Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-06-22 / 138. szám

ÄRA 8 FILLÉR 1942 JUNIUS 22. HÉTFŐ NactarÍxet III* tswsaiyam # politikai napilap •# 138. szám. Szerkesztősig is kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon SO. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. mfßf***0*ß*ßßßßß*f+ßßßßßßßßßßßßß*ßßßßf*ßßPmß**0*0+***f*ßßßfi*ßßAßßßßßßßßßßßßßi**ß*0*ß*0AßA**i**# A több mint két évtizedes rabságból fel­szabadult Muraköz és Muravidék 'legderekabb magyarjainak: a Mura mentén lakó, szívben és érzésben magyar nép derék vitézeinek vitézi eskütétele tegnap folyt le a Csáktornyái Zrínyi- vár udvarán. Ez alkalomból Csáktornya város zászlódísz­be öltözött, a megkoszorúzott Zrínyi-emlék­művet nemzeti színű zászlóerdő vette körül. A belső vár udvarát ugyancsak nemzeti szí­nekkel gazdagon feldíszítették és a bejárat­tal szemben oltárt állítottak fel, amely előtt P. Murai Frigyes ferences szerzetes szent-' misét mondott. Az istentisztelet alatt a Csák­tornyái állami tanítóképző énekkara Lomo- schitz Pál zenetanár vezényletével szebbnél- szebb hazafias egyházi énekeket adott elő. Az ünnepélyes eskütételen megjelent az Or­szágos Vitézi Rend képviseletében vitéz gróf Teleki Béla, Zala vármegye főispánja, vitéz Földházy Pál alezredes törzs-széktartó, vitéz Révy Ferenc alezredes, a Vitézi Rend orsziá- gos társadalmi bizottságának elnöke, a Vitézi Székkapitányság részéről vitéz Székely Jenő ezredes, vármegyei vitézi székkapitány, vitéz Horváth Bertalan társadalmi bizottsági elnök és vitéz Fülöp Péter t. hadnagy, vitézi szék- tartó. A Vitézi Rend tagjai közül ott volt vi­téz Perédy Nándor, a Csáktornyái járás, dr. vitéz Hertelendy Ferenc, a perlaki és vitéz Turza Antal, az alsólendvai járás vitézi had­nagya. Az ünnepély fényét emelte, hogy azon vitéz) Széchy Imre tábornok, kerületi parancsnok is megjelent. A hatalmas várudvart zsúfolásig megtöltQ nagy tömeg soraiban Pecsornik Ottó ország­gyűlési képviselővel és a Csáktornyái járás főszolgabírójával, dr. Vida Ferenccel az élen ott láttuk nem csupán Csáktornya és a Csák­tornyái járás, de a szomszédos járások veze­tőit és az összes társadalmi rétegek képvise­lőit. Evangélium után dr. Varasdy László nagykanizsai kegvesrendi tanár mondott ma­gyar szívtől sugallt szentbeszédet, amelyben a külföldre szakadt magyarok lelki ví­vódását rajzolta meg, amely még a legjobb körülmények között is a honvágy miatt elsírt keserű könnyekben tör elő a szívekből. A szónok maga is járt ilyen külföldre szakadt magyarok között és örömmel tapasztalta ott is a magyar erénye­ket. Lelkesedve látta, hogy a magyarok kül­földön is megállják helyüket, mint ahogy ezer esztendő óta megállták helyüket idehaza is az ősök, akár a Hunyadiak, akár a Zrínyiek, akár a Rákócziak alatt állták a vártát. Ma is rettenthetetlen szívóssággal küzdenek a Do- nec-medencében. A külföldön is elismert ma­gyar erényeket magasztalva, az itthoniakat a harctéren küzdők segítésére hívta fel, mun­kájukkal és imájukkal egyaránt. Az istentisztelet után a tanítóképző ének­kara a Szózatot énekelte el, majd Vitéz Szé­kely Jenő ezredes üdvözölte a megjelent elő­kelőségeket, vitéz gróf Teleki Béla főispánnal és vitéz Széchy Imre vezérőrnaggyal az élen. A Magyar Hiszekegy-gyei végzett beszéde után vitéz Földházy alezredes olvasta fel az esküre megjelent 19 vitéz nevét. (A husza­dik vitézről vitéz Székely ezredes emlékezett meg hősi halotthoz méltó, könnyeket fakasztó beszédben.) Az esküt tett 19 vitéz névsora a következő: Földi József, Jánosi József, Páncél György, Bors Mátyás, Dobsa György, Varga Vince, Horváth János, Vargha Károly, Novak József, Gábvölgyi Mátyás, Nagy István, Nyírvölgyi Ferenc, Rétháti István, Szinte Lajos, Telkes György, Tóth Vince, Zalaváry Iván, Tóvári János vitézek és Rózsa Elemér várományos. Az eskü után vitéz Székely Jenő ezredes tűzte fel a vitézi jelvényeket, majd ő és Zala vármegye főispánja kézfogással fogadták az örömtői ragyogó arcú új vitézeket a Vitézi Rend ragyogó sorába. Ezután vitéz gróf Teleki Béla főispán mondott ünnepi beszédet. Elsősorban a vité­zek főkapitányát, a Vitézi Rend életrehívóját, kormányzó urunkat köszöntötte a hála és elismerés meleg szavaival. Meleg üdvözletét tolmácsolta vitéz Bánó Kálmán altábornagy- nak, aki betegsége miatt nem jelenhetdtt meg s akinek megbízásából az eskütételt vezette. Zrínyi méltó utódairól emlékezve megemlí­tette, hogy az elszakítás miatt Muraköz hősei eddig nem 'részesülhettek abban az erkölcsi elismerésben, amit méltán kiérdemeltek s amit a jelenlegi kitüntetés jelent. Felhívta a vité­zeket, hogy i a vitézi 'szellemiéit Ss a némzethííség szel­lemét ne szűnjenek meg ápolni, mert ezek raz eszmék segítették vissza a már visszatért területeket (és ezek fogják számunk­ra biztosítani az egész Magyarországot. Fi­gyelmeztetett arra, hogy e hazában nyelvre; való tekintet nélkül mindenki egyenlő jogo­kat élvez, amit bizonyít ez a mai ünnepély! is. Felhívta a vitézeket, hogy legyenek mindig e haza rendjének és fegyelmének megbízható pillérei. Zárószavaiban Zrínyi szelleme és a szegedi szellem azonosságát és párhuzamos! voltát fejtegette ä főispán, szűnni nem akarói1 tapsot kiváltó, ékes szavakkal. A vármegye alispánjának üdvözletét dr, Tomka János vármegyei főjegyző tolmá­csolta, bátorításul arról emlékezve meg, hogy a legnagyobb nemzeti veszedelmek idején mindig hónunk ‘alá nyúlt a magyarok Istenié, és küldött olyan vezért, aki nemzetét újra naggyá és ‘szabaddá tette. Jakabffy Antal háborús emlékei szintén mély hatást váltottak ki a hallgatók lelkébőj. Végül vitéz Biczy Elemér, a szomszéd Vas vármegye nevében köszöntötte az új mura­menti vitézeket. A Zrínyi-emlékmű megkoszorúzása után a vitézek és ‘a tűzharcosok díszmenetben vo­nultak el az előkelőségek előtt. Az ünnepélyt követő vitézi áldomáson egyet­len beszéd hangzott el s abban vitéz Széchy Imre vezérőrnagy 'a kormányzó urat köszön­tötte fel. Ónálló Baross-fiók alakult Alsólendván A keresztény magyar élet televényébe ül­tetett Baross-fa új, egészséges hajtást növesz­tett. Tegnap megalakult Alsólendván is az önálló Baross-fiók, amely eddig mint a zala­egerszegi Baross fiók-csoportja szerepelt. Az alakuló közgyűlésre megérkezett Buda­pestről az országos központ képviseletében Lányi Árpád nyugállományú ezredes, a szer­vező bizottság elnöke, Zalaegerszegről Czobor Mátyás nyug. polgármester, fiók-elnök és Kakas Ágostonná, a Női Tábor elnökasszo-i nyának vezetésével 14 tagú küldöttség jelent meg. A zalaegerszegieket az állomáson a ke­reskedő- és iparostársadalom előkelőségei és egy zászló alatt kivonult levente díszszakasz fogadta. Jelen volt a fogadtatáson Lányi Ár­pád is. A nemzeti és Baross-színekkel díszített Ko­rona szálló nagytermét zsúfolásig megtöltötték a Baross-gondolat alsólendvai és környéki hívei. Példaszerű az a lelkesség, amely fűtötte éket. A gyűlésen ott volt a városka hivatalos és közéletének minden tényezője is. Először a dalárda elénekelte á Himnuszt. Aztán CZo- bor Mátyás mondott megnyitó beszédet. Első szava, első érzése kormányzó urunk felé szállt, akinek bölcs irányítása és dicső kardja AJsó­lendvát is visszaadta a magyar hazának. Ö az ország első katonája és a vitézek menetelnek! az ő vezényszavára bátran, bizton előre, hogy letörjék az ellenség utolsó ellenállását is. A gyűlés közönsége helyéről felállva, per­cekig tartó tomboló ünneplésben részesítette; kormányzó urunkat 'és a magyar hadsereget, Ezt követőleg kimondták az önálló Baross- fiók megalakulását é:s Lányi Árpád mondott katoftás határozottságú, szóvirágoktól mentes, tartalmas, meggyőző beszédet. Fejtegette a Baross célkitűzéseit, a Baross-munka lényegét. Megállapította, hogy a szövetségnek nem aZ a hivatása, hogy árúval lássa el tagjait, hanem hogy állandó ösztönt adjon az egész gazda­sági életnek keresztény alapokon való átállí­tására. Jelenleg 84 szakosztálya van a szövet­ségnek. Három fő ereje van a Baross-munká- nak. Először az, hogy nincsenek kapkodó ki­lengései jobbra, vagy balra, nem politizál é-s tevékenységébe bele tudja vonni a társada­lomnak minden rétegét. Egyik legfőbb gondja az, hogy az ifjúságot a szabad, gazdasági pá­lyákra megiskolázza. Az élet ugyanis könyör­telenül leméri és félreállítja azokat, akik kellői rátermettség és alapképzettség nélkül tola­kodnak oda, ahol a kedvező alkalom kihaszná­lását remélik. Az alsólendvai fiók immár a 146. az or­szágban. j Muravidék! vitézek eskütétele Csáktornyán *

Next

/
Oldalképek
Tartalom