Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)

1942-07-29 / 169. szám

ÄRA 8 FILLÉR 1942 JULIUS 29. SZERDA III. évfolyam ♦ politikai napilap + 169. szám. ******+**+*+*+*+*+*+*<+* Szerkesztősig is kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. T&ttőssy-utco 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztárt csekkszámla: 30.454 sz, fppppppppppppßßpppppßpptißßßpppßpßßßßßß0mßpp0ppppp0p0p00p^ßßßßp^pßßßßßßßßmpßpßpßp0^p0ßtißßßmß0Aßpßßßpppm Kállay Miklós miniszterelnök a Nemzetvédelmi Egyesülés tagjainak feladatáról Megírtuk, hogy a vitézek, tűzharcosok és a nemzetvédelmi keresztesek vezetői tegnap Bu­dapesten értekezletet tartottak, amelyen meg­beszélték a belső társadalmi nemzetszervezés feladatait. Az értekezletnek különös jelentősé­get adott az, hogy megjelent és felszólalt Kállay Miklós miniszterelnök is, aki nagyobb beszédben vázolta a belső nemzetvédelmi fel­adatokat és rámutatott a nemzet minden tag­jára e téren ráháruló kötelességekre. Kállay Miklós miniszterelnököt, aki Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, Ullein- Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, sajtófőnök és Rákóczy Imre miniszteri osztályfőnök, a legfelsőbb honvé­delmi tanács helyettes vezértitkárának kíséreté­ben érkezett, az értekezlet résztvevői hosszan­tartó, rendkívül lelkes, meleg ünnepléssel fo­gadták. Vitéz Igmándy-Htegyessy Géza elnök meg­nyitó beszéde után Kállay Miklós miniszter- elnök többiek között a következőket mondotta: — Vitézek, tűzharcosok és nemzetvédelmi keresztesek! Ez a megszólítás már magában programot is jelentett, de jelent jogot is. Pro­gramot, mert ha valaki ezeknek a rendeknek a tagja, ez már biztosítéka a kötelességteljesí­tésnek, bizonysága annak, hogy ahová a hiva­tás, az ország ügye, vagy akár a sors vélet­lenje állított benneteket, ott közületek min­denki megfelelően, tőle telhetőén a lehető legjobban teljesítette a kötelességét. Kockára tette életét; a haza hívó szavára otthagyott mindent, ami életének magánügye volt, ott­hont, vagyont, hivatást, célokat, — csak puszta életét és magyar halnikélszségét vitte magával. — Ma, amikor véreink egyrésze megint kint van a harctéren, amikor újra dörögnek az ágyúk, idehaza is szükség van arcvonalra, a ti arcvonalatokra. Mindannyiajn bizalommal tudjuk és hisszük, hogy a magyar katona meg fogja állni ott kint a helyét. (Viharos éljenzés és taps.) De nekünk minden egyebeken felül az is a kötelességünk velük szemben, hogy ha visszatérnek, itthon nie bomlást, nie megingást, ne lan­k'adlást, ne kishitűséget, céltalanságot, akaratnélküliséget találjanak, hanem erőben, célokban és elhatározásokban, egységben összeforrva, egynek találják ezt az országot. Ezért vagyunk, ezért kell ez a szö­vetség, hogy Magyarország rendje megingat­hatatlan legyen. Nem karhatalomra gondolok. Kerülhet arra is sor, de van ennél fontosabb, lényegesebb: a megelőzése annak, hogy kar­hatalmi intézkedésekre legyen szükség az or­szágban. — Én bízom katonáinkban, bízom karhatal­munkban, tudom, hogy ugyanúgy gondolkod­nak, mint én, tudom, hogy megbízhatók az egyéb karhatalmi közegek is, de V az egész nemzet lelkére van szükség ah­hoz, hogy fenntarthassuk és megingatha- j tatlanná tegyük az igazi magyar rendlet. — Semmi jelét sem látom annak, hogy itt­hon baj lehetne. És felelősségem tudatában gondom is lesz rá, hogy ilyesmi be ne követ- kezhessék. De ennek egyik biztosítéka éppen az a sok magyar, aki táborotokba tartozik, akik szerte vagytok az országban, de együtt vigyáztok annak létére, nyugalmára, akik min­denütt az egész hazában, a mezőn, a falun, a városban, a műhelyekben, minden hivatal­ban, minden munkahelyen, ahová benneteket az élet állított, a karhatalom előtt járván, á magyar lelkek rendjének őrei vagytok és legyetek továbbra is. Mert, ha rendben lesz a nemzet lelke, akkor nincs széthúzás, akkor sokan vagyunk, akkor töretlenül erősek leszünk, akkor megvan a közös cél és minden körülmények között min­den elhatározásnál a nemzet és benne minden becsületes magyar akaratnak érvényesülése, biztosítása. — Sajnos, van a magyar társadalomnak egy rétege, amely létét a hamis hírek terjesz­tésére, a hazúgságra, a gyanúsításra alapozza. A konkolyhintőknek, a rágalmazóknak, az iri­gyeknek, az alacsonyrendűíeknek, a hamis hír­hordozóknak, a rágalmat egyenes céljukká tevőknek vékony rendje ez, akiknek minden fáj, ami másnak boldogulás, akiknek lélek helyett anyagiasság, ész helyett alacsonyrendű- ség, szív helyett gyűlölet adatott. Ezek a lelkek rendjének a legnagyobb ellenségei. Ezeknek nincs helyük közöttünk és nincs helyük a mások, a mi, az ország dolgában való be eszólásra sem. Ezekkel kell szembefordulnunk, mert külön­ben nem tudjuk a nemzetet a maga tisztasá­gában megőrizni, nem tudunk tisztultabb köz­életet teremteni. — Számotok jóval több a százezernél, de ez mind kevés, egy nemzet kell ennék a fel­adatnak a teljesítésére. Nem maradhattok te­hát zárt testület, a ti lelketeknek, hiteteknek, akaratotoknak át kell járnia fiaitokat, a jövő nemzedéket, azokat, akik utánunk kell, hogy a nemzeti munka sorompóiba lépjenek, akikre a nemzet jövője hárul. A magyar fiatalság kell, hogy úgy gondolkodjék, mint a vitézek, tűz­harcosok, nemzetvédelmi keresztesek, e ha­talmas tábor jelöltjének kell, hogy érezze ma­gát mindegyik. — Nem tudom megmondani minden egyes embernek, hogy odakint is Magyarországért, a jobb magyar jövőért, vágyaink, céljaink, igazságaink beteljesüléséért és a maga ‘kis otthonáért harcol a katonánk. Éppen ezért kell vigyáznunk az itthon rendjére és tisztaságára, hogy a visszatérő katona győződjék meg róla: mi és ti, a vezetők tudták, hogy miért kellett nekik odakint szenvedniük, azért, mert az or­szág határait kellett védeni minden irányban. És a jogot ahhoz, hogy ezt a határt mindenki elismerje, az a katona szerzi meg, aki most előnyomul valahol a Don partján. — Jogunk az, hogy a magyar élet kereteit mi szabjuk meg ebben az országban. Feladato­tok, hogy a jövő nemzedék ugyanazt a gon­dolatot és ügyet képviselje, amit ti: feladato­tok őrködni arra, hogy a szégyenteljes múlt meg ne ismétlődjék, hogy eljöjjön a dicsősé­ges magyar jövő. A miniszterelnök beszédét többször szakí­totta meg a zajos tetszésnyilvánítás és a vé­gén szűnni nem akaró ünnepléssel éltették! Kállay Miklóst és a honvédséget. * A Vitézi Rend, a Tűzharcos Szövetség és a Nemzetvédelmi Keresztesek Nemzetvédelmi Egyesülésének országos vezetőségi értekezlete táviratot intézett a kormányzó úrhoz: »Vitéz nagybányai Horthy Miklós úrnak, Magyarország főméltóságú kormányzójának, Kenderes. A Vitézi Rend, a Tűzharcos Szövetség és a Nemzetvédelmi Keresztesek Nemzetvédelmi Egyesülésének országos vezetőségi értekezlete, amelyet a miniszterelnök úr magas megjele­nésével kitüntetni szíves volt, rendíthetetlen! hűséggel és mély hódolattal köszönti Főmél­tóságodat. i Az első vonalban helyettünk ma fiaink küz­denek hagyományos magyar vitézséggel, de mi is részt kérünk ismét az emberiség eme nagy harcában. Hódolattal felajánljuk szolgálatainkat a belső rend, nyugalom és családi tűzhely védelmére. Jelentem, hogy együtt vagyunk. Várjuk Fő- méltóságú Urunk parancsait. Vitéz Igmándy-Hiegyessy Géza országos el­nök.« Az értekezlet a kormányzóhelyettes úrhoz szintén táviratot intézett az alábbi szöveggel: »Vitéz nagybányai Horthy István úrnak, Magyarország főméltóságú kormányzőhelyet- tese, m. kir. repülő főhadnagy. Tábori posta. A Vitézi Rend, a Tűzharcos Szövetség és a Nemzetvédelmi Keresztesek Nemzetvédelmi Egyesülése országos vezetőségi értekezletének megbízásából mély hódolattal köszöntjük a Főméltóságú Kormányzóhelyettes Urat, aki év­százados családi hagyományaihoz híven, pél­dátlan áldozatkészséggel és hősiességgel a legelső vonalban küzd a boldogabb Magyar- országért. A Magyarok Istene segítse és védje Főméltóságodat. Vitéz Igmándy-Hegyessy Géza országos el­nök.« Ui tankönyveket készíttetett a kereskedelmi tanonciskolák számára a kereskedelmi miniszter, hogy a gazdasági pályán, nevezetesen a kereskedelem megfelelő szellemi és szakmai felkészültségű utánpótlásá­ról minél inkább gondoskodhassék. A könyvek megírására felkért kiváló szakférfiak mellett a kereskedelem elismert gyakorlati szakembereinek értékes tapasztalatait, kívánságait is igénybe­vesz k és a tankönyvszerkesztésnél felhasz­nálják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom