Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)

1942-03-27 / 69. szám

2 1942 március 27. ÜA^mrIlet Az országos szociális felügyelőség egy évi Egy esztendei munka áll az Országos Nép­es Családvédelmi Alap célkitűzéseit végrehajtó új szerv, az országos szociális felügyelőség les a törvényhatóságok mögött. Azóta a háborús anyagúén,ézségek ellenére is többezer családi ház épült és épül szerte az országban. Jelentős összegek jutottak a házi- ipar erőteljes szervezése révén a sokgyermekes családokhoz. Nagyszámú állat és egyéb, meg­élhetést biztosító, vagy fokozó eszközök be­szerzésére jutott kamat nélkül kölcsönhöz a sokezer arra érdemes, többgyermekes magyar család. Az első évi munka eredményének leszűrése, tapasztalatok összegezése és kiérlelése most folyik országszerte. Az egyes tájegységek nép­es családvédelmi munkáját irányító szociális felügyelők egymásután tartják meg kerületeik beszámoló értekezleteit. Ezeken a közigazga­tási szociális szervek, valamint a közjóléti szö­vetkezetek vezetői jelennek meg. Március 26-án pedig az ország szociális gondozóit hívta há­romnapos értekezletre vitéz Bonczos Miklós (Valahol a karjalai harcmezőn.) Nem, ezt nem tudom megérteni — for­dultam sejcsóválva Numminen hadnagyhoz, a századparancsnokunkhoz. — Ily hatalmas erő­vel hogyan nem volt képes az orosz utat törni magának kelet felé? _ Numminennel együtt fenn trónoltunk egy nehéz orosz tank tetején és omnian bámultuk az őszi napsütésben elénk táruló, képzeletet izgató képet. Amerre a szem ellátott, több ki­lométer hosszúságban autó, ágyú, tank, szekér, tábori konyha, négycsövű légelhárító, gép­fegyverrel fölszerelt teherautók, ládák, batyuk, göngyölegek óriási tömkelegé. Nehéz leírni fezt a szinte hihetetlen zsibvásárt, amit itt a Porlammi Som nie közötti utón a bekerített és megsemmisített orosz csapatok hagytak ma­guk után. Hiszen a finnek itt nem kevesebb, mint 130 ágyút, 450 autót, 60 tankot, mintegy 1.000 roskadásig megrakott társzekeret, amel­lett számlálatlan mennyiségű gépfegyvert, pus­kát, gránátve töt, milliónyi lőszert, löveget és mindenféle fölszerelést ejtettek zsákmányul. — Az orosz nyilván nem számolt azzal, hogy mi rögtön itt, közvetlen Viipuri előtt fogjuk útját állni. Ezért nem fejlődött föl, hanem zárt menetoszlopban vonult vissza Le- iningrád felé — felelte Numminen. — És az­tán, ha egyszer ilyen nehézkes, hatalmas osz­lop megakad a mi szűk erdei útjainkon, ak­kor az végleg kátyúba jutott. Hiszen ezeácet a nagy, 28 centiméteres ágyúkat nem lehet itt az erdőben csak ügy egyszerűen állásba vinni. Amint látja, az orosz meg sem próbálkozott vele. S midőn az oszlop éle megakadt, a hátulról jövők csak nyomták, tolakodtak előre. Ebbe az összezsúfolt, fejetlen, rémült oszlopba puskáztak bele a mi kiisgránátvetőink s az eredmény: íme! Az eredmény: árokba fordult szekerek, rémülten eltorzult, örökvigyorba fagyott képű halottak százai, döglött lovak, egymásnak futott autók, az autók s ágyúk tetejére felkúszott és ott el­akadt tankok. Mily rettentő lehetett itt a pánik )és a félelem! — Hanem tudja, hadnagy úr, — vakarom meg a fejem búbját — ha meggondolom, munkája belügyi államtitkár, az országos szociális fel­ügyelőség ügyvezető elnöke. Az államtitkár az értekezlet megnyitó ülésén hangoztatta, hogy a szociális gondozóknak az első évben nagy kezdeti nehézségekkel kellett megküzdeniük. Ez a munka apostoli lelkületet kíván. A népvédelemnek egyik hatalmas szer­vezete, a zöidkcreszíes szolgálat a halállal áll szemben. A szociális munkás helyzete még nehezebb, neki az élettel kell harcolnia. Sokszor elsodort, önmagukban is kételkedő embereket kell a fel­színre hozmok. A rendkívüli idők ezenfelül még nagyobb felelősséget és teljesítményeket követelnek a szociális szervektől. Az értekezlet az elmúlt évben fölmerült fel­adatokon kívül időszerű szervezési és szak­kérdésekkel foglalkozik, amelyeket a szociális felügyelők adnak elő szemináriumszerűen. hogy velünk szemben nehéz tüzérséggel, tan­kokkal fölszerelt három hadosztály állott, a vállalkozásunk valóban több, mint vakmerő volt. Közvetlenül az orosz orra előtt, két hatal­mas erdőöv: Viipuri és Uuras között loptuk át magunkat a széles viipuri öblön. A mi zászlóaljunk volt az első, mely átkelve meg­szállta a túlpartot és elfoglalva a somrnei állomást, elvágta a viipuri orosz erők útját Koivisto felé. A gyors motorcsónakok és a pontonokból épített tutajok aztán egyre hoz­ták utánunk a csapatokat. Jöttek apró páncél­törő ágyúk, gránátvetők, újabb és újabb gép- fegyveres osztagok is. Az orosz repülőgépek és gyorsnaszádok néhányszor megkísérelték megzavarni a tutajok közlekedését, egyszer az uurasi ütegek is küldtek néhány gránátot a keihásniemi partra, azonban nyilvánvaló, hogy az orosznak sejtelme sem volt arról, mi­A Budapesti Közlöny közölte a kormány rendeletét a honvédelmi kötelezettséget telje­sítő közszolgálati, köztestületi, közintézeti és közüzemi munkások javadalmazásának és mun- munkaviszonyának szabályozása tárgyában. A rendelet a katonai szolgálatot teljesítő csalá­dos munkások számára biztosítja bevonulás előtti átlagos munkabérük teljes összegét az utolsó munkanaptól számított 15 napra. Ezt az időt követőleg a családos munkás, ha esák felesége van és gyermeke nincs, az átlagos munkabérnek 40 százalékát kapja. Akinek gyer­meke van: egy gyermek után munkabérének 50, kettő után 60, három után 70, négy után 80, öt után 90 százalékát, míg ha öt gyer­meknél több van, munkabérének 100 százalé­kát kapja. A rendelet szempontjából gyermek­nek tekintendő a munkás háztartásában eltar­tott, saját, vagy felesége törvényes, törvénye­sített, örökbe fogadott, vagy házassíágon kívül született, 16. évét még be nem töltött gyer­mek, vagy unoka, ha az eltartás kötelezett­sége a munkást terheli. Kimondja a rendelet, iyen komoly veszély fenyegeti őket ezen a ponton. Mégis egy augusztusi, 29-éről 30-ára virradó éjjel már-már ügy látszott, hogy az orosz elvág bennünket a tengertől. A somrnei állomást egy napra visszafoglalták tőlünk, ám a gyűrűből mégsem tudtak kitörni. Kaislaktinál feltartóz­tattuk őket. Ekkor segítségünkre jött egy ez­red is. Közben az orosz itt, az előttünk elterülő széles mezőn némileg beásta magát, a kör­nyező dombokra tankokból egész erődláncot épített ki, azonban sorsa ekkorra már meg volt pecsételve. Augusztus 31-én az oroszok ellenállása megtörik. Halottak ezrei borítják a mezőt, hétezer orosz megadja magát. Akiknek sikerül úttalan utakon, az erdőn át a gyűrűből kimenekülniük, azok is csak a puszta életüket mentik meg. Három hadosztály teljes fölsze­relése zsákmányul maradt az utón. — Tagadhatatlan, hogy ez az átkelés a viipuri öblön vakmerő vállalkozás volt a ré­szünkről — mosolyog Numminen hadnagy. — Azonban mi, finnek csak ügy győzhetünk, ha az ellenség hatalmas számbeli és anyagi túlerejét vakmerő bátorsággal, meglepő, me­rész támadásokkal túlszárnyaljuk. A gyors be­kerítés módszerét alkalmaztuk az elmúlt téli hadjárat folyamán, ez a hadimódszer hozott ebben a háborúban is sok fényes győzelmet csapatunknak. Megérkezve a századunkhoz, mindketten ön- könytelenül is elmosolyodunk. A fiúk nagy munkában vannak. A fenyők tövében füstölgő kis tüzeken csajkák s a csajkákban orosz gulyáskonzervek potyognak. Többen az egyik raktárban talált orosz olajosvászon esőköpe­nyeket, gumicsizmákat próbálgatják. Ez az ő részük a zsákmányból. Az, hogy a Mauser helyett ma már mindenegyes legénynek a vállán a legújabb mintájú orosz önműködő fegyver lóg, az természetes. — Mi, finnek, akár puukkoval, puszta bics­kával is háborúba indulhatnánk, — mondja enyhe mosollyal az egyik piszeorrú, kékszemű-~ hadfi. — Az orosz gondotskodik arról, hogy nemsokára mindnyájan pompásan föl legyünk fegyverezve... Este, mikor megjön a tábori posta, a fiúk büszkeségtől dagadozva olvassák a somme— poriami nagy győzelemről szóló cikkeket. A finn lapok, amelyek pedig rendszerint hűvös tárgyilagossággal számolnak be saját csapa­taink sikereiről, ez alkalommal nem fukarkod­nak a dicsérő jelzőkkel s »somrnei csodáról« írnak. A »Tappara«, a hadsereg lapja, törté­nelmi emlékezetességü fegyverténynek minő- piti a Viipuri öblön való merész átkelésünket. A lapok egyöntetűen megállapítják, hogy itt ejtettük ennek a háborúnak legnagyobb anyagi zsákmányát. Értékét több, mint egymilliárd márkára becsülik. hogy az így megállapított javadalmazás nem lehet kevesebb, mint az az összeg, amely a munkásnak egyéb rendelkezések szerint hadi- segély címén járna. Kimondja továbbá a ren­delet azt is, hogy azok után a családtagok után, akik után a rendelet alapján javadalma­zás nem jár (testvér, szülő, nagyszülő), érvé­nyesíthetők a hadisegély tárgyában kiadott rendeletben biztosított igények. — Iparengedély nélkül árusíthatnak tejet az őstermelők. A közelmúltban rendelet jelent meg, amely szerint az őstermelők a gazdasa­gokban termelt tejet, ha annak mennyisége a napi 100 litert meghaladja, csak iparengedély alapján árusíthatják fogyasztók részére. Ennek következtében több őstermelő felhagyott a tej és tejtermékek forgalombahozatalával, ami a közönség ellátását megnehezítette. A mező­gazdasági kamara most fölterjesztésben kérte a rendelet e szakaszának hatályon kívül helye­zését. Eredeti magyar riport a „5OHMÉI CSODÁBÓL“, amely egymiliárd márkánál nagyobb értékű hadizsákmányt szerzett a finneknek RÁCZ ISTVÁN. Rendelet a honvédelmi kötelezettséget teljesítők javadalmazásáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom