Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-09-13 / 208. szám
ÄRA 10 FILLÉR II. évfolyam. 208. szám. ♦ politikai napilap # 1941. szeptember 13. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. SZÉCHENYI ÉS A BALATON (Vitéz gróf Teleki Béla főispánunk mondotta Balatoníüredeffi a Széchenyi- szobrot avató beszédet. Most alkalmunk nyílt arra, hogy a szépen kidolgozott és tanulmányszámba menő művet legkiemelkedőbb részleteiben olvasóközönségünk elé tárjuk.) Amidőn most idesereglettünk Balatonfüred árnyas sétányára, a magyar tenger kies partjára, a Balatonnak e történelmi helyén állva szeretném a múltat a mélyen tisztelt közönség lelki szemei elé idézni. Balatonfüred, Zala vármegye legrégibb települése itt a tó partján, mennyi történelmi emlék és esemény fűződik hozzá! Az első magyar művelődési erőfeszítések, melyek a tihanyi kolostorból indultak nemzetnevelő útjukra, a törökvilág elszánt életharca, a biedermeier kor finom zajos társadalmi élete. Felidézi előttünk e hely a művészet, tudomány, a politikai élet jeleseinek neveit, miint Kisfaludy Sándor, Deák Ferenc, Jókai Mór, Blaha Lujza, Kétly Károly, Lóczy Lajos, Darányi Ignác és Kálmán stb., eszünkbe juttatja a 22 év előtti gyászos esztendőt, amikior az ország bukását követő uralom üldözése elől az ország legjobbjai rtt találtak menedéket. Maradandó emlékek hefye ez. Csodalatos, hogy éppen Széchenyiről, a Balaton föl fedezőjéről látszólag eddig nem beszélt itt semmi! Illő, hogy itt álljon a nagy magyar szobra, akit a Balaton is hálás tisztelettel magáénak mondhat, mert hiszen az ő mélységes hazafiságtól vezérelt reformtörekvései és nagy horderejű alkotásai között ott szerepelt a Balaton felvirágoztatása, az életbe való bekapcsolása, a balatoni művelődési élet fellendítése, a Balatonvidék gazdasági életének, boldogulásának előmozdítása. 1860 június 11-én országos ünnepség keretében adták át a nyilvánosságnak itt, e sétányon az első szobrot, melyet a Balaton nagy szerelmesének, Zala vármegye nagy szülöttjének, a koszorús költő Kisfaludy Sándor emlékére emelt a zalai nemesség, szíve mélyén gyökerező bensőséges hódolata jeléül, a nemzet legválságosabb idejében. Balatonfüred abban a korban is nagy szerepét töltött be a magyar közéletben. Az akkori magyarság jóformán egyedüli magas színvonalú fürdőhelye, az ország legkiválóbbjait látta vendégül a nyári hónapokban. Politikai, irodalmi és más közéleti nagyságok találkozó és pihenő helye volt. És mit látunk most? Ezt a szerepét Balatonfüred máig is megtartotta. Ide vonzza a Balaton varázsa a pihenni vágyó, országos gondjaik és munkájuk közben pihenésre szoruló közéleti nagyságokat, hogy az itteni leveg 3, az egyedülálló panoráma új erőt nyújtson számukra a további küzdelemhez, munkához. Széchenyi megállapítása, amely a szoborra f elvés etett, igaz valóság ma is, így hangzik ez: »Munkafáradt ember, ha a Balaton víztükrét meglátja, új életkedvet érez ereiben csörgedezni!« Kisfaludy szobra hirdeti az emlékét annak a magyarnak, aki szíve véréből, hazafiúi érzelméből fonalat font, melynél fogva veszni indult magyar nemzetségünket a magyar nyelv, írás és dal által tartotta életben. Nem írt egy sort sem, amelynek minden szava ne lett volna magyar. öt a Balaton szépsége egész életén át gyönyörködtette és a badacsonyi táj vitte fel a légkör magaslatába. Széchenyi szobra a Balaton nemzeti értéke felfedezőjének, a tett emberének, a nagy újítónak, az önzetlenség, az áldozatos hazafiság, a nemzetét rajongásig szerető és magasztos úri felfogású, a mai napig is a legiángelmébb, legnagyobb alkotó magyarnak emlékét hirdeti. őt minden gondolatában és tettében a magyar nemzet szolgálata vezette. Ha a magyar közélet legkülönbözőbb jelenségeinek és fejlődésének eredetét keressük, csodálatos módon mindig Széchenyihez jutunk, akinél nem tudjuk, hogy lángelméje, vagy hihetetlen munkabírása és alapossága volt-e nagyobb. Általában megállapítható, hogy közgazda- sági politikájának irányelvein haladva az ő kezdeményezései és elgondolásai tényleg meg is valósultak. Annyi előrelátás, szakismeret volt munkálataiban, hogy azoktól eltérni nem is lehetett. Széchenyi gazdag külföldi tapasza talatai kapcsán nyomban felismerte, hogy hazánk gazdasági fejlődésének egyik alapfeltétele a közlekedési hálózat kiépítése. Midőn e feladatokat vizsgálta, a Duna, Tisza szabályozás és hajózhatóvá tétele mellett rále.fiiödöit figyelme a Balatonra, melyet mint a Dunántúl forgalma szempontjából jelentős víziutat, a Dunával hajózható csatornával kívánt összekötni. A Balatonon járva megállapítja, hogy annak, szintjét egy öllel le kell szállítani, hogy a déli parton elterülő lápok termőfölddé legyenek átalakíthatok és elítéli azt az 1834-ben létrejött nagyobb lecsapoiási tervet, amely a Balatont csaknem felére csökkentette volna. Rámutat a haltenyésztés fejlesztésének jelentőségére és lehetőségére, melyet a gőzhajózás nem befolyásol hátrányosan. Tovább vizsgálva a Balaton-kérdést, így ír: »A Balatonon mostanság egyetlen, meglehetős hajó, de csak egy tűrhető csónak sincs. Bámuljon az ember, vagy nevessen, 'én nem tudom!« A külföldi nagy tavakkal összehasonlítva, bizony halott benyomást kelthetett akkor a Balaton és Széchenyiben megfogant a gondolat: gőzhajót a Balatonra! Bár a balatoni gőzhajózás Széchenyi programjában csak kicsiny epizód volt és eszköz a nagy cél elérésére, mégis minden mozzanatában benne izzott a legnagyobb magyar lelkének hevülete. Emberfeletti elfoglaltsága késleltette baLatoni programjának .kifejtését, de a 40-es évékben hozzáfog a balatoni gőZ- hajózás megindításához. A »Kisfaludy« nevet adta Széchenyi az első balatoni gőzhajónak, hogy a magyar költőnek »evét ringassa a habzó, vagy tükörsima Balaton és emlékeztessen arra, aki ennek legnagyobb rajongója volt. 1845 nyarán szakértői bizottsággal megy Füredre Széchenyi és alapos vizsgálat után megállapítja, mi a teendő. Mielőtt a munkálatokat megindította volna, tárgyalt Mailáth György országbíróval és Hertelendy Károly zalai alispánnal. A technikai előkészítést teljesen ő maga vállalja, a társadalmi mozgalom megszervezésében buzgó segítőtársa Hertelendy alispán, akit Széchenyi »tüzes barátaimnak nevez. A vele folytatott élénk levelezés bizonysága annak, hogy megyéje fejlődésének érdekeit az ügybuzgó alispán helyesen ismerte fel. 1845 augusztus 15-én írja Széchenyi Herte-. lendynék: »Balatoni Társaságot fogok alkotni és ha van lehetőség a dologban és igen nagy veszteség nincs, másrészről, ha nem hiányzik! a szópuskapor mellett a tettrevágyás, tán már jövő nyáron üdvözölhetjük gőzösről a Badacsonyt!« Szeptember 19-én írja ugyancsak Hertelen- dynek: »Időt veszteni nálunk, hol mindent szalmatűzzel kell főznünk meg, igen-igen veszélyes!« Mily bölcs, ma is helyén való megállapítás! Nincs veszteni való időnk, rn-égfeszíteít munkába, de megfontolt, alapos munkára van ma is szükség, hogy nemzetünket az újonnan kialakuló Európában megerősítsük, jövőjét és európai hivatását biztosítsuk. 1845 szeptember 21-én így ír Deák Ferencnek: »Gőzös a Balatonon egészen új és alig kiszámítható életet és élénkséget hozna Magyarország e kies vidékének. Erről én tökéletesen meg vagyok győződve, mihez képest rajtam nem fog múlni, hogy életbe lépjen az eszme és ha ön meg nem vonja attól pártoló kezét, én sikerén mit sem kételkedem.« Hihetetlen energiával indítja el az anyagiak! előteremtéséhez szükséges propagandát, maga temérdek levelet ír, részvények jegyzését kéri a vagyonos osztály tagjaitól és ebben a munkában lelkes segítőtársa Hertelendy. 1845 végén 17 tagú válasz talánnyal megalakítja a Balaian! Gözhajózlsi Társaságot 60.000 pangö.'orint tökével, 400 darab részvényt bocsájtanak ki. Felszólítja a tóparti vármegyéket, birtokosokat: »Álljatok elő zalaiak, veszprémiek, somogyiak, akiknek elsősorban érdeke a gőzhajózás megindulása és lássuk, szavakkal vagytok-e teli, vagy hazaszeretettel, akarattal?« Egy későbbi levelében pedig így sarkalja Hertelendyt: »Előre lelkesek, hátra selejtesek, küzdeni gyermek is tud, ámde befejezéshez férfiú kell, ügyünk sikere biztos, ha győzhetjük szusszal, tehát én 10 részvényemhez még 5-öt, sőt többet írok alá, eb, aki nem teszen szinte erejéhez képest!« 1847 január 19-én írja: »Ha az ember az után indulna, mit mondanak, akkor már előre el van veszve a dolog, mert quot capita, tot sensus! (Ahány fej, annyi vélemény.) Egyébiránt énindíg lesznek olyanok, kiknek ényük szerint nem cselekedhetni, ezért egyedül a jó számítás az, mely után indulni kell!« Mily bölcs és örökké igaz mondás! Mennyi tanulság rejlik ezekben a mondatokban a mi számunkra, a mai kor magyarjai számára! Nem szópuskapor, hanem hazaszeretet tesz
