Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-12-04 / 276. szám
íiawmCíiet 1941 deoember 4. Felderítés ködb, sárban (M. !kir. honvéd haditudósító század közlése.) Már In egyedik lapja állott egyik dandá— Éppen be akartunk fordulni az qgyik j.-i utcában, amikor hozzánk szaladt ez a fiú. Integetett, magyarázott, hogy ne menjünk arra, mert az utca alá van aknázva és a túlsó végéin |erős vörös őrség van. Jutalmul azt kérte, hogy vigyük magunkkal, mert ő ukrán-, szülei a Dnyeper mentén laknak s parancsra kellett itt tanulnia egy bolsi internátusbán. Magunkhoz is vettük szegénykét és most majd hazaküld- jük. — Szóval már mindent földerítettünk, — tért vissza az eseményhez — és már hajnalo- dott is, vissza akartunk tehát húzódni. Ekkor váratlanul felszakadt a köd. Egy szakasz kozák észrevett bennünket és lovasrohamot intézett ellenünk. Önműködő pisztolyokkal és karabélyokkal tüzeltek ránk, de mi felvettük velük a harcot. Golyószóró tűzzel szétszórtuk és menekülésre kényszerítettük őket. Hölgyem, pengőket takarit meg, ha kalapjait a Bencze kalapszalon újdonságai közül szerzi be Kitűnő italok! 7 ízletes ételek! Erről hires a Baránkavendéslő (A plébánia templom mögött) A nap minden szakában meleg konyha. — A köd is leszállt újra, folytathattuk az utunkat, de előbb számbavettem az íembe- reimet. Mindenki megvolt épségben, csak egy hiányzott. Négykézláb tapogattunk a ködben és hamarosan meg is találtuk szegény bajtársunkat. Golyó fúrta át a mellét. Már halott volt. Ott, a nehéz, vastag köd védelme alatt, álig párszáz lépésre az ellenségtől, sírt ástunk és tisztességgel, imával eltemettük hős baj- társunkat ...-— Azután megtaláltuk a helyes utat és így lett már majdnem dél, mire visszaérkeztünk. Pontos térképpel, rajzzal, szabályos hivatalos jelentést is tett bátor vállalkozásáról! L. őrmester. És ennek a jelentésnek alapján az időközben váltásra beérkezett felderítő zászlóalj másnap éjtszaka megtisztította a vörösöktől a Donecnek ezt a szakaszát is. Egy gutorföldei kisgazda jelentkezett Zalában elsőnek uj hadiárva felnevelésére runk felderítő zasZlóalja a Doinec folyótól vagy hat kilométernyire délre fekvő P. község határában. A vörösök —- minden mozdulatukból láthatóan nagy túlerőben — ott voltak1 jóformán íaz orrunk előtt. Valahol a község túlsó végép kezdődhettek az állásaik. Maga a kis falu 'valahogyan a két szembenálló fél közös tulajdona volt ezekben a napokban. Az utánpótlást ugyanis imi-nd a két oldalion elnyelte a sár és hol mi mentünk be valamiért a faluba, hol -a vörösök. A hozzánk húzó ukrán lakosság panaszkodott is, hogy a vörösök kivégzéssel és a falu felgyújtásával fenyegették meg őket, ha valamit is adnak a »ma- gyarszki«-knak. Hogy milyen sikere volt ezeknek a fegyverrel is alátámasztott fenyegetésnek? Mindig adtak mindent, amit csak tudtak. A vörösök szemében nagy szálka lehettünk. Többször szemközti támadással igyekztek kivetni ta helyüIlikről, de eredmény nélkül. Ekkor különös, gyerékes cselhez folyamodtak. Egyik este a -balszárnyunkkal szemben levő kis erdőben furcsa apró fények gyulladtak fiel. Mintha gyors legymásutánban megyven-ötven vililany- zsieblámpát gyújtottak volna meg egy-egy pillám,atra. A csie'l túlságosan átlátszó volt. A legfiatalabb őrszem iis azonnal rájött, hogy valamiért oda akarják csalni a figyelmünket. Hogy miért, az hamarosan kiderült. Amíg ugyanis balról a lámpákat gyújtogatták, jiobbfelől megpróbáltak bekeríteni. A sikertelen cselfiqgáshoz — mint később megállapítottuk — egész kis villany- lámpa hálózatot építettek ki, olyant, amilyennel otthon ,a nagyobb áruházak szokták a kirakatukban levő hatalmas karácsonyfát kivilágítani. Elindul a felderítő járőr Ilyen előzmények után jielentkézíett a parancsnoknál L. János őrmester, hogy éjtszaka kimegy a rajával önálló Vállalkozással felderíteni ,a helyzetet. Az engedélyt megkapta. Nemcsak a raj 12 embere, de -két utász is önként csatlakozott hozzá. A bátor raj feladata kétszeresen nehéz volt. Nem csupán az ellenséggel kellett felvennie a harcot, hanem elsősorban a feneketlen sárral is. Elindulásuk percétől kezdve feszülten figyeltünk ,a ködös éjtszakába. Csönd volt. Azután valahonnan távolból lövéseket halottunk. Később hajnalban újra. Aztán csönd lett. Már majdnem dél volt, amikor nyakig sárosán, fáradtan, nnegtépetten visszaérkeztek. Szívdo- bogva számoltuk őket: egy... kettő... tizennégy ... Egy bajtárs hiányzik ... De van velük egy polgári ruhás fiú... Mi történt? Lélekzetvisszafojtva lestük a szavukat. Vezetőjük, a fiatal L. őrmester számolt be az éjtszaka és a fél nappal izgalmas eseményeiről. — Az utunk szerencsésen indult. Egy kis erdőségen keresztül sikerült észrevétlenül becsúsznunk egész J.-iig. (Ez egy közeliünkben llevő nagyobb város a Domec északnak lendülő hurokjában.) Itt pontosan földerítettük az ellenség védelmi vonalát. Közelharc egy szakasz kozákkal Most mágához húzta a velük jött kis polgári ruhás fiúcskát L. őrmester és megsímo- gatta a fejét. Közöltük a honvédelmi miniszternek a magyar társadalomhoz való felhívását, amelyben serdülőkorú űj hadiárvák fölneveléséhez és gondozásához kéri a magánosok, vállalatok, testületek, intézmények, üzemek támogató felajánlásait. A miniszter felhívása megkopogtatta a hazafias szíveket és az első jelentkező már Zalában is példát adott a követőinek. Proszenyák György gutorföldei kisbirtokos az alispánnak levelet írt, amelyben a következők foglaltatnak: »Tisztelettel alulírott a mai napon bejelentettem a m. kir. honvédelmi miniszter úrnak, hogy egy 5—8 éves róm. kát. vallású hadiárva kisleányt fogadnék feleségemmel, Nyakas RoA zalaegerszegi törvényszék tapolcai tárgyalásai során rendkívül érdekes közlekedési kérdés merült fel a »jobbra hajtsx bevezetésével kapcsolatosan. A kérdés, mely országos szempontból is érdekes, egy halálos végű szerencsétlenséggel kapcsolatban adódott. Ez év szeptemberében este a tapolcai szőlőkből hazafelé hajtott Kocsis Bo'diZsár négytagú társasággal. Útközben az egylovas szekér az árokba fordult. A szerencsétlenség során Csonka Ottó tisztviselő koponyaalapi tözáliával tartásra és nevelésre, akit, ha jól viseli magát, örökbe is fogadnánk. Tisztelettel kérjük ezt előjegyzésbe vennni. Házam és 26 hold földem van, gyermektelenek vagyunk.« A nemeshangú levélre az alispán a következőket válaszolta: »Hazafias és példátadó jelentkezésére, amelyben egy hadiárva kislány felnevelésére vállalkozott, a magam részéről is őszinte köszöne- temnek és elismerésemnek adok kifejezést. Becsületes magyar szívének ezt a hazafiúi melegség sugalmazta elhatározását jutalmazza a Mindenható a gyermeki szeretet és hála örömeivel.« rést szenvedett és azonnal meghalt, Bakos Ernő pedig súlyosan megsérült. A szerencsétlenség miatt Kocsis Boldizsár ellen gondatlanságból okozott emberölés címén eljárás indult. A tárgyaláson Kocsis beismerte, hogy lámpa nem volt a kocsin és hogy kicsit ittasan hajtott. De azzal védekezett, hogy harminc év óta hajt, mégsem történt szerencsétlenség, most is azért fordult árokba a szekér, mert a »jobbra hajts« bevezetésével nem változtatták meg a lovak befogási módját az egylovas fogatoknál. A ló ugyanis továbbra is a rúd baloldalán halad, ami any- nyit jelent, hogy a baloldalon haladó ló az árok felé .tolja a kocsit. A törvényszék dr. Deseő-tanácsa 2 hónapi fogházra ítélte Kocsist, mert nem volt lámpa a kocsin és ittas volt, de méltányolta a felhozott kifogást. Mint értesültünk, több hasonló szerencsétlenség is történt és ennek folytán dr. Egerváry János királyi ügyész most szaklapokban hívja fel az illetékesek figyelmét arra, hogy kötelezzék a kocsisokat a jobbrahajtás bevezetésével kapcsolatban az egylovas fogatok befogásának megváltoztatására. gyertyán, cser és tölgyhasábfa prima minőségű I. osztályú uradalmi íéielü jutányos áron minden mennyiségben kapható. Olcsóbb minőségű PűliSfát ugyancsak mi nden mennyiségben módomban van szállítani. Szénrendeléseket előjegyzésbe veszek. Szives támogatást kér Fatelep Zrinyi-utcában, fütőházzal szemben. Vörös István Te efon 3 tűzifa- és szénnagykereskedő. Ml okozta a tapolcai halálos kocsiszerencsétlenséget
