Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)

1941-11-22 / 266. szám

1941 november 22. llAÓlMfÉLET Orion Siemens V Teieiunken 1 Philips 1 ; márkás rádiók közül választhat az # „Elektránál” Zalaegerszeg Kossuth-u 8. Tele on^ 26 Bepillantás a szovjet állapotokba egy elfogott tiszt vallomása alapján A n ír» mr» K 1/X Tiűliűrl i'i ti 1/ l/o I Qt/mh.a«*/» TM 1 Q'nil/'lű/liM ol/ Ari dKK I T’mr lo'fcTil/' O Ahogy a fogolytáborhoz közeledünk, ka­tonazene foszlányait hozza felénk a szél. Füle­lünk ... semmi kétség, a táborban katona- zene szól. Vezetőnk mosolyogva figyel ben­nünket, de nem szól e;gy szót sem. Igaza van. Meglepetésünk annál nagyobb, amikor a meg­lehetősen néptelen tábor széles fontján a .»katonabandát« megpillantjuk. (A foglyok leg­nagyobb része a táboron kívül dolgozik.) Va­lóban különös kép: vagy tizenöt ember, ron­gyos, piszkos, ütött-kopott felemás egyenruhá­ban. Szinte komikusán ható komolysággal me­netelnek az üres térségen és leírhatatlan igye­kezettel küszködnek egy ismert német induló­val. Az ütemérzékkel semmi baj, azt nyom­ban hallani, inkább a hangszerek körül ész­lelhető némi »rendellenesség«. A kis csapat végén haladó dobos valósággal közelharcot vív hangszerével. Kézzel-lábbal dolgozik. Min­den hiába ... nem csoda... a borjúbőrön hatalmas lyuk tátong. Nincs a világnak olyan dobosa, aki ebből a dobból bangókat tudna kicsalini! A Wórihorgas karmester, egyébként száza­dos, most valószínűleg a mi tiszteletünkre »á!lj«-t vezényel. Sárgaréz trombitáját feje fö­lött lóbálva fejlődted föl előttünk nem min­dennapi zenekarát. Így már jobban szemügyre vehetjük ezt a kizárólag tisztekből - álló kis csapatot. Csodálatos társaság. Külsejük bizony európai fogalmakkal semmiképpen sem egyez­tethető össze. Kiválasztunk magunknak kö­zülük egyet. A többiek tovább vonulnak. A szemekben bizonyos csálódást fedezünk fel. j Szomorúan lepkédnek odébb, ügy latszik, a többieknek is kedvére való lett volna egy kis változatosságot jelentő társalgás. A tábor parancsnoka legjobb tolmácsát bo­csátotta rendelkezésünkre. Morva-ostraui szu- détainémet, valamikor a lengyel hadseregben szolgált, 1939-ben szovjet fogságba esett. A német csapatok szabadították ki a nyár folya­mán. Az ő segítségével kezdődik meg a be­szélgetés köztünk és a kiválasztott tiszt kö­zött. A vinnicai gazdász Moszkva környékéről való, azonban már hosszú évek óta az ukrajnai Vinnicában él. Ez a régi, jelentéktelen kis cári hivatalnokokat annnyira jellemző mosolyú, behemót ember főhadnagy, vagy ahogyan ő mondja: »sztarsij lejtenant«. Katonai természetű kérdésekre adott válaszai valósággal gyermekesek. Igaz, nem is vártunk tőle egyebet. Ezzel szemben öröm­mel vagyunk kénytelenek megállapítani, hogy rendesen megborotválkozott és bqgy vigasz­talanul »civiles« magaviseletétől eltekintve —- ami sehogyan sem illik főhadnagyi mivoltához — igen rokonszenves benyomást tesz ránk. Nős, mint mondja, és hároméves kislánya várja feleségén kívül haza. Amikor kislányáról beszél, valósággal könnyekig meghatódik, olyan arcot vág, mint Heinrich George a >>Postamester«-ben, amikor »galambocskájá ról beszél. Ő maga kolhosz-tisztviselő, a mi fogal­maink szerint olyan gazdatisztféle, egy kis állami birtokon, fizetése havi 400 rubel. Fele­Ne telejtse el: Jolán. Katalin A virág a legkedvesebb ajándék Havas Kristóf virágüzlete. Telefon: 103, 82. sége, aki tanítónő, 350 rubelt keres havonta. Mivel egy pár valamire való csizmáért a »ba­zárban« 600 rubelt is elkértek, kettőjük együt­tes jövedelme sem jelentett túlságosan biztos megélhetési alapot. Csodálkozásunkra elmond1- ja, hogy a kolhosz-boltban tulajdonképpen ol­csóbb áron is kaphattak volna lábbelit, ha lett volna árú; a kolbászok zsidó igazgatói azonban a legtöbb, nagy keresletnek örvendő árút kézalaít adták tovább. Így aztán ők is kénytelenek voltak »dugva« a »bazárban; vá­sárolni, ugyanott, ahol a semmi jogot nem él­vező lakosság is beszerezhette szükségleteit. »Bizony, — jegyzi meg sóhajtva — ha nem állott volna az istállóban egy saját tehenem, igazán nem tudom, miből tartottam volna fönn családomat és magamat.« Hat lábra egy pár cipő A főhadnagy mindezt olyan természetes mó­don beszéli el, hogy az egész majdnem hi­hetetlennek tűnik előttünk. Tolmácsunk azon- amif most hallottunk, még csak halvány fo- ban mindent megerősít. Szerinte mindebből, Igáimat sem alkothatunk magunknak arról a nyomorúságról, amelyben a szovjet birodalom népié él. Elbeszéli, hogy ismert egy három­tagú orosz családot, a családfő éjtszakai mun­kás volt egy gyárban. Ha reggel hazat ott, levetett cipőit a lánya húzta fel és abban ment iskolába. Délután pedig az asszony birtokolta a bakancsokat, aki viszont estig dolgozott egy üzemben. Valaki nyomban meg is jegyzi a társaságban, hogy valószínűleg csak egy kis szervezési hibán múlt, hogy a ruhakérdést is nem ezen az alapon oldották meg. Dr. SZABÓ LÁSZLÓ. Asszonyom, lekintse meg Ön is a FEILI kalapszalon mos! érkezett kalap-ujdonsásait (kossufh-utca 2.) Szemináriumok Zalában Tapolcád az osztatlan iskolák részére no­vember 28-án, az osztott iskolák részére de­cember 3-án a római katolikus iskolában lesz pedagógiai szeminárium. Előadók: Sági Kál­mán, Koncz József és Novák Frigyes körzeti iskolaíelügyelő, Markos Jenő vármegyei nép­művelési titkár, Murányi Anna sümegi tanító­nő. Baa tan fü radian november 29-én a római ka­tolikus elemi iskolában, előadók: Bertha Vince és Koncz József körzeti iskolafelügyelő, Már­kus Dezső tanító, Markos Jenő vármegyei népművelési titkár. Za aszleintgró'ian december 1-én az ql\ami elemi iskolában. Előadók: Novák Frigyes és Kovács István körzeti iskolafelügyelő. Sümlegen december 2-án az állami elemi is­kolában. Előadók: Novak Frigyes és Tanay Jenő körzeti iskolafelügyelő, Murányi Anna tanítónő, Karácsonyi Imre tanító. Zífaicgeviszegien az osztott iskolák részére december 5-én, az osztatlan iskolák részére december 9-én az I. körzeti elemi iskolában. Előadók: Farkas Sándor, Lulich Albin, Bálint Mihály, vitéz Dénesi Alajos körzeti iskola- felügyelő, Lendvayné Molnár Júlia tanítónő, Baícsa József tanító, Baden Károly zászlós. Piacfián december 10-én a római katolikus elemi iskolában. Előadók: Filó Ferenc és Lu­lich Albin körzeti iskolafelügyelő, Kovács Jó­zsef igazgató-tanító, Háry főhadnagy. A 4 százalékkal kamatozó ¥ ff n u (Erdélyt nyereményköfcsön) jegyzése megkezdődött. Egész nyereménykötvény ára P 200-— Fél nyereménykötvény ára P 100-— Negyed nyereménykötvény ára P 50 — Kitört óléira kerül: 25.779 drb. nyeremény, öttzeten P 46,592.500 - értékben. Húzás: már 1942. év január első hétköznapján. Az első húzás főnyereménye : P 750 000' — Az összes kibocsátott Nyereménykölcsönkötvény legkésőbb 1961. év julius első napjáig beváltásra kerül. Bővebb felvilágosítást nyújt a jegyzési hely Zalaegerszegi Központi Takarékpénztár Részvénytársaság. I ' Telefon: 10. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom