Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-06-27 / 143. szám
4 MACIÉT 1942 június 27. Arckép a zalai öreg földvájóról Ahányszor egy emberöltő kemény napszámában meggörnyedt alakját láttam üres sertés- óljának szűk padlásablakában bukdácsolni, haj- longani, úgy véltem, hogy rejtett, féltett vagyonában, kincseiben gyönyörködik. Mikor váratlanul megjelentem az udvarnak általa használt terepén, fáradt, rogyó ólomlábaival lehetőség szerint odébb csoszogott, hogy takart, leplezett értékeit a megfigyelésem köréből elvonja. Ilyenkor inkább ráköszöntem: Adjon Isten, Józsi bácsi! Gondoltam, ha szótlanul somfordálok el, még gyanússá válhatok. Néha beszélgetés alapján reméltem, hogy fény derül kis padlása sokszor finoman csengő, ragyogónak hitt értékeire. Hallottam, olvastam földszagú munkások életük alkonyáig takart vagyont érő kincseiről, amelyeket csak akkor kotortak! elő a dohos őrzőhelyről, amikor már csontos, ványadt tenyerük nem 'tapadta, nem ragadta az ásó, a kapa markolatát. Azt hittem, hogy lógó bajúszú öreg Józsi bácsinak Istentől megszámlált napjai az ól gondosan lakatolt, penészvirágos padlásából lesznek gondtalanok. Hát miért is ne lehetne a földtől megszítt, jónéhány kapát, ásót kiszolgáló, öreg napszámkoptatónak kincse? Talán fél tőlük és nem meri lakásában tartani. Talán... Talán, mivel rikító-foltos, térdét verő kabátjából üresen, mélyen lóg le két kongó, lapos zseb. Talán,. A hét egyik munkadélutánján aztán zörgős szekér állott meg a ház előtt. Gsontos, árbóc- lapockás, kajla fülű gebéjéről ismerős volt a járómű. Nap, mint nap kimérten, lomhán po- roszkál csörgő-zörgő rakományával a főutca bazaltkockáin. Az ócskádnak a szíekere volt. Józsi bácsit kereste. Fontos ügyben kutathatta a fakó bajúszú öreget, mert, hogy nem találta, bosszúsan tekergette sapkás koponyáját és műértő szemeivel szikrázott is hozzá. Az öreggel én közöltem neves látogatóját. Először topogott, dohogott a hírre. De titkon figyeltem bőrös, csontos arcát: ravasz, takart mosoly és boldog hunyorítás ülte meg. Lassan érett bennem a gyanú, hogy a munkában öregedett napszámos, a nyugdíjas földtúró tán jobban megbízik ilyen nagyreményű üzletnél a hozzá közelebb álló ócskásban, mint a gazdag, főutcabelí ékszerüzletek tulajdonosaiban. Még két nap sem telt el a sikertelen látogatás óta, ismét megjelent rakott szekerével Öreg Józsi bácsi gazdaggá tevője, aZ ócskás. Kezében 'billegő, limbáló mérleggel és réz meg vas súlyokkal. Lopva, csak az ablak üvegén át mertem figyelni a döntő eseményt. Józsi bácsi nevetett, fénylett a boldogságban s még szavát sem igen hallottam. Összegyúrta Csontos két kezét és szálanként mosolygott a rezgő bajusza is. Aztán az ól előtti hátsó tisztáson csörögtek, zörögtek, ahová szemmel nem követhettem őket. zött kincse? Kilenc fillér, egy csomag pipadohányra sem futja az öregnek. Évtizedeken át rakosgatta a kezével, testével egybenőtt s vele együtt elkopott, megvásott szerszámait. Ezeket rendezte, mint élete egy- egy szakának érmeit, díjait, amelyeket napszámbajnokságban, földszórásban, Veréjtékes, kérges munkában iiyert és őrizgette, simogatta őket. Hát mégsem arany, mégsem drága kincsek voltak? Nem. De annál is többet értek, mert a magyar föld beszédes munka- jelvénye volt mindegyik. Aztán este, lámpagyújtáskor hallottam, amint a hozzáöregedett életepárja korholta a görnyedt földvájót: — Látod, apjuk, mégsem kellett volna ennyi kis pénzért elkótyavetyélni őket. Eddig megbecsülted, ezentúl is illett volna csak meg- megtartanod valamennyit. Látod, mi gazdagabbak nem lettünk belőlük. Csak pusmogott az öreg, csúszkált, csikorgód alatta a szék és recsegett pittyedt ajkáról a hang: — Ha hiszen valami fegyvert kovácsolnak valamikor belőlük, az bizony igen acélos lesz majdan! De ezt inkább magának mondta már vigasztalásul. NAGY ISTVÁN. Egy magyar dandár diadalmas harca a hétszeres orosz túlerővel A »Tábori Újság« május 31-iki számában helyszíni tudósítást közöl a karkovi csatában résztvett magyar alakulatok harcairól. ...Az oroszok támadása május 16-án kezdődött — írja a Tábori Újság. — A harcba- vetett magyar dandárt alig 300 méter választotta el a bolsevista csapatok előőrseitől. Május 13-ika előtt több hétig nem volt különösebb harci tevékenység az arcvonalnak ezen a szakaszán. Május 13-án azonban már minden magyar katona tudta, hogy az orosz "támadás megkezdődött... A magyar előőrsök jelentették, hogy az ellenséges vonalból vidám balalajka zenét, nótázást és részeg rikoltozást hallanak. A magyar honvéd jól tudja, hogy a bolsevista ellenség csak úgy indul önszántából harcba, ha elveszíti minden józanságát, — ha már legalább félliter vodkát megivott. Minden orosz támadás a vodka jegyében indul. így történt ez a karkovi csatában is. A harcbavetett magyar dandár egyik zászló- aljánál tartózkodott a magyar haditudósító', amikor megkezdődött a karkovi csata. Az orosz előőrsök megnyitották a tüzet a magyar előőrsök ellen. A befutott jelentésekből már tudták, hogy egyetlen dandárunk itt hét orosz dandárral áll szemben. Az előretört zászlóalj visszavonult és védelemre rendezkedett be. Másfél napon keresztül tartottá állását ez á zászlóalj a sokszoros túlerővel szemben. MÁVAUT Zalaegerszeg autóbusz menetrendje Érvényes 1942. május 4-től Zalaegerszeg—Bak—KeszthelyMÁVAUT Menetdij — — —14 45 17 15 i. Zalaegerszeg Széchenyi-lér é. 920 1700 T— — —•— 15T6 17 45 é. Bak Hangya szövetkezet i. 849 1629 ____ — 8 3 5 15 17 —i. Bak Hangva szövetkezet é. 8 48 16 28 1-80 — 10 01 15 45 —•—é. Zalaszentmihály—Pacsa p. u. i. 8-20 16 00 4-50 645 11 30 1720 —é, Hévizfürdő i. —1428 4-50 7 05 Menetdij 11.45 1735 —é. Keszthely Hungária szálló i. 11.50 17 40 —é. Keszthely pályaudvar i. Bak—Nova 645 1410 —1405---*--8.4 0 16 20 i. Bak pályaudvar é. 6 55 13-35---*--8 50 1645 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6 50 13-30 1 70 Menetdij T— T70 450 9 30 17 25 é. Nova i. 6 10 Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján 1715 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é.—•— 17 45é Bak Hangya szövetkezet é. 705 17 59é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6 47 19-25 é. Szentadorján i. 520 1250 A zászlóalj harcsávjától jobbra a német tüzérség ontotta tüzét az ellenségre. A vodkától »harci vágyban égő« oroszok rohamot indítottak. Magyar géppuskának ritkán volt ilyen hálás célpontja. Elkábult, fej- nélküli tömeg volt az orosz katonaság, amelyik a magyar zászlóalj ellen indult. Hiába kaszáltak azonban a magyar tűzjgépiek, újra éis újra meginduló hullámban támadtak, özönlöttek a bolsevisták. A zászlóalj parancsot kapott a visszavonulásra, hogy előnyösebb védőállásban várja be a rohamot. Elértük az erdőt, visszavonulásunk célját. A német tüzérség mellettünk elhallgatott. Ekkor a távoli tisztáson orosz páncélkocsik tűntek fel. De nem juthattak túl közel hozzánk __ Kö zben az egész erdőt úgy verte az ellenség fegyvereinek tüze, mint nyári eső a földeket. Távolról repülőgépberregés hangzott fel. A gépek hangja erősödött, mélyhangú, berregő morajlás kavarta fel a levegőt s egy perc sem telt bele, megjelentek fejünk fölött a stukák. Tizenkét karcsú gép héj jaként csapott le a magasból is az ellenséges páncélosok között fekete füstfelleg tört ftel. A páncélosok támadása megtorpant. Megkönnyebbülten lélegzettünk fel. A zászlóalj most már támadásra lendült a sokszoros túlerő ellen. A magyar fegyverek ontják a tüzet. A legelső vonalban zászlós vezeti rohamra katonáit. Az erdő fái között feltűnik szökellő alakja, a gépfegyverrel utánatörő honvédek alig tudják beérni. Az erdő szegélyénél, egészen elől, tüzelőállást foglal a géppuska. A zászlós egy fa mögött térdelve irányítja a géppuska tüzét. A népbiztosok géppisztolya új támadásra készteti a vörösöket. Eszeveszett lövöldözés kezdődik, mintha nem is célokra tüzelnének az oroszok, hanem szabadulni igyekeznének utolsó töltényeiktől is. Egy vaktában kilőtt orosz golyó azonban a hősiesen küzdő zászlóst találja. A magyar géppuskafészek pillanatra elhallgat. De csak egy pillanatra. Azután újra kelepélni kezd. Az erdő fái között előretörő őrmester veszi át a tűzvezetési s egy honvéd, a zászlós legénye, ellenséges golyózápor között vállára emelve viszi hátra gazdáját a kötözőhelyre... Kis részletei ezek annak a nagy csatának, amely Karkovtól keletre dúlt. Mindegyikének szerepe volt azonban abban, hogy a nagy orosz támadás meghiúsult s ebből a támadásból új győzelem alakult — a mi javunkra. De kilenc... kilencnél igazán többet gondoltam — hallatszott később a kissé meglazított ablakon át Józsi bácsink elégedetlen, érdes szava. Egyszercsak jött elől az ócskás, mögötte hajlongott harmonikázó térdeivel szótlanul az öreg. Az ablak alatt tágult szemmel figyeltem őket. A serpenyőben három, rozsda- evett, vásott kapa, két elkoptatott 'ásó és ugyancsak két darab hullámos kaszanyak csörömpölt. Olyanok voltak, mint kivájt, bar- nult dinnyehéjak a moslékos tálban. Ezek lehettek Józsi bácsi ajándék-ráadásai, gondoltam. A kapuban aztán csak a foga közül kaffant az öreg napszámosra a vaskereskedő úr: Mit akar maga, hát nem elég három kiló rozsdás vasért kilenc fillér?! De már kocogott, szé- delgett a ló az ócskavas-királlyal, meg zör- gős rakományával a főúton. Én meg nem mertem még az ablakon át sem az öreg földvájóra nézni. Hát még tíz fillért sem ért volna a padlás lakat alaitt őr-
