Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-05 / 52. szám
2 1942 március 5. KULAKOK KÖZT ____________________MAöífcjRílEf (M. kir. honvéd haditudósító század közlése.) Kutak. így nevezik magukat. De azt a tolmács legbehatóbb érdeklődésére sem tudjuk tisztázni, vájjon a szovjet-rabszolgává nyomorított orosz kisgazdának csak a bolsevizmus adta-e ezt a nevet, vagy régebben is használatban volt-e már. Ezek a szerencsétlen rongyos, fáradt emberek, akik most itt ülnek előttünk az egykori kolhosz-központ majorjának lócáján s akiknek barázdás arcából, megtört szeméből évtizedek szenvedése sir ki, már nem tudnak választ adni e kérdésünkre. A régi cári Oroszország és a bolsevizmus között egy tűzben és vérben őrjöngő forradalom szörnyű emlékei alkotják a falat s ezek az emberek annyit szenvedtek, hogy irtóznak minden visszaemlékezéstől. Most itt ülnek a kolhoszmajor fala mellett s várják, hogy sorrakerüljenek a vetőmagra való előjegyzés végett. A szövetséges csapatok gondoskodtak arról, hogy a meginduló tavaszi munkáknál bőséges vetőmag álljon rendelkezésükre s bevethessék ezeket a huszonöt évvel ezelőtt tőlük vagy szüleiktől elkommunizált földeket. A fiatalabbak nem is tudják elképzelni, hogyan lesz az, hogy megint saját földjükön gazdálkodhatnak majd az ukrán parasztok. Képtelenek felfogni, hogy maguk rendelkeznek majd földjük, termésük, jószágaik fölött s gyűjtögethetnek, takarékoskodhatnak és szorgalmas munkájukkal meggyarapíthatják vagyonukat. Valami hihetetlen meseként hallgatják az öregeket, amikor azok megmagyarázni igyekszenek, mit jelent majd a magántulajdon visszaállítása további életükben. Mi persze az öregekkel beszélgetünk inkább a tolmács segítségével, mert azoknak vannak még fogalmaik legalább is a cári világ életéről. Azt persze ők sem tudják, hogy a polgáriasuk nemzetek élete mekkorái fordult az első világháború óta is s hogy más mezőgazdasági országokban a kisgazda a nemzet legjobban megbecsült eleme és hogy a munkásságról is messzemenő szociális gondoskodás történik. Panaszok orvoslása: a golyó Az egyik öreget faggatjuk a hírhedt kolhosz- rendszerről. — Úgy volt az — dörmögi —, hogy jött a bolsevizmus. Akkor azt mondották nekünk, hogy olyan jó dolga lesz a parasztnak, amilyen még sohasem volt. Ebből ugyan semmitsem láttunk, mert a vörösök mindenünket elrekvirálták, még azt is, ami a család és jószág legszűkebb élelmezésére kellett volna. De azzal vigasztaltuk magunkat, hogy ez bizonyosan csak kezdetben van így s majd jön a parasztnak ígért mesebeli jóvilág. A vörösök váltig hitegettek, hogy csak ne panaszkodjunk, majd ők gondoskodnak mindenről a központi élelemraktárakból. De hiába múlott az idő, bizony nem kaptunk semmit. Ránk köszöntött az éhség, a jószágunk meg romlott, majdpedig sorra döglött. Mikor ez ellen felszólaltunk s küldöttséget küldtünk Kievbe, a szószólóinkat szónélkül agyonlőtték. Akkor már láttuk, hogy valami gonosz hamisság van a dologban. Fél-percig maga elé mered az öreg, azután így folytatja: — A rákövetkező tavaszon megkaptuk a vetőmagot, de csak keveset s annak is jórészét magunk ettük meg éhségünkben, meg a jószágunkat elettük, hogy talán sikerül őket megmenteni. Így persze a földeknek már csak egy részére jutott mag, a többi vetetten maradt. Igaz, nem is igen lett volna mivel szántani, mert az igásjószágunk közben elpusztult. Mikor a biztosok látták, mennyi föld marad vetetlenül, ezért minket fenyítettek s ütöttek vertek. Azt mondották, magunkra vessünk, mert a termés után éppen úgy kell adóznunk, mintha minden földet bevetettünk volna. így is lett. Annyi termést kellett beszolgáltatnunk, hogy végkép semmink sem maradt. Ezekután kijelentették, hogy haszontalanok vagyunk, nem tudunk gazdálkodni, nem érdemeljük meg a földet, tehát megszüntették a magántulajdont s elkom- munizálták a földjeinket is. Ezek fölött most már az állami biztosok rendelkeztek egész Oroszországban. Akkor alakították át a nagyobb majorokat kolhoszközpontokká. Ök irányítottak, mi meg csak szovjet kulakok lettünk. Az elhullott jószágaink pótlására traktorokat küldöttek ki a kolhoszokba, meg szántó- és vetőgépeket. No, azok inkább rozsdásodtak, mint dolgoztak. Mert hol benzinjük nem volt, hol meg elromlott valamelyik alkatrészük s hónapokig kellett várni a Kievből kért szerelőkre. Persze ezalatt legtöbbször elmúlt a munkaidő s így a földek közül megint sok maradt vetetlenül. De baj volt az aratással is. A kaszákat már kezdetben beszedték tőlünk, nehogy agyonverhessük velük kínzóinkat, az aratógépek meg minduntalan elromlottak s kevés is volt belőlük. Ilyenkor hát egész családunkat neki hajtották a biztosok a vetéseknek és sarlóval bajlódva kellett learatnunk. Nem csoda, ha sok gabona száron pusztult el Minden csak hazugság volt! Most egy másik öreg ukrán szólal meg: — Akkor már nem volt semmink. A termés se a miénk volt, a föld se. Csak a robot. így hát azt hittük, hogy adót se követelnek tőlünk, ha egyszer semmink sincsen. De a kolhosz- komiszárok megint becsaptak bennünket. Egyszerűen más nevet adtak az adónknak. Megszabták ugyan, mennyi termést kell kapnunk a családunk után, meg a meghagyott egy-szál tehenünkre és a disznóra, de mivel minket okoltak a bevetetlen földekért, meg a kolhosz- traktorokat és felszerelést is velünk törlesztették, hát annyi termést levontak a megszabott járandóságunkból is, hogy a maradékból csak szakadatlan éhezéssel tudtuk valahogy fenntartani magunkat. Akkor már láttuk, hogy minden csak hazugság volt Egyszerű munkabarmok lettünk, akiknek látástól-vakulásig robotolni kellett s még csak a hasunkat sem tölthettük meg ezért az állati hajszolódásért. A kolhosz-munkások keresete olyan kevés volt, hogy ö! hónapi keresményünkből sem tudiunk egy ruhát venni, egy pár bakancsra pedig ráment másfélhavi keresete az egész családnak, így rongyolódtunk le egészen. A gyerekeink nyáron egészen meztelenül jártak s mi magunk is szinte csupaszon robotoltunk, hogy legalább télire megkíméljük az utolsó rongyainkat. Szólni persze nem lehetett, mert nyomban fejbelőttek mindenkit, aki kinyitotta a száját Mit tehettünk volna ? Tűrtünk szenvedtünk, sínylőd Ónk. Csak a mezei, meg erdei vadaknak volt jobb dolguk, mert azok legalább teleszedhették a bendőjüket addig is, amig ledurrantották őket. Tizennégy kutak ül a falmenti lócán s hallgat és bólogat. Most megint az előbbi öreg szólal meg; — Ez volt a kulak sorsa. Éhség, éhség, éhség, munka, munka, munka egészen a döglésig. Akár a barom, amit hajtanak, igáznak, nyírnak, fejnek és a végén lebunkóznak. Nem volt különbség az állat élete, meg az ember élete között. Akinek esze volt, annak látnia kellett, hogy nem érdemes megszületni s irigyeltük azokat, akik haldokoltak. S még azt mondogatták a biztosok, meg a tanírók, hogy mi élünk a legirigylésreméllóbban az egész világon. Tehát legyünk boldogok, hogy így élhetünk és hogy egész életünkkel a bo(- seviki államrendszert szolgálhatjuk. Én nem tudom, hogy a bolseviki állam kit boldogított. Mi csak jóllakni szereltünk volna, de abban sem volt módunk A kolhoäz-éleihez képest még a cári világban való életünk is mennyország volt. Verje meg az Isten azokat, akik iiyen állati módon szenvedtettek bennünket. . .. Hathónapi börtönt kapott az árdrágító zalalövöi asszony Magyar üyuláné zalalövöi henites tegnap már másodszor állott a zalaegerszegi törvényszék előtt árdrágítással vádolva. Magyar Gyű-, lánét előbb csak pénzbüntetésre ítélte a bíróság, de úgy látszik, ennek semmi hatása sem volt, mert az asszony továbbra is a miegenge- dettnél drágábban árulta a szalonnát és a sertéshúst. A törvényszék most üzletszerűleg elkövetett ártúllépés bűntettében mondotta ki bűnösnek Magyar nét é s ezért hathónapi börtönre ítélte. Elrendelte a bíróság, hogy az ítéletet fél éven keresztül az üzlet kirakatába kiakasszák és azt teljes terjedelmében a Zalai Magyar Élet-bén közzétegyék. INNEN IS — ONNAN IS Érdekvédelmi szövetségbe léptek a székesfehérvári háztulajdonosok. A mozgalom a nehéz adókkal sújtott régi házak tulajdonosai, sorsának javítását tűzte ki feladatául. — Furfangos vonatfosztogatókat csíptek el a budá- pest—székesfehérvári vonalon. Kovács Géza betörő a gyorsárút tartalmazó vasúti kocsikban e rejtőzött és menetközben ledobálta a csomóitokat, amelyeket aztán a vonatot autón követő Groszman Bertalan nevű betörőtársa szedeti: fel. —- A cseh-morva védnökségi terület valamennyi zsidó lakosát Theresienstadt- ba telepítik, ahonnan a keresztény lakossájgot viszont másik községbe telepítik át. —■ Vérfürdőt rendezett Pápán Gál Elek csapi csendőr, mivel a menyasszonya egy pápai fűszeres felesége lett. A feldühödt ember a fiatalasz- szonyt és a segítségére siető férjét és ennek apját súlyosan megsebesítette, aztán öngyilkos lett. 1 Kaposvárott a hivatalok és a város közönségének bevonásával füsttelen napokat rendeznek március 14-én, 15-tén és 16-án. Az áldozatvállalás anyagi eredménye honvédeinkét illeti. — Biztosították a balatonvidéki fürdő- és üdülőhelyeknek nyári cukor-, liszt- és zsírellátását. — Vándortanfolyamokat állítanak fel a leventéknek gépjárómü Vezetésben való kiképzésére. Modern rádiók szép csillárok nagy választékban találhatók GALVANI K. F. T.-nél villamossági és rádiótechnikai vállalat Zalaegerszeg, Kazinczy-tér 4.
