Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-03-07 / 54. szám

1942 március 7. Megsürgette a kamara a házhely-ügyet A házhelyszerzés előmozdítására irányuló eljárás sürgős megindítását kérte az Alsódu­nántúli Mezőgazdasági Kamara a íöldmívelés- ügyi miniszterhez intézett fölterjesztésében. A kishaszónbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról még a múlt év májusában jelent meg a földmívetés- ügyi miniszter 99.000—1941 F. M. számú ren­deleté. Örömmel fogadta a mezőgazdasági lakosság érdekelt rétege a rendelet megjelené­sét abban a meggyőződésben, hogy ennek alapján hamarosan megszerezheti az igényel­hető házhelyeket. Nap-nap mellett jönnek azonban a kamarához mezőgazdasági munká­sok és törpebirtokosok panasszal. Ezért a ka­mara sürgős intézkedést kért atekintetben, hogy a községi jegyzőségek záros határidőn belül indítsák meg mindenütt a házhelyszerzés­sel kapcsolatos eljárást és javaslataikat terjes­szék elő. Célszerűnek tartaná a kamara a gaz­dasági felügyelőségeket is felhívni arra, hogy a hozzájuk juttatott javaslatok alapján a leg­sürgősebben tegyék meg a további intézke­déseket. 100 pengő jutalmat kap az a levente, aki salát költségén megtanulja a gépkocsivezetést A Levente Hírvivő jelenti: A korszerűsített leventeintézmény újabb diadalát jelenti az, hogy megkezdik a leventéknek gépjáróműveze­tői kiképzését. A tanfolyam költsége körül­belül 140 pengő lesz. Az a levente, aki a tanfolyamot saját költségén elvégzi s így sze­mély- és tehergépkocsi vezetésére jogosító igazolványt terjeszt fel, 100 pengő (ha csak személygépkocsi, vagy csak tehergépkocsi ve­zetői igazolványt nyer 70 pengő) jutalmat kap. A tanfolyamnak csak az lehet a hallgatója, akit a folyó évben soroznak, karpaszomány viselésére nem jogosult, nagyszülőkig tiszta keresztény származású, írni, olvasni tud s általában mint gépjáróművezetésre alkalmast a leventeparancsnokság kijelöli. A tanfolyam hallgatói a kőtelező heti levente foglalkozás alól mentesülnek és külön gép- járómüvezetői iskolai leventecsapatot alkotnak. A tanfolyamok kéthetenként kezdődnek és hat-hat hétig tartanak. Most szólították fel sürgős jelentkezésre Budapest és Nagybuda- pest területén az idén sor alá kerülő levente- legényeket. A budapesti tanfolyamok március 16-án kezdődnek. Májusban Kassán, Miskol­con, Debrecenben, - Kolozsvárott, Szegeden, Szolnokon, Pécsett, Győrött és Székesfehérvá­rott is megindulnak a tanfolyamok. Kellő ér­deklődés esetén kisebb vidéki városokban ván­dortanfolyamokat állítanak fel. így nyújt módot a leventeintézmény a hon­védség gépesített alakulataihoz törekvő leven­téknek a tényleges szolgálat megkezdése előtt a gépjaróművezetés elsajátítására. A rézsálic pótlására rézmészport osztanak ki a szőlősgazdáknak Báró Bánffy Dániel földmívelésügyi minisz­ter a szőlősgazdák részére kiszolgáltatható réz- gálicmennyiséget katasztrális holdanként 12 ki­lóban állapította meg. Minthogy ez a meny- nyiség a peronoszpóra ellen való védekezésre csak kedvező időjárás (esetén lesz elegendő, a földmívelésügyi miniszter gondoskodott meg­felelő mennyiségű rézmészpor gyártásáról is. Ez a védekező szer ugyanis megfelelően alkal­mazva a rézgálic pótlására alkalmas. A föld­mívelésügyi miniszter rendelete szerint a réz­mészpor is csak utalvány alapján szolgáltat­ható ki a vevőnek. A szőlősgazdák részére kiszolgáltatható rézmészpor mennyiséget ka­tasztrális holdanként 4 kilóban állapították meg. A rézmészpor utalványok szétküldése rövidesen megtörténik. Minden szőlősgazdának saját érdeke, hogy az utalvány beváltásáról idejében gondoskodjék. annak, hogy valamelyik árú jó s hogy ezért közkedveltségnek is örvend, az, ha lelkiismeretlen emberek másodrendű anyagok hozzákeverésével hamisítják: szántukra ez dupla hasznot je* yent. Hogy ez mennyire így van, azt a napnál is fényesebben bizonyíija egy régi, kitűnő magyar orvosszernek, a „magyar királyné vizének" története, amelyet Europa*szerte ugyancsak hamisítottak s azután „eau de la reine de Hongrie“ néven árusítottak jó pénzért mindenütt a külföldön. Ilyen eset adódott az úgynevezett „kontinentális kávé"* nál is. Amikor 1806*ban vén szárazföldünk blokád alá került, Európa arra kényszerült, hogy az elmaradt tengerentúli árúk helyébe olyan cikkeket állítson, amelyeket saját anyaföldünk termékeiből, a magunk erejéből tudunk készíteni. Éppoly jó vagy-lehetőleg még jobb minőségben, mint aminók a tengeren* túlról kerültek hozzánk. így bukkantak például akkoriban a répacukorra, amely pompásan pótolta a gyarmati cukrot már csak azért is, mert ára nem haladta meg a nagyobb tömegek vásárló erejét. így született meg akkoriban a „kontinentális kávé“ is, ez az értékes, zamatos barna ital, melyet a CICHORIUM INTYBUS nevű növény illatos gyökeréből főztek. Mivel pedig ezt az újfajta’ italt csakhamar megkedvelték s ezért nagyon elterjedt, mi sem természetesebb, hogy egy*kettőre jelentkeztek a hamisítások is. Az akkori kormányzatok azonban annyira értékesnek tartották ezt az italt s olyan nagy súlyt helyezték arra, hogy jóhíre épségben maradjon, hogy védelmére ható* sági intézkedéseket léptettek életbe, így például csakis meg* i bízható egyének kaphattak jogot arra, hogy ezt a „kontinen* ttáíis kávét“ gyárthassák. Ennek fejében azonban arra köte* élezték az illetőket, hogy minden egyes csomagra rátegyék a védjegyet, amely az árú valódiságát bizonyítja. Ezenfelül pedig miniszteriális szervek ügyeltek fel minden idevágó rendelet pontos és lelkiismeretes betartására. Ily előfeltételek közepette született meg akkoriban — 1828*ban — az a vállalat is, amely a Franch *cikóriakávét gyártja. Ez a vállalat jó és rossz időkben egyaránt türelmesen és kitartóan munkálkodott azon, hogy ezt a pompás belföldi kávépótszert minél tökéletesebbé tegye. Sikerült is ilyenformán olyan márkás árút teremtenie, amelynek védjegye önmagáért beszél s bizonyságlevele az árú valódiságának, joggal elmond* hatjuk, hogy a Franck *cikóriakávé az egész világ szakembe* reinek egybehangzó véleménye szerint minden, joggal támaszt* ható igénynek tökéletesen megfelel. Akár hozzákeverjük valamelyik más kávéhoz, hogy annak zamatát fokozzuk, akár pedig tisztán vagy tejjel isszuk, mindenképen csak örülhetünk, hogy ilyen jó italunk van. S örömünk még csak öregbedik, ha arra gondolunk, hogy itt terem hazánk földjén s hogy a magyar ipar dicsőségét és fejlettségét messze földön hirdeti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom