Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-06-13 / 131. szám

6 MAWARKLET 1942 június 13. Takarmánykészítés és közélelmezés Teleki Béla kormánybiztos főispán sorait a kitüntetése alkalmából hozzá in'ézett üdvözlésre. A pártvezetőség lelkesen ünnepelte a főispánt. A pártvezető üdvözölte dr. Tamás János hercegi jogtanácsost, mint a Magyar Élet Pártja nagy- kanizsai szervezetének az északvárosi kerület 111. körzetének uj körzetvezetőjét. Tamás Ígére­tet tett, hogy ezekben a sorsdöntő pillanatok ban a magyar hazát a Magyar Élet Párton keresztül minden erejéből kifolyólag szolgálni kívánja. Bejelentette a pártvezelő, hogy Ilovszky { ános országgyűlési képviselő junius 27-én Nagykanizsára érkezik és 28 és 29 en a kerületében látogatásokat tesz, egyben a Nagy- kanizsai körzeteket is megtekinti. A pártvezetőség végül Ígéretet tett arra nézve is, hogy vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos főispánt a legnagyobb hűséggel és ragaszko­dással a jövőben is teljes erővel támogatni fogja. Végül belső pártszervezési ügyeket is tárgyaltak. i & PÓVICS ISTVÁN kerületi szervező titkár jú­nius 4-én a zalaszentmihályi és pölöskei párt- szervezetek vezetőit látogatta meg és általános tájékoztatót adott a helyzetről, valamint a szer­vezésre vonatkozólag. Amit a királyné megbocsájt, azt nem bocsáthatja meg a szép fiatalasszony Kelemen Krizosztom pannonhalmi főapáitól hallottuk ezt a bájos kis történetet Balaton- füreden, a most múlt május verőfényes napjai­ban. Ö mondta el szellemes beszédében, a füredi „kurszála“ immár történelmi falai között, az Orvoshétre egybegyült tudós doktoroknak. Rónay Jácint, a pannonhalmi Szent Benedek- rend kiváló tudós tagja, aki többek között patikus volt, a szabadságharc alatti hazafias magatartása miatt bujdosásba ment és mialatt idegen országokban tengődött, itthon, persze csak képletesen, még fel is akasztották ... A sors érdekes jatéka, hogy ez a „fölakasztott“ lázadó pap hajlott korában Erzsébet királyné­nak és gyermekeinek lett magyar tanára : ö tanította szépséges királyasszonyunkat és Rudolf trónörököst, valamint Mária Valéria főherceg­kisasszonyt a helyes magyar kiejtésre. Egyszer a királyné éppen valamelyik Jókai-regényből olvasott fennhangon és Rónay Jácintnak az volt a dolga, hogy figyelmeztesse a jó hangsúlyo­zásra. De bizony az öreg elbóbiskoJt és a királyné türelemmel várt, amíg fölébred. Rónay nagy zavarban volt, mentegetőzött, irult pirult. Erzsébet pedig bájos mosollyal igy szólt: — Rónay bácsi, a királyné nem haragszik azért, mert elbóbiskolt a társaságában !... De a szép fiatalassony nem fogja ezt magának soha sem megbocsátani 1 Műsoros délutáni rendezett a Szociális Misszió Társulat zalaegerszegi szervezete A Szociális Misszió Társulat zalaegerszegi szervezete tegnap kevésszámú és nagyrészbeu az előadás megkezdése után érkezett közönség jelenlétében tartotta meg Jézus Szíve ünne­pélyét. Dr .Littván Sándor gimnáziumi hit­tanár Jézus Szíve tiszteletéről mondott be­szédében párhuzamot vont a pogányok ke- jgyetlenkedő istenek imádása és a keresztény lélek Jézus Szíve iránti szeretete között. Bárka Irén tanuló kedves hangján Jézus Szíve és Szűz Mária énekeket adott elő. Volt azonkívül két egyfelvonásos falusi jelenet, amelyekben a tűzről pattant menyecske szerepében Török Terézt és a szitkozódó gazda szerepében Per- hács Kornélt láttuk megcsillogó tehetséggel játszani. A Falu végén, kurta korcsma című Petőfi-vers színpadi változatában Varsányi Ár­pád jellemzetesen személyesítettél meg It du­haj, nótázó legényt, Indra Bözsi a szép korcs- márosnét, az eredeti cigányt pedig Grossinger Géza játszotta meg. A műsor kiemelkedő szú­rna volt Borda Jánosnak lebilincselő szavalata, amely könnyekig meghatotta a hallgatóságot. Talán az aratás szorgosabb munka a mos­tani takarmanybeiaxarí ásnái és a kapásnövé nyék ápolásánál De ara áskor a gazda minden idejét, minden igyekezetei, minden ereje» a termésbeKríiásnak s enteli, elhagy minden más munkát. Most azonban a munkák özönével áll szembe. A szénakészítés nagyobb figyelmet igényel a termésbetaka Fásnál, mert a gabona előbb szárad, mint a leveles, virágos takarmány. Amikor a gazda nézi az eget, nerr. veri-e szét a rendeket az eső, a másik pillanatban a sző­lőjére gondol, azt is most kellett vo'na perme tezni, de gondolata tova szökik a kukorica felé, amely még nem kapta meg a kapálást. Ez a sok gond az oka annak, hogy igen sok gazda nem tudja megbecsülni annak a takarmánynak minden szálát, amelyből a nem­zet számára az állattenyésztés révén annyira fontos tej, hús és részben zsír lesz. Most a lakarmánykészítés idején három irányban kell kiterjedni figyelmünknek: 1. a zöldtdkarmánnyal takarékosan bánjunk, 2. töre­kedjünk arra, hogy télire minél többet eltehes­sünk és harmadszor, már most állítsuk össze téli takarmányozási tervünket. Igen sok a takarmányt pocsékoló gazda. Az állatai rosszul teleltek. Itt a zöidiakarmá nyozás szürete — gondolja —, hadd lakjanak jól szegények, úgyis sokat kellett nekik nélkü­lözni 1 Igen rossz elv ez! Épen most kell be­osztani mindent, amikor van miből, hogy arra az időre is maradjon, amikor a kaszát szegre kell akasztani. A zöldtakarmány, ha az jó mi­nőségű pillangósokból áll, annyi tápanyagot tartalmaz, hogy erőkifejtésre, termelésre a leg­több esetben kevesebb kell belőle, mint ameny- nyit az állat meg tud belőle enni. Természete­sen sokat képes belőle fogyasztani, mert ízletes. Fiatal, virágzás kezdetén kaszáit zöld lucerná­ból, ha tisztán taKarmányozunk, mindig többet nyujlunk az állatnak, mint amennyit az meg­szolgál. Mi a tennivalónk ? Állatainknak jói kell lakniuk. Ha kevesebbet kapnak, lalán nem lesz meg a jóllakottság érzése, éhesnek látszanak. Ezért a hiányt pótolnunk kell. Adjunk nekik a tápdus zöld pillangós mellé kevesebb tápanyag­gal biró egyéb takarmányt. Kitűnően fel lehet használni a tavaszi ka­lászosok szalmáját Ha a munkától nem félünk, legcélszerűbb zöld pillangóst és szalmát szecskázva összekeverni. Nem tudja az állat szétválogatni és nagyobb mennyiségű szalmát el tud fogyasztani Ha nincs erre időnk, akkor alaposan rázzuk össze a zöldtakarmányt a szalmával. Ez sohase lesz oly tökéletes eljárás, mint az összeszecskázás, mert szalmát mindig hagynak állataink, de fogyasztottak is jócskán belőle. A legkisebb gazda is nagy mennyiségű zöl­det tud megtakarítani, anélkül, hogy az állatai termelésében csökkenés állana be. De megelőzi a hasmenést és az esetleges felfúvódást is. A megtakarított zöldtakarmány növeli szénakész­letünket. De ezt még nagyobb mértékben nö­velhetjük takarékos szénakészítési eljárással. A szénát oly fogásokkal készítsük, hogy levélben és virágban minél kevesebb veszteség érje. Ez a két alkatrész adja meg a takarmány értékét. Ha ezekkel nem bánunk takarékosan, akkor sokszór kórót hordunk be Ha kint akarjuk alaposan megszárítani, akkor térjünk át a dróton, nyárson, állványon való szárításra. Ha a félig száraz zöldtakarmányt ezekre felrakjuk, akkor már nem tesz benne az eső kárt. Befek­tetést igényel ez. A legtöbb gazda agyonszáro- gatja takarmányát. Az esetek egy részében át is ázik, kevesebb lesz és sokszor fele értékű. Nem állítunk nagyot, ha azt mondjuk, hogy a szénájukat agyonszárító gazdák takarmá­nyuknak felét elpocsékolják, mielőtt télre eltennék. Ha a nem légszáraz szénát behordjuk és kö­zéje hintett marhasóval rakjuk össze, egy-két napot nyerünk időben és sokszor egy további forgatást munkában. Ezekkel a télire eltett takarmányunk növekedik. Háborús gazdálkodás esetén ne számítsunk erőtakarmányokra. Egyrészü« emberi élelme zésre kell. Iparkodjunk ezeket magunk meg­termelni. Módja,oly minőségű szálas takarmány készhése, melynek etetése feleslegessé teszi még a jól tejelő tehénnél is az abrakot. Ipar­kodjunk az eddiginél is nagyobb tápértekö széna i-észíiésére Csak a lucernát kel meg­említeni. Ha virágzás előtt kaszáljuk és szép zölden szárítjuk, akkor a korpánál j^val na­gyobb a tápérték. A zsenge kFünő növények­ből álló fű zöld szénája a korpa értését két­szeresen felülmúlja. A dús levelben fejlődő és épen csak szárba indu'ó ióhereszéna is eléri a korpa táptarialmát. Ha korán kaszáljuk, nem lesz kisebb az ossz szénatermésünk, mert leg­alább egyszer többször kaszálhatunk, de talán még a lóherét is meg*aszálhatjuk négyszer.. Munkák több, takarmánymennyiségünk annyi lesz, mintha virágzásban kaszáltunk volna. De kétszeres mennyiségű tápanyagot gyűjtöttünk be, ami bőven kárpótol bennünket a többlet munkáért. Ha az igy eltett szénát megdaráltat- juk, akkor ez a dara teljesen pótolja az erö- takarmányt a tejtermelésnél és a növendékállat nevelésnél. A magyar éghajlat alatt az első kaszálásokból nyerjük és biztosít­hatjuk téli takarmányszükségletünket. A későbbi kaszálások száraz idő esetén sok­szor csak a nyári zöldtakarmányozást pótolják. Igen sok gazda kénytelen nyár végén már a télire eltelt szénához nyúlni igen szomorú kép ez, ennek folyománya az, hogy ezek a gazdák tavasz felé már szénát vásárolnak. Megelőz­hetnék ezt azzal, hogy az első kaszálás után számot vetnének: ennyi a szénakészlet, ez elég lesz. Hogy ne kelljen még a legrosszabb eset ben se hozzányúlni, póttakarmányt : csalamádét, muhart, kölest, csibehurt vagy ehhez hasonló­kat termelek. Amely gazda nem állítja össze takarmányozási előirányzatát most, az rendesen takarmányhiányban szenved a tavaszi hónapok közeledtén. A gazda magára van utalva. Idegenből takar­mányra nem számíthat. Nekünk kell a köz­ellátási tej, hús és zsír alakjában biztosítani. Ez a gazda elsőrendű kötelessége. Épen olyan fontos a hazával szemben, mint az értünk küzdő fiainké, akik életüket áldozzák mind­nyájunkért, ha a sors úgy kívánja. A kenyér- gabonát erős megszorításokkal biztosítani lehet. Törekedjék hát minden gazda arra, hogy a többi közszükségleti cikket, élelmiszert is biz­tosítsa, aminek előállításába nem lehet oly. erélyes kézzel belenyúlni az intéző kormány- hatalomnak. Most a takarmánykészités idősza­kában kell ezt biztosítanunk. Végezzük ezt is oly komolysággal, mint a kenyér biztosítását. PÖRNECZI JÓZSEF,

Next

/
Oldalképek
Tartalom