Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-02 / 175. szám
1 4 1941 augusztus 2. Népnevelés a szovjet területeken (4 honvéd haditudósiló század közlése) A szovjetrendszer egyes intézményeinek igazi képe csak a felszabadult területeken állítható össze. Bár ezekről a kérdésekről jelentések és ismertetések özöne jelent már meg, még mindig akad olyan terület, amelyen újabb adatokra bukkan az ember. Mint megállapítható, a szovjet népnevelés első feladatának a propaganda megszervezését, valamint az ifjúság megnyerését tartotta. Maga a közoktatásügy a Lengyel- ország összeomlásakor megszállt területeken meglehetősen kialakulatlan volt. Nem ismerjük a 20—22 év óta a szovjeturalom alatt állott területek iskolaügyét, azonban itt Galíciában a lengyel és ukrán népoktatás beszüntetésén kívül alig jutott valamilyen intézményes rendezettségre. Fő jellemvonása azokon a helyeken, ahol tanítás egyáltalán volt: pusztán azoknak az ismereteknek kapkodó és felületes bevezetése volt, amelyekben a tőke és munka viszonyát és a proletárság törekvéseit ismertették, természetesen a kommunista kiáltvány alapján. Ezeknek az ismereteknek oktatása is az egész vonalon magán viselte a félműveltség minden jellemvonását. A népnevelés ezenkívül az ifjúság sportba való bevonására vetette a fősulyt. Csaknem minden helységben sportszervezeteket létesítettek és szigorú rendszabályokkal kényszeritették az ifjúságot a sportolásban való részvételre. Természetesen ezeket az összejöveteleket is felhasználták a kommunista rendszer „emberbol- dogitó“ hatásának oktatására és a nem bolseviki rendszerben élő társadalmak iránti féktelen gyűlölet felkeltésére. Az irányelvül kiadott füzetek minduntalan visszatérnek annak hangsúlyozására, hogy a szovjeíbirodalom népei valóságos paradicsomban élnek a nem szovjet- rendszerű államokban élő nemzetekhez képest. Rendszeresen tanították azt a hazugságot is, hogy a nem szovjetrendszerben élő nemzetek mérhetetlenül gyűlölik a szovjetbirodalom népeit, műveltségük mélyen alatta marad a szovjetnépek műveltségi fokának, félállati sorban és tudatlanságban élnek és mivel sejtelmük sincs arról, milyen boldog és virágzó sorsa van a Sztálin uralma alatti területeknek, kegyetlen háborúra készülnek. Ebben a háborúban azonban — hangoztatják az irányelvet — a „legyőzhetetlen hatalmú" vörös hadsereg tönkreveri őket, kiterjeszti a szovjetrendszert egész Európára és „boldogítani fogja annak népeit a kommunista világrend áldásaival". propaganda-szervek azonnali megszervezése volt. Alighogy a galíciai területek szovjet megszállás alá kerültek, azonnal megkezdték a propagandaintézmények megszervezését. Evég- bő! minden nagyobb helységben úgynevezett „szovjetotthont“ rendeztek be, ahol színpadot, nézőteret és mozgófényképvetitő kamarát létesítettek. Emellett pedig berendezték a szovjetkönyvtárat. Annak jellemzésére, hogy milyen nagy súlyt vetettek a szovjet-otthonokra, a legsúlyosabb bizonyíték, hogy Sztaniszlauban, Kolomeában, Sztrijben, Horodenkán, de kisebb helységekben is a legalkalmasabb épületeket foglalták le a szovjetotthon számára, tekintet nélkül arra, hogy az épületek milyen célt szolgáltak. Még a a katonai szempontokat is mellőzték. Ezek az otthonok a Moszkvából küldött propagandisták mellett a GPU legszorosabb vezetése alatt álltak. Propagandaanyaguk egészen szabványos volt. Ugyanazokat a szobrokat, mutatótáblákat, képeket, filmeket és nyomtatványokat lehet megtalálni valamennyi galíciai városban, sőt a szállító leltárakból kivehetően még mennyiségileg is azonos tömeget kaptak az egyes helységek. Kétségtelen, hogy a propagandaanyagból úgynevezett egységszállitmányokat állítottak ösz- sze. Igen nagy jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy Sztálin és Lenin egyébként meglehetősen művészieden gipsz-szobra* a legkisebb falucskába is eljusson. Az úgynevezett szovjetkönyvtárak anyagának javarésze a nem szovjetrendszerben élő nemzetek elleni gyűlöletre nevelő kiadványokon kívül katonai ismereteket terjesztő könyvekből áll. A vörös hadsereg minden fegyvernemének és szolgálati ágának szabályzatait megtalálhatjuk szovjetkönyvtárakban. A kiadványok rendkívül kezdetlegesek. Tekintettel arra, hogy vannak köztük 1940 évi kiadványok is és azok gondolatmenetükben, valamint stílusukban is ordi- tóan kezdetlegesek, nem lehet szabadulni attól a benyomástól, hogy a legmagasabb moszkvai népoktatási vezető körökben nagyon hiányos iskolázottságu és legjobb esetben félmüveit egyének vitték a vezető szerepet és állították össze, vagy Írták meg a „kulturkönyvtárak“ füzetanyagát. A kiadványok szellemi színvonala még a legkezdetlegesebb európai ponyvafüzetek színvonalat sem éri el. Oktatófilmjeik kizáróan propagandafilmek, egyfelől a szovjet gazdasági élet és szociális helyzet „vívmányait* mutatják be meglehetősen mesterkélt és átlátszó Potemkin-szellemben, 1939. évi IV. fc. (zsidótörvény) és a most életbelépő házassági törvény által előirt származást igazoló okiratai beszerzése, felkutatása ügyében forduljon válaszbélyeges levélben : Ferenciy ny b i. fiókfőnök irodájához, Szeged, Oroszlán ut 6 /zh. másfelől a kapitaiis'a országok „nyomorát* igyekeztek bemutatni hihetetlen nyomorképek formájában. Lesoványodott, éhező gyermektömegeket, romokat és kegyetlenül kivégzett hullatömegeket látni ezeken a képeken, amelyeket kétségtelenül szovjetorosz állapotokról fotografáltak, mert sem ilyen képek, sem ilyen tömegek európai viszonyok közt sehol sem lehettek. Itt tehát egyszerűen a feliratokat, vagy a kisérő hangot változtatták és úgy tálalták a nézőközönség elé. Előkelő helyet biztosítottak a szovjet népnevelésben a szovjetházasság propagálására, különös tekintettel a leplezetlen nemi felvilágosításra. , Galicia ukrán és lengyel lakossága mérhetet- ’ len gyűlöletet érzett eziránt a kulturmunka iránt. Ennek jellemzésére elegendő annak megállapítása, hogy mihelyt a vörös csapatok vala- honnét kivonultak és az üldöző honvédcsapatok megszánták az egyes helységeket, a lakosság első dührohama a Sztálin- és Lenin-szobrok, valamint a szovjetotthonok és a kulturkönyvtárak ellen irányult. Ezekben mindent darabokra törtek, széttéptek és össze-vissza hánytak. Ez a pusztítás amennyire érthető, egyúttal annyira sajnálatos is, mert a kulturnéprknek igy csak hiányos és foszlányos fogalmuk lehet a szov- jetmüveltség különböző termékeiről. Művelődéstörténeti szempontból, de a szovjet kegyetlen rabszolgatartó rendszerével kifejtendő propaganda szempontjából is örök kár, hogy ezeket a vérlázitó bűnjeleket nem lehet teljes egészükben, eredeti formájukban az egyetemes keresztény kullurvilág előtt bemutatni. Ptdig ebből győződhetett volna meg minden értelmes embere a világnak arról, hogy hazugabb, kizsákmá- nyolóbb, embertelenebb és az emberiséget mélyebben megalázó életrend még nem volt a földön, mint Leninnek és Sztálinnak az a borzalmas kísérlete, amelyet kommunizmusnak neveztek. E rendszer „szellemiségének“ romjai közt járva, lehetetlen megszabadulni attól a nyomasztó gondolattól, hogy akik kitalálták s utóbb a valóságba is át akarták ültetni a bol- sevizmust, azok semmi szín alatt sem lehettek épelméjű emberek, mert az a tudatlansággal párosult állati kegyetlenség, amely e rendszerben megnyilatkozott, csak tébolyodon agyvelők fantáziájában születhetett meg. Mi az Abavit? A modern gazdálkodás elengedhetetlen követelménye, hogy terményeit csak úgy vesse el, ha a vetőmag csávázva lett. Számítások alapján súlyos milliókra rúg annak a veszteségnek az összege, amit a gazdák elszenvednek azáltal, hogy gabona- és egyéb vetéseik tele vannak üszög-betegségekkel. Pedig ennek meggátlása ma már biztos sikerrel végezhető anélkül, hogy nagyobb, mondhatnánk egyáltalán számbavehető költség terhelje a gazda számtartását. Tudomásunk szerint a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete növényvédelmi osztálya hoz forgalomba egy, a szakemberek által is ajánlott, 40 oxszágban elterjedt univerzális higanytartalmú csávázó szert ABAVIT néven. Minden, nemzetgazdasági szempontokra is figyelő gazda kötelessége az, hogy biztos hatású, kipróbált és amellett olcsó csávázó szerrel védje vetését. Kizárólagos TENISZ-SZAKUZLET Zalaegerszegen Szabó Cserkészüzlet Nagyraktár ütőkben — hurokban — hurozás A népnevelés másik főtörekvése a szovjet Autóbuszmenetrend Bak-Lispe-Szentadorján között Érvényes 1941 július 13-tól további intézkedésig. 13.30 18.15 i. Keszthely Mávaut é. 9.45 16 30 12 30 14.25 20.20 i. Zalaegerszeg Mávaut é. 7.15 13 55 X X + X 12.55 15 10 20.45 i. Bak Hangya szövetkezet é. 6.50 13,30 15.11 é. Bak pályaudvar i. 6.49 14.15 i. Zalaegerszeg Máv é. 7.18 15.15 i. Bak pályaudvar é. 6.45 13 08 15 28 20.58 i. Söjtör Búza vendéglő é. 6.3S 13 17 13.10 1531 21.21 i. Söjtör postahivatal é. 6.31 13 15 15.40 21.10 i. Pusztasztlászló Szilvás keresk. é. 6.24 15.42 21.12 i. Pusztaszentlászló Templom-tér é. 6.22 15.46 21.16 i. Válicka-puszta é. 6.18 15.53 21.23 i. Pusztamagyaród é. 6.11 16 00 21.30 i. Szentliszlói bej. út fm. é. 6.05 16 11 21.41 i. Bánokszentgyörgy é. 5.55 16.18 21.48 i. Borsfa é. 5.47 16 24 21.54 i. Báza ■é. 5.41 16 32 22.02 i. Kerettye e. 5.33 1641 22.11 i. Lispe é. 5.25 16 45 22.15 é. Szentadorján i. 5.20 X = csak hétköznap, -j== csak vasárnap és ünnepnap közlekedik. Minden autótulajdonos érdeke, hogy szavatossági biztosítást Kössön, mert úgy személyben és tárgyban okozott kára megtérül!
