Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-12 / 58. szám
2 iwmmizT 1942 március 12. Mit Írnak honvédeink? igazán elismerésremélió érzékkel, mellőznek minden olyan jelzést, amely támpontul szolgálhatna a hadműveletekkel kapcsolatos következtetésekre. S ez nemcsak a lelkiismeretes iskolázásnak, hanem fiatal honvédeink tisztánlátó értelmességé- nek is köszönhető. S ha az ember bele-belenéz ezekbe a lapokba, örvendező szívvel állapíthatja meg, hogy katonáink szelleme milyen bizakodó és kedve milyen derűs. Csak találomra kapunk ki néhány részletet. E részletek közlésével nem seriünk levéltitkot, hiszen a hadbanáüó katona leveie teljesen nyilt, azt elöljárói is látták s az a néhány levéiúó, akinek lapjaiból idézünk, olyan dicséretreméltó gondolkozásról tesz tanúságot soraiban, hogy bizonyára örömmel olvassák odahaza azok is, akik nem is ismerik ezeket a derék embereket. Az a lap, amely először kerül a kezünkbe, valamelyik távoli kihelyezett alakulattól jött be, hosszt! útat tett meg idáig is, mert még a múlt hét elején uralkodott nagy hideg idejében kelt. Egyebek között azt írja benne a feladója, Gajdos Péter, a sógorának : „Szokatlan az időjárás. Mert itt bizony átlag 30 fokon felül jár a hőmérő, de volt egyszer 42 fok is. Megismerkedtünk hát az igazi orosz téllel, meg a hómezőkkel. Különben jói érzem magam, néze getem a „Szovjet-paradicsomot“, mit szívből kívánok, hogy Magyarország ne kóstolja meg soha.“ Farkas István honvéd ezt írja édesanyjának : „És ne panaszkodjanak nekem annyit, hogy így, meg úgy. Inkább örüljenek, hogy a fiuk is kiveszi a részét ebből a háborúból. Legyenek erre büszkék s inkább dicsekedjenek vele és tegyenek meg mindent odahaza is, hogy a bolsikat megsemmisíihessük.“ Horváth Gíbor honvéd így ír József nevű testvérének : „Különben egészséges vagyok, nincsen semmi bajom s hálásak vagyunk hazánknak, hogy íjy gondoskodik fiairól, a honvédekről “ Gombai Nigy Dezső őrvezelő így ír egyik kedves ismerősének : „Örömmel vettem kézhez tegnap szives és lelkesítő sorait Jókívánságait köszönöm, a dicséretre talán nem is szolgáltunk rá, mert az, amit itt teszünk magyar honvédek, ez nem érdem, hanem kötelesség. Igaz, sokat vágyakozunk az otthon békéje és nyugalma után, de ha szétnézünk itt, azt kell mondanunk, hogy inkább tízszer annyi ideig leszünk távol szeretteinktől, mintsem ez a háború elérje a mi otthonunkat. Ezt a lapot már 3^0 km-rel messzebbről írom, mint az előzőt. Az itteni nép nyomorúságát és az egykori szovjet szenvedés szörnyűségei! leírni nem lehet.“ Nincs időnk tovább olvasni, zsákba zárolják a postát, mert hamarosan indítják a legközelebbi vasútállomásra. De azt, ez a néhány szemelvény is érzékelteti, hogy honvédeink tiszta szemmel, bizakodó lélekkel és derűs kedvvel végzik kötelességüket a vége felé kö- zeiedő ukrajnai télben. Megbocsátottak a szülők a gyermeknek, aki meg akarta őket ölni (M. kir. honvéd haditudósító század közlése.) Néhány nap óta vidám napsugár ragyog le a havas Ukrajnára. Ma délben már csak egy fok volt a hideg. A hó olvadozni kezd és a városka házainak ereszérői csöpögnek a jégcsapok. Ez a koratavaszi napfény kicsaija a házakból az ukrán lakosságot s reggel óta forgalmas kis piac sürög a városka szélén. Az ukránok örvendeznek, hogy a mostani piacok ismét visz- szanyerték huszonöt év előtti kereteiket s megint pénzért lehet vásárolni. A szovje! uralom alatt ugyanis pénzforgalom c-upán a szovjet boltokban volt, amelyek — mint tudjuk — úgynevezett áilami boltok voltak. A vásárokon és piacokon csak cserekereskedést iehetett folytatni, mert a szovjet lakosság túlnyomó részének nem volt soha felesleges pénze. Hiszen jövedelméből megélni is alig tudott. Pénzzel általában csak a szovjet tisztviselők és népbiztosok fizetlek, a kisvárosi vagy falusi lakosság pedig cserekereskedésre kényszerült. A szovjet uralom alól felszabadított területeken azonban a szövetséges csapatok mindent készpénzzel fizetnek s így a lakosság, a vörösök által itt hagyott s elhurcolásra már nem került terményeiért, pénzhez jut. Van is keletje a német márkának és a magyar pengőnek. A helység szélén tehát áll a vásár, de bent a városkában is m gélénkült az élet. Az itt állomásozó magyar zászlóalj szolgálatmentes emberei jókedvűen cicáznak az ukrán leányokkal s igyekeznek magukat megértetni szállásadóik öregjeivel is. A zászlöaljparancsnokság egyik küldönce most lépeget a tábori postahivatal felé, amely a szembelévö mellékutca sarkán ütötte fel szállását Otthoni fogalmak szerint persze furcsa hivatal ez a tábori hivatal. Nincsenek üvegezett, tolóablakos munkahelyei, mint az otthoni posta- hivataloknak, nincsenek redőnyös íróasztalai s nem látjuk a szokásos eligazító feliratokat se. De mindezekre nincs is itt szükség. A posta- hivatal egy régi hentesüzletben van, amelynek közepén még ott áll az egykori kiszolgálóasztal, mellette húsvágótőke és a falakon ott vannak a körbefutó kampók és fogasok. A munka nagyjában mégis ugyanaz, mint az otthoni postahivatalokban. Két tábori posta- tisztviselő dolgozik benne, irányítják a hazulról érkezett postát, apró csomagokat és a hazafelé menő tábori lapokat. Gyors ütemben zuhog a bélyegző a lapokra, akárcsak odahaza. A csapatoknál már ellenőrizték a lapok tartalmát, nehogy véletlenül olyan adatok legyenek rajtuk, amelyek ellenség vagy kémek kezébe jutva, katonai következtetésekre szolgálhassanak alapul. Mint a tábori posta tisztviselői mondják, a legritkább esetekben kerül a kezükbe oiyan lap, amelyen az ellenőrzéssel megbizotl tiszt kénytelen volt valamit kihúzni. Honvédeink Pali,na községben történt, egy földhöz: ragadt szegény vend család körében, hogy fiúk, a 31 éves Knauz István rákapott a bor ízére és sehogy sem tudta abbanhagyni. Előbb azt a pénzt itta el, amit ö keresett, azután apja kamrájából hordott el mintegy kilencven liter bort. Mikor pedig már ebből is kifogyott, négy év óta betegen fekvő édesanyjának utolsó pengőit zsarolta ki, hogy bűnös szenvedélyét kielégítse. A szerencsétlen beteg asszony, akinek alig volt mit ennie, mindent odaadott a fiának. De amikor ez részegen hazajött és az asszonytól a betegségiére félretett utolsó tíz pengőjét is követelte, fellázadt az anyai szeretet és azt már nem volt hajlandó odaadni. A durva fiú erre erőszakhoz folyamodott. Mikor pedig ez sem használt, ütni-verni kezdte négy éve betegen fekvő édesanyját, akinek az ütlegelés közben még a balkarját is eltörte. A segítségre siető ősz apját is bántalmazta. Azzal fenyegette meg a szüleit, hogy mindkettőjüket megöli, ha nem adják oda neki a pénzt. A csendőrök vitték el a lelketlen fiüt, akit az egész faluban verekedő, részleges, durva embernek ismertek. Apa és fiú ezután már csak a zalaegerszegi; törvényszéken találkoztak újra. A 31 éves Knauz István szürke rabruhában állt bírái előtt, az öreg Knauz pedig szomorú, fehér, halálra hajló fejjel. Elmondja, hogyan támadta meg őket a kegyetlen fiú és fenyegette megöléssel. De a bíró kérdésére: kívánja-e a fia megbüntetését, nem-mel felelt. Nem kívánja sem ő, sem az anyja, aki otthon betegen fekszik. Dehogy kívánják, hiszen egyetlen fiúk. A fiú pedig áll lehajtott fejjel és szégyenkezett ekkora szereteten. A bíró intésére örömmel csókolt kezet öreg apjának. Megígérte, hogy nem fog több bort inni. A bíróság a fiút négyhónapi fogházra ítélte nem jogerősen. HIRDETMÉNY Vetőmagnak, vagy vetőgumónak hatósági rendelkezés folytán, vagy állami megbízásból történt kiosztása, vagy kiutalása során kapott vetőmagot és vetőgumót kizárólag vetés céljára szabad felhasználni, kivéve, ha a vetést elemi csapás, vagy a gazda önhibáján kívül előálló más, elháríthatatlan akadály miatt a szokásos vetési időben elvégezni nem lehet. Ugyanez vonatkozik a katonai beszlerző osztagok által foganatosított elszámoltatás során vetési célra meghagyott vetőmag és vetőgumó felhasználására is. A rendelkezések megtartását a földmívelfés- ügyi miniszter hatósági közegek útján ellenőrizteti. Az ellenőrzés céljából az érdekelteket és alkalmazottait meg lehet hallgatni és az érdekéit gazdaságát, raktárát, gazdásági épületeit, üzemi könyveit, számadásait és egyéb iratait meg lehet vizsgálni. Amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés — különösen az 1941: X. törvénycikk rendelkezései — alá nem esik, kihágást követ el és 6 hónapig terjedő elzárással büntetik azt, aki a vetőmagot a rendelkezés ellenére nem vetési célra használja fel. Zalaegerszeg, 1942 március 4. ,2 , Polgármester. ; Modern rádiók szép csillárok nasy választékban találhatók GALVANI K.F.T.-nél villamossági és rádiótechnikai vállalat Zalaeserszes. Kazinczy-tér 4.
