Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-08-01 / 172. szám
1942 augusztus 1. 3 Kánikulában = nincs jobb hűsítő ital, minta természetes szénsavas PETÁNCI-FROCCS □ DIT, GYÓGYÍT. Gáspárt, a magyar föld egyik legragyogóbb tehetségét. — Van-e barackmag? Ez a huszonnégy év es parasztfiú nem tanult soha semmit, iskolák, irányzatok nem rontották meg, ja barackmag domború oldalába mégis olyan finom Mária-képet, vagy keresztet farag, amilyenre a legtökéletesebb tudás is alig képes. — Gáspár beteg — mondják a kérdésire. — Nehezen lesz belőle ember. Tavaly ősiz óta Kolozsvárott fekszik, mert odavitték, gipszbe ráktiák, a csontszú eszi értékes fiatal élletét. Barackmag pedig azóta nincs. Talán bánatában volt olyan gyenge ezen a nyáron a kajszi termése is. A cigánykérdés két évszázad óta foglalkoztatja a közvéleményt és elsősorban a közigazgatási hatóságokat. Amíg számuk csekély volt, nem okozott jelenlétük semmi bajt. Sőt eleink szívesen foglalkoztatták a muzsikus cigányokat. Történeti adatok örökítették meg számunkra, hogy a hatvani országgyűlésen, 1525-ben cigány zenészek voltak felfogadva. Egyszerre megváltozik azonban a helyzet és a magatartás velük szemben, amikor a török hódoltság után Erdélyből, Oláhországból és a török birodalomból vándorló karavánjaik tömege megjelenik a török uralom alól felszabadult és benépesedni kezdő vármegyékben. Ettől az időponttól kezdve egyre sűrűbbé válnak a vármegyéknek a központi kormányhaióságok címére küldött jajkiáltásai, s egyúttal a tunya, munkakerülő és bűnözésre hajlamos nép megrendszabályozásának kérdése is mindjárt kezd kinőni helyi jelentőségéből. Mária Terézia három ízben tett kísérlete után II. József császár nevéhez fűződik az első nagyszabású kezdeményező lépés, mely a vármegyékből érkező panaszok hatása alatt ma is figyelemreméltó inlézkedéseket tesz a cigány- kérdés megnyugtató rendezésére. II. József császár 1783 ban kiadott, figyelemre alig méllatott rendeletének az intézkedései kétféle módon kívánták volna a cigánynép letelepedését, munkára és a polgárosult erkölcsökre való szoktatását elérni: rendészeti utón és valláserkölcsi neveléssel. A rendészeti jellegű intézkedések közül a leglényegesebbek a következők voltak : A megye mindenrendelkezésére álló eszközzel vegye rá a cigányokat, hogy saját munkájukkal szerezzék meg mindennapi kenyerüket. Ebből a célból jelöljenek ki az uradalmak telket azoknak a cigányoknak, akik földművelésre mutatnak hajlandóságot. Adjanak nekik házhelyeket is és házépítésükben legyenek segítségükre. Akik viszont iparűzéssel szeretnének foglalkozni, támogassa azokat a megye ebben a törekvésükben Erre a két lehetőségre alkalmat kell nekik adni, harmadik választás nincs. Amikor a szolgahiró «.megcsapolhatta'* a cigányt A rendelkezés célja a helyhezkötést elérni. Éppen ezért tiltja az egyik helyről a másik Kerestem mindenütt, nem lehet kapni. Amúgy sem dobálózott velük nagy tömegben a Gáspár. Hihetetlenül aprólékos és megfeszített figyelmet kívánó munka volt e;z. Csak annyit készített, amennyit el tudott adni. Amivel aztán elkészült, azt elkapkodták, kereskedésekbe taem jutott belőlük. Egy bazáros parasztlegénynél is érdeklődöm, hátha félretett egy példányt. — Nem tettem, de magam is próbálkozom vele. Az igaz, olyan szépet nem tudok faragni, mint a Gáspár, az én munkám durvább. (Hivatásos művészek, vallatok magatokról ilyen őszintén?) Sokat elrontok, eltörik a késem. Nagyon finom- eszköz kell hozzá, drága is, nem kapható könnyen. Most rendeltem meg éppen hármat, aztán meglátom, mire megyek. Van tebben a népművészeti házban a beteg Bodnárnak egy magafaragta olvasója. Az egésznek a hossza talán méternél is nagyobb. Páratlan remekmű, nem eladó. A nagyobb szemek barackmagból, az apróbbak oseresz- nyemagból ikifaragva. Csupa stílus és áhítat. Honnan jön az ilyen tehetség, vájjon honnan, — akárcsak a rejtélyes kecskeköröm. Most Pusztaszentlászlón is él egy barack- mag-faragó népművész. Bognár József a neve, a tehetségét már 8 évvel ezelőtt fölfedezték. Most csak a mezőgazdasági munka ad neki megélhetést. De ha fölfigyelnek az alkotásaira, azok a tihanyi népművészeti háznak büszkeségei, lehetnek. helyre történő : vándorlásukat. Eltiltja őket a iókereskedéssel való foglalkozástól is, ami azonban nem zárja ki azt, hogy saját haszná- j latra, földművelés céljára lovat tarthassanak. Minthogy kizárólag csak falvakban telepedhetnek meg és ill is az adózó néphez hasonlóan házakban és nem sátrak alatt, éppen ezért nem engedhető meg, hogy a jövőben erdőkben és hegyek között tanyázhassanak. A falvakban való letelepedéssel jár, hogy vajdáik alatt többé nem élhetnek, hanem minden vonatkozásban a helységek biráinak joghatósága alatt állanak. A munkával túlhalmozott szolgabíró helyett esküdtje őrködjék a jövőben a letelepedett cigányok élete és magaviseleté felett. Amennyiben a szolgabíró az esküdt jelentéséből egyik-másik cigány engedetlen magaviseletéről értesülne, azt a szolgabíró „megcsapdoshatja“. Ha idegen cigányt találna a hatóság a megyében és ha az Erdélyből, Oláhországbói vagy Törökországból szivárgott volna oda, azt útlevéllel ellátva haladék nélkül származási helyére kell vissza- szállíttatni. Tilos azonban így eljárni az olyan cigánnyal szemben, aki német örökös tartományok valamelyikéből csavargód el. A császár figyelme kiterjed a cigányok öltözködésére is, mely a faluban szokásos runázko- kodástól nem lérhet el. Megtiltja továbbá, hogy a cigánygyerekek meztelen testtel szaladgáljanak, az asszonyok pedig csak kendőt átvetve magukon járkáljanak. A helység bírája kisérje őket figyelemmel, hogy pestisben elhullott állatok húsát ne egyék meg. Ha ilyenen rajtakapná valamelyiket, 24 botbünteíéssel sújtsa azt, visz- szaesés esetén kenyéren és vizen töltendő egy hónapi börtönnel és pedig mindannyiszor, ahányszor a cigányt dögevésen érték. Már 1783-ban is kisértett a munkatábor Saját nyelvüket se használják, éljenek a községben használt nyelvvel. Neveiket pedig ne változtatgassák, hanem felvett nevüket minden cserélgetés nélkül tartsák meg. A császár szerint a letelepedett és nem csavargó cigányoknak a muzsikálást meg kell engedni. Nem helyesli tehát Bács-Bodrog vármegye intézkedését, ahol a cigányokat a muzsikálástól eltiltották, hangszereiket elkobozták és megsemmisítették. Felmerült a cigányságnak munkatáborszerű foglalkoztatásának a terve is. A császár helyesli azt az elgondolást, hogy a cigányokat középületek, hidak és utak építésénél és javításánál foglalkoztassák, hogy így szokjék rá ez a tunya nép a munkára. Nem kevésbbé érdekes az intézkedéseknek második csoportja is, mely a nevelésnek nagy szerepet szán a kérdés megoldásában. A napokban az egyik fővárosi délutáni lap „Érdekes új terv a cigánykérdés megoldására“ cím alatt foglalkozik egy „újabb“ javaslattal, mely a nevelés fontosságát hangsúlyozza. Ez az „új“ javaslat valóban hasznos gondolatokat vet fel, csak az az egy hibája, hogy nem új. Mindössze 159 éves s megtalálható az 1783. évi rendelet intézkedéseinek második csoportjában. Különös kísérlet — a cigánygyerekek nevelésére Mert József császár szerint is a cigánykérdés megoldásának sarkalatos pontja a nevelés. Ő is a cigánygyereknél akarja kezdeni az orvoslást. Épen ezért úgy rendelkezik, hogy a megyék a cigánygyerekeket szülőiktől, ha 4-ik évüket betöltötték, vegyék el és nevelés végett jobbágy családoknak adják át. Nem akarja azonban azt sem, hogy teljesen közköltségen történjék a gyerek nevelése. A megye házipénztára fizessen ugyan tartásdíjat a jobbágynak a nevelésért, a cigány szülő azonban ne szabaduljon meg a gyermeknevelés gondjaitól- Épen ezért a tartásdíj felét a munkaképes cigányszülővel meg kell téríttetni. A rendelet különben a részletek szabályozásával nem foglalkozik, azt a megyékre bízza. A császár gondol a valláserkölcsi nevelésre is. A helységek biráinak kötelességükké teszi, hogy a cigány gyermekeknek és felnőtteknek a vasárnapi és ünnepnapi istentiszteleteken való megjelenéséről gondoskodjék. Gyakran járulnak a cigányok a gyónás szentségéhez. A lelkészek pedig részesítsék mind a gyermekeket, mind a felnőtteket kaiekizmusoktatásban, hogy ennek a minden vallással szemben érzéketlen népnek közömbösségét meg lehessen törni. A tapasztalat azt mutatja továbbá, hogy a legtöbb cigány házasságkötés nélkül él együtt és a törvényes házasság látszatával szaporítja kártékony faját, rá kell tehát szorítani őket a házasság- kötésre, amit viszont csak abban az esetben lehet megengedni, ha igazolják, hogy magukat és leendő családjukat saját kezük munkájával el tudják tartani. Érdekes, hogy több vármegye javaslata a cigányság beolvasztására is gondolt. így az egyik vármegye jegyajándék címén 24 forintot adna annak a keresztény leányzónak, aki cigányhoz megy nőül. A császár szerint bár a keveredéstől a cigányfaj megnemesítése remélhető volna, a kézipénztár megterhelése miatt a javaslat kivihetőnek nem látszik. Az intézkedések szinte a cigánykérdés egész területét felölelték, csak sajnálni lehet, hogy a végrehajtó közegeknél közöny és részvétlenség fogadta a rendeletet s az megmaradt egyszerű kísérletnek. A végrehajtás elmaradása azonban sok tényezőn múlott. Nemcsak a megyén, amely mint korlátozott hatáskörű rendi testület csak e korban kezd átalakulni valóságos köz- igazgatási szervvé. Hibás volt a központi hatalom is, amikor nem számítva a végrehajtó szerv teljesítőképességével, újítási lázában rendeletek tömegével támadt a megyére. JENEI KÁROLY Igazán tartós tartóshullámot Hári István fodrásznál csináltathat Alsőlendván, a bírósággal szemben Százötven évvel ezelőtt már Zalában is megoldódhatott volna a cigánykérdés
