Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-04-11 / 80. szám
8 1942 április 11. A legidőszerűbb kérdés: hogyan védekezzünk a kiütéses tífusz ellen 1 Háborúban élünk, így nagyon időszerű foglalkoznunk azzal a kérdéssel, hogyan védjük meg harcoló katonáinkat és a határainkon) belül élő polgári lakosságot az orvul támadó veszedelmes ellenségtől: a fertőző betegségektől, A háború idején felburjánzó fertőző betegségek közül egyike a legveszedelmesebbeknek a velünk harcban álló Szovjetunióban állandóan jelenlevő és pusztító fertőző betegség: a kiütéses tífusz. £s mivel a történelem rendelése ügy hozta, hogy most közel kerültünk a kiütéses tífusz fészkéhez, közülünk is sokan fordulnak meg a fertőzött orosz vidékeken, nagyon is szükséges, hogy megismerjük ezt a rettegett fertőző betegséget és egyben azokat az eljárásokat is, amelyekkel sikeresen védekezhetünk ellene. A kiütéses tífusz kérdésével való foglalkozás annál is inkább kötelessége a sajtónak, mert maga a belügyi kormányzat is szigorú rendeletekben hívta fel a törvényhatósájgokat a veszedelmes fertőző betegség ellen való védekezésre. Azt mindenki tudja, hogy a kiütéses tífuszt a tetű terjeszti. Ez a veszedelmes élősdi ott leselkedik ránk, ahol sok ember van jelen és ahol piszok, szenny, szíemet zsúfolódik össze. Tehát a zsúfolt vonatokon nagyon könnyen megfertőződhet a mit sem sejtő utas. így az utas embernek kétszeres óvatossággá! kell tisztántartania ruháit és csomagjait. Az is köztudomású, hogy a tisztátalanság a legjobb melegágya a fertőzést okozó élősdiek- nek. Ez a magyarázata annak, hogy az iskolai vizsgálatok során igen gyakran találnak fejtetőt a piszkos, mosdatlan gyermekeken. Ezért most már nem elégednek meg a közegészségügyi hatóságok azzal, hogy csak a .cigányokat tet- vetlenítik, hanem erélyes kézzel fertőtlenítenek mindenütt, ahol erre szükség van, vagy lesz. Mert, sajnos, fejtető a mi vidékünkön is tenyészik, sőt a ruhatetű sem ismeretlen az orvosok előtt. Országunkat általában gyakran és elég nagy mértékben sújtotta a kiütéses tífusz. Írott följegyzéseink szerint a legnagyobb mértékben a törökdúlás után, amikor a kiütéses tífuszt »morbus hungaricus«-nak is nevezték. Az első világháború idején, 1914—15-faen pedig a Balkánon volt nagy tífuszjárvány, ahol n!em kevesebb, mint 150 ezer embert követelt áldozatul. A betegség elterjedtségére jellemző, hogy a trianoni Magyarország területén csak igen kevés kiütéses tífusz fordult elő. A legtöbb eset a tetves cigányok, vagy azokkal szorosabb érintkezésben levők között jelentkezett. A megbetegedések évenkénti száma azonban nem haladta meg átlagosan a harmincat. De Kárpátalja és Erdély egy részének visszacsa- lása után az anyaországhoz olyan területek kerültek vissza, amelyeken a kiütéses tífusz gyakori. Ennek eredménye az, hogy a megbetegedések száma a trianoni állapotokhoz képest lényeges emelkedést mutat és 1941-ben már 600 körül mozgott. A kiütéses tífusz igazi hazája Szovjetoroszország és a volt Lengyelország területe. Az európai Oroszország területén 1918—22-ig terjedő időben 2> millió ember betegedett meg kiütéses tífuszban, közülök 2.5 millió halt meg. A velünk szomszédos Horvátországban és különösen Boszniában ugyancsak több kiütéses tífusz megbetegedés fordult elő. Hogyan terjed a kiütéses tífuszt A betegség általában 10—12 napos lappan- gási idő után kezdődik meghülésszerűen, nagy levertség, tagfájdalmak és fejfájás közepette. A betegség harmadik napján jelentkeznek a kiütések: vállon, törzsön, majd a végtagokon, a kézen és lábon. A kiütések eleinte rózsaszínűek, ujjnyomásra eltűnnek és tűhegytől lencsenagyságig kifejlett pontocskák, amelyek később pirosak lesznek, később barnás-vörös, majd barnás színűre változnak. Az idegrendszer nagymértékben megtámadott, álmatlanság, izgalom, levertség a szembeszökő tünetek. Jellemzője még a vérnyomás nagyfokú csökkenése. A láz rendesen hirtelen, nem ritkán hidegrázással jelentkezik, amely már a 2—4. napon elérheti a 39—40 fokot. A láz általában 10—12 napig tart. A betegség a 10 éven aluli korban levő gyermekeknél alig halálos, míg a 40 évesnél idősebbeknél a betegek fele is meghalhat. A ruhatetű a kiütéses tífuszt úgy terjeszti, hogy a kiütéses tifusz-betegből vért szív, ezzel magába fogadja a kórokozót, amely azután a tetű bélSámjában szaporodik. Maga a tetű is megbetegszik rendesen 8 nap múlva és 2 héten belül elpusztul. A kiütéses tífusszal fertőzött élősdi közvetlen érintkezés útján, ritkább esetben pedig fertőzött ruhanemüek útján kerül egyik emberről a másikra. Sem a lázas, sem a hideg testet nem szereti, igyekszik elhagyni, ezért szívesen mászik át egészséges hőmérsékletű emberre. Maga a fertőzés rendszerint úgy jön létre, hogy vakaródzáskor az ember az élcsdit szétnyomjia és annak testrészeit, vagy ürülékét bedörzsöli a bőrbe. A tetü beszáradt ürüléke néha hónapokig is fertőzőképes maradhat. Viszont a tifuszbeteg fertőzőképessége a lázas szak idejére korlátozódik, az első héten a legnagyobb, a másodikon már kisebb és a láz eltűnése után egy hét múlva már meg is szűnik. A fertőző betegség az orvosokra és az ápolókra a legkönnyebben átterjedhet és náluk a fertőzés veszélye olyan nagy, hogy egyenesen foglalkozási betegségről is beszélhetünk. Például 1915-ben a szerb orvosoknak 36 százaléka halt meg kiütéses tífuszban. A világháború alatt egyébként is igen sok katonaorvos halt meg ebben a súlyos betegségben. Magyar- ország területén pedig ezévben egy tisztiorvosi és fertőtlenítő segédőr kapott halálos fertőzést. A betegség kiállása rendszerint egész életre szóló mentességet hagy maga után. Ezért a háború alatt igen keresettek voltak a kiütéses tiíuszt kiállott orvosok és ápolók. A mai időkbe kapcsolódva, az orosz harctérről hazaérkezettek lázas betegsége esetén mindig gondoljunk a kiütéses tífusz lehetőségére és a gyanús betegekhez a hozzátartozók hívjanak orvost. A kiütéses tífusz leginkább a téli és a tavaszi hónapokban fordul elő, mert ez az idő kedvez leginkább az élősdiek elterjedésének. A hidegebb időszak alatt a lakosság általában ke- vésbbé tisztálkodhatik, a rürdési lehetőségek, főleg a falusi viszonyok között korlátozottabbak és a ruházat is olyan, amely az élősdiekj elszaporodását elősegíti. Az ilyen viszonyok, főleg a nagyobb tömegek együtt tartózkodása esetén, így laktanyákban, fogolytáborokban, zsúfolt várótermekben és vasúti kocsikban fokozott veszedelmet jelentenek. A háború viszont azért melegágya a kiütéses tífusznak, mert ezekben az időkben általában romlanak az egészségügyi viszonyok, szaporodnak az élősdiek és a fertőzés lehetőségét elősegíti a zsúfoltság növekedése és a polgári lakosság (menekültek), valamint a katonaság széles területről terjedő közlekedése. yédekezés a fertőzés ellen A védekezés a beteg bejelentésével, tetvet- lenítésével és elkülönítésével kezdődik. A beteget tetvetlenítés után kórházba kell szállítani, mert a beteg otthon általában nem különíthető el. A beteg 6 hétre, a hozzátartozók pedig 3 hétre vesztegzár alá helyezendők. A betegség leküzdésében legfontosabbak a tetvetlenítő eljárások. Ezeknek rendszeresen kell történ ni ők. Gyakori fehérnemű váltással, fürdéssel az élősdiek életföltételeit vonjuk meg. Foglalkoznunk kell a betegség terjesztőjének megismerésével is, mert a legtökéletesebb védekezés itt is a megelőzés, vagyis az élősdiek irtása már akkor, amikor még nincs kiütéses tífusz. Kezdjük azzal, hogy a fej- és a ruhatetű azonos faj. A tetű 3—6 hétig él. A nőstény naponta 3—8 petét, úgynevezett serkét rak. A serke testmelegen egy hét alatt kel ki. A fejlődés legalább 15 nap. Ezért, ha csak kéthetenként is, váltsunk ruhát, ez már megóvhat az eltetvesedéstől. A tetű a száradást jól bírja és vízbe merítve is napokig elél. Elég nagy nyomást és légritkítást is kibír, de a hideget is jól tűri, mínusz 10—20 fok hideg mellett napokig is elél. A fejtetű a hajban megbújva élősködik. Serkéit cementszerű anyaggal a hajszál tövére ragasztja. A ruhatetű az alsó- ruhában, a ráncokban, a varrásokban é:s kötésekben található. Különösen a kötött gyapjú holmiban szeret megbújni. A ruhatetű a serkeit részben a szövet szálai közé ragasztja, részben a testre rakja. A tetvességi vizsgálatkor általában inkább a serkét keresik. A ruházat gyanús részeit kézi nagyítóval vizsgálják. A tetvességre egyébként következtethetünk a vakaródzási nyomokból is. Ha csak íejtetvességet állapított meg az orvos, akkor elegendő a fej tetűmentesítése alapos tisztálkodással, fésüléssel, illetve legtöbbször a hajnak és szőrzetnek lenyír,ásával. A lenyírt rövid hajszálak között még mindig lehetnek tetvek és serkék. Ez a rész is alapos lemosással, petróleumos-olajos ledörzsölé&sel tetvetleníthető. A ruhatetünek elpusztítására a legmegfelelőbb a hő. 60 fokos hőmérséklet egy porc alatt elpusztítja az élősdit és serkéit, ha azok búvóhelyére a hő behatolhat. A ruhanemű tetűmentesítésére a legalkalmasabb a száraz hő. Fokozottan ügyeltünk a tisztaságra A gőzfertőtlenítés ezidőszerint a legelterjedtebb tetvetlenítő eljárás. A gőzfertőtlenítőgé- pen telített nedves, áramló gőz megy át, rendesen kis nyomás alatt. Fontos még annak tudása, hogy 60 fokos vízben a tetű és serkéje egy másodperc alatt elpusztul. Legjobb tehát minden mosható ruha- és fehérneműt 70 fokos, vagy ennél magasabb hőfokú vízben legalább 5 percre beáztatni. Ha nincsen hőmérőnk, általában forró vizet használjunk. A gyapjúholmit lehetőleg csak 60 fokos vízben áztassuk 10 percig. Forró vízzel (70—100 fokos) egyébként tárgyakat, bútorokat is jól lehet fertőtleníteni lémosással, míg a ruhanemű gázkamrában is jót tetűmentesíthető. Ciánozást csak erre feljogosított szakember végezhet. Tetvek és serkék ellen a krezol és krezolszappan, valamint a petróleum és benzin is jól használható. A tetvek szobahőn aránylag rövid ideig élnek. Például a lezárt lakás nyáron két hét alatt tetűmentesnek tekinthető. A legalább is 20 fokos melegű, lezárt szobában, a ládában tárolt holmi 2—3 hét alatt biztosan tetűmentes. A házi módszerek közül a legjobban ajánlható a ruházat vasalása és a melegvízzel történő tetvetlenítés. A fehérnemű gyakori váltása és a fürdés pedig annyira megtizedeli a tetveket, hogy ez maga is nagy eredményt jelent a fertőzés ellen való harcban. Végül még annyit, hogy a fej tisztántartására megfelelő a gyakori fejmosás és fésülés meleg, ecetes fésűvel. A rövid haj viszonylagos védelmet nyújt az élősdiek ellen. A szülők pedig helyesen járnak el, ha az iskolából hazatérő gyermekeik haját rendszeresen megvizsgálják. Laptulajdonos: Zalai Magyar Elet lapkiadó kft. Felelős kiadó: Dr. Pesthy Pál. Kakas Ágoston nyomdája, Zalaegerszeg. Telefon 131.
