Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-02-23 / 43. szám

2 HAomAipr 1942 február 23. Viíéz Horthy István ko rmány zóhely ef f es éleiéből Az 1930 év őszén tért vissza külföldi ta­nul many útjáról Budapestre Horthy István és mint szerződéses főmérnök és az autóbusz- psztáiy főnökhelyettese, a MÁVAG szolgála­tába lépett. 1933-ban az üzem vezérigazgatója, vitéz Markotay Welsz Jenő, megbízta a vezér- igazgatóhelyettesi teendők ellátásával. Ekkor széleskörű külföldi tapasztalatai, sokféle és ki­tűnő nyelvismerete folytán az üzemnek kiviteli cikkeivel kapcsolatos ügyeket bízták reá. Ezzel kapcsolatban sok külföldi utat tett. így Német­országban, Svédországban, Hollandiában, Franciaországban. Egy alkalommal nagyobb tétel vasúti vastalp megrendelésének megszer­zéséről lévén szó, ennek a hazai ipar szem­pontjából igen jelentős üzlebiek érdekében hosszabb időt töltött Perzsiában. Több ízben megfordult hivatalosan Törökországban is. 1933-ban műszaki tanácsossá, 19354>eti igaz­gatóhelyettessé, 1237-ben igazgatóvá lépett elő, 1938 júliusában pedig a MÁVAG vezér- igazgatóhelyettesévé nevezték ki. A következő esztendőben pedig már a vállalat vezetésével is megbízták. A MÁVAG üzletmenete és foglalkoztatott­sága rendkívül örvendetesen föllendült az alatt az idő alatt, amelyet Horthy István a vállalat élén töltött. Jellemzően mutatja ezt az, hogy a vállalatban foglalkoztatott munkáslétszám a megelőző időbeli ötezerről csakhamar 21 ezer­re emelkedett. Erősen megélénkült az üzlet­menet, a termelés üteme, amelyet a fiatal, len­dületes, de máris nagy tapasztalatokkal bíró, világlátott, ízig-vérig modern mérnök: Horthy István vezényelt. Erre a munkaütemre jellemző, hogy 1939- ben, amikor egy nagy ás fontos külföldi meg­rendelés sürgős lékötése állott napirenden:, Horthy István kicsi, 100 lóerős sportrepülőgé­pén, valóságos kis »dióhéjon« azonnal útra kelt és minden kisérő nélkül, időbeli csúcstel­jesítménnyel Bombayba r,épült. Letárgyalta személyesen az ügyet és amikor mindent a legtökéletesebben elintézett, ugyanazon az utón, ahogy jött, életét állandóan kockára téve, tért vissza kis légi lélekvesztőjén Budapestre. Ez a ragyogó teljesítmény, amelyhez hason­lót kevés üzletember, kevés Vállalati vezető vitt véghez életében, világszerte méltán tette is­mertté a nevét a bátorlelkű pilóta-vezérigaz­gatónak. A magyar Államvasutak élen 1940 június elsejével Horthy Istvánt a Ma­gyar Királyi Államvasutak igazgatóságának el­nökévé nevezték ki. A rendkívüli időkben najgy buzgósággal vette kézbe az intézet ve­zetését és személyes példájával irányította az általa megkövetelt munkalendületet. Azon volt, hogy a Máv a nehéz viszonyok között és ezek ellenére is mindenben mégfeleljen a vele szemben támasztható követelményeknek. Azután, hogy a Máv vezetését átvette, né­hány hét múlva megkezdődött a magyar— román határkiigazítási tárgyalás, majd augusz­tus 30-án megtörtént a második bécsi döntés, amely 2.300 kilométer hosszú vasútvonal üzem- behelyezésének és a kolozsvári új üzletvezető­ség megszervezésének nehéz feladatait rótta a Máv-ra. Az új határvonal tudvalevőleg a szé­kelyföldi vasútnak magyar vonalakkal való kapcsolatát megszüntetne, ennek helyreállítása lij vasútvonal megépítésével fog majd megol­dást nyerni. Vasútépítési szempontból azonban az érdekelt vidék rendkívül kedvezőtlen terep, az építés sok akadályba ütközik és ezért drága és hosszadalmas. Emiatt gyorsabb, kisegítő megoldást is kellett keresni s ezt a kolozs- nagyida—szászlekencei összekötő keskenyvá- gányú vasúiban sikerült is a Máv vezetőségé ­í nek megtalálnia. Ez a keskenyvágájiylú vasúti Összeköttetés gyors ütemben három hónap alatt teljesen megépült. Ezzel lehetővé vált a Székelyföld árúforgalma legszükségesebb ré-- szenek lebonyolítása. Magyar újságíró levele (Rácz István magyar ember. Önként lépett be a finn hadseregbe. Közlegény­ként kezdte. Résztvelt az első háboiú ban is. Kétszer sebesült Ma hadnagy és haditudósító.) A haditudósítót néha a jószerencse, néha holmi ostoba baleset segíti a legszenzációsabb riporttárgyhoz. Ha tegnapelőtt, midőn ép állásba vittük gépfegyverünket Tuomainon, a megfigye­lőm rá nem hág egy orosz aknára, aligha nyílik alkalmam rá, hogy egy orosz vezér­őrnagytól kérjek választ a viipurii vörösök megsemmisüléséről. Az akna nagy pukkanással felrobbant és a következő másodp:rcben Tuo­mainon, meg e sorok Írója mocskos képpel, szakadozott nadrágban és sok apró sebből vérezve, elképedve, dühösen bámultunk egy­másra. Szinte csoda folytán egyikünknek sem esett komoly baja, ám, ha tetszett, ha nem: fordulhattunk vissza a kötözőhelyre, ahol előbb néhány méternyi flastrommal úgy teieragasz- toltak bennünket, mint valami bélyegalbumot, aztán felraktak egy autóra és mars a tábori kórházba. A tábori kórház orvosai, Lottái szívélyes szeretettel fogadták a magyar önkéntest; régi ismerősök vagyunk, hiszen nem először vitt már a „balszerencse“ ápolásuk alá. A sebész- főorvos azt is tudta, hogy „civil“ ben ujságiró vagyok és ezért, miután megvizsgált, bekötö­zött és kijelentette, hogy egy hét múlva kutya­bajom, ravasz kacsintással a szemszögietében odasugta nekem: — Hanem van itt egy érdekes sebesültünk, Kirpitschnikoff orosz vezérőrnagy, egyik meg­semmisített orosz osztag volt parancsnoka. Nem akarna egy kisé elbeszélgetni vele? Hát persze, hogy akartam ! így néhány perc múlva ott álltam a felkötött karú vezérőrnagy elvtárs előtt. Bemutatkoztunk egymásnak, Kir- pitschnikoff udvarias mosollyal kívánt szeren­csét a sommei győzelemhez és kijelentette, hogy szívesen ad felvilágosítást. A tucatjával ajkamra toluló kérdések közül kiválasztottam a legérdekesebbet, iegfontosab bat: a sommei csatát. Hiszen, noha magam is résztvettem benne, még ma sem tudom teljesen felfogni, miként sikerült aránylag oly csekély erőkkel megsemmisíteni három orosz osztagot. A finn lapok ezt a győzelmet sommei csodá­nak nevezték el. Felteszem az első kérdést: — Mivel magyarázza vezérőrnagy úr a sommei kudarcát ? — Hadseregünk legnagyobb rákfenéi a politikai biztosok — mondja keserű mosollyal Kirpitschnikoff —, ezek az emberek, akik rendszerint hijjával vannak minden magasabb katonai képzettségnek, de annál korlátlanabb hatalommal rendelkeznek, a szó szoros értei­mében megkötik a parancsnokok kezét-lábát és lehetetlenné tesznek minden merészebb műve­letet. — Mi a politikai biztos tulajdonképeni fel­adata? — firtattam. — Egyrészt a katonák politikai nevelése és vasúti vonalak fölszerelése. De ezt a fontos munkát is sikerült kielégítően elvégezni. A Máv vezetősége ezenkívül új, a mai kö­vetelményeknek megfelelő járómüvekktel egé­szíti ki az intézet kocsiparkját. Újabb gyors­vonat mozdonytípus tervezése is munkában van. Ezeken kívül legközelebb nagy gyorsa­ságú mótorosvonat elkészítését veszi a Máv munkába. Ez a motoros vonat Budapest és a Székelyföld legtávolabbi pontja közt levő utat mintegy 10 óra alatt fogja megtenni. A Délvidék visszafoglalása újabb nehéz fel­adatokat rótt az Államvasutakra. Ezeket azon­ban szintén sikerült megoldani. A megrongált pályák gyors helyreállítása és forgalomba he­lyezése, a horvátországi határforgalomnak a a karjalai hómezőkről a bolsevista szellem fokozása. Ezt a feladatot többnyire sikeresen töltik be, már amennyiben sokszor sikerül a végletekig felcsigáztok a katonáknak harci kedvét. Ennsk tudható be, hogy egyes körülzárt csapattestek, gyűrűbe fogott bunkerek legénysége akkor is ellenáll, amikor helyzetük katonai szempontból már tel­jesen reménytelen. Inkább utolsó emberig el­esnek, de nem adják meg magukat. — Hajlandó lenne a vezérőrnagy úr elmon­dani az Önök visszavonu ásának történetét ? — kérdeztem. Kirpitschnikoff egy ív papírt terített maga elé, ceruzájával ügyes, gyors vonalakkal fel­rajzolta a karéliai földszoros térképét és ma­gyarázni kezd : — Midőn kitört a háború, a mi három osz­tagunk a határnak ezt a szakaszát szállta meg. A vezetésem alatt álló osztag és a tőlem balra fekvő arcvonal előtt a finn csapatok nem intéz­tek lényegesebb támadásokat, ezzel szemben a jotb szárnyon a finnek erős nyomást gyako­roltak a Ladogától a Vuoksin irányában. Csak­hamar nyilvánvaló lett, hogy a védelem nem tudja feltartóztatni a finn csapatok előrenyomu­lását és a viipurii csoportot Vuosalmi és Sep- pä ä felől a bekerítés veszélye fenyegeti. — Bonyolultabbá tette a helyzetet az — folytatta magyarázatát az orosz tiszt — hogy ebben az időben a viipurii csoport vezérkarát Gacsinába helyezték át, hogy ott egy új had­sereget szervezzen és így a mi három oszta­gunk egységes vezetés nélkül maradt. — így aztán, midőn a finn csapatok a Vuokai nyugati pariján már Rephla-Heinjoki- Kyyrä ä vonalat is elérték és a politikai bizto­sok előtt is nyilvánvalóvá lett, hogy a vissza­vonulás elkerülhetetlen, ez a művelet a iehdő legnagyobb rendetlenség közepette ment végbe. — Ellentámadásunk Kämä ä irányában balul végződött. Ugyanakkor Ltkaniéminél finn ejtő- ejnyös csapatok jelentek meg Midőn az orosz vezérőrnagy idáig ér, önkéntelenül is elmoso­lyodom : dehogy voltunk mi ejtőernyősök! Hát olyan rossz volt az oroszok felderítő szol­gálata, hogy nem tudták: motorcsónakokkal és tutajokkal keltünk át a Viipuri-öblön ! Ezzel a Viipuritól délre vezető utak mind az ellenség kezébe kerüllek — folytatja magyará­zatát Kirpitschnikoff. — Mivel feltevésünk sze­rint velünk szemben csak kisebb ejtőernyős osztagok állhatnak, megkíséreltük az áttörést. Az első osztag Yiä Seiniä irányában indult útnak, Huumolátói négy kilométerre azonban erős ellenállásra talált és felszerelésének jóré­szét elvesztette. Az osztag parancsnoka erre mintegy 800 főnyi csoport élén egyszerűen megszökött az erdei ösvényeken át. — Helyzetemet egyszeriben kétségbeejtővé tette az a körülmény — mondotta mentege­tőzve — hogy az első osztag teljes Irénje, autói és ágyúi, melyeket parancsnokuk cserbenhagyott, minthogy senkitől semmiféle újabb parancsot nem kaptak, egyszerűen megindultak az én hadosztályom nyomában. Ez a menetosztap Súlyos feladatot jelentett a Mav-nak a gör­dülőanyag és fölszerelés nélkül visszakerült legrövidebb időn belül történt rendezese igen figyelemreméltó eredményeket jelent. Őszinte beszélgetés egy finn fogságba került orosz vezérőrnaggyal

Next

/
Oldalképek
Tartalom