Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)

1942-04-04 / 74. szám

1942 ÁPRILIS 4. SZOMBAT Na<8Melet III. évfolyam ♦ politikai napilap #> 7 4. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Túttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. ARA 10 FILLÉR A SZEGÉNY MAGYAR TEHETSÉGEK ÚTJA A kultuszkormány uiabb nagyarányú intézkedésekkel segíti elő a nehézsorsu vidéki diákok iskoláztatását Hóman miniszter nyilatkozata A világháború utáni években, de még nap­jainkban is rendkívül sokat vitatott kérdése volt a magyar társadalom- és neveléstudo­mánynak a »kiválasztódás«. A viták során az a röviden és világosan fogalmazható megálla­pítás alakult ki, hogy Magyarországon a tanu­lás olyan drága, hogy a széles néprétegek nem tudnak hozzáférkőzni. Így az értelmiségi kö­zéposztály utánpótlása nem aszerint történik, hogy ki tehetséges és ki nem, hanem aszerint, hogy van-e pénze a szülőknek a taníttatásra, vagy sem: tehát lassanként tehetségtelenekkel hígul fel a vezető társadalmi osztály. (Kontra- szelekció.) Természetesen a magyar kormányzat is fi­gyelemmel kisérte ezt a vitát és figyelembe véve tanulságait, igyekezett gondoskodni az orvoslásról. Már eddig is több intézkedés tör­tént. Most azonban rendkívül nagy jelentőségű gondoskodás eredményeiről számolhatunk be. Hóman Bálint az egyetemi és főiskolás diákság jóléti támogatásának négy alappilléréről A magyar közoktatásügy legfőbb őre, Hó­man Bálint miniszter közölte ezeket az eredményeket a sajtó képviselőivel. Elmon­dotta, hogy az egyetemi és főiskolás diákság jóléti támogatása négy alappilléren épül fel. Az első a tandíj-rendszer, amely a szegény és tehetséges diákokat a lehető legnagyobb ked­vezményben részesíti. Nem általános szabály ez, mert a rossz tanuló nem részesül kedvez­ményben. Ez természetes is és ettől a kiválasz­tási elvtől a kultuszkormány nem térhet el. A második alappillér az új ösztöndíjak és tanul­mányi segélyek újabb sora, elsősorban a Hor­thy Miklós ösztöndíjalap. Ebből kifejezetten a szegénysorsú földmíves és kisiparos- gyerme­keket támogatják. A harmadik pillér a diák­jóléti intézmények különböző alakja: diákott­honok, menzák. Teljes kiépítésük folyamatban van. A negyedik pillér a diáksegélyezés meg­szervezése. Képességvizsgával választják ki a népi származású tehetségeket a középiskolákban Ezután ismertette a miniszter a tavaly meg­indult tehetségmentő munkát. A helyes kivá­lasztódás keresztülvitele céljából a nép széles rétegeiből képességvizsgálat útján veszik fel a középiskolákba a tehetséges szegénysorsú gyermekeket. A rendszer kiválóan bevált, mert a képességvizsgákon keresztülment diákok 80—90 százaléka kiváló eredménnyel végezte iskoláit. Mindig különös gondot fordított arra a kormány, hogy a tanulási költségeket arány­ba hozzák a teherbíró képességével annak a társadalmi rétegnek, ahonnan a tanulók szár­maznak. Mint történész hivatkozott arra, miért van, szükség a helyes kiválasztás előmozdítá­sára. A magyar történelemben a nemesség utánpótlása mindig az alsóbb néprétegekből történt. 80—100 év óta ez az utánpótlási fo­lyamat megszűnt. Fontos magyar érdek tehát, hogy a-kiválasztódásnak ez a helyes rendje is­mét visszaálljon. Myoleszáz tehetséges falusi magyar kallódott el évente Hóman miniszter nagy tetszéssel fogadott nyilatkozata után dr. Szombatfa. lvy György és dr.. Rudai Rezső miniszteri osztálytanácso­sok ismertették a sajtó képviselői előtt azokat a számadatokat, amelyek beszédesen igazolják a máris elért eredményeket. A kormány arra hivatott szerveinek először is azt kellett megállapítaniok, hogy mekkora lehet a nehéz anyagi viszonyok miatt elkalló­dott tehetséges falusi magyar gyermekek tö­mege. Az alapos körültekintéssel történt becs­lésekkel kiszámították, hogy ezeknek a száma évjáratonként megközelíti a 800—1000 főt. Másodszor azt kellett megállapítani, hogy mennyi férőhely áll rendelkezésre a vidéki gimnáziumok mellett működő internátusokban a tehetséges szegény gyermekek számára. Ki­derült, hogy 1100 üres ágy van, elégtelen elő­menetelő tanulóval pedig 1000 hely van be­töltve. Gyenge, elégséges tanulók 2500-an él­nek internátusokban. Végső szükség esetén tehát összesen 4600 hely állhat rendelkezésre arra az esetre, ha a rossz tanulókat tehetséges jó tanulókkal akarják kicserélni. A harmadik feladat az anyagi fedezet kérdése volt. A múlt év augusztusában kiadott miniszteri rendelet félmillió pengő évi bevételt biztosított a falusi tehetségmentés céljára. Ez az összeg, 600 pengő iskoláztatási költséget véve alapul, éven­ként 833 tanuló iskoláztatását teszi lehetővé. Mivel nyilvánvaló, hogy ez a szám a vezető réteg fölfrissítése szempontjából nem jelentős, gondoskodnak majd az összegnek évenként negyedmillió pengővel való fölemeléséről. Ez a művelet nyolc év múlva 4000 tehetséges falusi szegény fiú középiskolai taníttatását teszi lehetővé. A továbbiakban azután gondoskodtak a te­hetségmentő munkának az állami, községi és felekezeti iskolák közt való felosztásáról. Ál­lami középiskolákban 330, katolikus közép­iskolákban 160, reformátusban 90, evangélikus­ban 12, unitáriusban pedig 5 diákot helyeznek el. Természetesen a felekezeti iskolákba a megfelelő vallási! diákokat küldik. Hogyan történik a képességvizsga ? A legfőbb kérdés az volt, hogy a falusi gyer­mekek nagy tömegeiből miképpen válasszák ki azokat, akik valóban tehetségesek és meg­érdemlik az iskoláztatást és a társadalom ve­zető rétegébe való fölemelést. Itt a sárospataki református gimnáziumban évek óta kipróbált képességvizsgálat alapján indultak el. Minden­nél fontosabb, hogy a tanulók kiválasztásánál a »protekció« és minden idegien szempont töké­letesen kiküszöböltessék. Ezért többszörös »szűrőn« jut keresztül a falusi gyermek, amíg diák lesz belőle. A »Néptanítók Lapjá«-ban ad a minisztérium felvilágosítást a tanítóknak arról, hogyan vá­lasszák ki a tehetséges középiskolás diáknak való elemista fiúkat. A tanító felad nekik fogal­mazási és számolási tételt. Jelenlétében kell a gyerekeknek a feladatot elvégezniük — idegen segítség nélkül. Ezután a feladatokat beküldi a »területileg illetékes középiskolához«. Jeilem- rajzot csatol hozzá és pontos tanulmányt arról, hogy a szülők milyen anyagi és erkölcsi hely­zetben élnek. Ez utóbbit különben a községi elöljáróság is köteles igazolni. Az internátussaJ összekötött gimnázium hat tagú tanári vizsga- bizottsága rostálja meg azután, a tanítók által beküldött »tehetség-jelölteket«. A legjobbak kerülnek majd be a gimnázium első osztályába. Ez az egész rendszer különben különlegesen magyar dolog, külföldi példák után ríém is ér­deklődtek. A kultuszkormány segítsége az egyetemen és a főiskolán A kormány gondoskodása ,az ,egyetemi és főiskolás ifjúság anyagi helyzetére is kiterjed. Különösebben tavaly óta érvényesül ez a tan- díjrendszerben. A régi rendszer csak egész és fél kedvezményt ismert, míg az új, rendiszer a háromnegyed kedvezményt is ismeri és ezen belül is három fokozatot létesít. Ennek ered­ni ényekép most már a hallgatók 60 százaléka részesül kedvezményben, holott tíz évvel ez­előtt csak 43.5 százaléka részesült. Az ösztön­díjak számát és összegét is szaporítják. E célra közel négyszázezer pengőt fordítanak ebben az évben. A diákság javára szolgál az is, hogy naponta ötezer diák kap ebédet és vacsorát az ország területén működő menzákon. Miképpen kell értelmezni a fizetési pótlék rendelkezését — felmondás és végkielégítés esetében? A végkielégítés kiszámítása szempontjából abban az esetben, ha az 1941. december első napja a felmondási időbe esik, a vonatkozó rendelkezéseket a következőképpen kell értel­mezni : Abban az esetben, ha a végkielégítés kifizetése 1941. december első napja előtt megtörtént, a végkielégített alkalmazottnak csak arra a fizetési pótlékra van igénye, mely a fel­mondás időpontjában fennállott rendelkezések értelmében járt. A felmondásban lévő munkavállalókra vonat­kozó hivatalos magyarázat szövegét akként kell helyesbíteni, hogy a felmondási időre járó illetményeknek 1941. december első napja előtt történt kifizetése esetén nincs igénye a munka- vállalónak a 9070—1941. M. E., illetve a 9080 —1941. M. E. számú rendelet szerint járó fizetési bérpótlékra. Az iparügyi miniszternek ez a rendelkezése a Közgazdasági Értesítő március 22- iki számában jelent meg és 17.331 —1942. számot visel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom