Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)

1941-09-06 / 203. szám

ARA 10 FILLÉR II. évfolyam, 203. szám. ♦ POLITIKAI NAPILAP ^ 1941. szeptember 6. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tüttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Iparos-erkölcs Egy idő óta mintha valami nem volna rend­jén a magyar ipar hírneve körül. Fájdalmas és súlyos megállapítás, de legszomorúbb benne az, hogy bizonyítható alapja van. A régi ma­gyar kézműves céhek hagyományos becsüle­tének és tisztességének fényén az elszaporo­dott »kontárok« annyi foltot ejtettek, hotgy már az egyetemes magyar ipar értéke és hírneve forog veszélyben. Az általánosan mutatkozó jelenség nemcsak azért érdemel különös figyelmet, mert anyagi hatásai vannak. Félő és talán ez a súlyosabb része a dolognak, hogy ez a külső folt belső bajnak a tünete és iparostársadalmunk egész­ségének, szellemének a kikezdését jelenti. Pe­dig Isten mentse meg attól a magyar társadal­mat, hogy ez az egyik legértékesebb rétege, az elhivatott magyar középosztály bölcsője és egészséges gyökere, sorvasztó nyavalyában megbetegedjék. Ha fölötte is úrrá lesz a kap­zsiság, a telhetetlen pénzvágy átka, ha csele­kedeteinek és munkájának egyedüli mértéke és irányítója nem a régi, általános becsülést ki­vívott tisztesség-érzet lesz, olyan értéket veszít a nemzet, amely pótolhatatlan. Szomorú tapasztalatok vezettek arra a né­zetre, hogy amelyik iparosnál hiba van, az sokkal inkább a lelkiismereti, mint a szak- képzettségi hiányosságból származik. E két összetevőből kell ugyanis a munkának állnia. Ha bármelyik is hiányzik, nem teljes értékű a munka. Már pedig kizárólagosan csak ilyen munkára van szüksége a nemzetnek és a tár­sadalomnak. A mesterségbeli tudás biztosít­ja az alapot, a lehetőséget; a lelkiismereti tisztesség pedig biztosít arról, hogy ez a tudás a legtökéletesebben, a legmegfelelőb­ben belekerül a munkába. Hiszem és tudom azt, hogy a régi mesterek kipróbált tudásukat, minden értékes tapasztala­tukat átadták az utódoknak, akik még az újabb fejlődés eredményeivel is gazdagíthatták, tö­kéletesíthették képzettségüket. Tudom, hogy a kisiparos nevelése és tanítása nem hagy kivetni valót maga után és hogy tanonc­képzésünk mintaszerű. Ennek ismeretében jutottam arra a megállapí­tásra, hogy nem a mesterségbeli tudásban le­het a hiba. Nem állítom ezzel azt, hogy nem származnak ebből is bizonyos gyengébb tel­jesítmények. Ez azonban semmiképpen sem jelenthet mentséget, mert a munka legelső törvénye az, hogy mindenki ott álljon, ahol tökéletes tudással tud dolgozni. Jószándákba nem öltözhetünk és nem lakhatunk benne. A puszta jószándék még nem ad létjogot a mun­kának. Kemény rend ez, de nem igazságtalan és nem kegyetlen. Mindenekfelett álló közös­ségi érdeket tart szem előtt. De láttam és tudom azt is, hogy a régiek nemcsak a tudást adták át tanítványaiknak. Szigorúsággal és szeretettel beléjük öntötték csillogóan tiszta jószándékukat, lelkiismeretük ércből vert tisztességérzetét, amelytől életük folyamán soha el nem tértek. Ez volt az első és legfontosabb oktatás, még mielőtt a kala­pácsot, vagy a tűt kézbe kapta volna a növen­dék. Nem is került ki ezekből a műhelyekből férc-munka, vagy akár a legcsekélyebb ki­fogásra is okot adó készítmény. Mert nem a i eruLelőnCk dolgozott a mester, ha­nem a íeíkiismer etének és a hírnévéinek. E kettőnek ragyogását a kopott cégtáblák mö­gött is mindenki megismerte és becsülte. Saj­nos, ma sok esetben inkább a cégtáblák ra­gyognak. Vissza kell fordítani a dolgokat sürgősen, nehogy terjedjen a fertőzés és súlyosodjék a baj. Kevésbbé van szükségünk fényes cég­táblákra, mint derék, kifogástalan munkára, amelyhez nem férhet szó. A jó munkást meg­találjuk a kopott cégérek mögött iá, mert nincs jobb cégér a kézből 'kikerült mun­kánál. Azt kell hinnem sok szomorú tapasztalatom nyomán, hogy a mái iparosságnak ez a ki­fogásolt rc-sze csak a fényes táblával hívja magához az egyszeri vendéget és nem is gondol arra, hogy megtartsa. Csak egyszer akar keresni rajta, de akkor aztán bőségesen, jogtalan módon is. Bízik abban, hogy a fé­nyes cégér mindig hoz újabb vendéget, akin ugyanígy tud keresni. A Kapzsiság elhomályo­sította előtte mesterének feddhetetlen tisztes­ségét, amelyen pedig ő is nevelődött. Nem állítom, hogy a betegség általános és nem lehet gyógyítani. Hála a hagyománytisz­telő, tisztaszellemű magyar iparosságnak, csak a gyengéket tudta még megszédíteni az idegen szellem telhetetlen keresni-akarása. De ezek már olyan sokan vannak és máris annyi 'kárt okozta^ az egyetemes magyar ipar hírnevé­nek, hogy föl kell lépni ellenük, mielőtt tovább folytatnák káros működésüket. A magyar ipar hőskorában a Céhek ki­vetették magukból a kontárokat és eltil­tották a munkától. zelmultban megtartóit közgyűlésén részletesen ismertetve lettek azok <pz eredmények, amelye­ket a vármegyében alig egy .éve megszervezett mozgalmunk elért. Ezen eredmények közül legfontosabb a 200 ágyas hadikórházunk felállítása, a jelenleg meg folyamatban levő vércsoportmeghatár ozások­kal kapcsolatos vértadő-szolgálat megszerve­zése és hogy a vármegye különböző helységei­ben tartott vöröskeresztes ápoló tan olyamo- kon idáig több mint 500-an nyertek kiképzést. Ezek a feladatok eddig is csak a vármegye közönségének odaadó áldozatkészségével vol­tak megoldhatók. A megkezdett utón azonban tovább kell ha­ladnunk. 200 ágyas hadikórházunk fölszerelése még kiegészítésre szorul, ezenkívül mozgó­sítás esetére még egy hadikórházat kell fel­állítanunk. Ezért, valamint a vértadó-szolgálat kiegészítése (vércsoportmeghatározási költsé­gek) és a további vörqskeresztes tanfolyamok költségeinek előteremtése céljából a múlt évi­hez hasonlóan újra azzal a kéréssel fordulok Ma nem is annyira a tudás, mint inkább a szellem kontárjai ellen kell fordulnia a magyar iparosságnak, hogy megvédje hagyományos tisztességét, nevének fényét és biztosítsa ma­gának azt az egészséges életformát, jólétet, amely lehetővé teszi nagy nemzeti és társa­dalmi hivatásának betöltését. Ez az anyagi jólét, anyagi függetlenségi forog kockán, ha a közönség elveszti hitét a kisiparosban. A minden igényt kielégíteni tudó és bármilyen arányú piac felvételére kész nagy­ipar máris sok vásárlót elszívott a kisipartól, Es ennek nem utolsó sorban volt oka az a csalódás, amely bőven kijutott a kisiparosnál dolgoztatór.ak. Nem mindenkinek van, szeren­cséje, hogy eltalálja a választást. Sokaknak egész kálváriát kell járniuk, mire elérkeznek a becsületesen dolgozó iparoshoz. Ez a keres­gélés persze sokszor súlyos anyagi áldoza­tokkal jár, mert a rossz munkáért kiadott pénz nem térül meg. Saját érdekében jár tehát el az iparosság, ha erélyesen fellép a kontárok ellen. Ne várjon külső beleavatkozást, oldja meg a kérdést önmaga erejéből, mert az így sokkal jobb és kevésbbé fájdalmas lesz. Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rossz munka anyagpusztítást jelent. Aki pe­dig ma anyagot pusztít, az kétszeresen vét a nemzet ellen. A józan magyar iparos társadalomhoz szó­lok. Ismerem e réteg tiszteletreméltó hagyo­mányát, komoly, nagy értékét, munkaszeretetét és éppen ezért hiszem azt, hogy megérti a jóakaratéi szót. Tartom is elég erősnek ahhoz, hogy megoldja ezt a belső válságot és nem­zeti hivatásának felismerésében nem engedi magát letéríteni az ősök által megjelölt útról. Ez kötelesség. A kötelességtudás pedig fénye­sen ragyog az iparosh agyomány ok között. A tisztogatás és az országépítés becsületes munkájában áldja Isten a tisztes ipart! a vármegye minden lakójához, hogy adomá­nyaival a zalai Vöröskereszt mozgalom sikerét elősegíteni szíveskedjék. Á mozgalom előbhrevitelét célzó nemes ado­mányokat kérem a járási székhelyeken működő Vöröskereszt fiókegyesületek gyűjtőkönyves akciójával kapcsolatban leróni, avagy a Vörös- kereszt Egyesület zalamegyei választmánya ál­tal a Vármegyei Bank és Takarékpénztár Rt. zalaegerszegi pénzintézetnél 30.454 postataka- rékpénztári csekkszám alatt nyitott folyószám­lára befizetni. Meggyőződésem, hogy a. vármegye közön­ségének szíve most is megnyílik s nem fog elzárkózni a mozgalom megsegítésétől és mű­ködésének felvirágoztatásától. A Vöröskereszt ügyének eiobbrevitelét célzó nemes adományokért ez úton előre is köszö­netét mondok. Vitéz gróf TELEKI BÉLA Zala vármegye főispánja, a Magyar Vöröskereszt Egylet zalamegyei választmányának elnöke. Dr. SZABAD LAJOS. Felhívás Zala vármegye társadalmához, a Vörös-kereszt mozgalom támogatására A Vörös-kereszt zalai választmányának a kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom