Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-16 / 61. szám
III. évfolyam # politikai napilap # 61. szám. Szerkesztősig és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Mezőgazdagondolat — nemz Magyarország új miniszterelnöke bemutatkozó beszédet mondott a képviselöház legnagyobb politikai pártjának, a Magyar Élet Pártjának ülésén. Mondhatjuk úgy is, hogy Kállay Miklós programbeszédét mondotta el a pártban. Azonban ez a beszéd több volt a szokásos miniszterelnöki programbeszédeknél. Egy izig-vérig magyar ember beszélt és azt mondotta, hogy behívót kapott a nemzetépítő munka arcvona- lára. A behívónak engedelmeskedett, hűséget fogadott, most ott áll az élen és kéri a pártot, hogy kövessék. Kövessé* pedig azon az úton, amelyet ő tett meg a mezőgazda gondolat megszületésétől kezdve a mai napig, amikor ez a gondolat már a magyar nép vezéreszméjévé vált és amely út töretlenül vezet tovább a keresztény nemzeti gondolat végleges és tökéletes győzelméig. Valóban úgy van, hogy Kállay Miklós ott állott a magyar mezőgazda-gondolat bölcsőjénél, azoknak a halhatatlan úttörőknek társaságában, akiknek éppen azért volt a szabadelvű támadások pergőtüzében részük, mert a mezőgazda- gondolat megszületése egybeesik a keresztény nemzeti gondolat feltámadásával. Amint a miniszterelnök mondotta, „az agrárgondolat és a magyar nemzeti keresztény gondolat sorsközösségét a történelem lapjairól le lehet olvasni.“ Ez ma már nem vitás. A mezőgazda-gondolatban, amelynek Kállay Miklós régi hitvallója, nem is rejtve és kétségtelenül csiraképes eszmei mag formájában benne élt a keresztény nemzeti eszmevilág, mindenekelőtt pedig az a mélységes szociális érzés, amely a gyengébbek védelmében, a kisemberek, elsősorban a föld népének becsületes és őszinte istápolásában nyilvánult meg. Igen, a miniszterelnök ebből az eszmevilágból, ebből a meg nem alkuvó magyar szellemi közösségből nőtt ki. Innen indult el, a Károlyi Sándorok, a Darányi Ignácok nemzeti gárdájából és innen érkezett el Gömbös Gyula 95 pontjához. Mert nem is érkezhetett máshová. Ide szólott politikai útlevele, erre kötelezték családi hagyományai és a saját maga lehiggadt, megfontolt meggyőződése. Nem is várhattunk volna ettől a férfiútól mást, mint azt, hogy szövetségesei iránti köteles és örömmel vállalt hűséggel, nemzetével szemben érzett mélységes kötelességludattal fog haladni előre, tovább az egyenes utón, amelyen ez a nép elindult és amelynek immár több örvendetesen értékes mérföldkövéhez érkezett el. Mindaz, amit a miniszterelnök bemutatkozó beszédében elmondott, nemcsak a folytonosság biztosítása szemszögéből hat a nemzet minden gondolkozni tudó fiára megnyugtatóan. Biztató és megnyugtató ez a beszéd azért is, mert vezérszólama a kötelességtudásnak, a határozottságnak és a szociális lelkületnek. Az a férfiú, aki a nemzet hadserege ellen való merényletnek minősíti a közellátás és közéleimezés terén elkövetett kihágásokat, aki tovább menve, kemény fegyelmet hirdet és a zsidókérdést a szociális igazságtalanságok szempontjából mérlegeli, nyugodtan hangsúlyozhatja, hogy „megvannak a terveim és elhatározásaim“. A nemzet bizalommal várja ezeket a terveket és hisz abban, hogy az elhatározások az építő- munka terén fognak megnyilvánulni. Ennek a bizalomnak forrása pedig az a legszorosabb eszmei kapcsolat, amely a mező- gazdagondólat és a keresztény nemzeti gondolat közölt feltétlenül megvan. Őszinte örömmel Tegnap délben dr. Kállay Miklós miniszterelnök rádiószózatot intézett a nemzethez. — Az első március 15-ike — mondotta — hosszú évtizedek munkája után robbantotta ki a magyar függetlenségnek a Rákóczi szabadságharcok óta lappangó gondolatát. A márciusi ifjúság nyúlt fegyver után, mikor a kivívott szabadságot meg kellett védeni. Ma is a fiatalság lendületére van szükség. Napjaink nem tűrnek határozatlanságot, habozást. A tettek korszakát éljük, forr, vajúdik körülöttünk és nálunk is minden. Egyik reform a másik után születik. A jobbágyság most fog igazán fölemelkedni, mert földhöz is jut, meg függetlenséghez its. A munkássors is fölemelkedik, mert a jó munkának jó megfizetése alól már kitérni többé nem lehet. De addig nem képzelhető el nyugodt polgári munka, amíg a botse- vizmust le nem vertük. Ezt az országot pusztító veszedelem mindig csak keletről érte. Háborúba megyünk most is ez ellen a pusztító keleti ellenségünk ellen. Elöl megy a márciusi fiatalság, biztosan tudom azonban, hogy győztesen jön haza. Nem világosi fegyverletétel lesz sínnek a függetlenségi harcnak a vége, de nem is őszirózsás forradalom, hanem általános megnyugvás és nyugodt munka. Ebben az országban programokkal vagyunk elárasztva. De ha elolvassuk őket, azt látjuk, hogy alig különbözik egyik a másiktől. Nem is a sok program a fontos, hanem az, hogy mi az igazság. Válasszuk el az igazságot a hamisságtól. Ami igaz, azt egészen csináljuk meg, ami pedig nem igaz, azt dobjuk ki a programból, a fejünkből, de főkép a szólamainkból. Igaz az, amiből egyetemes jó fakad, olyan, amiből haszna van a köznek, a hazának. A többi csak ámítás, amit félre kell vetnünk. Ameddig a tisztulási folyamat végbe nem megy, addig nincs megnyugvás, eredmény. A fasizmus és a nemzeti szocializmus azért győzött, mert megtalálták az igazságot. Mi Szegedien találtuk meg a magyar életben való eligazodást. Én megkísérlem, hogy ezen az utón haladjak, seveheli a magyar föld népe tudomásul, hogy az ország miniszterelnöke már bemutatkozó beszédében ebből a kapcsolatból indult ki. Mert ez a záloga annak, hogy Kállay Miklós nem homokra, hanem a kenyéradó magyar főidre kívánja felépíteni a nemzeti jólét és a magyar élet védővárait. Ezt világosan, magyarul mondotta meg. Programja nem szorul magyarázatokra és nem tűr félremagyarázást. Onnan jött most az élre, ahol a keresztény, nemzeti hitvallás bölcsője ringott. Az ö kezében van a zászló, amelyet követve el kell érkeznünk a jobb magyar jövendő korszakához. | gítsetek! Az Alföld keleti részéről jövök, mintaképül választom a Bocskaiakat, Bethleneket, Rákócziakat, Bessenyeiket, a nemzeti megmozdulások vezéreit, akik soha. meg nem ab kudtak. Több mint 50 éve veletek élek. Parasztgyerekek voltak a játszótársaim, budai polgárok az iskola társaim, sokan fölkerestek, körülvettek, sok panaszos levelet kaptam a postán. Mindenkit meghallgattam. Arra kérlek, magyar népem, hogy most engem is hallgass meg. A helyzet nem könnyű. De az 1848. március fiatalságának sem volt különb. Mégis van különbség az akkori idők, meg a mostani között. Akkor egyedül állottunk, fegyver nélkül voltunk, most vannak barátaink, vannak fegyvereink és a magunk urai vagyunk. De nemcsak lelkesíteni szeretnélek benneteket, hanem inteni is. Nehéz idők előtt álltunk, gondtalan napokról ne álmodozzunk, de Ínségtől azért nem kell félnünk. Az lesz az igazi jó magyar, aki künn harcol, itthon meg kitart és tűr. Hogy a nehéz napok elviselhetők legyenek a szociális igazság szellemében, az az állami gondoskodás dolga, az az én feladatom. Nem tűröm, hogy még nagyobb legyen a szegénység amiatt, mivel másoknál tobzódás van. De lazítást se tűrhetek, mert a nyugtalanságra mindenki csak ráfizet. Rend az alapja a belső munka nyugalmának, a hadrakelt sereg ütőképességének és annak, hogy hazánk olyan legyen, amilyennek apáink akarták és amilyen boldognak a márciusi ifjúság megálmodta. Erre törekszem, megfogadom. Isten engem úgy segéljen! * Budapesten, a Hősök-terén folyt le az ifjúság ünnepélye, amelyen a kormányzóhelyettes úr, a miniszterelnök, a kormány több tagja és a honvédség képviselői is resztvettek. A kormányzóhelyettes úr a Himnusz hangjai mellett először a Hősök Emlékköve elé lépett, majd a díszemelvényen foglalt helyet hitvesével Gondtalan napokról ne álmodozzunk — mondta márciusi szózatában a miniszterelnök
