Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-03-28 / 70. szám

NOß-COC HARISNYA MQselyem és hernyóselyem összes minőségben Kérje minden üzletben Vigyázzon a márkára: NOß-COC 1942 március 28. MA^ÍIKT 48. életévük betöltéséig sorozóbizottság elé állíthatják a hadköteleseket Most megjelent kormányrendelet módosítja azt a régebbi rendeletet, amely a honvédelmi kötelezettségeket teljesítő közszolgálati, köz- testületi, közintézeti és közüzemi alkalmazottak illetményeit és egyéb jogszabályait szabályoz­ta. Az újabb rendelet kimondja, hogy a be­vonult alkalmazottnak be kell jelentenie hiva­talánál a valóságos rendfokozatot. Családos alkalmazottnak az olyan alkálmá- zottat kell tekinteni, aki bevonulásának idő­pontjában valamely családtag után családi pót­lékban részesült. Az 1907, vagy ennél korábbi évben született nem családos alkalmazottak kétévi szolgálati idő eltelte után, amennyiben továbbra is kato­nai szolgálatot teljesítenek, megkapják polgári javadalmazásukat, illetve azt a különbözeiét, amely javadalmazásuk és a havidíj és a hon­védségi pótdíj együttes összege között mutat­kozik. Ugyanez a rendelkezés vonatkozik azokra a nemcsaládos alkalmazottakra, akiket mozgósí­tás esetén, vagy háború idején az állításköteles kor elérése előtt soroztak be katonai szolgá­latra. A rendeletet alkalmazni kell mindazokra, akik mozgósítás esetén, vagy háború idején teljesítenek szolgálatot. Az úgynevezett elmaradt évfolyambeliekne vonatkozóan hangsúlyozza a rendelet, hogy a honvédelmi miniszter azokat a hadköteleseket, akik az állításköteles korból már kiléptek, de katonai alkalmasságuk végleg még nem bírál- tatott el, 48. életévüknek betöltéséig egy ízben a sorozóbizottság elé állíthatja. Az ilyen be­sorozottak közül az előrehaladott korban levő­ket póttartalékba kell helyezni. Zalai fiatalembe, aki végigcsalta az egész országot és túltett a köpenlcki kapitányon is Nagykanizsai úri családból származó, 22 éves fiatalember áll a zalaegerszegi törvény­szék dr. Deseő-tanácsa előtt. Kifogástalan meg­jelenésű, rokonszenves külsejű, magas termetű, göndörös hajú, kimondottan szép fiú. De ez az élet tavaszán levő, úgyszólván gyerekember a bűnözés terén olyan pályát futott már meg, amely elég volna hosszú életre. Rácz Gyulának hívják, négy gimnáziu­mot végzett Nagykanizsán, bizonyos szorga­lombeli törések után. Aztán középfokú gazda­sági iskolába iratkozott be, de a tanulmányai­val félhenmaradt. Nem is volt eleme sohasem a komoly munka, hanem a könnyelmű utón keresett pénzforrásokból akart magának leg­alább ideig-óráig gavallér-iéletet biztosítani. Korán megkezdte már a lopást és a csalást, többször foglalkoztatta már a törvényszéket vi­selt dolgaival, csak nemrég szabadult ki öthavi fogházbüntetéséből is. Időközben Kiskomárom- ban jegyzőgyakornok, Nagykanizsán a lég­oltalmi liga napidíjas alkalmazottja volt, majd nyughatatlan vére a MAORT-hoz vitte Lová­sziba, ahol szintén szellemi munkára vették fel. Itt azonban csakhamar megtudták, hogy »múlt­ja« van, azért elbocsátották. Módjában lett volna a becsülethelyreállító törvény értelmében tisztára mosni a múltját, ha az előírt három évig tisztességes életet él. De nem volt meg ehhez az akaratereje. Észrevette, hogy a szomszéd pines ott­hon, a kiertjében pedig pirosíik a meggy. Megkívánta, átmászott a kerítésen és lepusztí­totta a fát. Közben sikerült kipuhatolnia, hogy a Lakáskulcs a nyitott faházban van. Kedvet kapott hát, hogy körülnézzen, mi van oda­benn. Csakhamar összeszedett egy zsebórát, aranyláncot és arany karperecét. Aztán Keszt­helyen eladta őket. Ettől kezdve már az ördög rabja volt. Külö­nösen izgatták a fényképezőgépek, az író­gépek. De nem vetette meg a női kerékpárt, a gramofont a szükséges jó lemezekkel, a jó sza­bású zakkó öltönyt, sőt a finom bőrkesztyűt sem. Szenvedélyes utazó lett. Bejárta az egész országot, a Dunántúlt épp­úgy, mint az Alföldet, a visszakerült Felvidé­ket, Kárpátalját és Erdélyt. Egyik nap még Sepsiszentgyörgyön tűnt fel, másik nap már Losoncon, vagy ha úgy tetszik, Szekszárdon tett látogatásokat. Könnyen utazott, hiszen nem került egy fil­lérjébe se. Vasúti arcképes igazolványokat Lopott. Aztán a Máv budapesti igazgatóságánál meg­leste, hogyan szerelik föl szabályszerűen az arcképes igazolványokat. Ennek a tudomány­nak a birtokában a lopott igazolványokba szakszerűen illesztette be a saját képét, vagy egyéb hamisítást eszközölt. Áldozatainak leszedésénél olyan sikereket ért el, ami valósággal lélektani rejtély. Legtöbb­ször . közismert, eLőkelő állású ember fiának adta ki magát, akit a vonaton megloptak és most nem tud hazautazni. Ilyen ötlettel sikerült kisebb-nagyobb kölcsönök ere­jéig rászednie magas állású embereket, köztük katonatiszteket, papokat, polgármeste­reket, vármegyei tisztviselőket, ügyvédeket, sőt törvényszéki bírákat és törvényszéki, járásbíró- sági elnököket is. Hittek neki, mert olyan be­hízelgő modora volt és akkora az elhitető ereje és az ismerősök felől való tájékozottsága, akik felől érdeklődtek. Erdélyben még egy román nemzetiségű ügyvédet is megvágott, sok he­lyen pedig annyira meghatódtak a szerencsés vendéglátók az emlékektől, hogy még több útiköltséggel is ellátták, mint amennyit a »meg­szorult« ifjú kért. Ha meg másképp nem adó­dott, fényképező- és írógépeket lopott, vagy kölcsönzött ki és azoknak eladogatásából pén­zelt. Elég az hozzá, hogy Rácz „Gyula, aki mö­gött szuronyos fogházőr figyel, túltesz minden köpenicki kapitányon és 61 rendbeli csalásért, 7 rendbeli lopásért és 2 rendbeli okirathamisításért felel a bíróság előtt. Mi az, hogy felel? Sőt, mintha ő is a bíró­sághoz tartoznék, készséggel segítségére van a tárgyalást vezető elnöknek a bűnök időrend­jének pontos összeállításában. Nem hiába. Hi­szen kiadta már magát valahol törvényszéki jegyzőnek. Néha-néha síróvá válik a hangja, de csak múló meghatódás ez. »Leventeoktató«- nak (ilyennek is kiadta magát) kemény szívű- nek kell lenni, ahol helytállást kíván a sors. Elmondta, hogy akkora volt irányában a bizalom, hogy az ungmegyei Hajasd községbe segédjegyzőnek is kinevezték országjáró útjai alkalmával. A ruszinok között azonban nem szeretett élni. A gyakori helyváltoztatásnakj azonban nem az érzés szabta meg az okát, hanem az az óvatosság, hogy egykönnyen el ne fogják, ha végre rájönnek a csirkefogó tulajdonságaira. Csupán egy hely volt, ahová az érzelem szá­lai is kötözték: Ujdombóvár. Szerelmes lett ott egy kislányba, ,sűrűn Levelezett vele és ez a kapcsolat juttatta aztán hurokra is. A rendkívül hosszú bűnlista persze hosz- szadalmas és fárasztó tárgyalást vett igénybe. Este fél 9-kor hirdette ki a bíróság az íté­letet. Rácz Gyula szigorított dologházat kapott, amelynek legkisebb időtartama öt esztendő. Az ítélet nem jogerős. Apró zalai hírek A balatonedericsi átjárónál gépkocsijával át­lőne a sorompót EUenberger Dezső budapesti autóvezető. Közveszétyes rongálás mialt jogerő­sen 50 pengő pénzbüntetésre ítélték. A Máv- nak okozott 500 pengő kárt megtérítette — Meg nem engedett sebességgel hai'otl a kerék­párján Tapolcr és Kisapáti között Lakat Mihály tapo'cai napszámos. Ezenkívül a szélviharban megfelelő csengőjelzést se adott, úgy, hogy elütötte Gerencsér Gyulát. A biróság jogerősen 10 napi fogházra változtatható 30 pengő pénz­büntetésre ítélte. — Holtan találtak egy öreg­embert Nagykanizsa környékén egy vizesárok- árokban. A járókelők Novák János margitfalui elmebeteg embert ismerték fel benne, aki az utóbbi napokban több zalai községben kó­borolt. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom