többi személyzete: Kocka Gáza őrmester, hajózó távirász, Deme János őrmester, hajózó szerelő. Lőrinc Imre szakaszvezető, hajózó szerelő. Rövid vezényszavak. Gurulni kezdünk. Egyre sebesebben... Észrevétlen emelnek levegőbe a hatalmas szárnyak. A feladat egy nagyfontosságú vasútvonal és a közbeeső pályaudvarok forgalmának megállapítása. Utunk mintegy 3C0 kilométer mélyen visz a szovjetlégtérbe. A nap most ke! fel bibornyoszolyájából. 3/*5 óra van... A Donon 5000 méteren haladunk át. A levegő hirtelen csípni kezd. Éles mint valami borotva. Szememet elfutja a könny, arcom bőre száraz Hideg van! 6500 méter Opálszinben ködük a föld... Nem sokat látok. Elérjük a 8000 métert. Nem megyünk feljebb. A hőmérő 28 fokot mutat, majd süllyed még 7 fokot és megáll a 35 számjegynél. Rá- állunk a vasútvonalra. Némelyik állomás felett két-három kört is leir a gép. Fényképészünk ilyenkor dolgozik a legszorgalmasabban. Németh főhadnagy jegyez. Majd a szemem kinézem, hogy én is lássak már valamit. A bolsik, látszólag, nem sokat törődnek velünk Rág, harap ez a hideg. Alattunk egy nagy pályaudvar. Mintha keringőzne, úgy forog, ahogy köröket Írunk le felette. Utunk utolsó állomása ez. Nyüzsög, kavarog az élet vágányrengetegén. A pályaudvar előtti teret pedig mákkal szórták tele. Ez a mák-rengeteg, a szállításra várakozó katonák, hadiszerek tömege. Készülődik valamire a szovjet!... Megfordulunk s beállunk hazafelé. Újra végigszántjuk a vasútvonalat. Körülbelül 15 perce repülünk nyugatnak, amikor egy légvédelmi tüzéről ismert város felett megyünk keresztül. A város most sem tagadhatja meg magát: heves légvédelmi tüzet bocsájtanak ránk. Jóformán még tudomásul sem veszem a helyzetet, amikor lövészünk hangját hallom az egymásközti telefonban : — Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, két ellenséges vadász emelkedik északkeleti irányból !... Egy pillanatra elakad a lélegzetem. Körülnézek a gépben. Megkeményedett arcok, feszült figyelem a szemekben. Érzem, élet-halálharc kezdődik!... — Térjünk el délnyugatnak! — adja ki parancsát Németh főhadnagy. A gép orra elmozdul. E pillanatban a rádiós jelent: — A repülőtérről újabb három ellenséges vadász emelkedik ! Már egyikünk sem érzi a hideget. A levegő forró lesz, mint egy gőzkamrában. Távol, mélyen alattunk a három gép. De mintha elfordulnának! Egy több-motorost látok meg alacsonyabban. Leszállni készül. Úgy látszik, a három vadász azért fordult vissza, hogy ezt a leszállást oltalmazzák. Nekünk jól jön, három támadóval kevesebb Teljes gázzal járnak motorjaink. De hiába, nagy gép vagyunk. Nem versenyezhetünk vadászokkal. Percről percre csökken üldözőink távolsága. Repülőgép-párbaL A küzdelem elkerülhetetlen! — Ha megtámadnak bennünket, felvesszük a harcot. Biztos lő távol ságon kívül senki se tüzeljen I — ez Németh főhadnagy tüzparancsa. A bolsik jobbra alattunk jönnek. Az első gép már-már befog bennünket. Órámra pillantok: 7 óra 18 perc. Pattanásig feszült várakozás!.. Mikor támadnak ?... Az első gép nem csap ránk magában. Kissé visszamarad. Bevárja társát. Majd mindketten magasabbra kerülnek mögöttünk és egyszerre, egy távolságból megnyitják tüzüket... E pillanatban már hallom saját puskáink hangját is. Éles csattogás, ropogás, apró lángnyelvek villognak... Kékes-fekete lőporfüsttel telik meg egyszerre a gép Fojtogató bűz !... Rácsapásuk eredménytelen. Az egyik balra, felfelé huzza ki gépét a támadás után. Fordul. Utána hátul, baloldalt, kísérőnkké szegődik és innét tüzel. A másik hátulról, alulról közelit. Távirászunk merev arccal figyeli s amint gépünk vezérsíkjának árnyékába kerül, a rögzített hátsó géppuskából, váratlan tüzet zúdít rá. A bolsit meglepi a szokatlan helyről záporozó acéleső. Azonnal felrántja a gépet és jobbra kifordul. Az ömlő fűzből azonban nem szabadulhat Olyan közel kerül, hogy egy pilBélyegzőt ön is Zalaegerszegen rendeljen a Szabó cserkészüzlefben lanatra, azt hiszem nekünk ütközik. Hasával és oldalával nagy célt mutat. Távirászunk ezalatt felülről, a rádiós pedig az oldalsó puskával lövi, folytonos sorozattal. Tisztán látom a becsapódásokat. Hiszen hallom robbanó lövedékeink csattogását a bolsi gép testén, amint ropogva éles, gyújtó villanásokkal robbannak... Nem írja le a kör háromnegyed ívét, amikor kemény csattanással lángoszlop szökik fel előttem. Lobogva ég a szovjet vadász... Aztán levágja fejét a gép és peregve, égőfáklyaként zuhanni kezd... Pilótája nem ugorhat ki a lángtengerbő!. Nem telik bele egyetlen másodperc, már újabb három szovjet gép van rajtunk. Honnét jöttek, egyikünk sem látta. Hosszú hegyes orrukkal úgy fúrják magukat utánunk, mint valami torpedó. Pontosan felismerhető, hogy a MIG —1 csoportba tartozó új szovjet vadászok ezek is. Ránk repülnek. Még nem nyitották meg tüzüket. Ez a kivárás borzalmassá füti a pillanatot. Összpontosított tűzzel ütünk rajtuk. A két hátsó szétrebben. A vezérgép továbbra is irányban marad. Jön, kitartóan rohan felénk ! Irtózatos csattanást hallok. A géptörzsben mellbevág a levegő... Komoly, hatalmas találat! De mintha semmi sem történt volna, mindenki zavartalanul küzd tovább. A pilóta arca mozdulatlan. Lövészeink tüze egy pillanatra meg nem szakad. Ekkor újabb három ellenséges vadászt veszek észre, amint támadóinkhoz felzárkóznak. Jelenteni akarom Németh főhadnagy úrnak, de , a látványtól, amelyet a következő pillanatban látok, elakad a hangom : jdUvcútoS IZLÉ/E/ jQ&C&Ó'*
