Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-13 / 233. szám
ÁRA 8 FILLÉR 1941 OKTÓBER 13. HÉTFŐ II. évfolyam # politikai napilap 2 33. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Alapkő-letételt jelentettek a zalaegerszegi ünnepségek a hivatás teljesítéséb A 150 éves, de tanításaival, hatásával örök életű Széchenyi emléklének áldozott tegnap Zala megye székhelye. "Jelentős és időszerű beszédek hangzottak el, amelyek a példa nyomán utat mutatnák annak a magyarságnak, amelynek mindig eszményeket és sorslendítő- ket rendelt a Gondviselés. Értelmünket, érzelmeinket és képzeletünket egyaránt foglalkoztató elemekben volt gazdag az a műsor, amely a varos közönségét a nap ’folyamán két ízben is összehozta lelkesedésre, kegyeletre és okulásra Széchenyi szellemében. Az ünnepségeken megjelent a főispáni család is, többen a vidékről, de kínos feltűnést keltett némely társadalmi tényezőknek megokolatlan elmaradása. A vármegyeházán délelőtt tartott ünnepségen vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos- főispán mondott igen tartalmas és megszívle- lésre érdemes megnyitót. Miután az emlék- bizottság nevében, mint annak díszelnöke, megköszönte a rendező bizottság és a szereplők önzetlen fáradozását, rámutatott arra, hogy Zalának joga, sőt kötelessége Széchenyit ünnepelni. Hiszen a zalai földnek eigy darabja az övé volt, ettől is kapott ihletet, tehát a legközelebbi kapcsok fűznek bennünket hozzá. Az egész magyarságé volt Széchenyi, de elsősorban dunántúli lélek. Izgékóny hevülettel törekedett a nyugathoz közelebb hozni bennünket, forrongó lelkét azonban szüntelen építő munka tartotta egyensúlyban. Tulajdon akaraterején múlt, hogy annyira magyar Sett, sőt nálánál senki sem ismerte jobban a magyart. ő mutatott rá először a társadalmi ellentétek kiküszöbölésének szükségességére. Valóban, egységre van szüksége a mi nemzetünknek, hogy nagy alkotásokra képes legyen. Ennek az Igazságnak hangoztatása pedig ma is különösen fontos. Élet-halál harcban vagyunk, amikor az elszánt kiállás és a végsőkig való kitartás egyet jelent a felismert magyar hivatástudattal. Felháborító, hogy mégis most akadnak árulók, akik magukat különb1 magyaroknak tüntetve fel, az ellenség szolgálatába állnak. Ezeket a társadalomnak meg kell bélyegeznie. Széchenyi azt hirdette, hogy mindenkit a nemzetéért végzett munkája alapján kelt értékelni. A nagy magyar parlagban Isten küldötte volt ő, aki rámutatott arra, hogy magunkban van a hiba, ami visszanyom, de bennünk van a feltámadás reménye is. 1867 után évtizedekig mintha eltűnt volna az ő arca a nemzet szeme elől. Csak a 20. században eszméltünk rá, hogy a reánk váró sokféle munkát magasabb cél szolgálatában kellene egyesíteni és erkölcsi világunknak meg kell tisztulnia. A világháború után látta meg a nagy mélységbe zuhant magyarság sírja szélénél, hogy Széchenyi tanításai szerint új életet keli kezdenie. Sajnos, a nemzet nagy rétegei azonban még ma sem ismerik Széchenyit. Pedig a nagy ember sohasem a múlté. Ma is arra tanít, hogy ne arra gondoljunk, mik voltunk, hanem hogy mivé lehetünk. A szavaknak is megvan ugyan a becse, de csak a tettek emelhetik föl nemzetünket alacsony állásából. Nem az ünnepléseink tehát a fő, hanem az, hogy mi marad meg bennünk az ünneplés után. Hogy Széchenyit a saját korában kevesen értették meg, azon nem lehet csodálkozni. De ma üresfejűségre és öntudat- hiányra vall, ha valaki őt meg nem akarja érteni. Ünneplésünknek tehát a apkőletétebek kell . lennie, hogy őt, eszméit, törekvéseit közelebb hozzuk magunkhoz, másokhoz és így igazi nemzetnevelő munkát végezzünk. Azután Suszter Oszkár címzetes igazgató, nyugalmazott gimnáziumi tanár mondta él emlékbeszédét Széchenyiről. A kiváló tanár életének legszebb beszéde, legragyogóbb és legmaradandóbb hatású lanítása volt ez. Először Széchenyinek a magyar irodalomhoz való kapcsolatát világította meg, majd azt, hogyan ihlette meg az irodalmat is Széchenyi lelkisége, alkotó munkássága, amelynek mozgató ereje a‘ magyarsága volt, a fajtájához való hűség. A magyarságon kívül az alkotó képzelet is közös vonás Széchenyiben az irodalommal. A magyar nyelv érdekeinek védelmében bátran síkra szállt. Mikor az abszolutizmus idejében szó esett arról, hogy az Akadémia alapszabályaiból kivetik a tudománynak magyar nyelven való művelését, Széchenyi azt mondta, hogy ha ez valóra válnék, visszavonná alapítványát. Alkotó kritika volt az ő mindlen bírálata a közélet jelenségei felett, mert ki akarta emelni a tespedtségből a wemA Művelődésházban tartott Széchenyi-esté- lyen Fekete Károly református lelkész a költészet gyöngyszemébe foglalta bele az örök magyart, aki »értünk élt, azért bennünk él örökké«. Bagoly Béla, a központi emlékbizottság kiküldötte, a fiatal magyarság szemtükréből Széchenyi működéséhez fűzött igen korszerű gondolatokat. Dr. Tóth Ervin gimnáziumi tanár pompás hegedűjátékával gyönyörködtette a közönséget, Simon József városi tisztviselő szavalásában pedig a színészi tehetségnek legjava csillant meg. Hajba Kálmán három Széchenyi korabeli dalt énekelt a tőle megszokott lenyűgöző hatással. Hevesi Fezetet. Müvei valóságos tárházai az alkotó bírálatnak. A gazdasági szempontok elébe helyezte a magyarságnak erkölcsi és szellemi fölemelkedését. Politikájában sohasem a helyi, hanem az egész nemzeti érdeket nézte, A Lánchíddal nem Buda és Pest, hanem a Dunántúl és az Alföld összekötése volt a fő célja. A tevékenységnek szent nyugtafanságát igyekezett az egész nemzet leikébe beültetni. Nagy kitartással legyőzte az akadályokat és a nemzet legjobbjai sorakoztak mögéje. De az áldozatkészségben is mindig elől járt és a a nagy közmunkáknál a munkások bérét nem egyszer a sajátjából előlegezte. Idealista és realista, konzervatív és haladó volt egyszerre. Tapintatosságára jellemző a Hitel-ben írt két hasonlata. Nem lehet finom művészi munkához kovácskalapáccsal nyúlni, korhadt épületet nem ágjyúval kell lerombolni, hanem szakértő kőművessel téglát a tégla után kiszedni. Terveit nem egyszerre, hanem fokozatosan, egymás után akarta megvalósítani. Azután érdekesen fejtegette Suszter Oszkár azokat az okokat, amelyek Széchenyinek finom idegzetét összeroppantották. Ám az abszolutizmus idejében írt munkáiban is alkotó bírálatot gyakorol. De legmegrázóbb igazsága van annak a megállapításának, hogy Magjyarors2ág legnagyobb szierencsétksin- ségle a hűtlen magjyarok. Látnoki lélekkel megjövendölte Ausztria megszűnését, Magyarország feldarabolását, de a leszakított részeknek újra való egyesülését is. Ezek a részek még erősebben forrnak össze, mint bármikor, miért »a csont is ott válik legerősebbé, ahol eltörött«. Egyéni élete egyre tragikusabbra fordult, de életét is annak a derűlátó hitnek hirdetésével fejezte be, amely- lyel pályáját megkezdte. Fangler Kató valóban nehéz feladatot oldott meg Arany hosszú lélegzetű Széchenyi ódájának életes elszavalásával. Bár az ő műsorszáma két beszédet nyomban követve, lélektanilag nem volt szerencsésen beállított, annál nagyobb sikere, hogy a hatásban nem maradt adósunk. Az ünnepséget a gimnázium énekkarának hazafias énekei keretezték. rencné kisérte finom stílussal és feltűnő játéktudással. Csay Évike bájosan pötyögte el szavalatában a legkisebb honpolgárok szívének érzéseit. Kellemes hatást keltett az ízléssel berendezett, színpompás virágoskertté alakított színpad, amelyet nemzeti zászlók és Széchenyi képmása díszített. Az estélyt Lőrincze Dénes alkalmi színdarabjának előadása fejezte be. A pergőn folyó össz- játék minden hatást kiemelt, a szereplők teljes biztonságérzéssel mozogtak (a súgó jelenléte csak erkölcsi bátorítás volt), igyekeztek a költészetet a legteljesebb valószerűségbe átültetni jellemzetes ábrázolásukkal. Wejsiczky Jánosné, Széchenyi-estély a Művelődésházban
