Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-30 / 197. szám
ÄRA 8 FILLÉR II. évlolM3!fi, 197. szám. ♦ politikai napilap #■ 1947. augusztus 30. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 2, 3 hónapra 5.70 P. Tüttössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Széchenyi időszerűsége Talán sohasem volt Széchenyi annyira időszerű, mint éppen napjainkban, a jubiláns Széchenyi-évben. Százötven esztendővel ezelőtt, 1791 szeptember 21-én született Becsben. Mint fiatal katona, resztvesz a nemesi fölkelésben s 1814-ben a győztes csapatokkal bevonul Parisba, a kongresszus idején Becsben van, innen Nápolyba megy, majd az újabb franciaellenes háború után, amelyből derekasan vesz- ki részét, Angliába indul. Kétszer volt Angliiá- ban, gyárakat látogat, lóversenyeket rendez, 1818-ban a Balkánra és Kisázsáiba utazik, Németország után Délíranciaország és Észak- olaszország az érdeklődésének helyei; tapasztalatokat gyűjt, tanul, olvas, mert érzi, hogy a műveltség, a tudás hatalom; s ő ezt' a hatalmat a nemzet javára kívánja értékesíteni. Hazatérve a magyar fajtát vizsgálja, a közállapotokat. A Nyugattal történt összehasonlítás nyomán szomorúan kell megállapítania a hazai viszonyok elmaradottságát s azt, hogy a magyar gazdasági élet szinte idegen kezekbe került. Széchenyi, a magyar sorskérdések prófétai látnoka, most már élethivatásává teszi a gondolatot: megváltoztatni a »középkori« Magyar- országot! A tudás hatalom, ez igaz, Széchényi is vallja: ő is »kiművelt emberfőkét« akar, de szerinte a nemzeti művelődés csak akkor lehet tartós és eredményes, ha van nemzeti gazdaság. munkálatait, majd közlekedési elgondolásának megvalósítására megalapítja a Híd-egyesületet s »Jelenkor« címen lapot ad ki. Újabb külföldi utat tesz Németországban, Franciaországban és Angliában; hazatérve 1832-ben sajtó alá rendezi a »Stádium«-ot. Megindítja a tiszai gőzhajózást, közben részvényeket árul s 1835-ben megszervezi a Magyar Országos Mezőgazdasági Egyesületet. 1840-ben Kossuth »a legnagyobb magyar« jelzővel tiszteli meg, de a következő évben már kirobban közöttük az ellentét, mert amíg Kossuth gyökeres irányban halad, Széchenyi politikailag a mérséklet híve s a gazdasági megerősödéstől reméli az ország újjáéledését. Fölépíti az első gőzmalmot, majd a Lánchíd alapjait veti meg, 1848-bán pedig az első felelős magyar minisztériumban elvállalja a közlekedésügyi tárcát, de lelkileg már meg- hasonlott s ugyanez év szeptember 2-án elborult elmével Döblingbe kerül. Három év múlva azonban állapota folytonosain javul; 1858-ban ismét porondra lép s a Bach-nend- szerret szemben a magyar nyelv jogaiért száll síkra, amivel újabb —* s számára végzetes — zaklatásoknak teszi ki magát. Idegei végképpen felőrlődnek s aki a kitartó, szívós munkára annyi példát, buzdítást adott, 1860 április 8-án önkezével vet véget életének. Lángész volt. Kezdeményezései annakidején fölrázták a nemzetet s bár közönnyel és meg- nemértéssel is kellett küzdenie, eredményekéit tudott, mert akart elérni s lett tennünk Széchenyi kora és a mai kon között. Vájjon ma nem a gazdasági átalakulás és újjáéledés nagy lehetőségeinek korát éljük? A politikai eszmeáramlatokkal szemben — vagy párhuzamosan — megint csak) nem a nemzetgazdasági erők törnek dübörögve fölfelé? De igen. Széchenyit most értjük meg és értékeljük teljességében, csakhogy ebben a megértésben és értékelésben a legtöbbször éis elsősorban a múltra gondolunk és nem a jelenre. Széchenyi azt mondotta: »A múlt nem áll hatalmunkban, de a jövendőnek urai lehetünk.« Ebből pedig az következik: nem elég a múlton merengeni, hanem komoly, önzetlen és áldozatos munkával a szébb jövendő alapjait kell lerakni. Nem elég üzleti előnyöket szerezni a gazdasági átállításból, nem elég »aladárosLotíni«, nem elég az egyévi haszonlesésből a percnek élni azzal, hogy »utánam a vízözön«. Hanem igenis: a lateiner, vagy más közép-, vagy felsőosztálybeli, ha üzleti téren, tehát nemzetgazdasági síkon akar működni, tartson önvizsgálatot: van-e benne rátermettség, felelősség- és hivatástudat, tud-e a nemzet javára dolgozni, a közösség javára értéket gyarapítani. Ha nem: álljon félre — de méginkább: állítsák félre — azoknak útjából, akik akarnak és tudnak hasznos és pedig a nemzet javára is hasznos munkát végezni. Meg 'kell újhodni az egyénnek, így átalakul a társadalom — itt elsősorban a parasztosztályra gondolunk, amelyet, mint a nemzet tartó pillérét, nem lehet kirekeszteni a gazdasági újjáalakulás folyamatából — s A szabadelvűség például minden jövevényidegennek, bevándoroltnak kedvezett, csak éppen a magyarnak s a jobbágysorsból 'fölszabadult parasztságnak nem, mert a kötött birtok béklyói továbbra is ránehezedték s a szabad verseny csak kizsákmányolását eredményezte. Széchenyi fölfogására jellemző, amit például a zsidókérdésről mondott, hangoztatva, hogy »most az egész emberiséget, a zsidókkal együtt szívünkhöz szorítjuk; most a legnagyobb libe- rálisták vagyunk. Ámde a mi helyzetünk e részben nem olyan kedvező, mint például az angoloké. A nagy angol elemben a zsidó elvegyülhet. Ha egy tóba egy palack tintát töltök, ez nem rontja meg a tó vizét, de ha a magyar levesbe egy palack tintát töltünk, megromlik a leves és azt nem eheti meg az ember.« Harcolt a jobbágyterhek csökkentéséért, a magyar nyelv jogaiért, a főrendek tábláján magyarul szólal föl, az alsótábtán pedig — a nemzeti művelődés erőssé tételére — egyévi jövedelmét ajánlja föl a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására. S ezután nemzet- gazdasági téren szolgálja a magyar jelent és alakítja a magyar jövendőt. Megalapítja a tüzkárelleni biztosító társaságot, a hazai lótenyésztés előmozdítása érdekében Pozsonyban lóversenyt rendez, könyvet ad ki 1828- ban a »Lovakrul« s hogy a külföldre utazgató magyar urakat pénzköltésre hazaédesgesse, élet rehívja a Nemzeti Casinot. »Hitel« című könyvében az áldatlan kötött birtok visszásságait veszi tollhegyre, közben megindítja a Duna-szabályozás és gőzhajózás előkészítő alkotásai ma is élntek, épp úgy, mint eszmél. Sokoldalú volt és fáradhatatlan, aki nemcsak szónokolt, hanem cselekedett is, tetteinek rugóit azonban sohasem egyéni önzés mozgatta. Amit alkotott, az mindig a haza üdvét, a nemzet boldogulását szolgálta. Amikor eseményekben és eredményekben gazdag sorsalakító munkásságát itt röviden fölvázoltuk, akaratlanul is összehasonlítást kelHúszónké,t év keservei, szomorú emlékei kisértenek. Valóság volt. Kopogtunk, kilincseltünk. Panaszaink halmazát emésztette fel a papír. Kis urak, nagy urak, képviselők Ígéreteivel telt meg tarisznyánk, — az elintézés pedig rendszerint a papírkosárban fejeződött be. Türelmesen vártunk és bíztunk, éreztük és tudtku, hogy majd megérkezik a mi napunk is. Mi, alsólendvai magyarok, nem is tévedtünk. A hosszú, fájdalmas vándorlás után hazaérkeztünk. Itthon vagyunk ismét, érezzük és nem túdunk eléggé betelni csonka anyánk szeretetével. A viszontlátás öröme lekötötte lelkünket, egész lényünket. Ideje már, hogy immár az öröm mellett a valósággal is foglalkozzunk. A megélhetésnek1, a mindennapi életnek vannak követelményei, amelyek Alsólendva életét hivatottak biztosítani. Azt mondják: »A néma gyermeknek anyja sem érti szavát«. Alsólendva nem kívánja a néma gyermek szerepét. a tiszta szociális közéleten naggyá, virágzóvá épülhet nemzetgazdaságunk. Ne feledjük: gazdasági fölemelkedésünk közös érdek: ma már versenyképessé kell válnunk világviszonylatban is, különben megint csak mások állnak elénk s azok kezéből kapjuk a magunktermelte javakat. Széchenyi korának távlatai nyíltak meg előttünk. Most kell megmutatnunk, hogy akarunk és tudunk cselekedni! Hazajöttünk, jelentkezünk és tisztelettel kérünk. A haladást és a fejlődést kívánjuk. Az eddig eltelt négy hónapi tétlenségből elég volt. El kell távolítani a város életéből minden emléket, amely magán viselné a jugoszláv doh szagát. A város közönsége élni akarja az ő magyar életét, amelynek alapja és irányítója a nemzeti gondolat. Ebben az irányításban a város magyar énje érvényesülhet csak. A város életének felépítésében immár itt az ideje, hogy a keresztény magyar gondolat érvényesülhessen, mentesen minden zsidó mesterkedéstől. Ennek ugyanis — megüzenhetjük mindazoknak, akiket illet — örökre lejárt az ideje a magyar életben. A járási Közművelődési Egyesület, amely Alsólendva keresztény társadalmának nagy nagy többségét képviseli, célkitűzéseit a következő jelszóba tömörítette: »Mindent a magyar nemzetért és a magyar művelődésért.« Ebbe a jelszóba van belesürítve a város ^keresztény magyar élete is, nemkülönben öszALSÓLENDVA LELKE
