Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-10-08 / 229. szám
2 tiíéíMm:í 1941 október 8. A pokol szabadult el a felünk fölött!... Riport az orosz hadszíntérről Valahol szovjet földön. Az egyik oszlop mögül sárosarcu katonák ugrottak elő. A vezető tiszt pedig már kiáltotta is a vezényszót : — Teljes fedezés! A robbanóanyag begyújtva ! Az éles hang még ott rezgeti a betonerőd fölött, de gyalogosok és rohamárkászok máris földhöz simulva feküdlek. Aztán a robbanás fülsiketítő hangja következett. Tűz lövelt szét a föld alá bujtatott beton- óriásból. Fekete szemét röppent a környékre szanaszét, sürli füst gomolygolt, fojtó gázzal telt meg a levegő, még egy robbanás, aztán még egy és néhány másodperc múlva néhány katonánk állott a kráter szélén és bámult le a mélybe, ahol a füstölgő, égő beton között ki-ki villogott a betonerőd egykori teteje. Szétmarcangolt tető, meggörbült drótok, acélsínek mindenütt : — No! A többi már gyerekjáték ! Nem él itt már senki sem! — vélekedik az egyik árkász. Alig hangzott el a szó, itt is, ott is, mindenütt: huii! trapp ! . . . huii! trapp ! . .. süvítettek el és csaptak be mellettünk mindenfelől az erődből a géppuskagolyók. Azon nyomban mindenkinek ismét a sáros földben a feje. Nincs idő a gondolkodásra. A romokban álló betonerőd tüze egyre nevesebb, egyre jobban közelednek a találatok, — pillanatok alatt üsszeáliott a rohamjárőr és félelmetes biztonsággal, félelmetes óvatossággal bújnak, szökdécselnek a betonerőd felé. Találkozás Szövi et- kisasszonnyal Két ember végzi a biztosítást, a harmadik pedig megy előre. Egyik kezében géppisztoly, a másikban kis kézi zseblámpa. Most ér a betonerőd nyitott ajtajához. Sarkaiból vetette ki azt a robbanás. A lámpa fénye felvillan, keskeny csikót vet a bent üreglő sötétségbe. Bent ajtó jobbról, ajtó balról. És hosszú folyosó. A folyosó végén szintén ajtók. Már az egész járőr bent van és lélegzetvisszafojtva jár a folyosó betonkockáin. Benyitnak az egyik ajtón. Éielmi- szerkamra a helyiség. Az állványokon lekváros fazekak, fekete kenyér, a mennyezetről pedig oldal szalonnák lógnak le. Úgy látszik: a szovjet haderő hosszabb körülzárasra is berendezkedett és hosszabb készleteket halmozott fel. Az alattomos sötétséget egyszerre fénysugár szakítja meg. A rohamárkászok óvatosan bújnak el. Leány jelenik meg az éléskamra ajtajában : szovjet blúzba öltözött leány, átvető szijjal a vállán, barna hajjal és karcsú termettel. Orosz katonaleány, fiatal, ahogy meglátja a németeket, csak megfordul és már is eltűnt. A folyóson és kamrában csak az alattomos csend marad és föd be mindent. Majd újra nyílik az ajtó és hat szovjet legény bukik be rajta Kezük a magasban és páni félelem a szemekben. A mieink pedig örülnek, hogy ime: mégis kezdődik a megadási folyamat! No! az öröm korai volt! A leghátsó orosz villámgyors mozdulatot tesz a kezével és mielőtt bárki is felmérhette volna a történteket, máris röpült a tojásgránát és ott robbant az egyik rohamárkász lábánál. Lövések kattognak fel egyszerre, megszólal a géppisztoly is, kézigránátok röpködnek, kialszik minden fény, csak a világitótölienyek jelzik a lövedékek útját. Bent a teremben még folyik az eszeveszett tüzelés, amikor sebesültjeiket magukkal hozva, a rohamjárőr már a parancsnok előtt áll és jelenti: — Az ellenállás kétségbeesett, komolyabb eszközökhöz kell fordulni! Felrobbantani az erődöt! A fiatal főhadnagy nem akar a végső eszközhöz fordulni. Kímélni kell az életet, még ha az ellenségé is. Újabb járőrrel saját maga is behatol az erőd belsejébe. Mi, kintről mindenre elkészültén várjuk a fejleményeket. Az erőd belsejéből a gránátrobbanások egyre erősödnek, majd elhalkulnak, hosszú ideig csend uralkodik. Aztán újra: robbanás! Egy, két, három, négy robbanás. Idegfeszitő percek. A szivek hallhatóan dobognak, a megfeszitett figyelés már szinte fájdalmat okoz, — nem tudjuk : parancsnokunk él, vagy halott már? —amikor szürke, kormos alakok bukkannak elő az erőd egy másik kijáratán. Minden fegyverünk reájuk irányul és már majdnem lövünk, amikor megismerjük őket: parancsnokunk, az ifjú főhadnagy az és rohamjárőre. Átcserkészték az erődöt és saját szemükkel győződlek meg : itt csak az ekrazit segít! A főhadnagyunk már ki is adta a parancsot, — szürke ládák kelnek vándorútra, robbanóanyag van bennük, acélfurók- kal furott hosszúkás lyukakba helyezik ezeket a kis ládákat a szorgos kezek. Uj3bb parancs hangzik el: mindenki igyekszik magát beletúrni a földbe, — aztán egyszerre égzengés és földindulás közben a pokol szabadul el a fejünk fölött 1 A belonroncsok egy része főldöntú'i búgás- sal-zúgássai egész a Dnyeszterig röpült és ott éles csattanással vágott le a folyam vizébe. Homok kavargott a levegőben, finomszemű, sárga homok, amely beléfurakodott testünk minden kis nyílásába. Köpködve, krákogva feküdtünk ott az irtózatos robbanásnak lélegzetelállító hatásaként és csak arra gondoltunk, hogy vájjon mi lett azokból, akik a robbanó orkán központján állottak ? Hogy mi lett a szovjetkatonákból, akik olyan elkeseredetten védekeztek ? Akik a megadás leple alatt kézigránátokat dobáltak felénk? Hosszú ideig némán feküdtünk, majd tántorogva lassan megindultunk a hely felé, ahol tiz perccel előbb még büszkén állott a földbe- sülyesztett szovjet erőd és ontotta felénk a haláimagvakat. Tátongó, mély gödör fogadott bennünket, darabokra szakított betonrészecskékkel. Aztán itt is, ott is egy-egy elterült férfi. Halottak és félhalottak. Nyolc a sok közül még élt és hamuszürke arccal, nekirémült szemekkel néztek reánk. Óh! hol maradt most a kézigránátdo- bátó kedvük 1 és hol az eszeveszett ölés ösztön I .. . Elvitte magával a robbanás szele és most csak feküdtek ott némán, minden porci kájukban reszketve, véres arccal, véres kézzel. Aztán elült a por is, tisztán lehetett látni már mindent. Ott feküdt halottan a leány is, a fiatal sarlóskalapácsos szovjetbluzos szovjetleány, — mosolytalan, fekete holttest 1 A katonák pedig beszélnek. A leány, valami orvosféle, vagy ápolónő hivatalosan, a valóságban azonban a bolsi népbiztos kedvese, valóságos rémuralmat tartott fent az erődben. Ő volt a katonák ellenőre és éppen azon a Az első férfi és női szakiizBet Tóth Gyula | neha&zaionia \ napon lőtt agyon árulkodására egy katonát a zsidó népbiztos. A népbiztos eltűnt a nagy robbanásban, csak éppen igazolókönyvéí tudtuk előkeriteni csizmájával együtt, amelyben benne véresedett még mindig a féi lábaszára. Az igazolókönyv egyébként legjobb és leghűbb jellemzője volt az egész bolsiuralomnak Benne nagy betűkkel ez volt megírva: „Ratjsza Borilow 1909 ben született Orlew községben és százszázalékosan megbízható, mert zsidó, mert a párt szabályait mindenkor vakon követte, mert világforradalmi érzelmei sohasem lankadtak és külföldön sohasem járt. ..“ Igen! mert zsidó és mert külföldön sohasem járt . . . Bolsi lélek és bolsi észjárás . . . Huffszky János INNEN IS A Csíkszeredái törvényszék rögtönitélő tanácsa 2 cigányt halálra ítélt az elsötétítés leple alatt végrehajtott betöréses lopásokért. — Apatinnál összeütközött a S?ent Imre személygözös a Bajor Loyd Társaság lsei nevű vontató motorosával. A S'.ent Imre súlyosan megsérült. — A pestvidéki törvényszék 3000 pengő pénzbüntetésre ítélte Csizmadia Sándor sertéskereskedőt, aki az élő sertés kilójáért a megengedettnél néhány fillérrel magasabb árat kért. — Másfél mázsa eldugott szappant találtak a detektívek Grünbaum Henrikné kaposvári lakásán. — A pénzügyi hatóság elrendelte, hogy kivétel nélkül minden malom csak vámcsere utján bonyoiithatja le a vámőrlést. A malmok az egységes lisztet előre elkészítve kötelesek raktáron tartani és a vámőröltetőket a százalékos arányban engedélyezett nullásliszttel együtt ebből az egységes tipusu lisztből kötelesek kiszolgálni. — A Vojnich jutalmat Márai Sándor „Kaand“ cimü színmüvének Ítélte oda a Magyar Tudományos Akadémia. — A celldömölki állatvásáron a tehén darabja 350—850, vágnivaló ökör kilója 128—136, tinó 136-138 üsző 126—128, borjú 130—140, anyasertés darabja 150—300, egyéves sertés 120—150, féléves 80—90, malac párja 35—60 pengőbe került. Átvette a pécsi egyetem jogi kara a megszűnt szabadkai jogi kar könyv- és irattárát. — Vitéz Endre László, Best vármegye alispánja elkoboztatja a megoízhatatlanok rádióját. — Most került a Kúria elé Máttyásy Zoltánná, a szélhámos méltóságos asszony, aki a szegedi kereskedőktől 50—60 ezer pengő értékű ruhaneműt" és értéktárgyat vásárolt és nem létező penziójában való alkalmaztatás címén több szegény embertől óvadékot vett föl. A törvényszék annak idején 91 bűncselekmény miatt 3 évi fegyházra ítélte. A Kúria 2 évi fegy házra szállította le a büntetést. — Pest- szentlőrincen az elmúlt éjjel leütötték és kirabolták Némethi István piaci árust. — A vízügyi osztály által kezelt országos kút- kataszterben az év végéig a nyilvántartott kutak száma 42.557-re emelkedett, de ezeknek 73 százaléka nem szolgáltatott megfelelő ivóvizet. — Pécsett 7.090 pengőt gyűjtött utcai gyűjtéssel a Vöröskereszt. — Dietrich von Ja- gow budapesti német követ résztvett Győrött a birodalmi németek »aratóáldás« ünnepségén. — Múzeummá alakítják át Mátyás király kolozsvári szülőházát. — Szélhámost keresnek Budapesten, aki szakaszvezetői egyenruhában jár és a bevonultak hozzátartozóitól pénzeket csal ki. — Uj kilátót épít a főváros a JózsefI hegyen. Zalai vadászok lőtt vad szerve á " Zalai Élelmiszerkiviteli ff. F. T. Telefon: Zalasxentiván 1. » fi » n fliaLlfi Jit ■ r~r, m Sürgönyeim: Zalaexport, Zalasxentiván. UB O w á ^ Küldje be vasúton áruját. Nagyobb szállítmányokat helyszínen átvesz. Kérjen ajánlatot.
