Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-03-06 / 53. szám

MACIÉT 1942 március 6. A kormányzóúelyeffes úr és a magyar néplélek 2 két kormányzati szervnek, irányítja a gyárak felé a minőségi és mennyiségi gyártást, egyben pedig biztosítja a gyártott anyag szétosztását a közfogyasztás céljaira. A jövőben az elhasznált katonaruhákat is felhasználjuk, mert ezek összezúzva alapanyagát fogják ké­pezni annak a hulladékanyagnak, amely szövet­gyártási rendszerünkben olyan fontos szerepet játszik, A standardizálás jelentősége különösen akkor fog kidomborodni, ha március végével megjelennek a piacon az árúk. A legolcsóbb gyapjúszövet ára 10 pengő lesz, a legdrágábbé pedig 14 pengő. —■ A cipőellátás terén ránk váró feladatok megoldására életrehivtuk a Lábbeli Központot, hogy az iparügyi miniszterrel együtt olyan központi szervünk legyen, amely egységesen irányítja a gyártást. A Lábbeli Központban csak szakemberek ülnek, szakszerűsége tehát biztosítva van és az anyaggazdálkodástól kapott anyagok feldolgozását központilag irányítja. A Lábbeli Központtal kereken 5,200.000 pár cipőt gyártunk egy évben. Ebből a mennyiségből 4,200.000 pár teljesen bőrből és bőrtalppal készül, 750.000 pár műtalpból, a többi pedig mozaiktalp felhasználásával Ezen felül 6,200 000 pár cipőt lehet fejeltetni, javítani féltalpalással. Ez kereken 11,400 000 párt tesz ki. Még nem az a szám, amelynek elérésére törekszem, de sajnos, nincs több bőr. Az első hónapra elő­irányzott mennyiség már készen van, s rövide­sen kiosztásra kerül. Minden erőmmel azon ieszek, hogy teljes tervszerűséggel előállítsuk minden hónapban a megfelelő mennyiséget. A gyártási munkába bevontuk a kisipart és a nagyipart egyaránt, mert a közellátásügyi miniszternek mindkettőt egyformán kell szeretnie. A gyártást fokozni, sajnos, nem lehet, mert nincs több bőr. Arra törekszem azonban, hogy a cipőhelyzeten facipő gyártásával és annak széieskörben való elter­jesztésével segítsek. Ezeket a facipőket első­sorban a bányászoknál, az erdei- és mező­gazdasági munkásoknál vezetjük be. Gondos­kodunk arról, hogy a fogyasztók a fapapucshoz igen olcsó áron, 3 80 pengőért jussanak hozzá A továbbiakban a tervem az, hogy a facipő előállításával foglalkozó kisembereket és kis­üzemeket anyagilag megsegítsem, mert a terme­lést hetenként 5 ezer párra kívánom felfokozni. Gondoskodom arról, hogy a gyártáshoz szük­séges nyersanyag mindenütt kellő mennyiségben rendelkezésre álljon. Nagyszabású propagandát fogunk kezdeni a facipő terjesztése érdekében, azt szeretném, hogy ez a viselet a Dunántúlon és Kárpátalján, a Nagy-Alföldön és Erdélyben egyaránt meghonosodjék. Őszintén megmond hatom, hogy a mütalpú cipők a gyakorlatban nem váltak be, mert ellenük tartósság és kivi­tel szempontjából igen sok panasz érkezett. Ezen a téren tűrhetetlen állapotok voltak. Lehetetlenség, hogy valaki műtalpú cipőt vegyen s azt alig két napi viselet után már eldobja, mert a cipő talpa teljesen tönkrement. Ezen az állapoton sürgősen változtatni keli, mert nem lehet megengedni azt, hogy a műlalpú lábbelik­kel a vásárlókat károsodás érje, amikor a vásárlók nagy része szegény ember. Ezért az eddig kiadott műtalpgyárlási engedélyeket újra felül­vizsgáljuk. A jövőben talppótlásra csak azok­nak a műanyagoknak a gyártását engedélyezzük, amelyeket a Lábbeli Központ anyagvizsgáló osztálya erre alkalmasaknak talált s amelyekért a kereskedő a vevővel szemben legalább 3 havi élettartamra írásbeli kezességet vállal. Végül a miniszter közölte, hogy rövidesen sor kerül a szappankérdés rendezésére is. — Tisztelettel értesítem kedves vevőimet és üzletfeleimet, hogy üzletirodámat Zalaegersze­gjein Kossuth Lajos-utca 32. szám alá helyez­tem át. Szíves megkeresést kér Bődey Gyula iör- és barnagyk e reske dó. 1—0 Vitéz nagybányai Horthy István kormányzó- helyettes úr megválasztatása óta az ország legkülönbözőbb részeiből naponta igen számos üdvözlő táviratot és levelet kap. Ezeknek az üdvözléseknek a hangjából a magyarság leg­szélesebb rétegeinek őszinte öröme csendül ki és gyakran megható egyszerűséggel nyilatko­zik meg bennük a dolgozó kisemberek és a magyar ifjúságnak a kormányzó úrhoz és a kormányzóhelyettes úrhoz való ragaszkodása. Meleghangú köszöntés érkezett a többek között 130 Dédán dolgozó kubikustól. Hódoló üdvözletét küldtek a budapesti hóhányó mun­kások is. A salgótarjáni keresztényszocialista munkások és az ország legkülönbözőbb részei­ből a Nemzeti Munkaközpont keretében egye­sült munkásság ugyancsak lelkes örömmel kö­szöntötték a kormányzóhelyettes urat meg­választása alkalmával. Sok-sok Máv pályamun­kás, különféle kisiparosok is üdvözölték. Törökszentmiklósról a Földmíves Körben 500 magyar gazda fejezte ki lelkes táviratban hódolatteljes üdvözletét. * Egy kiszolgált öreg katona a biharmegyei Okány községből ezekkel a szívhemarkoló sza­vakkal köszöntötte levélben vitéz Horthy Ist­vánt: »Eben a pilanatban Amikor a Rádió előtt ültem és meg hallottam hogy Kilet Magyar hazánk Kormányzóhelyettese a szivem El­szorult és az Örömtől Meghatva a könyeim Hultak. Úgy Nékem mint feleségemnek és Gyermekeimnek Különösen két ifjú levente gyermekem összetett kézéi Imádkozot az igaz- istenhez Hogy fő Méltóságodat mint Hazánk ifj kormányzóhelyettesék A magyarok igaz Istene Sok Éven keresztül Tarcsa meg...« Ez igazán a magyar ifjúság hangja! * Tömegével érkeznek azok a levelek, amelye­ket egy egész osztály, vagy egész iskola ta­nulói írnak alá. A vári iskola VIII. osztálya táviratozott, a bajai női kereskedelmi közép­iskola III. osztálya szép 'levelet írt, a tisza- csege—cserepesi községi iskola tanítványai va­lamennyien aláírták az üdvözlő levelet. A fel­szabadult Délvidékről több cserkészcsapat szinte ujjongó hangú táviratot intézett a kor­mányzóhelyettes úrhoz. A kézdivásárhelyi pol­gári leányiskola tanári kara és 340 székely leány növendéke lelkes »dísztáviratot« küldött. * A kormányzóhelyettes úr megválasztása al­kalmából a következő táviratot kapta a többi között: Kicsi vagyok, sokat nem tudhatok, csak az Istent arra kérem, Horthy István soká éljen! A szilbereki római I/B. oszt. tanulók. K. László győri 1. o. t.- elémista bizonyára1 nagy fáradsággal rajzolta meg levelének be­tűit, amelyekben »szíve egész melegével« kö­szönti a kormányzóhelyettes urat. A levélre kívül színes ceruzával gyönyörű magyar címért rajzolt. A folyók pirosak, a kettőskereszt kék­színű rajta. A címer fölött lebegő Szent Ko­rona pedig piros, sárga, zöld és kék színű. Valószínű, hogy V. Ilonka magyardiószégi elemista maga fogalmazta meg üdvözlő sorait, amelyeket jó nagy zsinórbetűkkel írt le az aranyszélü papírra. »Tekintetes Mélyen tisztelt Horthy István Ur. Fogadja szívélyes gratu­lációmat és kérem a jó Istent, hogy sokáig éltesse, hogy Magyarország népét sokáig sze­rese. Maradok titeket kézcsókkal Ilonka.«­De ugyanilyen megható három pesti levente­gyerek levele a kormányzóhelyettes úrhoz. Ezt írják neki: »Sokat várunk öntől, mint államférfiútól, mint mérnöktől és mint sportembertől. Mindig ilyen volt a mi eszményképünk, mint ön!« így írták alá a levelet: »Három levente írta ezt, akire bármikor és írmilyen időben számíthat!« SPORT Teljes csapatával érkezik az SzFC. Március 8-án barátságos mérkőzés keretében az SzFC teljes első csapatával fog bemutatkozni a zala­egerszegi közönség előtt. A zalaegerszelg kö­zönség a legnagyobb érdeklődéssel tekint a mérkőzés elé, amely délután fél 2-kor kezdő­dik a Move pályán. Februári ingatlanforgalom Zalában (A lapunk előző számában megjelent közlemény folytatása.) Zala vármegye közigazgatási bizottságának gazdasági albizottságához február folyamán a Következő ingatlanforgalmi ügydarabok érkeztek: Az ELIDEGENÍTŐ — A SZERZŐ FÉL - AZ INGATLAN TERÜLETE, NEVE ÉS LAKÓHELYE: MŰVELÉSI ÁGA, ÁRA: Góber György, Kiskanizsa — Tislár György, Kiskanizsa, 554 négyszögöl, 200 pengő Zsohár Gyuláné, Nagykanizsa — Némelh Gyuláné, Nagykanizsa, ajándék Gadányi Károly, Murakeresztur — Hervai István, Murakeresztur, 365 pengő özv. Schwartz Józsefné, Tótmegyer — Simon János, Csabrendek, 700 pengő Horváth Ferenc, Nagykanizsa — Tarbó József, Nagykanizsa, szőlő, 1600 pengő dr. Köves Jenőné, Veszprém — dr. Hűvös Lajos, Balatonarács, szőlő, 20 000 pengő Conár Pálné, Csáktornya — Szácser Pál, Bottornya, ajándék Pintér Kálmán, Zalaszentgrót — Horváth István, Zalaudvarnok, 1000 pengő özv. gróf Benyovszky Pálné, Nagylég — Bánfalvi József, Eszteregnye, szőlő, 10 000 pengő Kápolna József, Galambok — Csapó Józsefné, Galambok, 350 pengő Pásti Ferencné, Zalasárszeg — vitéz Beke János, Zalaujlak, 1500 pengő Tóth Benő, Szentgál — Sánta József, Tótvázsony, 800 pengő Komáromi Lajosné, Nagypécsely — Osváíh Gábor, Tótvázsony, 900 pengő Bognár Dezső, Badacsonyszőlős — Róka Mihály, Tótvázsony, 1000 pengő Proszenyák Pál, Baktüttős — Szipőcs Ernő, Ökörmező, 900 pengő Kútfej Pál, Molvány — Benke Sándorné, Lasztonya, 105 pengő Bokányi József, Kozmadombja — Nagy János, Kustánszeg, 1800 pengő Mészáros József, Lendvahosszúfaiu — Korén Ferenc, Bántornya, 600 pengő Tóth György, Zalavár — Tarnóczi Mária, Zalavár, 180 pengő Fiskovics György, Szepetnek — özv. Papocsi Ferencné, Szepetnek, 1350 pengő Peti János, Szepetnek — Szatner György, Szepetnek, szőlő, 1940 pengő Farkas János, Garabonc — Tóth Ferenc, Garabonc, ajándék, 7000 pengő Tarabó Gyuláné, Nagykanizsa — Horváth Ferenc, Nagykanizsa, 4500 pengő HASZONBÉRLET: Schwartz Mór, Szentkozmadombja — Fehér Ferenc, Szentkozmadombja Hg. Batthyány Strattman László, Körmend — Löwenstein Emil, Nagykanizsa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom