Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-02-18 / 39. szám
MA^fkET 1942 február 18. MAZZAG MÁRTON MEG A »TUBICA« Irta: Dr. SZIRMAI GÉZA főorvos. Mazzag Márton nem akárki fia. Ötven hold elsőrendű földje van Sz.-en, megyebizottsági tag, ő irányítja a tejszövetkezetet, meg aztán megjárta a nagy háborút is. Szóval nyomós ember. Nekem meg jóbarátom még körorvos koromból. A hetivásáron, a piacon találkoztam vele. Igen durranós kedvében volt az öreg. Majd hogy szét nem verte a csizmaszárát az ostornyéllel. Vejével, a B.-i jegyzővel, meg a falusi kováccsal rakták a szót. Megszólítom. — Mi baj, Marci bácsi? Csak nem a cocába állt bele a vész? Vagy talán az asszony tiltotta el a hegyezést? (Már mint a pincébe járást.) Ahogyan kezdte, az erősen súrolta a szítko- zódási rendelet határát, azért nem írom le, hátha megbírságolják az öreget. Csak a többit. — Tudja, tekintetes uram, a tubica miatt esz a penész. — Hát az meg mi? — Hát az új tubieatörvény, akivel a népet védik a hektikától. — Ahá! — kezdem pedzeni a dolgot. A tbc.-t gondolja. A tuberkulózist. — Azt, azt. Csak így könnyebb az embernek. Tetszik tudni, ’a vajmesterünkről kisütötte a doktor úr, hogy tüdőbajos, aztán eltiltotta a tejkezeléstől. Pedjg úgy tud az dolgozni, mint én magam. Most másikat keresnék, de nem kapok. Aztán meg berendelték a másik két embert, aki vele dolgozik, vizsgálatra. Megest oda egy fél nap. De törvény! Hát mit gondolnak Pesten az urak? Kivel fogunk mi dolgozni? —• Ügy biz a! — hódítja a kovács is. — Engem meg otthagyott az inasom, mert ő is tubicás lett a doktor úr szerint. Most voltam az ipartestületben. Nem akartam elfogadni a a szerződés felbontását, de azt mondták: muszáj. Nem igazság ez, kérem! Most már csak az nem lóg, aki nem akar. — Mert látja, tekintetes uram, — vette át újra a szót Marci bácsi, — ma már a bérese, de még a kisbérese sem az emberé, az inas se a majiszteré, mint régen, amikor a fele volt a kommenció és dolgoztak virradattól vaku- lásig. Előbb jött a levente egy félnappal, aztán a nyolcosztályos elemi, hogy még a surbamkó legénykéket is elvigye, most meg a tubica szűrővizsgálat, hogy legyen mindig hun sündörögni. Csak a munka nem. — De Marci bácsi! — esek most már én is bele, — hiszen a vajmester tejjel dolgozik, ami az ártatlan gyerekek tucatjait fertőzheti! Itt csak nem az a fontosabb, hogy dolgozni még tud? Éppen így tilos a tüdőbeteg tanítónak gyermekeket tanítani. A betegsége alatt meg hogy megélhessen, egy évig megkapja a fizetését. Maguk legalább azt nem fizetnek a tejmesternek. Fizeti az OTT Az pedig, hogy szűrővizsgálatra rendelik az alkalmazottakat, szintén csak látszólagos veszteség, mert a fertőzők kiemelésével a többi évközben annál kevesebbet beteg. Aztán egészségünk biztosításáért el is kell tűrni valamit. — Hát, igaz — adja meg magát az öreg. — A vöm is éppen meséli, hogy pesztrát keres, de most csak olyant lehet felfogadni, akit tüdőbajra kivizsgáltak. Legalább nem kell féltenem, a leikecském unokáimat! Csak a bejelentésekkel van sok dolga a jegyzői irodán. — De, ugy-e, szívesen végzi a jegyző úr? — kérdem. — Hiszen emélkül olyan volna a védekezésünk, mint a háborúviselés térkép nélkül. ö rábólint alig titkolt örömmel. Nem bánja, hogy megtépázom kicsit az ipát. Ő már nem győzködhetett vele. Pedig csak szájjal hirtelen ember az öreg. Tettel annál vajszívűbb. Az egészségház felállításához is ő adta otthon ingyen a telket. Mi meg tovább gyúr közünk. — De az csak nem kell a nemzet üdvösségéhez, hogy világéletemben egészséges létemre, ha házasodni akarok, két doktorral nézessem meg magam, meg bélyeges papirost vigyék róla, mert különben csiba te?! — No-mo, öregem! Ha állatot ad el, nem röstelli kiváltani hozzá a passzust, hia meg a lányát adja férjhez, akkor feldúl érte magában a borjú. Pedig, látja, megvan annak a haszna is. Mit tudja a leendő vejiéről: belül kiféle? Oszt a lányt egy életre adja neki. Ha annak is vizsgálat, meg írás kell, csak nyugod- tabb maga is. No, nem? — Hászen nem mondom, — hagyja rá — amikor nekem van hasznom belőle. De igaz is, tekintetes úr! Hallom, megint tuberkulózis- hetet tartanak. Mondja, mire jő ez a sok zsinatolás, nekiviselkedés, meg kipilledés, ha a betegek iizedrészét se tud_,ák kórházba, vagy szanatóriumba tenni és a járások nagy részében, sőt még, igaz csak egy helyen, de megyeszékhelyen sincs meg a tüdőgondozó? — Hát látják, ez tényleg nehéz így. De a helyzet évről-évre javul. És add'g is nagyon sokat lehet tenni egyéni munkával, meg jóakarattal, védekezéssel. Már azzal is, hogy mindenről tudunk és tehetségünkhöz mérten segítünk, egyharmadával csökkentettük a gumós halálozást. Közben meg csak szaporítjuk a kórházi ágyak számát és állítgatjuk fel a tüdőgondozókat is. — Persze, — mondja az öreg, — hogy még többet adózhassunk! — Ugyan, Marci bácsi! Ugatós kutya nem harap. Mintha nem tudnánk mind, hogy otthon az egészséjgházhioz maga adta a telket. Az öreg restelkedik, hogy lelepleztem a kuruckodását. Aztán sunyin megkérdi: — Hát Egerszegen mikor lesz meg a tüdőgondozó ? Ejnye, — veszem észre — a vén ravaszdi mégis a tyúkszememre lépett. — Hát tudja, Marci bácsi, az úgy van, hogy a gondozót évek óta mindenki akarja, akire tartozik. A betegek is, a város is, a megye is, az OT1 is, mindenki. Aztán minél többen akarnak valamit, annál nehezebbéin megy a dolog a nagy jóakarattól. De most már meglesz. Mert a megye most már igen nagyon akarja. — Hát akkor éljen a tubieatörvény! rikkantja el magát az öreg. Hát ebben maradtunk. 3^% Sf & és minden lakberendezési tárgy nagy választékban BŰtOr Szalay és Dankovitsnál (ÉÖ# m § Bútorcsarnok: Zalaegerszeg, Batthyány utca 4 A méhetető cukor régi kiosztás! rendjének visszaállítását kívánják a zalai méhészek Évtizedek óta mindig egy központi szerven keresztül osztotta ki a (minisztérium a méhész- gazdáknak, ínségbe jutott méhcsaládjaik ellátására a méhetető cukrot. A legutóbbi miniszteri rendelet szerint tizenöt egyesület osztotta ki a cukrot, miáltal az .elosztás nem volt egységes és arányos. Előfordult ugyanis olyan eset, hogy az ellátandó méhálíomány 80 száMÁVAÜT • MÁVAUT Zaldeserszes autóbusz menetrendje Érvényes 1941. október 26-tól. Zalaegerszeg— Bak—Keszthely Menetdij — — —■_ 14 20 16 00 i. Zalaegerszeg Széchenyi-íér é. 9-10 15 50 —•— 0 88 — —•— 14-45 16-25 é. Bak Hangya szövetkezet i. 846 15 25 —•— —- 820 1446 —•— i Bak Hangya szövetkezet é. 8 45 15 24-1 60- 9 05 15-20-•-é. Zalaszentmihály—Pccsa p. u. i. 8 25 15 00--•--3 90 6 45 10 20--*--—é . Hévizszentandrás i---*--13 48 1718 3 90 7 05 1040 16 35 é. Keszthely pályaudvar i. 7 10 13 15 16 50 Bak—Nova Menetdij •---*--8.3 5 15 20 i. Bak pályaudvar é. 7 10 13 10 0 88 850 15-30 i. Bak Hangya szövetkezet é. 7 05 13 05 2 40 930 16 10 é Nova i. 625 12-25 Menetdij Zalaegerszeg—Bak—Lispe—Szentadorján — •— —•— 1600 i. Zalaegerszeg Széchényi-tér é.--«--15 50 88 1420 16 26 é Bak Hangya szövetkezet i. 715 15 21 1 50 1438 16-38 é. Söjtör Búza-vendéglő i. 6-58 15-02 • 3 90--’ —— 17 55 é. Szentadorján 4. 5-45 ■—-*--zaléka részére 40 'vagon cukor került elosztásra, ugyanakkor a fennmaradó 20 százalék méhálíomány részére ugyancsak 40 vagon jutott. Ez a helyzet természetesen mindenfelé panaszra adott okot. Sok ,gazda például’ egyáltalán nem jutott cukorhoz is ma is mintegy ötezer megrendelő-lap fekszik az Országos Magyar Méhészeti Egyesületnél1. A méhészek sürgősen igénylik az Ínségbe jutott méhcsaládok részére az elmaradt cukoradagokat, pedig már legjobb szándékkal sem tud eleget tenni az egyesület e kívánságoknak. Most már csak az a remény él a méhészgazdákban, hogy az illetékesek segítségükre lesznek, hiszen elsőrendű nemzetgazdasági érdek, hogy fejlődésnek induló méhészetünk ne essék vissza, annál is inkább, mert ez nagyban fokozza a gyümölcstermesztés fejlesztését és az olajmagvak fokozottabb termelését. A zalai méhészgazdák elgondolása szerint — mint értesültünk — csakis úgy lehetne a jelein áldatlan állapoton segíteni, ha az immár 64 esztendeje fennálló Országos Magyar Méhészeti Egyesületen keresztül történnék közvetlenül az etetőcukor elosztása. Ez az immár 64 éve fennálló szerv, amelynek élén Reibel Mihály országgyűlési képviselő, esperesplébános áll, kiváló munkatársaival .együtt az eddigi tapasztalatok szerint mindig a méhészgazdák érdekeit képviselte és így bizalommal várja minden méhész, hogy az egyesület segítsen rajtuk az illetékes tényezőkön keresztül.
