Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-10-14 / 234. szám

ARA 8 FILLÉR 1941 OKTÓBER 14. KEDD II. évfolyam ^ POLITIKAI NAPILAP # 234. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A mai nap világvonatkozásu eseményei A lomtárak megnyitása A bányák mellett a legfontosabb gazdasági források egyes termelési ágakban éppen a lomtárak. A lomtárba ugyan mindenki olyan tárgyakat helyez el, amelyek már nem használ­hatók a háztartásban. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nemzetgazdasági szempontból is használhatatlanok és értéktelenek volnának. A papírgyártás például évszázadokon keresztül kizárólag az eldobott és összegyűjtött ron­gyokra támaszkodott, az ócskavas pedig a múlt század közepétől a vasszükséglét lényeges százalékát elégíti ki. Németországban külön birodalmi biztos vezeti azt a mérhetetlen fon- ságú hulladékgyűjtő szervezetet, amely elér a legkisebb háztartásig és igyekszik leküzdeni a nemtörődömséget, mert nemzeti kötelességnek tartja, hogy a lomtárak fontos anyagának ösz- szegyűjtésével számos nehézségtől mentesítse az országot az anyagbeszerzés terén. Még a nyersanyagban gazdag Amerika is szükséges­nek látja a papírhulladékok és gumifélék ösz- szegyűjtésének megszervezését. Nálunk különösen az ipari acél éís vas ellá­tásának biztosításában játszik nagy szerepet a hulladék gyűjtése, mert szükségletünknek több mint egyharmadát lehet ezzel fedezni. A hadigazdálkodás különben is új feladatok leié állította az országot. Az eddig rendelke­zésre állott nyersanyagot száz százalékig igény­be kell venni és hazafias kötelesség a fokozott szükséglet előteremtését megkönnyíteni, főleg ha az csupán a nemtörődömség leküzdésében áll. A hadkötelezettség és az általános termelés mellett talán a legfontosabb feladata minden magyar állampolgárnak a hadigazdálkodás tá­mogatása, Ez a támogatás nem is kíván áldo­zatot, csupán azt kéri mindenkitől, hogy ku­tassa végig lomtárait s abból a magánháztar­tásban használhatatlan anyagöt gyűjtse össze, hogy a gyűjtések alkalmával1 azt beszolgál­tassa. A beszolgáltatások Tehetővé teszik, hogy a közönség újabb korlátozásokat hárítson el, amelyek talán érzékenyen érintenék nemcsak a kényelemszeretetét, hanem igényeit is. Külön­ben is magunknak adunk, amikor a hulladéko­kat új feldolgozásra beszolgáltatjuk, mert min­den rongy, minden darab papír, bádog!d|oboz, vagy más hulladék érték, amely rövidesen mint új árú kerül elénk. A lomtárak mozgósításával nemcsak haza­fias kötelességet teljesítünk, hanem szociális intézkedésben is résztveszünk, mert nyers- anyaggal látjuk el gyárainkat s így megtart­juk a munkaalkalmat számos embernek. Egy­ben emeljük a nemzet teherbírását is, mert olyan nyersanyagok beszerzését tesszük lehe­tővé, amelyeket különben külföldről keltene behozni, vagy egyáltalán nem lehetne megsze­rezni. Fontos, hogy ebben a tevékenységben mindenki résztvegyen. A hulladékok gyűjtésé­vel nemcsak egyes vállalatoknak adunk kere­seti lehetőséget, hanem magát az államot tá­mogatjuk, amely ezekből a javakból a közjót s így mindenkinek előnyét szolgálja. A brianszki és vjazmai csatákban foglyul ej­tett szovjet katonák száma 350 ezerre emel­kedett. Vjazma kiürítése is folyamatban van. Megkezdték az asszonyok és gyermekek elszál­lítását Moszkvából. Lenin maradványait egy ural-menti helységbe szállították el1. Roosevelt megbeszélést folytatott a kon­gresszusi vezetőkkel Moszkva megsegítése ér­dekében. Roosevelt szerint a szovjet nem fogja abbahagyni a háborút akkor sem, ha már Moszkva elesett. Szovjet küldöttség érkezett Londonba, hogy folytassa a Moszkvában megkezdett segély- nyújtási tárgyalásokat. A tárgyalásokon Molo­tov is résztvesz. Egy német zuhanó hadtest a keleti harctéren 3 nap alatt megsemmisített 161 üteget, 465 löveget, rengeteg repülőgépet. Teljesen szét­Kaptuk a következő levelet: Mint nemrég ideköltözött tisztviselő felesége és gyermekem révén érdekelt fél, kénytelen vagyok szóvátenni az elhanyagolt ovoda ügyét, mert úgy gondolom, nem helyes az ovoda je­lenlegi állapota. Ötéves kisfiámat a napokban elvittem be­íratni a Wlassics-utcai óvodába, hogy más is­meretség híjján, ott a legkellemesebben és leg- hasznosabban fogja idejét eltölteni és az ál­landó felnőtt és cseléd társaság helyett, a néki legmegfelelőbb környezetben lesz. Leg­nagyobb meglepetésemre a zsúfoltnak vélt óvodában alig 20—30 gyermeket találtam a nagyobbak osztályában és ami szembetűnő, majdnem mind munkáscsalád gyermeke, alig pár közülük iparos, vagy tisztviselő gyermek. Természetesen az óvónőtől érdeklődtem annak oka iránt, hogy miért tartja távol a középosz­tály gyermekeit az óvodába járástól. Egy órai ott tartózkodás után meg is értettem, hogy ez nem lehet máskép. És bármennyire akarok szociális gondolkozású lenni és a gyermeket is ebben a gondolatban nevelni, amint ezt a helyes emberi gondolkodás is előírja, itt nem lehet elkezdeni és valószínű, másoknak is ez az álláspontja. Azonban nem szabad tovább napirendre térni efelett, hanem meg kell ol­dani ezt a kérdést, hogy ne csak a munkásosztály gyermekei járja­nak az óvodába, hanem a középosztály is szívesen küldje oda gyermekeit. Az óvodában való tartózkodásom alatt láttam, hogy az óvónő ezekkel a gyermekekkel nem tud úgy foglalkozni, mint kellene. Azt hiszem, munkásasszonyaink is belátják, hogy ők vagy csak nagyon keveset, vagy egyáltalában nem érnek rá gyermekeiket rendszeretetre, tiszta­ságra, szófogadásra és egyáltalán helyes irány­ban nevelni és ennek hiánya az óvodában fel­tűnően kiütközik a gyermekekből!. A fegyel­szórtak 42 szovjet menetzászílóaljat, 96 kü­lönálló mozdonyt üzemképtelenné tettek, 25 lőszerraktárt pedig felrobbantottak. A brit partok közelében az utóbbi napokban német harci gépek elsüllyesztettek 45 ezer tonna tartalmú kereskedelmi hajóteret, 64 el­lenséges repülőgépet pedig lelőttek. Mára virradó éjtszaka angol repülőgépek be­hatoltak Nyugatnémetország fölé és gyújtó, valamint romboló bombákat dobtak le lakó­negyedekre. Több polgári személy meghalt, többen megsebesültek. Göbbels birodalmi miniszter sebesülteket fo­gadott és beszédet intézett hozzájuk. A mi­niszter kijelentette, hogy a munkaképtelenné váltakról az állam fog a légmesszebbmenő támogatással gondoskodni. Nyugdíjat fognak kapni és a német birodalom díszpolgárai lesz­nek. ' mezetlenséget, csúnya szavakat és egyéb durva modort is, amit talán az utcán szednek össze, mind elhozzák az óvodába. Ilyen körülmények között nem csodálatos, ha fél a szülő, hogy a nehéz édesanyai fáradozás kárbavész, sőt a rosszra igen hajlamos gyermekek az óvo­dában helytelen dolgokat tanulnak gyermek- pajtásaiktól. Remélem, megértik ezt munkás- asszonyaink és nem magyarázzák félre, hogy »rá tart iák vagyunk«. Nem, és nem is akarunk azok lenni, mert meg akarjuk oldani ezt a kér­dést helyesen és meg kell találni a megoldást. Amikor a közüliét már a .bölcsőben kezdi a gyermek ápolásának és nevelésének irányítását és segítségére van a szülőknek a Stefánia és gondozónők tanácsaival, 3 éves koruk után az iskolakötelezettségig is segítségére kel lennie a szülőknek az óvodán keresztül, mert ez föltétlenül előnyére van a gyermeknek is, sőt a tanítónak is, ha olyan gyermekeket tanít, akik óvodába jártak. Talán elfogadható megoldás volna., ha az ólai ovodán kívül a Stefániában, vagy ennek környékén is beállítana a város ovodát, ami egyúttal napközi otthon is lenne. Helyesnek tartanám, ha a két külvárosi óvodába azok a gyermekek járnának, akiknél az óvónőnek fő­képpen ,a nevelés hiányát kell pótolnia a játék és iszórakoztatás 'mellett. A kellő megnevellés- ben részesült kis gyermek égy év után, vagy előbb is, ha az óvónő helyesnek találja, át­menne a Wlassics-utcai nagy óvodába, ahol már egyöntetűbben tudna az óvónő a gyerme­kekkel foglalkozni és náluk eredményt elérni. Ezzel az eljárással azt is elérnénk, hogy még a legrakoncátlanabb gyermek is igyekeznék jóviseletű lenni, hogy mielőbb átmehiessön a nagy óvodába. így, remélhetőleg, minden szülő megnyu­godnék és az ovoda a városnak olyan nép­szerű és kedves intézménye lenne, amely tény­leg éreztetné minden szülővel és gyermekkel a segítő nevelés áldásait. Miért maradnak távol a középosztály gyermekei a zalaegerszegi óvodától?

Next

/
Oldalképek
Tartalom