Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-12-05 / 277. szám

H. évfolyam <► politikai napilap <# 2 7 7, szám.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P.

Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz.

1 ARA 8 FILLER

1941 DECEMBER 5. PÉNTEK

Zala életének legtörténetibb ünnepélyévé

magasodott az egyforradt

törvényhatóságának alakulása

Huszorhárom év óta nem lengtek olyan büszke méltósággal nemzeti zászlóink Zala vármegye székházának ormán, mint ma, december 5-én. A karácsonyvárásnak reményei több mint két évtizede nem virágoztak ki olyan diadalmas önérzettel a lelkekben mint ma, amikor végre újra összegyűlhetett az egész és egységes Zala vármegye alkotmányozó testületé. A sok Te Deum-iot és Veni Sancte-t átélt öreg templom falai között a hála imádsága szállt az egek Urához, aki megmutatta újra gondviselő hatalmát, hogy a megpróbáltatások súlyos esztendeiben megedzve a zalai lelket, egységbe forrjon annak népe a nemzetfenntartó munka széttörhetetlen szövetségével.

A nagy alkotó magyarok hatalmas képmásaival díszített terem zsúfolásig megtelt a törvényhatósági bizottságnak azzal a tekintélyes számú testületével, amely most 120 új képviselővel egészült ki. A karzaton a vendégek előkelő csoportja foglalt helyet, köztük a főispán hitvese és gyermekei, valamint Zichy Mária belatinci grófnő is. Az egész légkört régesrégen nem tapasztalt lelkesedés fűtötte át. A mai gyűlés lefolyása vármegyénk történetének legszebb lapjain foglal helyet mindörökre.

Vitéz gróf Teleki Béla kormánybiztos- főispán nyitotta meg a történelmi jelentőségű alakuló közgyűlést és a következőket mondotta :

— A Mindenható kegyelme megengedte, hogy 23 évi keserű megpróbáltatás, állhatatos hűség, megfeszített munka, erős akarat, a magyar feltámadásba vetett törhetetlen hit jutalmazásaként diadalmaskodjék a magyar igazság a mi szűkebb hazánkban is. Az országunk harmadszori területgyarapodásában részes boldog és büszke Zala vármegyénk visszanyerte ezeréves határait és bekebelezte a visszaszerzett három járását.

A cíáaforviyai várból és a sZentilonai

Zrínyi-kápolnából a becstelen időszak után ismét míagjyar za ándokheiy leit,

mint azelőtt annyi évszázadon át és újult erővel kiált felénk az a Zrínyi-szellem, amely a magyarság erkölcsi erejének, összetartásának életrekeltését hirdeti, mondván: »Minekünk, magyaroknak nemcsak dicsőségünk, de megmaradásunk iis abban vagyon, ha mindnyájan egy szívvel, egy lélekkel segítségül híván Istennek szent nevét, kormosén nyúlunk a magunk dolgához és fáradunk, vigyázunk, tusa- kodunk a mi életünkért.«

23 évvel ezelőtt e közgyűlési teremben 1918 december 13-án vettek részt utoljára törvény- hatósági bizottsági közgyűlésen annak a földnek a fiai, amely ma ismét ide küldhette őket e falak közé és a főispáni tisztről való lemondását akkor bejelentő elődömmel együtt a bizonytalan jövő előtt állva látták széthullani e nemzetet. És ott állott a vármegye tehetetlenül, mert fegyverét elszedte, szervezettségét aláásta a nemzetközi bolsevista aknamunka.

Lezárult immár ez a megalázó, nélkülöziésekkel, válsággal, fájdalommal, keserűséggel teli 23 esztendős korszak a vármegye történelmében, de a megpróbáltatások súlya alatt megacélozott akarás, magyar összefogás, lemondást nem tűrő hazafias lelkesedés éstettre- kézség fogant meg és vált cselekvőképessé a hazához hű magyar lelkekben a trianoni határon innen és túl. A bilincseket széttörtük, a hazugságon felépült Európa összeomlott és ma a magyar nemzet felfelé haladó útján Zala vármegye főispánja soha el nem múló, felemelő, boldog érzéssel és meghatottsággal nyithatja meg az ismét egész, ezeréves vármegye közgyűlését.

1941 április 16., 1941 július 9., 1941 augusztus 15. és 21., az elvesztett zalai terűié'ek vhszaszerzésérek legjelentősebb fordulópont latként lesznek feljegyezve történelmünkben,

de nem kevésbbé jelentős az a három dátum a vármegye életében, amely a vármegye törvény- hatósági bizottságának az 1941 évben megtartott május 8-iki rendes, július 5-iki rendkívüli és a mai, december 5-iki ünnepi alakuló közgyűlését jegyzi fel.

E mai ünnepélyes alkalom az itt megjelent összes törv ényhatósági bizottsági tagoknak életük és közéleti munkásságuk örökké felejthet- len és egyik legfölemelőbb napja marad, betetőzése és megkoronázása annak a munkának, amely az 1941 július 5-iki rendkívüli törvény- hatósági közgyűlés határozatában jutott kifejezésre.

Mintha a mesterséges gáttal kettéválasztott folyam két ága a természet törvényének parancsára 23 éven át mosta, szaggatta volna az emberek által emelt válaszfalat, de íme most a mindent elsöprő ár diadalmaskodva, a gátat elszakítva, megsemmisítve, a folyó két ágát ismét a régi, ősi, közös mederben egyesíti. A felkorbácsolt habok szép, egybeolvadó, ritmikus, harmonikus hullámtérben egyesülve, békésen csillogtatják a rájuk mosolygó meleg napsugarat, Isten mosolyát. így látom egyesülni e történelmi levegőjű, díszes közgyűlési teremben ma a csonka vármegye és az elszakított részek itt megjelent törvényhatósági bizottsági tagjait, látom leikeiket egybeolvadni és

'álom, mint öleli keblére, soha el nem múló hazafias, testvéri érzéssel a megpróbálta á oá alatt is történelméhez, hazájához, vármegyéjéhez mindvégig hű ma- rladt muráninneni, muraközi és iégrádi magyar festvé.ieit a vö t csonka Zala népe.

Ez ünnepélyes pillanatban, amikor az egész törvényhatósági bizottság nevében testvéri magyar szívem egész melegével köszöntőm a visszacsatolt zalai részek • képviseletében itt megjelent új törvényhatósági bizottsági tagokat, biztosíthatom őket arról, hogy a m. kir. kormány és a varmegye vezetősége különösképpen szívén viseli a gondját, baját annak a hűséges, derék muraközi és muráninneni népnek, amelyet ők képviselnek. Én csak azt kérem viszonzásul, hogy

vkléltesiiereék mindién tekintetheti teljes bi- záómffijal az iránt a vármiégjyei vezetőilég iránt, amely róluk s ohasem feledkezett míeg,

amely történelmi múltúnkhoz híven, de a mai kor haladó szellemében Zala minden lakosának ügyét, N-rkmily nyelven beszéljen is, de szívében, lelkében, cselekedeteiben magyar és nemzetéhez hű, egyformán szívén viseli és amely érdekükben eddig is megtette a kötelességét.

Szálljon a hálaadás és köszönet szava e teremből is elsősorban az Egek Urához, mindenható Istenünkhöz, aki megengedte, hogy * reánk virradjon a mai nap.

Köszönjük ezt bölcs vezérünknek és hadúrunknak, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó urunknak. (Az egész egész terem felállva, nagy tapssal ünnepli kormányzó urunkat.) Köszönjük az új Európát alakító és annak művelődését, értékeit a bolsevista istentelen rémtől megmentő nagy német vezérnek, Hitler Adolfnak. Köszönjük a mi másik baráti nagyhatalmunk vezérének, eleseítsé- günkben első pártfogónknak, Mussolininek és köszönjük vitéz nemzeti hadseregünknek, amelynek soraiban

salai bakák szerezték vissza ezeréves déli halárunkat, akik most életük feláldozásával küzdenek a távoli orosz síkságon a mjágjyiar jc\eredőért,

hazánk fennmaradásáért, a nemzet boldogulásáért.

Ekkor a terem közönsége mind egy szálig felállt és néma kegyelettel áldozott hősi haiot- taink emlékének.

Azután a főispán így folytatta beszédét:

— A történelmi hűség kedvéért meg kell állapítanunk azt is, hogy része van egységünk helyreállításában annak a céltudatosan előrelátó, bölcs külpolitikának is, amellyel immár 22 év óta vezetik kormányférfiaink a nemzetet és amely az összes európai nemzetek között elsőnek állott ki őszintén és következetesen a tengelyhatalmak mellé. De része van benne annak a csonka vármegyei törvényhatósági bizottságnak is, amely

férfía an, történelmi múltjához hívjon, elszántan kiállt Muraközért

és amely 1941 július 5-én hozott határozatával munkásságát a legszebben, legméltóbban és magyarabhan fejezte be és örökítette meg az utókor számára. A haza elismerése illeti azokat a hosszú és keserves megpróbáltatások alatt is a szentistváni Magyarországhoz és vármegyéjükhöz mindig, mindenkor elszántan