Zalai Magyar Élet, 1942. február-március (3. évfolyam, 36-71. szám)
1942-03-19 / 64. szám
2 1942 március IQ. A CSOBÁNCI HŐSÖK A »Balatoni Kurir«-ban dr. Zákonyi Ferenc írta az alábbi érdekes cikket a csobánci várnak hősi múltjáról: Alig van szép hazánknak olyan tája, melyet az ország megvédése közben magyar vér ne öntözött volna. A sok váromladék, emléktábla, a nép ajkán élő mondák, mind vitézekről regélnek, akik hősi tettekben bizonyságot tettek a magyar nép vitézségéről, csorbítatlan katonai szelleméről. A Balaton környékének is meg voltak a maga hősei. A török, a német elleni küzdelmekben a hír sok vitéz nevét kapta szárnyra, akik komoly csatákban, párharcokban, nagy verekedésekben szereztek becsületet a magyar névnek. Most a kuruckor balatoni hőseiről akarok szólani, a csobánci hajdúkról és asz- szonyaikról, akik az egri hősökhöz hasonlóan tettek hitet a magyar bátorság mellett. 1707-ben nagy veszély leselkedett a kuruc seregekre. A császári haditanács rendeletére Rabutin erdélyi vezénylő tábornagy és Sta- rhemberg üuidó, a magyarországi császári hadak főparancsnoka bicskei találkozásuk alkalmával igen veszélyes tervét dolgoztak ki. E terv szerint Rabutinnak el kellett volna foglalni a Bottyán János kuruc generális által létrehozott Sióvonalat, mert ha az elesik, akkor a Dunántúlon is a császáriak lesznek az urak, Budától le Eszékig. Simontornya megvétele után Rabutinnak Pápáig kellett volna nyomulni. Ott találkozott volna Starhemberg hadaival, míg e két vonal közé ékelődött kuruc sereg vagy elpusztult volna, vagy megadta volna magát. Rabutinnak még feladata volt a balatonvidéki útja közben fekvő Csobánc és a szeuígrót—veszprémi vonalba eső Sümeg és Vázsonykő várakat elfoglalni és így a kuru- cokat zalai támaszpontjaiktól is elvágni. Ez a terv hadművészetileg kiváló volt, de elfelejtettek Vak Bottyánnal, a legendás kuruc tábornokkal számolni. A két császári tábornagy közel 2o ezer emberével szemben az örejg kuruc tábornoknak 10 ezer lőnél több haderő nem állott rendelkezésére és amellett a császári táborban működő sok kiváló tábornokkal szemben ő csak egymaga állott. Veik Bottyán, a. labancok réme A dunántúli kurucokat Rabutinék megindulásának hírére nagy félelem szállta meg. Esterházy Antal, a korábbi dunántúli fővezér, Be- zerédj Imre és a többiek levelei is mind félelmet ^s rettegést tükröznek ebből az időből. Egyedül Bottyán János állt rendületlenül. Tudta, hogy az ellenség ereje nagyobb, vele rendes ütközetben a harcot nem ve héti fel. Így visszatért az ősi magyar harcmodorhoz. Könnyű lovasságának felhasználásával állandóan háborgatta a németet. Apróbb csapatokkal szüntelenül rajtuk ütött. Éjjel a falvak házait, a tábori sátrakat a németek fejére gyúj- tatta, az eimaradozókat, betegeket, málhássze- kereket elfogatta. Egy nap se múlott el két- háromszori csatározás nélkül. A német tábor útvonalába eső szalma- és szénakészleteket felgyújtatta, a lakosságot a Bakony erdejébe költöztette. A szegény nép annyira szerette Bottyánt, hogy készséggel engedelmeskedett parancsainak. így vált lehetővé, hogy a kurucok örökös támadásaitól, a tél keménységétől sanyargatott német hadak mindenhol üres falvakat találtak és végül is már lovaik a háztetők szalmájára, nádjára szorultak és emberek, állatok egyaránt elcsigázódtak. A haditerv első része nem sikerült. Rabutin nem tudta a Sióvonalat elfoglalni, hosszú orral kellett otthagynia Simontornyát és a jól védett Sióvonalat. Ezután megindult a Balaton, végénél Lepsény, Kajár, Csajág, Kenese falvak felé Veszprémnek. Az említett községeket, amelyeket lakóik mind üresen hagytak, bosz- szújában kegyetlenül elhamvasztá. Vonulása közben a fáradhatatlan kuruc sereg, Béri Balogh Ádám, Zólyomi Szabó Mózes és Horváth István százados vezetésével, minden nap rajta csiripelt a németen, fogta, vágta, irtotta, úgy hogy mióta Erdélyből eljött Rabutin, sehol olyan nagy kárt nem szenvedett, mint a Dunántúlon. Kénesénél került komolyabb összeütközésre sor. Balogh Ádám itt váratlanul s oly keményen megcsapta Rabutint, hogy vagy száz gyalog és ötven lovas németet levágott, elfog- dosott és sebesültjeiket Veszprémbe vitette. A harcot továbbra is oly eréllyel folytatta, hogy Rabutin végül is lemondani kényszerült a Veszprémig való hatolásról és a Balaton északi partjai míentén volt kény- téten tovább haladni Tapolca felé. Itt akarta pihentetni fáradt, elnyomorodott hadait. Az embertelen Rabutin, amerre haladt, a Balaton északi mentén is égetett, pusztított. Útját üszők, hamu, fölégetett várkastélyok, kirabolt udvarházak romjai jelölték. A bosszú Órája azonban csakhamar ütött Csobánc vára alatt. Harminc hajdú és az asszonyok A császári hadsereg 1707 február 25-ike táján érkezett Tapolcára. Csobánc alatt kellett elvonulnia. Ez a kis vár, amely hadászati szempontból jelentéktelen volt, megállította a sereget, mert a várból rájuk lőttek. De Rabutin figyelmét nemcsak ezzel vonta magára. Fülébe jutott az a hír, hogy a környékbeli vagyonosabb nemesség kincseivel, értékesebb ingóságaival oda menekült. Zúgolódó és elnyomorodott hadaiba lelket akart önteni és ezért el- hireszteltette köztük a Csobánc várában található préda mennyiségét és a szabad zsákmányra ostromot hirdetett. Közel ezer válogatott katonája jelentkezett. Az ostrom vezetésit Kreuz tábornok vállalta ünagára. Csobánc várában Béri Balogh Ádám egy hadnagyának Vezetése alatt harminc bátor, jó hlajúú Várta az ostromot, azután körülbelül ugyanannyi meines, akikhez hőslelkű feleségeik is csatlakoztak a harcban. A vár védőinek száma tehát nyolcvanra volt tehető. Lőszer alig volt. E csekély sereggel szemben állott ezer kincsszomjas, gyilkolásra éhes zsoldos, akik a folytonos sanyargatás miatt itt akarták dühüket a kurueokon kitölteni. Kreuz tábornok három oszlopban indította neki hadát a vár meredek oldalának. Amint az oszlopok éle a tetőt elérte, egyszerre lőtt rájuk a várvédő 60 ember és a 2 ágyú, lövéseik pokoli pusztítást okoztak a tömött ostromló seregben. Az ostromot a lövések nem állították meg, a németek támadó oszlopai elfoglalták a vár körüli kis fennsíkot és ostromlétráikat a várfalnak vetették. A vezénylő tábornok pedig a kaput petárdával belövette és nekihajtotta a katonáit a kapurésnek és az ostromlétráknak. A várvédők közül a hajdúk kardot rántva, a A FEILI-SZALON tavaszi kalapujdontásai megérkeztek. kapu nyílást védték és vágták a benyomulni igyekvő németet, míg a többiek, köztük a hős'elkü nők sziklákat, gerendákat gördítettek a'á a falakról és forróvizet, szurkot ölntöztek a létrákon felhágókra. Kreuz tajtékzott a dühtől és megígérte a vár- védőknek, hogy valamennyit karóba huzatja, vagy elevenen sütteti meg, ha a várat elfoglalja. Dühös kiabálása által azonban maigára vonta a védők figyelmét. Egy célzott kődarab homlokán eltalálta, úgy hogy azonnal meghalt. Vezérük elestére meginogtak a támadó sorok, amelyek között a falakról lezúduló gerendák szörnyű pusztítást végeztek. Nem tudott közülök egy kivételével senki feljutni a falakra. Azt az egyet is az asszonyok dobták le onnan. A kapualjból is kivágták a hajdúk az ellenséget, úgy hogy azok soraiban általános rémület lett úrrá és hanyathomlok menekültek a fennsíkról. A várbeliek lőszere elfogyott. De még menekülés közben is pusztították az ellenséget. Malomköveket húztak rá gerendákra és ilyen malomkő párokat eresztettek le a meredek hegyoldalon. Elképzelhető, hogy a rendetlen, sűrű tömegekben menekülő németekben a fokozott sebességgel letgörgő malomkőpárok és sziklák milyen károkat okoztak. Az ostrom végén Rabutin legjava népéből 400 halottat számoltak össze, köztük egy tábornokot és 50 tisztet, miután a parancsnok buzdítására először a tisztek rohantak fel az ostromlétrákon. pihenés nélkül Rabutin gyalázata igen nagy volt. Nemcsak azért, mert a várat és vele a kincseket nem érhette el, hanem legjobb katonáit sokkal kevesebb magyar verte vissza és köztük nők is. Rabutinnak még tovább sem volt nyugta, mert Sümeg és Tapolca között sem tudott megpihenni. Állandóan nyugtalanították, csap- dosták a kurucok, úgy hogy végül csak egy vágya volt, minden haditervtől eltérően mielőbb egyesülni a másik tábornagy seregével, hogy elnyomorodott hadait végre távol a kuru- coktól, az örökös tartományokban pihenőre ereszthesse. A haditerv megsemmisült. Bottyán lángesze, katonáinak vitézsége elhárította a kuruc sereg feje felől a fenyegető veszélyt. A dicsőségben osztozhatnak a csobánci hősök is, akik igazán megérdemelték a hős nevet asszonyaikkal együtt. A csobánci vár ma már csak rom. Falai között az enyészet ütött tanyát, de ott lebeg fölöttük a hős várvédők szelleme, örök példájaként a magyar vitézségnek, a magyar virtusnak, amely sohasem nézte az ellenség számát, csak a győzelmet áhította. Igazán megérdemelnék, hogy vitézi tettüket legalább emléktábla örökítse meg a vár egyik omló falán, hogy a késői unokák példájukból erőt, biztatást meríthessenek. HIRDETMÉNY Ismételten felhívom azokat a mezőgazdasági munkásokat és napszámosokat, akik mezőgazdasági munkára még nem szegődtek le, hogy folyó hó 31-éig hivatalomban (városháza I. emelet 9. ajtó) föltétlenül jelentkezzenek összeírás végett. A jelentkezés elmulasztását szigorúan büntetik. i, Zalaegerszeg, 1942 március 16. Polgármester. ; öltözködtünk jAffi Gyula Kéz* nöikabát és ruhaosztálv " Kész nöikabát és ruhaosztály Uridivat és szövetaladás úri és női szabóságából
