Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)
1941-08-09 / 181. szám
5 Menyasszonyszökfeíés a sümegi várból egy püspök holttestén keresztül... 1941 augusztus 9. __________________HawMelkt Ha sümegi vonatkozású képet forgatunk kezünkben, vagy ha Sümeget valamely irányból meg akarjuk közelíteni, leguralkodóbb pontjaként Sümeg romkoronás vára ötlik szemünkbe, amely egyben legjellemzőbb vonása is a községnek. Valóban így van. Mert Sümeget és dicső múltját a történelem fonta virágkoszorú fogja egybe szorosan, mondhatni, elválaszthatatlanul. Ennek »préselt« virágszirmaira vissza- visszaröppen emlékezetem, hogy annak illatából néhanapján ihletet szívjon és megtermékenyítse a fehér papírmezőket... * Ki hinné, hogy az a várrom., amely ma a hajnalhasadást a várudvart tarkára hímző vadvirágok szűzi harmatcseppjeivel üdvözli és az a romkorona, amelyre ma a leáldozó nyári nap tüzes sugarai vérvörös búcsúcsókokat szórnak, ifjú korában, amikor még a várfalak épek voltak, a szerencsétlen kimenetelű mohipusztai csata után 1241-ben IV. Béla királyunknak menedéket nyújtott a tatár hordák elől. A mindig nemzeti érdekeket védőj hol török-, hol meg királypárti vár, amelyben Bocskay István, Bethlen Gábor, II. Rákóczi Ferenc és a királyok vezérei, továbbá zsoldos és önkéntes katonasága megfordultak, még hosszú ideig borsot tudott törni az ellenfél orra alá. Ezt mj sem bizonyítja ékesebben, mint a várnak — amint Darnay Kálmán: Sümegi kalauz-ából olvassuk — a türjei, máhói (gógánfai) és csabszentistváni (csabrendeki) úgynevezett táborhelyi és tatárverés dűlőkben lezajlott magyar—tatár csetepaték után a tatárok eredménytelen ostroma, a szentgotthárdi vesztett csatából 1664-ben Székesfehérvár felé vonuló Köprülizáde Ahmed török nagyvezér seregének hasztalan várbevételi kísérletei. Majd amikor a szűzmáriás kuruc lobogókat lengette a várvölgy szele, a Habsburgok vezéreivel nézett mindaddig farkasszemet, amíg a dicsőséges romhányi és vadaskerti, majd a vesztett trencséni csata után le nem hull a kurucok szerencsecsillaga és a Nagyságos Fejedelem sátorában föl nem sír a muzsikás lelkű cigány- lánynak, Czinka Pannának hegedűje és a várfalon el nem hal a fáradt szellő simogató fuvallatával együtt a harcot lefújó tárogatók zokogásaa. * Bár a vár kétszer is villámcsapás áldozata lett és pedig 1562-ben, meg 1774-ben, de a veszprémi püspökök a nép segítségével mindig talpraállították. Mercy osztrák tábornok 1713-ban égy zivataros éjtszakín a várat fel- gyújtatta, de a mesterséges elemi csapás a köztudat számára örök titok maradt. Még pa- dányi Bíró Márton veszprémi püspök 1745- ben mozgalmat indított a vár fölépítése érdekében, de az engedélyt célzó kérvénye megfeneklett a bécsi Burg sötét útvesztőiben. Akkor határozta el a püspök, hogy a vár helyett megépítteti a mansardtetős püspöki kastélyt. Kuruckodása miatt a császárok szemében kegyvesztetté lett vár titkon belekerült a bécsi udvar feketekönyvébe. Ennek látható eredményeként a vár sorsát II. Lipót 1791-ben történt intézkedése végleg megpecsételte azzal, hogy a zsoldos császári katonaság császári parancsra lerombolta. Pár évtizedig még túlélte ä vár a reá mért halálos csapásokát, keblében még lihegett az élet. Hiszen a jó táblabíróvilág idején az épen maradt fellegvár lovagterme, különösen Kisfaludy Sándor korában, akárhányszor alkalmat nyújtott nagyasszonyainknak, hogy férjhezadandó kisaSZ- sziony-leányaikat az ott rendezett fényes táncestélyeken, vagy születés- és névnapokon tartott mulatságokon bemutassák. Ellenségei hiába óhajtották, a vár mégsem múlt ki szürkén, egyszerűen, hanem fenséges hattyúdallal, pompás külsőségek között 1867-ben, a kiegyezés korában hagyta el dicső falait az élet. A koronázási ünnepség alkalmával I. Ferenc József király és Erzsébet királyné iránti hűség és tisztelet jeleként az udvaron gyújtott hatalmas máglya messzeíénylő lángjának mi- riád szikrája között búcsúzott. A repkénybokros vároldalhoz szerényen simuló ferences kolosto" 4500 kötetes könyvtárának sárgalevelű krónikája azonban nemcsak a dicsőséges csaták tanító emlékeit, hanem a vártörténet regényes részéit is némán őrzi az utókor számára. Hogy a régebbi időben is sokszor a szív, vagyis az érzelem kerekedett az ész, az értelem fölé, azt talán legjobban az alábbi krónikafoszlány példázza. Eocskay István fölkelése idején Ujlaky Lajos volt a sümegi vár ura, aki nagy császárbarát hírében állott, de amellett nagyon szentéletű püspök és jámbor lélek volt. Mivel erélyes kézzel szedette a sarcot, nem; valami nagy népszerűségnek örvendett, hiszen a nagy embereket akkor is többnyire félreismerték és kevésbbé értékelték. De a püspök cselekedetét meg lehet érteni, mert a várnak, továbbá katonaságának fenntartása óriási vagyont emésztett föl. Különösen Bocskaynak az emberei fenekedtek rá. Ennek politikai és anyagi háttere volt. Fényes esküvőre készülődött a vár népe 1605-ben. Piszky Klára, Piszky István tihanyi várkapitány leánya és Petheő László, a rezi várkapitány esküvőjét akarták a várban megtartani. Már együtt volt a násznép, csak a vőlegényre vártak, amikor a lakodalomra ösz- szesereglett nép pohárkoccintgatásai közben beállított a várba Hagymási Miklós (Kristóf) szentgróti várúr és dézsmát hozó sereghadnagya, Csaby Mihály, aki már a leányt titkon eljegyezte. Ä hivatlan vendégeket a szíves gazda 'hírében álló püspök barátságosan fogadta 'és mit sem sejtve, a dolog anyagi részének elintézése céljából félrevonult a hadnaggyal. Közben Horváth Bálint, Csaby beavatott embere 18 lovassal együtt elterelte a vendégek 'figyelmét ügyes szórakoztatással. Ekkor történt, hogy a félrevonult védtelen püspököt Csaby csatabárdjával orozva meggyilkolta, aztán felhasználva a zűrzavart, a hozott arannyal együtt elvágtatott a várból pejparipáján. Majdnem ezzel egyidőben — adott jelre — Hagymási meg a fehér ruhába öltözött menyasszonyt szöktette ki a vár egyik rejtek ajtaján és ‘lóháton Csaby után vágtatott. S mikor az utolsó lódobogás is elhangzott, a szentgróti vár felvonó hídja felágaskodott és az üldözők hiába eredtek a szentKERESZTÉLY hírneves zongoraterme BUDAPEST Vilmos császár ut 66 Legjobb zongorák legolcsóbban, részletre is. Csalódás sohasem érheti. grótiak nyomába, néma maradt a szentgróti vár vaskapuja a döngetésre. Bocskay emberei a császáriakkal szemben győztek, mert eltüntettek útjukból egy nagy császárbarát embert, megkaparintották egyévi jövedelmét, sőt a gazdátlanná lett sümegi várat is megszerezte Némethy Gergely, Bocskay országló seregének híres vezére. De sem Némethy, sem a szentgrótiak nem sokáig örülhettek szerencséjüknek, mert az űj várbíró még erélyesebben sarcolt, mint elődje és a környék népe-kieblábalta hamarosan, a szerít- grótiakat pedig erős császári sereg ugrasztottá meg. Alig tudott a fiatal pár rejtekajtón keresztül is megmenekülni az ellenfél elől., A fiatalok a mézeshetek javarészét már a Bakony sötét rejtekében töltötték el. Alkalom- adtán török erődbe jutottak, ahol biztosan élhettek zavartalan boldogságuknak. * Ezek után könnyen megértheti a vár romjain eltűnődő és onnan szerte mélázó vándor, hogy a pitymallatnak a letűnt szép időket visszasíró gyémántszemei: a harmatcseppek miért törölgetik magukat oly bánatosan a szemérmes napsugarakba és miért vet oly megértő tekintetet a várra öreg barátjaként az éj vándora: a fagyosképű hold. Hiszen a vár falai közt nem jeltelenül nyugszik a múlt. Kőkoporsója felett nem az elmúlás, hanem a szebb magyar élniakarás lebeg... KALAMÁR KÁLMÁN. Uiabb három személyt helyeztek rendőri őrizetbe Tapolián Dr. Fehér János behelyettesített tapolcai főszolgabíró rendőrhatósági őrizet alá helyezte és a budapesti főkapitányság fogház- és toloncosztályának adatta át Drexler Béla debreceni zsidót. Drexler többször büntetett előéletű ember, aki csavargásai miatt a közbiztonságot veszélyeztette. Ugyancsak elrendelte a főszolgabíró Kovács Gyula tapolcai zsidó termény- és fűszerkereskedőnek, valamint Szabó István tapolcai kereskedőnek rendőr- hatósági felügyelet alá való helyezését. Ezek a személyek a viszonteladásra vásárolt kukoricát kilónként 32—38 fillérért adták el és így árdrágítást követtek el. A csendőrörs a zalaegerszegi kir. ügyészségnél följelentést is tett ellenük. Az ítélet megokolása szerint tűrhetetlen, hogy egyes kereskedők a törvényesen megállapított árakat semmibe véve, kényük- kedvük szerint állapítják meg az arakat és kihasználják a megszorult lakosság kényszerhelyzetét. szükségletét HUV !a«Á< • N18f mo$f jegyeztesse elő a S könyvkere skedé sben
