Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-10-21 / 240. szám

2 Amikor a mus az erdő 1941 október 21. FERENCJÓZSEF KESERÜVIZ Csak 'lassan haladnak. Elől a hadnagy tolja a gépet, mögötte egy marcona bolseviki, lö­vésre kész puskával. A többiek körülöttük bukdácsolnak a térdig érő sárban. Régi bolseviki állások mellett vezet az út. Itt-ott halott muszkák feküsznek. A hadnagy kísérői ilyenkor nagyon haragos arcot vágnak. Nlem történik azonban semmi. Egyszer aztán végleg megreked a motorkerékpár. Már hár­man is szuszognak körülötte. És most meg­történik a baj! Valaki hozzáért a dudához. Vészesen tör a hang utat a sötétségen át. Egy pillanatra megfagy a muszkák ereiben a vér. K. hadnagy pedig kuncogva pislog a tisztás felé. Megszeppenve, tanácstalanul állanak a bolsevikiek. K. hadnagy felismeri a pompás lélektani pillanatot. Nyugodtan nyúl legköze­lebb álló kísérőjének puskájáért. Semmi ellen­állás. A következő pillanatban már ő kiáltja el magát: »Ruki vierh«. És mire a német járőr a tisztásra érkezik, már nem akad tennivalója. K. hadnagy lefegyverezte kísérőit. Kelet felől már pirkadni kezd, amikor K. hadnagy motorkerékpárja vígan pöfögve ismét elindul... és egy mozgalmas éjtszaka las­san belevész a sejtelmes hajnal szürkeségébe. (m. f, f.) Keleti hadszíntér, október hó. A Leningrad körüli hatalmas mocsaras erdő­ség legészakibb csücskében fekszünk. Arról a kis dombról ott mögöttünk, ahol az ezred- parancsnokság székel, messzire ellátni, jóval túl az előttünk elterülő, kisértetiesen néma sötét erdőn, egészen Leningrad füstölgő ké­ményeiig. Az előttünk levő sűrű erdő azonban ko­rántsem tetszik olyan halottnak. E pillanatban ugyan mélységes csend honol körülöttünk és csak az esti szélben sodródó száraz falevelek zizegő hangját hallani, tudjuk és érezzük azon­ban mindannyian, hogy a sűrű lombok között, ha visszafojtott lélegzettel is, mozgalmas, de kisértetiesen néma elet folyik. Előttünk az embermagas bozótban — néha alig kődobás- nyira az ellenségtől — lapulnak gyálogságunik előretolt biztosító járőrei. Valahol előttünk lövés rikolt bele az est csendjébe, váratlanul és gorombán. A gráná­toktól tépett erdő szinte felnyög ijedtében. Aztán ismét csend lesz... Bizony nem könnyű dolog ebben a vadon­ban pontosan megállapítani, hogy előőrseink vonala merre húzódik és hogy az ellenség hol áll. De, úgy látszik, a bolsevikiek szá­mára ez még nehezebb feladat. Megérkeznek az első éitszakai vendégek Közben leszáll az est. Az erdő még sűrűbb és feketébb. Nem messze tőlünk keskeny, sárois erdei út. Az erdő túlsó végén levő és az ellenségtől megszállott faluba vezet. Mótor- berregésre leszünk figyelmesek ... Szinte hi­hetetlen ... Ellenséges autó közeledik vona­laink felé. Nyugodtan hajtanak át előőrseink között. Azok pedig hagyják őket tovább menni. A sétákocsizás azonban nem sokáig tart. A kocsi máris megtorpan. Menekülésre gondolni sem lehet. Körül vannak véve. A bentülőkét udvariasan, de annál határozottabban kiszál­lásra szólítják fel. Az autó egyik utasa, egy torzon borz politikai biztos, rettentően buta ké­pet vág az ügyhöz. Sehogysem akarja meg­érteni, hogyan lehetséges ilyesmi. Már indítják is a társaságot — ezúttal gyalogosan — az tezredparacsnoksághoz. A kis Ford ottmarad. Átkutatjuk. Semmi különöset sem rejteget. A politikai biztos elvtárs cókmókja. Áthatóan bű­zös, élmosatlan étkezőedények, tele néhány hetes ételmaradékokkal. Valamennyi zöld a penésztől. Az edények mellett, mint ahogyan ez nem egy magas politikai biztos podgyászá- ban előfordult, megállapíthatatlan rendeltetésű és finom női fehérneműek hevertek példás egyetértésben. Tovább tart a vendégvárás Hiába, mozgalmas éjtszakánk van ma! Még éjfél sincs, amikor gyanús zajra leszünk fi­gyelmesek. Nem iis olyan messze tőlünk, mint­ha a sarat dagasztanák. Néma csendben he­gyezi a társasájg a füleit. Valóban... Már halljuk az agyaggal birkózó kerekek nyöször­gését és a sárban cuppogó paták zaját. B. őr­mester fogvacogva bújik elő az éjjeli szállásul szolgáló nedves lyukból. Egészen az útig előre megy. Három lépésre tőle megtermett szürkén egy bolseviki kocog. Hihetetlen, ez is egyenesen előőrseink vonalának tart. És mögötte két, hatalmasan megrakott muszka- szekér és még két lovas. B. őrmester bámulva nézi a lovast. Lábai szinte gyökeret vernek. A lovas is látja az őrmestert. Ügy látszik, nem ismerte föl benne az ellenséget. Nyugodtan tovább kocog. Egy-kettőre elnyeli őket a sö­tétség. B. őrmester lapulva követi őket. Né­hány percig szívszorongva várjuk, mi fog tör­ténni . .. Néhány lövés hasít bele az éjtsza- kába... aztán csend lesz megint. Hátra me­gyünk. Alig néhány lépésre tőlünk ott állanak a szekerek. Az egyik lovas holtan fekszik a szekerek mellett. A többiek reszketve várják sorsukat. A szállítmány igen értékes. Az egyik lelőttünk fekvő zászlóalj számára hozta az élel­met. Mi tagadás, nekünk is jó időben érke­A nagykanizsai kir. taÉnyiszék dr. Makáry Emil tanácselnök elnöklékel, dr. Révffy An­dor és dr. Hárnory Zotá szavazóbírák rész­vételével 3 napos tárgyaim Keszthelyre szál­lott ki. Az ügyészséget dBirkás Géza kép­viselte. A törvényszék e alkalommal több érdekes bűnügyben hozottéletet. Szárágitásért fogház. Schleiffer Pál, Ráth Fene, Bererits János és Fodor Ferencné kesztlyi szénkereskedők árdrágítás vétségének bfctte miatt állottak a Keszthelyre kiszállt nagynizsai törvényszék előtt. A törvényszék a tes bizonyítást ren­delte el. Az eset még 194fcarácsonyára, majd az újévi időkre nyúlik viss, amikor Keszthely a legnagyobb tüzelőanyagányban szenvedett. A lakosság 5—10—25 kirramos csomagok­ban juthatott csak "fűtőaaghoz. Schleiffer Pál, Schleifferlrzsébet szénkeres­kedő üzletvezetője egy von kisgyóni szemet kapott, amelyet 3 pengő 1—90 filléres áron adott el és a kisebb, viszrteíadó kereskedők­nek is nagyjában ily árba adta tovább. Ezek még a fuvart és saját haszkat hozzászámítva, 4.20—4.40 pengős áron aák tovább. A tör­vényszék a szakértő és ell6zakértő véleménye alapján 3 pengő 73 filléEU állapította meg az akkori szén árát, így vádlottak e fontos közszükségleti cikket drá.bban adták el. A bíróság az enyhítő körülények mérlegelésé­vel Schleiffer Pált 8, Rát Ferencet, Bererits Jánost és Fodor Fenencmépedig 6—6 hónapi fogházbüntetéssel sújtotta Az ügyész és a védelem fellebbezett. A tüímetlen unokaöccs. Sári Gyulámé zalaszántóöregasszouy eladta tehenét Kiss Bélámé cseléisszonynak. Ez át­vette a marhalevelet és a helmet azzal a köte­lezettséggel, hogy három hónapon belüli az árat kifizeti. Potyi Géza - az eladó unoka­öccse — zokon vette az ien eladást. Elment a vevőhöz és erőszakkal sszavezette a tehe­net. Ezzel elkövette a zsalás vétségét, miért is a törvényszék jogerősé' 50 pengőre ítélte. Potyi megfogadta, hogy „>bé senkinek még a bogarához sem nyúl hon. Megölték az új életet. Derék szál, pirospozsgás menyecske Küllős Lászlóné, aki azzal a váddal állít a törvényszék előtt, hogy meg :nem született magzatát meg­ölni engedte az állítólagos rábeszélés foly­tán. A »műtétet« Nátrán Istvánná eszközölte Majkel János gétyei lakos e célra átengedett pincéjében. A bíróság a fiatalasszonyt 3 hó­napi, Nátrámnét 5 hónapi fogházra, Majkel Jánost pedig 60 pengő pénzbüntetésre ítélte jogerősen. Megrágalmazta a jegyzőt. Magasházi Ferencné hévízszentandrasi lakos a lengyel menekültekkel kapcsolatban a hévíz- szentandrási jegyzőnek névtelen levelet írt és abban súlyosan megrágalmazta. A törvényszék Magasházi Ferencet 20 napi fogházra változ­tatható 60 pengő büntetésre ítélte jogerő­sen. Kúriai ítéletek hirdetése. A kir. törvényszék kúriai ítéleteket hirdetett ki: özv. Sarkanti Istvánná németfalui lakost 9 hónapra, Varga Mihálynét (köznyelven is­mert Vak Tarát) pedig 2 évi börtönre ítélte tiltott műtét miatt. Föímetntés. Rechnitzer Ferenc keszthelyi lakos árdrágí­tás vétségével vádolva állt a törvényszék előtt, mert a szenet a megengedettnél drágábban adta. Az ügyben sok tanút hallgattak ki. A vádlottat fölmentették, mert beigazolást nyert, hogy számla nem volt birtokában és abban a nagyon hideg időben a szénhiány miatt szinte megrohanták az üzletét. Ö azzal a föltétellel adta el a szenét, hogy ha kevesebb lesz a számla szerinti ár, akkor a többletet vissza­téríti. Ez meg is történt. Drágábban adta a tejfelt. Hajdú Istvánná vörsi lakos tejfelt vitt a keszthelyi piacra és azt a megállapított árnál magasabb áron adta. A törvényszék megálla­pította a bűnösségét és az enyhítő körülmé­nyek figyelembevételével a vádlottat 10 pengő büntetésre ítélte jogerősen.. zett. Különösen a vodfog pompás szol­gálatot tenni ebben az )zott nedves erdő­ben. Paranetőrtitztiznek it kiiut a mozgaSmasitszakáhóI A nagy vendégjárásrelentést kell tenni. K. hadnagy mótorkerélra kap és elindul az ezredparancsnokság ;. Egy ideig csak megy valahogy a dologé nem sokáig. A gép megfeneklik. Se el se hátra. Le kell szállani. K. hadnagy i;zt teszi. Nem is olyan egyszerű ilyen agba tapadt alkot­mányt kiszabadítani. Kiadnagy erőlködik, küszködik ... végre ... cor ismét fölemel­kedik, hogy nyeregbe szán, megrökönyödve látja, hogy közvetlen eh hét puskacső me­red rá. Bolsevikiek. Q a jó Isten tudja, hogyan 'kerültek ide. »R vierh« — hallja az ellentmondást nem tűrcarancsot. Ebben a helyzetben bizony nengen lehet egyebet tennni, hát jól van. Föeli kezét. A szov­jet katonák közelebb fészkednek. Vala­mennyien egyszerre kére »Hol ruszkik, hol germanszkik?« Tehát ti tudjátok, hol jár­tok! A hadnagy nyom! átlátja a kedvező helyzetet. Gondolkodá nélkül mutat az ezredparancsnokság feli »Ruszki ott« — mondja. A bolsevikiekn úgy látszik, tet­szik a felvilágosítás. Elulnak a mutatott irányba. K. hadnagyot viszik magukkal. Keszthelyi bUncselekmények tárgyalásra szállt ki a nagykanizsai törvénysék tanácsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom