Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-25 / 190. szám
2 tlAGiMffxET 1042 augusztus 25. ■ Hainan bevetéskor Horthy főhadnagy úr gépe Ezúttal nem váratlanul ér bennünket a hajnali ébresztő. A bevetésre szóló parancs már este megérkezett. „Támadja meg — így rendelkezett — háromnegyed négy órakor, két rajjal, egyszeri rácsapásban X. helységet. A helységben na- gyobbszámú ellenség rejtőzik. Jelentések szerint több ellenséges üteg is állásban van. Ezenkívül jelentős páncélos erők. A rácsapásnak saját páncélosaink előrevetését is szolgálnia kell. A célterület felett félnégy órakor német zuhanóbombázó század hajt végre támadást. A légteret hat saját vadászgép biztosítja. A szóbanforgó helységet a bombázószázad jól ismeri. Több ízben okoztunk már elkeserítő órákat ennek a területrésznek ott a Don mellett. A feladat most is érdekes, mint mindig. Azaz: még érdekesebb, mert a zuhanóbombázókkal párosított támadásról van szó. Mindenki menni akar. Visszatarthatatianul. Mindenki részese akar lenni az ilyen bevetésnek. S aki mégsem mehet, az olyan búsan lógatja a fejét, mintha valami nagy szerencsétlenség érte volna. így van ez odaát a vadászok erdei repülőterén is. Onnét egyébként rövidesen azt halljuk, hogy az egyik szerencsés kötelék: a Horthy- raj. Megint bevetik. Látjuk, amint egymás után szállanak fel a vadászok. Engem a bombázókhoz osztanak be hadi- tudósitásra. Pirkadó szürkületben dühösen dohognak a bombázókötelék motorjai is. A látóhatár olyan, mintha arany- és biborfesték ömlött volna szét rajta. Durva szél csapdos a légcsavarok körül. Harsog, csattog a levegő... Kivételesen a vezérgépre kerülök. Inokay százados úr mellé, a segédpilóta-ülésbe. Alig lendülünk a levegőbe, " Tóth Dezső hadnagy úr, a megfigyelőnk, máris szorgalmasan állítja az iránytű mutatóját. Az út: jólismert. Rádiósunk azonban óvatos és egy pillanatra sem szakad le a rádiójáról. Mér, forgat, kapcsol, csavar és félpercenként küldi irányjelzéseit. Hallatlan pontos ember! De az is lehetséges, hogy saját mulatságára dolgozik ily gőzgépszerüen... Mérsékelt emelkedőbe kezdünk. Sokáig haladtunk 500 méter magasan. A felhők alsó határa: 3000 méter körül van. Az idő párás és látásunk nem több 10 kilométernél. Van valami rendkívüli a levegőben: a táj és a légtér végtelen nyugalma, amely szinte ősi erővel uralkodik mindenen a mai napfelkeltében... Hosszú ideig nem figyelem a földet. Versenyt kutatjuk a légteret vadászaink után, a százados úrral. Ki veszi észre őket előbb ? A díj — mondotta az imént a százados úr — egy szelet csokoládé.! Kisérőgépeink kissé lemaradnak, ahogy erősebb emelkedésbe kezdünk. A hajnal közben mind józanabb, mind világosabb. Elérjük a 2500 métert. Ma ez a támadómagasság. Éppen időben kapaszkodunk fel, mert pillanatok múlva már elénk tűnik a — Don. u-lÉ Ezen a szakaszon már tanácsos: a nagy magasság. Vadászainkat még mindig nem látjuk. Bizonyára előrerepültek a célterület fölé s ott várnak bennünket. Karórám 3 óra 40 percet mutat. Még 5 percünk van a támadás kezdetéig. A föld továbbra is párát pipál, de a mind élesebbé váló szürkület már jobb látást biztosít. Egy pillanattal előbb még semmit sem vettem észre. Csak az útak örök, végtelen, szakadatlan mozgalma tűnt szemem elé. Most átmenet nélkül egyszerre a legádázabb viaskodás : egy hajnali csata fényei villámlanak fel hozzánk. Közvetlenül a célterület előtt vagyunk. S egyszerre sok a „látnivaló“ ! Jobbra az alattunk futó mezőségre tapad a tekintetem. A legszínesebb és legszörnyűbb „tűzijáték“ folyik itt ■ ‘ ns£* •v j - ! híjnali háromnegyed négy órakor! Tüzérségi párbaj!... Ha nem volna ennyire megdöbbentő, talán gyönyörködtetné s elkápráztatná az embert, szakadatlanul villogó, rőt fényeivel... Mintha csak óriási izzó parazsakkal labdáznának odalent. Röpködnek a tüzes golyók. Az egyik jön... becsapódik... Föld és sűrű szikraeső röpköd szerte, fel a levegőbe... És emberek is... Sebek és halál... Majd visszafelel rá a másik... vicsorgó dühvei... Úgy repül, oly villámszerűén s oly erővel, mintha sohase akarna megállani. Szikrázó útat rajzol maga után. Azután váratlanul megtörik zúgó, fölényes lendülete és úgy vágja be a fejét a zsíros, fekete főidbe, hogy belenyög a táj... Most szólhatott irtózatosat — gondolom. Most, miután röptében kínzó visítással már kiénekelte magát... És egyik megy a másik után végtelen sorokban... Tíz... húsz... harminc... ötven... temérdek. Gépünk továbbzúg. Valami ég ott lent előttünk. Egyre több tüzes, izzó pontot veszek észre. Van valami hosszú tüzes vonal is alattunk... S ezek a tüzek nem alszanak el. Világítanak félelmetesen... Elfut róluk a szemem. Jobbra, távolabb, a kanyargó Donon túl, lángolva vár ránk a cél. Sebes játék, villámgyors csapongás cikázik fölötte... Mint zivatar előtt a fecskék, oly sűrű rajokban és oly alacsonyan szárnyalnak még mindig az előttünk és alattunk levő légtérben a zuhanóbombázók. Cikáznak... lecsapnak... s szélsebesen húznak fel utána... Legalább húsz perce tart már ez a „hancúrozás“ — gyanítom az idő alapján... Csupa robbanás, füst, láng alattunk — minden .. . Váratlanul erős légvédelmi tüzet kapunk. Mindegy, tovább! A város külső részein, úgy látszik, sértetlenek még az ellenséges ütegek. Pontosan észak-déli irányban repülünk rá a célra.-;-|3 ? TK. OiíU- . ! AJ A házsorok között: hatalmas, széles fűz- tenger lobog • •• Arrább valami raktárféle ég. Mellette jobbról és előtte is: lobogó tűzcsomó... S egyszerre megpillantom: a kiszemelt szű- kebb célt. Tér... rajta számtalan gépkocsi... harckocsi- egymás hegyén-hátán összezsúfolva... Már hullik is rá egy hatos sorozat. A következő oldás — délebbre talál. Rettentő füstgomolyag tör fel a hat tűzpont felvillanása nyomán. A harmadik sorozat: a külvárosban működő ütegnek szól. Telitalálat! Még mielőtt a füstgomolyag feltörne, három löveget látok felvágódni. Mintha csak játékszerek lennének... Második rajunk a helységbe vezető keleti uttorkolatot támadja. Végtelen, nyüzsgő kocsisor vonaglik rajta... De nem érek rá ámuldozni a tűzcsapások pontosságán, mert a rádiósunk kiált felénk: — Itt vannak a vadászok! — ordítja lelkesen. Valóban! Nemcsak itt vannak, hanem már régen itt is lehettek. A fölöttünk levő foszlá- nyos felhőkorongból csapnak alá... Legalább 500 méterrel magasabban cirkálhattak, mint mi. Most, látva, hogy támadásunk Kánikulában = nincs jobb hűsítő ital, minta természetes szénsavas PETÁNCI-FROCCS □ DIT, GYÓGYÍT. sikerült: alárohannak és villámsebesen, örvendezve — mintha csak játszanának — repdes- nek körül bennünket. Örömüknek és a szeren- csekivánatuknak kifejezése ez! Sikerült... szép... gyönyörű volt... Meregetem a szememet. Keresem, kutatom azt a gépet köztük! Káprázatos sebességgel suhannak keresztül-kasul a levegőben... Csepet sem könnyű felismerni őket... Vájjon melyik az? — kémlelődöm egyre nyugtalanabb szívveréssel... Talán a látcsővel... Igen I Ott van! Hála Istennek 1 És mutatom: — A ... főhadnagy úr. .. " ‘ 'n Horthy főhadnagy úr gépe ! Tisztán, pontosan látom... le tudom olvasni a számát... Most távolodik tőlünk, de azért tisztán látszik: a legnagyobb sebességgel húz rá a városra, büszkén, merészen, mint valami erős, harcos, győzelmes madár! Alánk ereszkednek kissé... Fordulunk, de látom... , Ő kezdi a rácsapást! S a nyomában a többi — Héja .. Úgy vágódnak le a mélybe, mint az igazi héják... — Horthy főhadnagy úr zuhan elsőnek! — kiáltja kipirult arccal a rádiósunk s mi csak a fejünkkel intünk boldogan, hogy : látjuk ! Most tüzcsóvák csapnak ki a géppuskájából. Félúton nyitotta meg a géppuskája tüzét... Lenézünk. A géppuskatűz végigzáporoz egy kocsioszlopon... Megint a gépet nézzük... Magasba húz hatalmas lendületével, de csak azért, hogy ívbe fordulva, újra ráfordulhasson céljára még alacsonyabban... Körözünk, fordulunk, egy pillanatra eltűnik a szemünk elől a vadászok kis csoportja, azután megint látjuk őket. Testvéri rendben támad újra mind a hat Héja 1 És forró öröm dobog át a szivünkön, hogy láthatjuk bátor, virtusos harcukat s látjuk, tudjuk, hogy 'i . -'•*! '•* v4 '4 -*sí magyarok csatáznak azokban a viharosan zúgó gépekben... Most megint felhúznak a magasba és felzárkóznak szabályos ek alakba. Billegtetnek üdvözlésként. Azután nyugatnak fordul a gépek orra s elbúcsúznak egymástól a vadász- és bombázórajok... Ráták ma nem mutatkoztak. Érezzük, hogy ismét eredményes munkát végeztünk. S valami felszabadult érzéssel s hálasóhajjal húzunk, húzunk dörgő motorjainkkal repülőalapunk felé... vitéz SZABÓ ISTVÁN hadapródőrmester. Szeptember 9-én kezdődik a népiskolai tanítás A Magyar Távirati Iroda jelenti: Szinyey- Merse Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter az 1942—43 tanévre az állami, községi, társulati, egyesületi, érdekeltségi, magán- és izraelita népiskolákban az iskolai év kezdetét szeptember 9-ében állapította meg. Egyidejűleg fölkérte az egyházi főhatóságokat, hogy a hatóságuk alá tartozó népiskolákra vonatkozólag hasonlóan rendelkezzenek. A rendelkezés a 8 osztályos népiskolák felső tagozía- tának szorgalmi idejét nem érinti. j öltözködjünk Yóth Gyula Kész nőikabát és ruhaosztály " mm m & mm m mm uridivat és szöveteladás úri és női szabóságából
