Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-29 / 194. szám
1942 augusztus 29. önkéntes adomány, vagy jogi kötelezettség-e — a borravaló? Most van kereken 60 esztendeje annak, hogy a németek talán legnagyobb elméleti jodtudósa, Ihering 1882-ben megírta „Das Trinkgeld“ címmel mélyenszántó és a kérdést minden oldalról megvilágító művecskéjét, amely a borravaló jogi természetével foglalkozott. Akkor is, de még ma is, a nem jogászilag gondolkodó közönség furcsállotta és furcsálja a kérdésnek azt a beállítását: vájjon a borravaló önkéntes adomány-e, vagy bizonyos értelemben jogi kötelezettség. A kérdés nem olyan könnyen eldönthető, mint példának okáért a kártyaadósságé, amelyet jogilag egyetlen állam törvénye sem ismer el, ellenben „decsüietböl“ szinte kivétel nélkül mindenki megfizet. A borravalónál a mai jogi helyzet az, hogy annak bizonyos fajtái, elsősorban az, amelyet pincéreknek, szállodai alkalmazottaknak azelőtt önként adtunk, most a százalékrendszer alapján kötelezővé váltak. Ez azonban nem zárja ki, hogy a százalékon felül ne adjanak még külön borravalót a kiszolgáló pincérnek, vagy a szolgálatkész szállodakapusnak. fii a borravaló? Mi is tulajdonképpen a borravaló ? A lexikon szerint „kisebb összegű jutalom, amelyet szolgálattételekért a rendes fizetésen felül különösen pincéreknek, cselédeknek, kocsisoknak stb. szokás adni. Eredetileg bizonyosan az elnevezésben meghatározott célra adták, de most a pincéreknek egyik fő keresetforrása, innen van, hogy némely szolgálattevők bizonyos helyeken még bérletet is fizetnek azért a szolgálati helyért, amelyekben rendesen jó borravalókra van kilátás. A politikai világban borravalónak nevezik azt is, mikor valaki megfizetteti magát bizonyos szolgálatért. Újabb időben többször megpróbáltak mozgalmat indítani a borravaló osztogatásának szokása ellen, de eredménytelenül.“ Eredmenytelenül még ott is, ahol az említett borravalófajtákat törvényesen rendezték. Még jól emlékszem, mikor a fasiszta rendszer megszilárdulása után először utaztam ismét Rómába, a határtól kezdve mindenütt nagy táblák hirdették: „Le mance sono abolite.“ (A borravalókat eltörölték.) Ez papiron igen szép volt. A valóság azonban az, hogy borravalót, illetve olaszul „tenyérbevalót“, manciát bizony csak továbbra is kellett osztogatni és osztogatják most is a \endéglátóiparban 1933-ban meghozott törvényes rendelkezések mellett is. Egy kis művelődés-történet Ennek sokféle oka van. A legelső a szokás. Hiszen a borravaló, bizonyos szolgáltatásokért „a rendes fizetésen felül adott jutalom“ az emberiség történetével egyidejű és megtalálható minden népnél és minden korban. Mi borravalónak hívjuk és elnevezése az itallal függ össze a legtöbb helyen. A német „Trinkgeld“- et mond, az angol drink-moneyt, a francia pour bőire-1, ami mind annyit jelent, hogy ivópénz. ivásra való. Már az orosz nemzeti sajátosságának megfeielőleg azt mondja : „Na csáj“: Teára I Az olasz manciának, kézbe- tenyérbevalónak nevezi. A Közel-Keleten nevén nevezik a gyermekeket, amikor régi perzsa szóval baksisnak mondják, ami adományt jelent, de a baksisnak ma már vaiami mellékize van és inkább megvesztegetési pénznek számit, tehát a „politikai borravaló“ fogalmához tartozik. Hogy milyen régi a borravaló, arról irodalmi emlékek beszélnek. A görög származású Dio- medes „Ars grammatica“ cimü munkájában elmondja, hogy Attikában az énekeseknek a fizetésen kívül bort is adtak, mint kiegészítést. De olvasunk a borravalóról Cicerónál, Plinius- nál, Senecánál és főleg Suetoniusnál, aki elmondja hogyan osztogatott Augusztus császár borravalót. De a borravalóosztogatásnak nemcsak ilyen történelmi előzményei és hagyományai vannak, hanem lélektani alapja is a nagylelkűségben, a hiúságban és az önzésben. Ezek pedig olyan emberi tulajdonságok, amelyek sohasem fognak megszűnni és éppen ezért a borravaló is emberileg örökéietűnek tekinthető. F. Magyar járőr a brjanszki erdőben (A honvéd haditudósító század közlése.) Brjanszk felé gyönyörű erdők között kanyarog a vasút. Vágyódik az ember, hogy beszaladjon ebbe az erdőbe, ahol hatalmas margaréták, zöld erdei páfrányok díszelegnek mindenfelé. Egyik kanyarodénál megáll a vonat. Néhány fegyveres magyar honvéddel belevettük magunkat az erdőbe. Az egyik századot látogattam meg, amely bent az erdőben él már egy hónap óta. Ajándékot is vittünk a századnak: zsákszerűén összevarrt kis zöld tüll hálókat. A szúnyogok ellen. Vadregényes erdei patak mellett vitt el az útam A patak partján vízimalom roncsai füstölögnek, néhány napja gyújtották fel a bandák Kiss Béla zászlós, századparancsnok fogadott bennünket és a hálókat mindjárt szétosztogatta századának. A fiatal zászlóssal végigjártuk a vasútvonalat, amely beletorkollik a brjanszki vasutba. Ez a mellékvonal még nincs átépítve, mert egyes erdei szakaszai még az orvlövészek kezében vannak Nem is fontos vonal, hogy szükséges lenne az azonnali átépítése. Itt láttam a hatalmas brjanszki bekerítő csata legborzalmasabb pusztítását. Egy 150 tengelyes lőszeres szerelvényt kaptak el a német stukák és három bombával széjjelrobbantották. Nehéz tüzérségi lövedékek szétszaggatott hüvelyei, gránát fejek, hatalmas szilánkdarabok keveredtek össze a felismerhetetlenségig szétrobbantott vasúti kocsik vasalkatrészeivel. Papp Lajos zászlós épen egyik raját állította rendbe és jelentette, hogy ki akarja használni a szúnyogháló előnyét és felkutatja az erdő mélyét beljebb is. Két rajjal nekivágtunk az erdőnek. A vad rengetegben lábaink nyomán megbolygatott szúnyogok rajzottak körülöttünk és felhőbe burkolták a járőröző honvédek fejét. Néha még a hálón keresztül is éreztük a kellemetlen szu- nyogcsipést. Honvédeink váltig mondogatták, hogy idáig gyakran járőröztek, de mélyebbre nem tudtak behatolni az erdőbe, nem az orvlövészek, hanem a — szúnyogok miatt. Mert a szúnyog-hadsereg elképesztő és kibírhatatlan volt. | Most azonban : előre 1 A hatalmas szálfe nyők alatt a dombos részeken szabályszerűen kiépi- tott orvlövész állásokat találtunk. Alagutszerüen képzett futóárkokat. Úgy vonultak ezek az árkok, hogy csodálatos rendszert lehetett megfigyelni. Harminc méterenként újabb állások voltak, szabályos puskatámasztékok, fedett fedezékek. Fény derült rá, hogy az esténként támadó bandák miért tudják újra meg újra felvenni a harcot az üldöző honvédekkel szemben. Az egyik honvéd teli lőszeres ládát talált. Hamarosan összegyűjtöttünk teljesen hibátlan leolmozott ládákban mintegy 6000 orosz töltényt. Volt ebben mindenféle: sárgafejes, ez a robbanó lövedék, a legembertelenebb; páncéltörő és közönséges. Van néhány zsákmányolt orosz fegyverünk — mondotta a századparancsnok —, kitűnően tudjuk használni valamennyit. Az útak mellett, az erdőszegélyen elhagyott gépkocsik hevernek roncsokban. A másik honvéd egy tizvoltos motorkerékpárdinamót talált. Megkezdődött a cigarettázás a szúnyoghálóban. Cigaretta nélkül nem nagyon bírja hosszú ideig a dohányos ember. Honvédeinknek is fejtörést okozott először, hogyan gyújtsanak rá a zöld szúnyogháló miatt. A golyószőrót vivő erős honvéd mindjárt ki is találta a módját. — A hálón keresztül szívjátok fiúk, olyan lesz, mint a füstszűrös cigaretta 1 Ettől kezdve ment minden simán. Mélyen bentjártunk a brjanszki erdőben, de nem találtunk ellenséget. Csodálkoztam, mert erről a tájról állandóan hallott az ember puskaropog- tatást — igaz, hogy esténként. De 100 akna és az említett 60C0 töltény lett jutalma a felfedező útunknak. Kezdtem érteni, honnan van a bandáknak annyi lőszerük. Minden bokorban van néhány- száz puskatöltényük, gránátjuk, elrejtett fegyverük. Mintha itt termett volna az erdőben, akár a szamóca. A szúnyogháló kipróbálása kitünően sikerült, most már naponta elmennek a járőrök sokkal hosszabb felderítő utakra is. D. Bárány Károly zászlós. Tankönyv.—már most Gondoljunk a gyermekek egészségére! Csak iti tankönyvet adjunk a kezükbe! tessék Kakas Ágoston könyv-, papír- és irószerkereskedésében Az ócska tankönyv sok betegségnek, különösen a tüdővésznek lehet a terjesztője! Zalaegerszeg, Kossuth Laios-utea 8. Telelőn
