Zalai Magyar Élet, 1941. október-december (2. évfolyam, 223-284. szám)
1941-11-08 / 254. szám
4 FlAüffiRÍlET 1941 november 8. Három hétig a vörösök között bujkált egy honvéd szakaszvezető (A m. kir. haditudósító század közlése.) A dnyeper-menti harcok végetértek. Feldéritő osztagaink már ellenállás nélkül keltek át a folyamon. Felszabadult a legvéresebb, legkeményebb harcok színhelye, a Dnyeper egyik nagyobb szigete: Kortika is. A régi nyaralókkal teleszórt szigetről hol a német különítmények verték ki a vörösöket, hol a magyarok. A különítmények és járőrök szinte az utolsó órákig csatároztak rajta és körülötte. A harcok során egy honvéd szakaszvezető: Gyócsi Ádám a szigeten maradt. Most találtak rá a szövetséges csapatok. Emberfeletti szenvedéseiről a tábori kórház ágyán számol be a haditudósító század munkatársának. Még nincs is 24 éves, de arcán fakó, a nélkülözéstől sZája köré mély árkot húzott a kegyetlen kaland, csak a szeme parázslik, mialatt egyre felbe vültebben mesél. Zalából került a Dnyeper mellé, földmíves magyarok keménykötésű fia. — Három héttel ezelőtt mentünk a szigetre — mondja. — A vörösök vagy hüsz- annyian voltak. Amikor nehéz lett a helyzet, magamhoz vettem a golyószórót és lőttem, amíg lőszerem volt. Gyorsan elfogyott, akkor puskával tüzeltem tovább, de egyre többéin jöttek a vörös muszkák. Igen megsokasodtak hamarjában. Nem volt mit tenni: hátrafelé kellett menni. Vagy tíz métert szaladhattam, amikor éreztem, hogy ellőtték a bokámat. Leültem, mert be akartam kötni a sebemet. De észrevett egy vöröskatona és rámlőtt. Nem talált el, de úgy tettem, mintha újra lövés ért volna és legurultam a domboldalon. Ott feküdtem mozdulatlanul, amíg besötétedett. Akkor végre bekötöztem a bokámat. Nyers kukorica az egyetlen táplálék — Persze, itt sem maradhattam sokáig, ismét jöttek a vörösök. Felbicegtem a dombra és a zanóc alá bújtam. — Zanóc alá? — kérdezzük. — Az alá hát! — hunyorít szemével Gyócsi 'Ádám és megmagyarázza, mi is az a zanóc. — Olyan gaz féle, tetszik tudni, trágya, meg miegymás. Nézdegélek kifelé és látom, hogy vagy századnyi szovjet katona van velem szemben. Két fedezéksort kezdték ásni. Egyet előttem, egyet meg mögöttem. Kicsit megpihen, aztán élénkebben folytatja: — No, én a két fedezék között maradtam. A szemétben találtam ablaküveg darabot. A cseréppel nagy keservesen lövészteknőt ástam, vagy negyven centi mélyet. A muszkák közben] mindig jártak. Egyikük felém tekintett. Úgy éreztem, hogy farkasszemet néz velem. Utóbb mégis odébb került, nem vett észre! Eltűnődik kis időre, majd folytatja: — Két napja feküdhettem a gödörben s már ínem volt semmi ennivalóm. Gondoltam, lesz, ami lesz, valamit muszáj enni. A két fedezék között kukoricás húzódott el. Éjtszaka lecsúsztam hát a dombról a kukoricaföldre. Letörtem négy csövet és visszamásztam a helyemre. Tejes volt a kukorica, hát szinte még ízlett is. Attól kezdve kétnaponként szedtem ‘három-négy csövet és valahogy megvoltam. De gondoltam, hogy sok idő eltelhetett, mert egyre keményebb volt a kukorica, egyre öregebb, alig tudtam megrágni. Dehát nem akadt tolás. Az öregből már nem ettem annyit, legfeljebb egyet-egyet naponta. Nagyobb baj volt ’az, hogy vízhez nem juthattam. Még jó, hogy — ahogy az iskolában tanultuk — a kukoricában is van víz. Közben az oroszok egyre előttem osztották az ebédet és vacsorát. Hej, megcsapta az orromat a szag! Már sokszor úgy volt: nem állom tovább s kérek az ebédből. De aztán fölnéztem az égre. Mégse! Azért se! Jönnek a németek — Derék dolog! Hát azután hogy volt tovább? — Még volt egy kézigránátom. Arra szántam, hogy végső esetben közéjük vágom. Ne haljak meg ingyen. De a jó Isten mégis megsegített. Többször hallottam, hogy géppuska szól. Sejtettem, hogy a miénk lehet és reméltem, hogy majd csak jönnek már. Amikor nem tüzeltek, azt nem szerettem, mert olyanŐszi úri és divatuidonságok nagy választékban Dr.ToldVn,, kor úgy véltem: messze vannak még. A vörösök meg ilyenkor jöttek-mentek a legsűrűbben. Sok nőkatoríát is láttam köztük. De bezzeg lapult ám mind, akár fehérnép volt, akár ember^-katona, mihelyt a mi tüzéreink kezdték lőni a szigetet. — És hát hogyan menekült meg? — Majd három hétig éltem így, amikor a múltkor hajnalban észrevettem, hogy nagy a csönd, — hajol előre a szakaszvezető. — Azt hittem, szőlőért, vagy dinnyéért mentek a muszkák. Kihúzódtam hát én is kukoricáért. Három vöröst láttam a szemközti fedezék előtt. Igen mutogattak a város felé, aztán szaladni kezdtek. Úgy látszik, bajban vannak! — gondoltam. Délutánig azért nem mentem ki. Akkor mégis letoltam a zanóoot magamról és lassan lecsúsztam a meredeken. Akkor láttam, hogy a fedezék előtt víz van. Hatnir megmerítettem a kulacsomat és megint visszakúsztam. A gödörben, hej, akkorát húztam a kulacsból, hogy a könnyem is kicseppent. Később belestem a fedezékbe: már csak egy szeget találtam. No, mégis csak elmentek! Estig csönd volt, azután géppuskát hallottam és láttam: megint jönnek a vörösök. Éjjel 11-ig szóltak a géppuskák, akkor újra csönd Lett. Hirtelen hallom: zörög valami. Gondoltam, hogy ismét muszkák jönnek, de aztán látom: mind többen tartanak felém s másféle az alakjuk. Fütyülve, nevetgélve járnak. Ezek nem lehetnek muszkák! Valami azt súgta: menjek közelebb hozzájuk. Összeszedtem magamat, nyakamba a kenyérzsákomat és gázálarcomat s eléjük vánszorogtam: — Németek? — kiáltottam feléjük, persze magyarul. Rámnéztek, mire újra odaszóltam: — Németek maguk? Akkor már tudtam, hogy csakugyan azok és tisztelegtem. Nyomban leültettek. Láthatták, alig állok a lábamon és ezért mindjárt teával, kenyérrel kínáltak, aztán lefektettek jó puha szénába, de nem tudtam aludni az örömtől... biztosítson tűzkár ellen, KÁRA MEGTÉRÜL! Megállapították a fűszerpaprika beváltási árát A földmívelésügyi miniszter rendeletben megállapította a tűszerpaprika beváltási árát az 1941—42 értékesítési évre. A rendelet szerint a íöldmívelésügyi miniszter — a többi paprikaféleség érvényben levő belföldi nagy- kereskedői kiszolgáltatási árának változatlanul hagyásával — a rózsapaprika nagykereskedői kiszolgáltatási árát 2 pengő 20 'fillérben, az erős paprika nagykereskedői kiszolgáltatási árát pedig 1 pengő 60 fillérben állapította meg. A most megállapított beváltási árak az elmúlt értékesítési év átlagos beváltási áraihoz viszonyítva mintegy 27 százalékos emelkedést jelentenék. A miniszter rendelettel felhatalmazta a Magyar Fűszerpaprikát Értékesítő Központi Szövetkezetét, hogy az 1940—41 üzletév pénzügyi fölöslegéből az 1940 évben engedély alapján termelt és az illetékes termelő szövetségek által ellenőrzéssel megállapított, tényleg beültetett területek után a fűszerpaprikatermdőknek katasztrális holdanként 48 pengő jutalmat, mint termelői részesedést, a beszolgáltatott paprikamennyiségek után pedig a fűszerpaprika ki- készítőknek (őröltetőknek) kilogramoriként 5 fillér kikészítői részesedést folyósíthasson. gr NYOMDAI MUNKÁK KÖNYVEK PAPÍRÁRUK ISKOLACIKKEK IRODAI KELLÉKEK HANGSZEREK, STB. legolcsóbb beszerzési helye: KAKAS ÁGOSTON Zalaegerszeg, Kossuth Lajos- utca 8 szám. Telefon 131 sz.
