Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-02-27 / 47. szám
riAÍftMfílET 1942 február 27. Hajnali vadászat valahol Oroszországban (M. kir. honvéd haditudósító század közlése.) A szovjet hadseregek visszavonulása idején erősen erdős területeken bújtak el a visz- Szavonuló vörös hadsereg egyes foszlányai. Szétugrasztott csoportok lappangtak hónapokon át az erdőkben, össze-össze gyülekeztek, de a tél és a nyomorúság kihajtotta őket az erdőkből s legutóbb már egyre vakmerőbben léptek föl. Itt S. környékén, úgy hírlik, egészien jelentős erejű banda verődött össze. Állítólag valami Órolenko nevű tábornok vezeti őket s egyes hírek szerint még tábori ágyújuk is van. A földerítés alapján zászlóaljunk indul ellenük. Lassan húzódunk ki R. falujából. Átvergődünk a község hepe-hupás főutcájának síkos lejtőjén. Szánnal talán mennie valahogy a járás a vastagodó friss havon, gyalog azonban nehéz az út. Lépteink csúsznak, a golyószórósok sziszegő morgással cipelik a vállon fegyvereiket. Óvatosan, zajtalanul kell haladnunk a felderülő, szürke decemberi reggelben. Itt fut át a mocsáron az erdő felé egy agyonnyomorgatott dorongút. Rögös töltéséhez lapulva, ott húzódik meg egy géppuskánk, csöve a rejtélyesen hallgató erdőbe belehasító utat lesi. Távolabb, balra is, jobbra is a rekettyés bokrainak tövében, alig észrevehetően, honvédeink lapulnak meg. Azután egy láthatatlan jelre megindul a zászlóalj. Eldördülnek az első lövések... Nemsokára erős oldalbiztosítás mellett elérjük az erdőt. A hó, a fák alatt, csikorogva roppan lépteinkre. A havat korbácsoló vad szelet felfogja a fenyő puha, tömött tűlevele, jfe azért még így is a sisak szellőző nyílásain dúdolja befelé különös, -sejtelmes dallamait. Jót rá is húzzuk a fejünkre a rohamsisakot s kézbekapott puskával, füleinket hegyezve, feszülő idegekkel nyomulunk előre. Néha-néha a fák között elsuhan egy-egy táborizöld árnyék. Az oldalbiztosító járőr. Halló- és látótávol- lUgra haladunk egymástól. Nemcsak jobbra- balra nézegetünk, hanem mindúntalan lessük <ü fák koronáit is. Kedves szabadcsapatos szokás a fára mászni s onnan lepuskázni a gyanútlanul haladó katonákra. Már az erdő végeidé járunk, mikor eldördülnek az első lövések. Kiérve az erdőből, terephullámról-terep- hullámra nyomulunk előre. Zászlóaljparancsnokunk nem törődve ötvenkét esztendejével, mindenütt legelői velünk van. Valahol pöfögő ropogással megszólal egyik géppuskánk. A faluból itt is, ott is torkolattüzek lobbannák s fülünk ,mellett fütyülő zizegéssel sivít el a golyó. Közben hol áz alvégről, hol a felvégről különös, zakatoló hang esőmen fel. A szabad- csapatosok géppisztolyai. Magasan lőnek, a lövedékek száraz gallyakat tépnek ki a magányos fáról, amelynek tövében a zászlóalj- parancsnok figyeli és rádióval irányítja a küzdő első lépcső támadását. Most hirtelen tompa, robbanó durranások hallatszanak. S utánuk fehér, tejszmü füst gomolyodik fel a szürke égbek. Ég az egyik nagy ház, a szabadcsapatotok főfészke. Az aknavetők jól dolgoznak... A tűz hamarosan átcsap a szomszéd épületek tetejére is s nemsokára lángokban áll az egész házsor. A tűztől megvadult állatók' rémült bő- jgése, nyerítése összekeveredik a lejtőn száguldó. a házak között támadó honvédeink puskáinak ropogásával. A túlsó dombon ijedten mozognak apró, fekete, tömzsi rúdra emlékeztető alakok ... Néha egyik-másik meg- $11, tűz lobban narancsszínnel s máris itt zizegnek körülöttünk a »küldeményeik«... A menekülő szabadcsapatosok. Keményen, témyerően kezdődött a harc. Méjg az erdő elején találkoztunk három, lassan visszafele ballagó szekérrel. A sebesültjeinket vitték hátra a segélyhelyre. A.z első kocsin, térdig pokróccal letakart, nevetöképű magyar honvéd mafkoíászta a puskáját a muszka kocsis mögött. Vidám beszédére el se hittük, hogy ő az egyik sebesült. Láb-lövés. Úgyszintén lábszáron lőtték a másik kocsi utasát is. A harmadik kocsira mosolygóarcú honvéd került, láthatólag ez sem szenvedett nagyon a sebe miatt. Holttesteken át... Pattogva égő, ropogó faházak között nyomultunk át a falun. A láng melege sokszor belecsap az arcunkba, pillánkat perzselve. A hó megolvadtan csobogott, kormos pernyét hordva magával. Szakadatlanul ropogtak a fegyverek s félholtra rémített, sunyító falusi kuvaszok, hasuk alá kapott farokkal húztak el mellettünk. A zászlóalj a lángoló házak között nyomul előre. Holttesteken ugrálunk át. Baloldalunkon most kezd dolgozni két gépágyunk. Kettős, hármas egymásután eldördülő sorozatokat adnak le a domb túlsó oldalán, a patakon túl tompa visszhangzással puffannak a becsapódások. Látjuk, ahogy a találatok nyomán először füst bodorodik három-négy ház tetejéről, aztán hatalmas vörö-s lángnyelvek csaptak fel a szürke ég felé. A küzdők első lépcsője megint nekilendül. Sziszegnek, sivítanak körülöttünk a szabadcsapatos lövedékek ... A küzdők parancsnoka, a Botond-kiilsejű zömök kis főhadnagy, — néhány hónappal azelőtt még a honvédtiszti vívóklub olimpiai keretének nagy ígérete, magyar tőrbajnok — halad előre az élen. Erős golyószórótüzet kaptunk. Nincs más, »feküdj«. A kis főhadnagy fektében hátra-hátra nézeget s eddig kőnyugalmú, mozdulatlan arcán megjelenik a széles mosoly. Aztán mutat valamit a kezével... Intése nyomán kattogva szólal meg négy géppuskánk. Elkezd dolgozni egy nehézpuska is, szapora lövésekkel. Lefogják a szemközti dombhátat. Fegyverropogás mindenhol Lovas iramodik ki most a faluból. A géppuskák egyike lőni kezdi. No, no, mi lesz, mégsem találták el... Nyújtogatjuk íektünk- ben a nyakunkat, a sportember izgalmához A kezeletlen trágya, mire kihordjuk, meny- nyiségének és tápanyagtartalmának a felét elveszíti. A kezelés célja, hogy ezt a veszteséget kiküszöböljük. Első kérdés: mi a veszteség oka? 1. A levegő jelenlétében történő föl- melegedés okozta elégés. 2. A parányi baktériumok szétroncsoló, szétmálasztó munkája. A trágyakezelésnek e két okot kell megszüntetni. Ha nem szükséges ehhez költséges telep, akkor természetes az, hogy betontelep nélkül is célt ér a trágyatermelő gazda. A trágya első ellensége a levegő. Ha egyenletes szétterítés után a trágyát letiporjuk, ha laza, száraz, vízzel megöntözzük, akkor elégteleníthetjük. A trágya levegő hiányában nem tud fölmelegedni. Melegedés nélkül nincs égés, nincs elégés, tehát nem lesz veszteség, ha a baktériumok milliárdjainak szétroncsoló hatását is sikerül korlátok közé szorítanunk. A baktériumok szerepe a trágya megérle- lése. Ha ezzel végeznek és nem vetünk gátat munkájuk elé, akkor a trágyában tovább élős- ködnek, azt egészen fölélik, szétroncsolják, el- korhasztják. Sokan azt gondolták és gondolják, hogy ezek a parányi lények trágyaérlelő fontos munkájukat csak bizonyos magas hő mellett tudják elvégezni. Ezek a trágyát 60—70 fokos hőnek tették ki. Utána, amint ezt a hőfokot elérték, erőteljes letiprás által a levegőt kinyomták: a trágya közül, az tovább nem melegedett. A 60 fokos hőn hónapok muiva a trágya megérett. Kétségtelen, hogy kitűnő trágyát hasonló érzéssel. »Elkapta!« — rikkantja valamelyik honvéd s látjuk, amint apró, fekete tömeg fordul le a lóról s a gebe lovas nélkül száguld tovább, be az erdőbe ... Most föllendül a főhadnagy keze. Felugrunk. Szökellünk. Megint levágódunk! Aztán újra föl! Az előttünk fekvő hatalmas, szétterülő falurészen már lángolva ég egész sor ház. Jobbra tőlünk felhangzik a jobbszárnyon küzdő század hajrája ... Elértük már a falut is. Lövések dörrennek ránk. Szaporán felelgetnek vissza a honvéd puskák. Polgáriruhás alakok vágódnak el velünk szemben, szétcsapó karokkal, a kezükből kilendül a gyilkolásra emelt géppisztoly. Hatalmas robbanás, tőlünk vagy húsz méterre ... Tetőgerendák izzóan tüzes darabjai röpültek magasra az égnek. Lőszert, meg robbanóanyagot halmoztak fel a padlásra. Levegőbe repült az egész, házastól. Most érte el a harc a forrpontját. Fegyver- ropogás mindenhol. Izzó roncsok között tőrünk előre. Hirtelen újabb puffanó, mély dörrenések. Az árkász-raj fölfedezte a kertekben a szabadcsapatosoknak rejtett, földalatti raktárait. Egymásután robbantgatják fel valameny- nyit. Itt, ezekben a földbeásott barlangokban fehérneműtől a krumpliig mindent felhalmoztak maguknak a szabadcsapatosok. Lefödni azonban már nem tudták a nyílásokat. Árulón tárták föl titkaikat s most végez velük a — »tri kettő« ... Száguldva rohanunk az utcákon. Látjuk agy helyen, apró domb mögött, hogy egész csomó polgáriruhás szabadcsapatos nyúlik el, mozdulatlanul, szétdobált orosz katonai fölszerelések körülöttük. Orvul húzódtak meg itt, hogy támadásunkat megállítsák... Tcbbszáz iszabadcsapatos holtteste hever szanaszét. A megrémült lakosok azt mondják, lehettek vagy hatszázan. ősz óta lappangtak a környéken s csak a tél bátorította őket ki az erdőkből. Valóságos lángtengerben értünk vissza a főtérre. Az ellenfél legyűrve... Századaink gyülekeznek... Körülveszik a negyedik század parancsnokát. Kezében orosz golyószóró. Egy szabadcsapatosé volt. Fenyőfák közé bújva, a magasból puskázott rá a főhadnagyra. Aki pontosabban célzott — az győzött... Hirtelen ott terem az egészségügyi karpaszományos szakaszvezető. Kezében fényképezőgép. Rákapja a csoportra. A honvédek mögött óriási lánggal égő házak tűzcsóvái... kaptak ezek a gazdák, de a fölmelegedés okozta elégés miatt 25—30 százalék mennyiség- és vele kapcsolatosan tápanyagveszteséggel kellett számolniok. Tehát vissza kell térni a trágya szokásos hiceg kezeléséhez. A trágyát naponta terítsük el a telepen, azt azonnal tiprassuk és ha száraz, akkor vízzel öntözzük. Ez a közönséges trágyakezelési eljárás. Mindeddig a legjobban elismert. Itt is számolnunk kell 25—30 százalék veszteséggel. Nem a fölmelegedés az oka ennek, hanem a trágya szétterítése. A napi szétterítés alkalmával bőségesen érintkezik levegővel, napfénnyel, széllel. Ezek kiszárítják, nedvesség- tartalmát csökkentik, könnyen illő növényi tápanyagtartalmát elpárologtatják ammóniák alakjában. A nedvességet öntözéssel még lehet pótolni, de az ammóniák alakban elpárolgott nitrogén teljesen elveszett a gazda és növénye számára. Ha így átgondoljuk a kezeléskor fellépő veszteségeket, akkor önként adódik a lehetőség: ha a közönséges kezelésnél a trágyát nem tesszük ki oly nagy mérvben a levegőnek, hanem kisebb felületen szórjuk szét, akkor kisebb mértékű lesz az .elillanás is, kevesebb lesz a nrennyiségheli és tápanyagbeli veszteség. A napi kisebb felületre történő trágya-elterítés megadja a jelenlegi legtökéletesebb trágyakezelési eljárás módját. Ennek lényege az, hogy a trágyát oly Wá Trágya készítés betontelep nélkül
