Zalai Magyar Élet, 1942. július-augusztus (3. évfolyam, 145-195. szám)
1942-07-30 / 170. szám
2 1942 július 30. IIAoraíffclET Repülőgépen a szovjetállá (M. kir. 1. honvéd haditudósító század közlése.) Ismét esik ... De annyira, hogy harsog tőle ez a különben oly csendes erdőszegély. Ide húzódom, amig eltűnik a gép hasában az a sok száz kilogram- nyi páncélgránát kupac, amelyet sebesen rak be vagy tiz honvéd a szakadó esőben. Még az előbbi fordulókból maradt itt. Amolyan „resztliféle“, abból a nagy végkiárúsításból, amely az első vonal felé folyik ma is, már hajnal óta . . . Szakadatlanul . . . Öt napja, hogy megmozdult az arcvonal. Háromszáz kilométer szélességben özönlik visz- sza a szovjet... Azóta nincs megállás, sem földön, sem a levegőben. Mint valami legpontosabb műnél, oly pontosan vágnak egymásba hatalmas és bonyolult hadigépezetünk lendületbehozott részei. A repülőgép ebben nemcsak mint hatásos elhárító, romboló eszköz és hajtó erő, de mint szállító- részleg is, nélkülözhetetlen. A halaszthatatlanul sürgős hadiszerutánpótlás javarészét repülőgép rakja ki az első vonalba. Ilyen szállító út előtt állok, valamerre északkeletnek, a visszavonuló ellenséget üldöző csapataink éléhez. Az utolsó gránátot nyomják be a nyitott bombaajtón, amikor már beugratja a szerelő a motorokat. Az eső még mindig zuhog, egyre reménytelenebbül, egyre viharszerűbben. Úgy látszik, nincs idő csillapodását kivárni, mert új, mai napra szerzett gazdám, Ujváry László „kapitány úr“, az ismert légi kilométer milliomos, igen, a magyar repülők „Laci bácsi“-ja, aki mint százados teljesít szolgálatot, már elfoglalta a pilótaülést s integet, hogy búcsúzzam és szálljak be azonnal. Izgulni kezdek egy kicsit. Ezen az úton ugyanis én olyan kisérőféle leszek. Jó pilóta jó kísérőt kíván. Ez pedig itt, szovjetföldön, nem csekélység. Akár mindjárt egy mesemondó kalendáriumot is tarthatnék kezemben, mint az orosz térképet, amely bizony „ó rossz“ térkép, még pedig kegyetlenül. S amellett olyan hiányos, mint valami vén banya fogsora. A terep pedig akár egy tenyér, csupasz. No, nem baj I Imitt-amott, azért majd csak látunk valamit Fog az menni! Ha nem nekem, hát Laci bácsinak, minden bizonnyal. Hiszen úgysem bízza rám az életét, hát még a jó tüzes kis gránátokat. „Gyalogolni•* kezdünk Érzem, ragadunk a sárban. Erőlködik a motor s talán kétszeres a nekifutás, míg eljön gépünk a földről. Most már nem lesz nehéz húznia, mert alig emelkedünk valamit. Általában 30—40, de legfeljebb 80 méteren száll- dosnak az arcvonalon a saját légtérben a gépek. Valósággal kúsznak, lopják magukat a talaj felett, hogy részint távolról ne tűnjenek fel, részint, hogy a saját légvédelem könnyen felismerje őket. Ezért mondják errefelé, hogy »gyaiogolnak“ a repülők, nem pedig szárnyalnak. Mi is „gyalogolni“ kezdünk hát vagy 30 méter magasan. Meglehetősen szokatlan ez eleinte. Hiányzik a levegő, az annyit oktatott, a pilótákba belerágott biztonságos magasság. Viszont ellenség felett az ember 3—4 ezren alul nem igen adja. De legtöbbször 7-8 ezer méterről élvezi a „kilátást“. Látnivaló, természetesen, azért harminc méterről is akad. Nem nagy területen s nem a terep változatossága következtében, hanem : — a háború miatt. , Elhagyott mezők felett csálinkázik velünk a gép. Egyik pontosan olyan, mint a másik: műveletlen, fedezékekkel teli, de inkább fedezék romjai ezek. S gránáttölcsér, gránáttöicsér mellett . . . Majd változatból egy-egy százkilós repülőcsomag kráterje. Ezen keresztül már jelentősebben be lehet látni a föld gyomrába. Utunk első szakasza ez. Irgalmatlanul „megsózták“ egykor a magyar és a német bombázók. Most paskolja, mosogatja az eső, de nem tudja begyógyítani a föld sebeit. Sok a seb ! Talán ezért esik oly sokat . . . Nagy forgalma van a levegőnek. Egymásután találkozunk a legkülönbözőbb fajtájú gépekkel. Szinte versengenek egymással abban, hogy melyik repül alacsonyabban. A találkozásnál billegtetünk: mi is, ők is. Fölös óvatosság ez szinte. Értelme az, hogy a géptörzs és a szárny felségjelei az elfordulással jobban láthatók legyenek a szomszéd részére. De enélkül is biztosan felismerik már itt egymást a gépek, így mindenki üdvözlésfélének minősíti, amely titkos és hallgatólagos megállapodással jött létre a pilóták között. Ezzel köszöntik egymást, tisztelegnek, mint a tengeren a hajók kapitányai. Északkeletnek tartunk. Változatlanul a 60 as iránnyal. Alacsonyan. Szeretnék kinyúlni, mert az az érzésem, hogy lombot szakíihatok egyikmásik magasabbra kapaszkodott fa ágáról. Erős elllenszelünk van. Ez hordja, ez a vadul nyargaló északkeleti szél az oroszföld esőit. Valaha város volt alattunk Nem sokkal látok tovább az orrom hegyénél. Hirtelen tűnik fel az egyik, harcairól nevezetes, nagy orosz város. Alattunk van közvetlenül. Szinte minden házat külön átrepülünk. Eny- nyire alacsonyan ezt érzi az ember. Nem suhan folyamatosan, fölénnyel, mint máskor a magasban. Inkább erőlködésnek tűnik az egész, amelyet a gép keserves megadással végez. Csodálatosan vad látvány terül el lent. Házak, utcasorok romjai... égnek meredő falak- derékba roppant gyárkémények... Mintha az éghez könyörögnének csonkaságukkal az életért, amely valaha volt itt. Most háborús temető. Áldozat. Azt hittem, jól ismerem a várost. Falai között töltöttem néhány napot. Most láttam : tévedtem. Innét tűnik csak szembe valójában, mennyire magán viseli a kétszeres gazdacsere nyomait. Nem kívánkozom vissza falai közé . .. Megjegyzem, idefentről még nagyobb rejtélynek tűnik ez a földititok: vájjon mit keres esténként oly buzgón e kőtenger felet a szovjet? Minden éjjel meglátogatja egy-két Martin, vagy Blenheim. Az ő titkuk, mit akarnak. Mindenesetre érthetetlen érdeklődés ! Kissé keletebbre vesszük az irányt. Néhány fok csupán, de elégséges, hogy még erőteljesebb esőzónába kerüljünk. A ziháló motor hangján áthailatszik itt az esőcseppek koppa- nása, ahogy verik felettem a celluloidtetőt. Majdhogy a földre ülünk, úgy alá kell mennünk. Végkép nem látok semmit. Könnyen vakrepülhetnék magasban, de ez légvédelmi tűzzel jár. Veszélyes játék. Egyszerre nem tudom, hol járunk! Az irány biztos, de ismeretlen a hely. Kellemetlen dolog s még csak szólni sem merek. A cél felett lehetünk .. . valahol ... Jó lenne pontosan tudni, mert ezzel az iránnyal könnyen átmegyünk innét a „szomszédba“ s ez szintén kellemetlen a mi magasságunkon. Az idő segít meg. Hirtelen csendesül az eső és 4—5 kilométeres látás elég hozzá, hogy valamivel a hátunk mögött észrevegyük a mezőt, ahol le kell szálinunk. Honvédek várnak bennünket. Elképesztő gyorsasággal rakják ki terhűnket. Jól be vannak gyakorolva. Csalódás csak akkor ér, amikor azután a lőszerhegy után kérdezősködöm, amelyet ide cipelt össze a gépek tömege és amelyről mint látványosságról hallottam tegnap este. Majdhogy egyenesen ennek látására jöttem. Eltűnt .. . Piciny, gyámoltalan gránáthal- mocskák vannak csak helyette. Mind elment a szovjet nyomába. „S különben is már mástivé szállítanak a többiek“ — mondják rnég befejezésül. Tíz sebesültet kapunk. Csupa aknasérült, nem súlyos szilánksebekkel. Hátravisszük őket. Előbb azonban még 20 fok alatt, meredeken előre, északkeletnek tartunk. Lapulva csúszúnk át egy helyen az első vonalon. A finom magasságmérő 20 métert jelez, ahol alaposan szemügyre vesszük kíváncsiságunk okát. Aztán pontosan nyugatnak fordulunk s benne van 400 kilométer a gépben, amikor „ráülünk“ az alatttunk futó vasútvonalra. Mellette balról, a földúton, végeszakadatlan hosszúságban csapat csapat nyomában. Keletnek tartanak. A mieink . . . Az út mentén kétoldalt a háború szemetje : konzervdoboztól orosz önműködőpuskáig minden. S minden széthajigálva. És minden jól is látszik. Most egy pillanatra sajnálom, hogy nem vagyok gyalogos. Csak addig, amíg egy géppisztolyt felemelhetnék . . . Később újra esni kezd, így szállítunk Sztálin országában. vitéz SZABÓ ISTVÁN hadapródörmester. Színház Sümegen Hétfőn Kodolányi világsikert elért népies színjátékát adta elő a társulat fényes erkölcsi sikerrel, közepes ház előtt. Az író szándékát eredeti meglátással oldotta meg az együttes, aminek titka a szereplők rátermettsége miellett az a körülmény, hogy közel négy hónapig játszott a társulat az egykés Ormánságban, vagyis a darab forrásául szolgáló falvakban, ahova a sümegi járásból is már több sokgyermekes családot telepítettek át. Az együttesből különösen Bihari László, P. Kállai Rózsi, Csier József, Kosa Rózsi, Komora Sándor, K. Ko- tsiis Borbála, Eőry Pordán László, Besskó Lujza, Szitay László és Nánássy csillogtatták meg különösen színészi képességeiket. Műsor: Péntek: Magyar feltámadás (Hajna- lodik). — Szombat: Az esküvődön én is ott leszek. — Vasárnap délután 4 órakor: Becs- kereki menyecske, este 9 órákor: Dankó Pista nótafája. — Hétfő: Hazudj nekem. MÁVAUT MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—KeszthelyMenetdij — — —■— 14 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é. 9-20 17-00 P— — —•— 15T6 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet i. 8-49 16-29 — — 835 1517 — •— i. Bak Hangya szövetkezet é. 8-48 16-28 1-80 — 1001 15 45 •— é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 1600 4-50 645 11 30 17 20 1— é. Hévizfürdő i. —14-28 4 50 7 05 11.45 17-35 — — é. Keszthely Hungária szálló i. 6-45 1410 11.50 17 40 —■ — é. Keszthely pályaudvar i. —•— 1405 Bak—Nova Menetdij —•— 8.40 16 20 i. Bak pályaudvar é. 6-55 13-35 —•— 8-50 16-45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6-50 13-30 1 70 930 17-25 é. Nova i. 6-10 12-50 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján —•— 17-15 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é. —•— L— 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet é. 7-05 1-70 17-59 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-47 450 19-25 é. Szentadorján i. 5*20
