Zalai Magyar Élet, 1942. április-június (3. évfolyam, 72-144. szám)
1942-05-02 / 98. szám
ÄRA 10 FILLÉR 1942 MÁJUS 2. SZOMBAT III. é w í o I w a m ♦ politikai napilap # 9 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tűttössy-uica 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. mélabú az esettségünk miatt, ha meg kell is latnunk a veszélyt, amely fenyeget, örüljünk azon, hogy vannak, akik látják a legeslegna- gyobb veszélyt és cselekszenek, őrt állítanak. Ez őrségre pedig a leghivatottabb embert állítják. Lélek, tetterős ész, lelemény, tiszta magyar érzés egyaránt megvan az új miniszterben. Ezért bizalmunk fogadja és reményünk kiséri a működését. Abban a sziszifuszi munkában, amit a kormányzatok sora, most a Kállay-kormány is a magyar nemzet fenntartása érdekében kifejt, céltudatos, megokolt éis bölcs cselekedet az új minisztérium fölállítása. Rávilágít erre az új miniszter első megnyilatkozása. Aki magyar, megérti belőle a magyar veszélyt, megérti a magyar hivatást: a hívó szót és követi a hangot. Viele az ősök üzennek, a jövő századok hívnak. Menjünk. Zala megye háborús közélete az utóbbi negyedévben Őrködés a magyar felken Az új tárcanélküli miniszter, aki előbb igazságügyi államtitkár volt, régi hivatalától való búcsúzása közben így fogalmazta meg új munkakörét: »Őrködni fogok a magyar lélek fölött.« Magyar földön, magyar embernek a legszebb, a legmagasabb hivatás! őrködni azon, hogy a népek tengerében, eszmék és érdekek pusztító viharzásában el ne vesszék a legdrágább, a magyar nép. El ne vesszék úgy, hogy elébb a lelke ne vesszék, mert ezzel maga a nép is vesznék. Mikor olvastuk e megnyilatkozást, kitört belőlünk lelkünk öröme. Van, fesz valaki, aki e legmagasabb cél fölött őrködik. S belénk száll a nyugalom is, a veszélyek közti megnyugvásé: ezer gondja között erre is gondol a kormányzat. Megnyugodhatunk. Megnyugodhatnánk mi, magyarok, akik úgy érezzük, hogy a magyarság egyik legszebb törzse a népek erdejének, lelkünk egyik legszebb virága az emberi léleknek. Sok-isok hibánk, gyarlóságunk mellett a magyar őrzi a legtisztábban az örök emberi és a nemzeti eszményeket: telkesek és hívők vagyunk, örök értékek hordozói. Mi nem kívántuk soha és nem kívánjuk most sem a másét. De tudunk tűrni, küzdeni, harcolni a magunkéért. Bátrak vagyunk és igazak, elszántak éis nemesek, lovagiasak és hűek eszményekhez, barátokhoz; erősek és megértők, tiszták és mindig emelkedett, harcokban sem kegyetlenek (legföljebb önmagunkhoz), szabadságvágyók és mások jogait tisztelők, másokat fölemelők, megbecsülök éis nem elnyomók. Emberszeretők, magunkra nem nézők. Van-e ennyi erénnyel ékes népe a viliágnak? Nincs. Elfogult, a régi világnak dőre és híres hivalkodása hiteti és mondatja ezt velünk? Nem. Ha mélyen belenézünk népünk jellemébe, nem keli ezt is meglátnunk, ha egyébként hibáit látjuk és máskor, sokszor osztozzuk is? Büszke öntudattal, de méla szomorúsággal állapítjuk meg ezeket. A magyarság a világnak talán legelső, legnemesebb telkiségű népe, s mégis soha igaz elismerést, megfelelő méltánylást nem kapott. Nem kell-e éppen ezért különösebben őrködnünk a magunk értékei fölött? Egy vélemény lehet csak: kell. Ne az legyen a mi sorsunk, hogy a tenger mélyéről halásszunk igazgyöngyöket s azokat más népek nyakába aggassuk apró, vagy jó pénzekért, hanem hogy ítél engedjük elsüllyedni a magyarság gyöngyiéit. Ha e gyöngyök ragyogásából nem fonnak is dicskoiszorút homlokunk köré a mindig idegen, értetlen és irigy más népek, mi csak őrizzük a dicsfényt. Mi nem az érdekek népe vagyunk, hanem a hivatásé, a történelemé. A történelmi hivatást pedig csak akkor tudjuk megőrizni, ha a magunk ősi eszményeit: az egyéni és nemzeti nemességet megtartjuk. Van abban szomorító, hpgy ma ennek megtartására külön őrt, külön őrséget kell szervezni. De, ha szomorú is ez, mert a magyar lélek eddig mindig maga, az egyetemes érzületével tudta ezt őrizni, örüljünk azon, hogy Vannak, akik őrzik. Ha kitör is belőlünk a Most készült el az alispánnak a zalai közállapotokról szóló évnegyedes jelentése, amelyet a május első felében tartandó közgyűlés elé terjesztenek. — Ezt a jelentésemet mondja az alispán — olyan időben teszem meg, amikor vitéz honvédségünk egy része máris kint harcol a keleti hadszíntéren, nagyobb része pedig útban, vagy készen az útraindulásra, magasztos hivatásának teljesítése előtt áll. Háborúba- lépésünk természetesen minden vonalon új megterhelést jelent. Nem mintha nem viselné ezeket új terheket hazafias önfeláldozással vármegyénk közönsége. Annyit azonban meg kell állapítanom, hogy még nincs mindenki egészen tudatában a helyzet komolyságának és lelkileg nincs felkészülve az elkövetkező nehezebb időkre. így lehet ez országszerte. Azért tette a belügyminiszter legutóbb a közigazgatásnak is kötelességévé azt, hogy a magyar közvéleményt átitassa azzal a gondolattal: a háború kimenetelétől függ az országnak és a nemzetnek élete, vagy pusztulása. Ezt a fennmaradásunkért folytatott és még folytatandó harcunkat — Istennek különös kegyelméből — határainktól távol, virágzó fal- vainknak és városainknak borzalmas pusztulása nélkül vívhatjuk meg. Nem kételkedünk, hogy vitéz hadseregünk dicső hagyományaihoz híven fogja megállani a helyét ebben a h|ehéz harcban is. De nem Szabad megfeledkeznünk idehaza arról, hogy fegyvereink csak akkor ütőképesek, ha azokat lelkileg erős és egységben összeforrott nemzet adja katonáink kezébe. Erős és egységes pedig akkor lesz a nemzet, ha annak mindenegyes tagja kész napról-napra minden anyagi, erkölcsi és szellemi erejét a legteljesebb mértékben 'áldozatosan szolgálatába állítani 'az elérendő győzelemnek. Ezután áZ alispán 'elismeréssel emlékezik meg a községi közigazgatási tisztviselőkről, akik megfogyatkozott létszám mellett éjt nappallá téve, sokszor már egészségüknek veszélyeztetése árán is igyekeznek lelkiismeretesen ellátni aránytalanul felszaporodott és felelősségteljessé vált munkájukat. Képzett személyzet pótlásával a segítés most nehézségekbe ütközik, azért égetően sürgős a kiadása azoknak az intézkedéseknek és rendelkezés eknek, amelyek a községi közigazgatás terheinek ©ny- hítésére a legalkalmasabbak, A közbiztonsági állapotok Zala megye területén kielégítőik voltak. Ez azt bizonyítja, hogy — mint mindig — az elmúlt időszakban is, hivatása magaslatán állott a csendőrség. A lábbelikészítő iparosság körében súlyos aggályok merültek fel azon rendelkezéssel kapcsolatban, amely megengedte, hogy a piros- színű utalványra a talpbőrt a fogyasztó a kereskedőnél közvetlenül is megvásárolhassa. Az iparosérdekeltség attól tart, hogy ez a vásárlási lehetőség tág tériét fog nyítami az ipari kontárkodás flelburján- zására. A kézművesiparosoknak egyes nehezebben megszerezhető nyersanyagokkal való rendszeres ellátása érdekében intézkedések történtek. Az ipar és kereskedelem az év első negyedében a számos használható pótanyag igénybevétele folytán foglalkoztatva volt a korábbi évek mértékén túl is. Bizonyítja ezt az, hogy a munkanélküli munkások száma örvendetesen csökkent, sőt számos helyen teljesein meg is szűnt. A múlt év derekához viszonyítva jelentős fejlődést mutat az! árszabályozás kérdésé is. Mind az ipar, mind a közönség érdekében kívánatos volna, ha minél előbb sor kerülne az árkérdés szabályozására ,a rendelésre dolgozó cipész- és a rendelésre, mérték után dolgozó szabóiparban. A lisztellátás terén panasz nem fordult elő. A hatósági liszttel való ellátás zavartalanul működik. Zsírból május 1-éig el volt látva a vármegye lakossága. Bejelenti azonban az alispán, hogy a közellátási kormányzattól kapóit rendelkezés szerint az új hízlalási évad befejezéséig a heti 16 dekagramos fejadagot tartani nem lehet, azért !a Zsírral mindenkinek rendkívüli módod kell takarékoskodnia. Májustól kezdve a zsírt a közellátási minisz-
