Zalai Magyar Élet, 1942. szeptember-december (3. évfolyam, 196-269. szám)
1942-09-01 / 196. szám
Vitéz Horthy István utolsó napin! a harctéren __2_____________________________________________ (M . kir. honvéd haditudósító század közlése.) A levegőben száz meg száz karcsú szitakötő röpköd és színes fátylat sző a napsugarakra. A fő méltóságú kormányzóhelyettes úr kedvenc gépe, a W 421. romokban hever. Jobbszárnya mélyen freie fúródott (a földbe. Körülötte feszes vigyázzban két pilótatiszt és egy testőr törzsőrmester Jatt. Arcukon fájdalom. A legjobb bajtárs halála mindenkit megrendített. Reggel 5 órakor indult el, vidáman, frissen, mint mindig, akkor még nem sejtette, hogy a 25. harci bevetése az utolsó útja lesz... Kar- kötőóriája la zuhanás pillanatában megállt. Mulatója 5 óra 7 percet jelez. A völgy körül kecses hajlású dombok, a domboikon zúgó-búgó, komor erdők. A sötétlombú sűrű oserfaerdő és a komor fenyvesek zord színeit jtt-ott szelídebb, lá- gyabb színfoltok üdítik fel. Vadkörte- és vadalmafák szabálytalan sora zöld köntösbe öltözteti a »csukás-szálkás« környéket. Négy görbetörzsű vadkörtefa össze hajló ága alatt, vastag kátránypapírral fedett kétszobás faházikó húzódik meg szerényen. Az egyik szobában lakik Ortutay Tivadar hadnagy, a másik szoba most lakatlan. Pedig tegnap még itt lakott vitéz nagybányai Horthy István repülőfőhadnagy. Két piciny ablak most szomorúan, árván néz a nagyvilágba. Árván maradi a tábori szállás Megilletődve nézünk be a csendels kis szobába. Az ajtó mellett egy kis asztalkán 1 pengő 60 fillér, néhány 10 pfeniniges, egy doboz keksz, egy szürkeszínű honvédcsajka fekszik. A falon Oroszország térképe. A térképien a fontosabb hadászati célokat szakértő kezek kék tintával húzták alá. A térkép alatt viharlámpa. Estéről-estére ezzel a lámpával1 kezében ellenőrizte századát: rendben van-e. A szoba baloldalán tiszta szalmaköteg, tábori sátorlappal letakarva. Ez volt a főméltóságú úr nyug- vőhelye. Az ágy mellett alacsony zsámolyon rádiókészülék. A hullámhosszjelző fémtüje Budapestre mutat. Az egyik sarokban kampó-s szegre felakasztva negyvenlövetű önműködő géppisztoly. A szoba közepén a főhadnagy úr legkedvesebb bútordarabja: egy kis összecsukható tábori szék. Az édesapja ajándéka. A szoba ap- róbb bútordarabjait, a székeket, az asztalokat, la böröndtartónak használt padot, a fogast fenyőfából faragták. Az egyszerű, de kedves tárgyakat a század legénysége készítette ajándékba szeretett parancsnokának. Meghatottan nézem a fenyőfából készült mosdóállványt, az egyszerű bádog mosdótálat, a drótból font szappantartót s gondolataim hazaszállnak. Kedves kis falusi ház jut eszembe. Ugyanolyan a hangulata, mint itt, ennek az árván maradt kis faházikónak. Igein, a magyar kunyhó lelke találkozott a magyar palota leikével... Miközben szemlélődöm, halkan nyílik az ajtó és belép a szobába egy fiatal, hairnaarcÜ honvéd. Körülnéz és szomorúan rakosgatni kezdi a főhadnagy úr csomagjait. Összefogja a takarókat, elcsomagolja az önműködő borotvakészletet, letörli a port a tiszti csizmáról. — Olyan érzés volt vele lenni, — mondja fátyolos hangon Farkas György honvéd, a főhadnagy űr tiszti legénye — mintha testvér, vagy barát lett volna. Mindenki szerette, mindenkihez volt egy jó szava, barátságosan elbeszélgetett a legegyszerűbb közlegénnyel is. — Ma hajnalban négy óra 30 perckor ébresztettem fel a főméltóságú urat. Fürgén felugrott ágyáról, egy-két kar- és lábgyakorlatot végzett, mert otthon is mindig rendszeresen tornászott. Meghagyta, hogy amíg távol lesz, szépen hozzam rendbe az extra csizmáját. Ragyogjon, mint a tükör, mert délelőtt 10 órakor istentiszteletre akar menni. Néhány perc alatt felöltözködött és kisietett az ajtón, hogy pl ne késsék. Még csak nem is reggelizett. —■ Húsz-huszonöt perc múlva már tudtuk a borzalmas hírt. Istenem, nem tudom elhinni, hogy többet már nem szól hozzám, hogy »Gyurka, add ide ezt, tedd oda azt«. »Gyurka, egyél, mert sovány vagy.« Kilépek a szobából. A faházikó előtt díszesen faragott kopjafa áll. Az első repülővonat műszaki századának ajándéka. A kopjafa tetején széttárt szárnnyal^elröppemésre készülő turulmadár. A kopjafa négy oldalán művésziesen vésett harcképek. — A legbátrabb repülő volt, minden bevetésen részt akart venni — mondja Ortutay Tivadar hadnagy, aki a főméltóságú úr közvetlen környezetéhez volt beosztva. — Ha néha-néha kimaradt a bevetésekről, egész pap szótlanul járkált, annyira sajnálta, hogy bajtársait nem kisérhiette el veszélyes útjukra. Az egyik sikeres vállalkozása után fáradtan tért haza. Röviden elmondotta az leseményeket, majd az asztal mellett ülve elszenderedeitt, annyira fáradt volt. Egy-két perc múlva hirtelen felriadt és így szólt: »Kérlek, egy óra múlva keltsetek fel, nem szeretnék elaludni egyetlen bevetést sem. Igazán nem vagyok fáradt.« — Vérbeli repülő volt. Szerette és féltette a 1942 szeptember 1. ’ repülőgépét. A javításokra mindig személyesen ügyelt fel. Egy leszállása alkalmával gépe felborult és a főméltóságú úr a gép alá került. Bajtársai aggódva rohantak oda, die ekkorra már fürgén kibújt az ablakon és a gépét vizs- gálgatta: — Nem sérültem .meg, nincs semmi bajom, de szeretném tudni, mi a baja a gépemnek. — Augusztus 64n, a 18-ik bevetésén másodmagával 35 orosz repülőgéppel találkozott. Az orosz gépek megbillentették szárnyukat, jelezve nemzetiségüket. A nagy magasságban nem vették észre, hogy a két közeledő repülőgép magyar felségjelvényt visel. A Héja-típusú gépeink hasonlítanak a Rátákhoz g megtörténik, hogy a szovjet repülők saját gépeiknek nézik vadászainkat. Most is ez “történt. A főméltóságú úr kísérője, Nemeslaki Zoltán hadapródőrmester viszonozta a Ráták jelzését és hátul szépen besoroltak pz orosz gépek mellé. Rövid idő múlva az egyik Rata azonban fölfedezte kilétüket és tüzelni kézdett a főméltóságú úr gépére. Ekkor a két magyar vadász, mint a héja, rá csapott az' oroszokra, géppuskájukból néhány sorozatot adtak le a meglepett ellenségre, majd szélsebesen eltűntek a felhők mögött. A főméltóságú úr géppuskájával az egyik Rátát telibetalálta s ez lángbaborulva lezuhant a földre. — A főméltóságú úr — folytatja az emlékezést Ortutay hadnagy — niem engedte meg, hogy bármiben is kivételt tegyenek véle. Bajtárs volt, mindannyiunknak a legjobb barátja. Egy alkalommal kissé elrontotta a gyomrát. A század gazdasági főnöke félliter tejjel és 10 deka vajjal kedveskedett neki. Nem fogadta el. — Adjátok a sebesült bajtársaknak, ők inkább megérdemlik — mondotta, majd derűsen hozzátette: — én majd csak meggyógyulok a legjobb orvossággal, a koplalással. Egyik vállalkozás során a pécsi 'Pánczél hadnagy gépe nem tért vissza, nem tudták, mi történt vele, mindenki reménykedett. A főméltóságú úr késő estig állandóan érdeklődött, hogy nem tért-ie vissza az elveszett bajtárs. Este 12 óra körül valóban megérkezett a gép s ekkor a főméltóságú úr néhány tiszttel Pánczél hadnagy elé szaladt, vállukra emelték és úgy éljenezték meg örömükben. Résztvett századának örömében, bánatában egyaránt. Bajtársai szórakozásába is mindig vidáman bekapcsolódott. Két repülőszázad barátságos labdarugó mérkőzésén balfedezetet játszott a saját csapatában. Csapatának 1:0-ás győzelme igen nagy örömet szerzíett neki. A főméltóságú úr nagy rajongója volt az úszósportnak. Ha csak a körülmények engedték, szabad idejének legnagyobb részét úszással töltötte. Az utóbbi időben azonban nagyon megnehezedtek a fürdési lehetőségek. Ezért egy üres orosz benzines hordót kettéfürészel- tetett és azt használta fürdőkádnak. — Egyik legkellemesebb napom volt, — újságolta bajtársinak — hogy megfürödhet- tem az orosz benzines hordóban. Augusztus 14-<én a főméltóságú úr szabadságot kért és Kievbe repült, meglátogatta ifjú hitvesét, aki az egyik kórházvonattal egyszerű vöröskeresztes ápolónőként érkezett az ukrán fővárosba. A főméltóságú pár mindössze három napot töltött együtt Kievben, mert a főhadnagy urat visszaszólította a kötelesség a haza szolgálatában. Az utolsó délutánon egyik bajtársa temetésén vett részt, majd kiült a vadkörtefák alá kedvenc tábori székére és repülési szakkönyvet olvasgatott. Este jóízűen elfogyasztotta egyszerű vacsoráját, egy darabig elbeszélgetett bajtársaival 5 tíz órakor nyugovóra tért, hogy másnap hajnalban kipihenve induljon újiabb küzdelemre. A 25-ik bevetése volt az utolsó. Most megrendültén állunk a koporsója előtt. Az egyszerű fenyőfa koporsót a kis faházikó előtt ravatalozták fel. Hat repülőtiszt vállára vette és csendesen elhelyezte a ravatalra. A koporsó mellett Jány Gusztáv vezérezredes, hadseneg- parancsnok áll mélyen megrendültén. A bajMÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—Keszthely. Menetdij i --— —• — 1445 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tét é. 9-20 17-00 1-— —---*--15 T6 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet i. 8-49 16-29 1 ------— 835 1517 —i. Bak Hangya szövetkezet é. 848 1628 1-80 — 1001 15 45 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 1600 4-50 645 11 30 17-20 —•— é. Hévizfürdő i.---*--14-28 450 7-05 11.45 17 35 —•— é. Keszthely Hungária szálló i. 645 1410 11.50 17 40 —é. Keszthely pályaudvar i. —•— 14 05 Bak—Nova Menetdij---•--8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 655 13-35---*--850 1645 i. Bak Hangya szövetkezet é. 650 13-30 T70 9-30 17-25 é. Nova i. 6T0 1250 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján---*--17T5 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. —’--1-— 17 45é. Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 1-70 17 59é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 4-50 19-25 é. Szentadorján i. 5-20 A legkiválóbb ketíona. és a legbáírabb repülő Horíby íöbadnetgy ür repülőgyőzelme Részivel! századé örömében és bánatában
