Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-08 / 104. szám
irnfmifkET 1941 május 8. Megindul az uiiá A bejelentések során a főispán megemlékezett a törvényhatóság részvétérőt gróf Teleki Pál halála alkalmából, valamint a vármegyei közélet halottairól, akiknek emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvben örökítette meg. Az elhalálozások és más helyre költözések által megürült bizottsági helyekre az alispán dr. Germán Gyula ügyvédet (Zalaszentgrót), Pais Sándor ref. lelkészt (Bar ab ás szeg) és dr. Haág János OTI kerületi vezetőt hívta be. Majd az igénybevétel során összegyűlt gabonamennyiségről és az erdélyi menekültek támogatásáról' számolt be a főispán. Dr. Brand Sándor az alispáni jelentés kiegészítéseképpen előadta, hogy a Murától északra levő zalai területeken a katonai köz- igazgatás munkája, a történelmi Zala megyéhez való tartozandóság és a kétséget nem hagyó döntés hatása most már oly nyugalmat teremt, amely senki által soha többé megzavarható nem lesz. A vármegye fokozottabb mértékben fog hozzá ennek a területnek újjáépítő munkájához. A visszakerült részek birtokbavételénél a Zalához való mélységes ragaszkodásnak leghűségesebb jelei nyilvánultak meg. 'A vend lakosság nagy szorgalommal keresi fel a két évtized előtt abbahagyott munkahelyeit, naponta százával jönnek át a megnagyobbodott Magyarország területére, ahol megkeresik a télire valójukat és ápolják a saentistváni vármegyéhez való gondolatnak államfenntartó érzését. A muraközi nép állás- foglalásával kapcsolatban megemlítette, hogy ott a rendkívüli lelkesedés és elszántság korlátokat nem ismer. Bizonyos elégedetlenkedés mutatkozik azonban amiatt, hogy az átmenetileg horvát közigazgatást végző tisztviselőik között még ott vannak azok, akik a volt jugoszláv állam minden védelmi rendszerének ol'tal- mazói és a csetnikek támaszai voltak. Remélhetőleg a honvédvezérkar és a szombathelyi hadtest vezérlő tábornokának bölcsesége megtalálja a kérdésben azt a kivezető utat, amelyhez kétségkívül sok higgadtságra és megfontolásra van szükség. Murakosi küldöttség Örökké nevezetes és megható esemény volt, hogy a megyegyűlésen muraközi küldöttség jelent meg, amely 93 ottani községből származó 12.501 aláírást tartalmazó hűségnyilatkozatot nyújtott át, hogy a vármegye vezetősége juttassa azt el a kormányzó úrhoz. A közgyűlés lelkesen ünnepelte a muraközieket, köztük olyanokat, akik a törvényhatóságnak' hosszú 'időn át tagjai voltak. Miután a főispánnak előadták a közgyűlés felfüggesztésének tartama alatt a kérésüket és a nyilatkozatot átadták, a sok vihart és lelkesedést látott nagyteremben Zrínyi Miklósnak, a romantika művészetével kidolgozott arcképe alatt foglaltak helyet. A gyűlésnek újból való megnyitása után először a főispán üdvözölte őket, akiknek megjelenése annak bizonysága, hogy az elszakított területeken mindig élt és munkált Zrínyi Miklósnak szelleme. Szem nem maradt szárazon, amikor maga a főispán is meghatott lélekkel olvasta fel a hűségnyilatkozatot, amelyben a mura'köziek az ezeréves magyar Tcöte- lékhez, Magyarországhoz való hűséges ragaszkodásuknak adnak kifejezést, Magyarországtól remélik sorsuk jobbrafordulását, nyelvüknek, szokásuknak ihegbecsülését és a régi boldog együttélésnek visszajőve felét. Határozottan kijelentik, hogy ezt a nyilatkozatot önként és szabadon tették és remélik, hogy az illetékesek az ő óhajtásukat eljuttatják Hitlerhez és Mus- solinihez is. A vármegye jegyzőkönyvben örökítette meg ezt a történelmi jelentőségű eseményt. Dr. Brand Sándor alispán mélységes meg- illetődéssel méltatta a muraközi lakosságnak hűségnyilatkozatát, amely a történelmi Zala vármegye Íőispáni székét betöltő vitéz gróf Teleki Bélához, az egykori nagy erdélyi kancellár leszármazottjához, gróf Széchenyi István dédunokájához, beérkezett. A hivatali kötelesség és az egyéni érzés jogcímén üdvözölte Muraköz képviselőit, akiknek törvényhatósági bizottsági tagságát a vármegye a megszállás évei alatt sem ismerte el megszűntnek. A muraközi nép Magyarországhoz való hűségének történelmi bizonyságait sorolta fel a terem közönségének páratlan lelkesedése mellett. Visszaemlékezett arra az eseményre, amikor Gyömörey István, a Csáktornyái járás szolga- bírája 1918 december 24-én beterjesztette a vármegyéhez a Csáktornyán ugyanazon napon fölvett jegyzőkönyvet, amely szerint ő a legerélyesebben tiltakozott a megszállás ellen és csak az erőszaknak tett eleget akkor, amikor a megszálló csapatok parancsnokának átadta a reá bízott járást. Sajlát maga tapasztalataival! bizonyíthatja, hogy az évszázados muraközi magyar zalai családok üldözését és házainak fölégetését nem a muráköziek, hanem a forradalmi mámorban beözönlött szerb idegenek követték el. A menekülteket, akiknek sorsáról a vármegye gondoskodott, a derék muraköziek visszakívánták, de a belgrádi irányítók a hontalanokkal nem törődtek. A törvényhatóság minden anyagi eszközt rendelkezésre bocsátott, hogy a Szemendriában (Szendrő) bebörtönözött és megkínzott Józsa Fábián, a jószívűségéről ismert orvosinak és társainak sorsát enyhítse. Sajnos, a kiszabadításuk érdekében való fáradozás csak hosszú idő után következett be. A róluk történt gondoskodásnak, akkori hazafias aggodalmainknak és az ő szenvedéseiknek ténye örök emléknek van lefektetve az őrizetben levő iratokban. Szomorúan kell visszaemlékezni Filipics Lajos drávavásár- helyi plébános, közigazgatási bizottsági tag és Kossuth-páríi muraközi képviselőnek halálra kínzásáról és a tragédiák hosszú sorozatáról. Majd érdekes visszapillantást vetett az alispán arra, milyen történelmi eseményekkel áll kapcsolatban a haza bölcsének a vármegye nagytermében látható képe, amelyet 1862-ben festettek. Az osztrák kormány bosszúból, mert a muraköziek Jellasich horvát seregére kemény csapásokat mértek, Muraközt 1849-ben Horvátországhoz csatolta. A muraköziek azonban a horvát hatóságoknak sohasem engedelmeskedtek, mert azok intézkedéseit törvénytelenTóth kabát divatos ízléses olcsó nek tartották. Mikor aztán Deák Ferenc közbenjárására megjelent az októberi diploma és Deáknak a Muraköz igazságáért aggódó 1 lke meghozta a kérdést eldöntő népszavazást, annak emlékére festette meg a vármegye a Deák-arcképet. Ma is ugyanez a hazafias lélek irányítja muraközi testvéreinket. Azután a Muraközt felvirágoztató Wlassics Gyuláról, Terbócz Istvánról, Horváth Dezső altábor- nagyról, Uzdóczy Zadravecz Istvánról, megannyi muraközi szülöttről, Kolbenschlag Béláról, a Csáktornyái főszolgabírónak tevékenységéről* emlékezett az alispán. Kiemelte Arvay Lajos nyug. alispánnak a megyegyülésen mondott szavait, hogy »haZáúk és vármegyénk területi épségéről le nem mondunk, annak semmiféle megcsonkításába bele nem egyezünk«. Én magam — mondotta tovább az az alispán — minden ünnepélyen, vagy más alkalommal kifejezésre juttattam azt, hogy visszahozza a testvéri kapocs azokat, akiket tőlünk a kegyetlen sors elszakított. Örömmel jelenthetem, hogy a Mura és a Dráva mentén bizottság van, amely a felrobbantott hidakat a magyar mérnöki tudomány és építőipar segítségével felépíti. De a felépülő új hidak mellett épül egy új aranyhíd is, a Dráva és a Mura aranyát rejtő fövenyéből, amelyen keresztül majd testvér a testvérre talál. A szent- ilonái volt pálos kolostor kápolnájában nyugvó költő és hadvezér szavaival fejezte be az alispán beszédét: »Álom, esős idő mind elmúlik, Istennél van a szerencse és az ember szíve, ő ad szerencsét, amikor akar, amikor tudja, hogy jobb, legyen az ő neve dicséretes.« Felcsendül a nemzeti imádság hangia... Pehm József prelátus, apátplébános üdvözölte ezután a muraközieket, akik mint tavasszal a régi fészküket fölkereső fecskék, úgy jelentkeztek ma a vármegye öreg székházában, hogy a régi meleg anyai otthont feltalálják. Muraköz Magyarországnak kapuja. Mikor a költő és hadvezér Zrínyiújvárat felépítette, maga talicskázta hozzá a földet, hogy ezzel is kifejezésre juttassa annak jelentőségét. Ahogyan Muraköz szerepét Zrínyi századokkal ezelőtt látta, ugyanaz a helyzet ma is. A közgyűlés szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal ünnepelte a muraközieket, majd a törvényhatóság fokozott 'bizalommal eltelve köszöntötte Bárdossy László miniszterelnököt és Pehm József indítványára kifejezést adott annak a meggyőződésének, hogy Bárdossy László miniszterelnök, úgyis mint külügyminiszter, mindent elkövet, hogy a Délvidéknek és benne Délzalának új határai is mindenben összeessenek a szentistváni határokkal. A megindultságtól fátyolos hangú, szíves köszönet ‘hangzott el a küldöttség részéről, aztán a Himnusz csendült fel és a nemzeti imádság harsány hangjai töltötték be a teremnek hazafias érzéstől izzó levegőjét. Ebben a lelkesen izzó hangulatban kapott útravalót az aljegyzőnek megválasztott dr. Ko- váts László, aki mindjárt le is tette a hivatali esküt. A történelmi és ünnepi hangulat hatása . Jatt a közgyűlés elhatározta, hogy ezúttal minden más felszólalást mellőz, amely az alispáni jelentéssel kapcsolatban esetleg fölmerülhetnél. Azért csak a napirenden szereplő ügyeket tárgyalták le és azokat a kisgyűlés javaslatainak megfelelően fogadták el. Galsai Polgár Ferenc tapolcai főszolgabírót június 30-ával buzgó munkásságának elismerése mellett nyugalomba helyezték, ugyancsak saját kérelmükre nyugdíjazta a közgyűlés Horváth József, Tanai Ferenc altiszteket és Varga Vendel útőrt. A társtörvényhatóságok átiratait magáévá tette a vármegye és a kormánynál pártoló felirattal támogatta. A gazdák kötelesek védekezni a kukoricamoly ellen Tavaly a kukoricamoly hernyója az egész országban nagy károkat okozott főleg a fejlődés kezdetén lévő csövek elpusztításával. A hernyó a tejesedő szemeket is megfmkálja és ennek nyomán penészedés jelentkezik, a kukorica szára pedig a furkálások miatt nagvobb szélben megtörhetik. A védekezés az 1926 ban hozott földmivelésügyi miniszteri rendelet érelmében országosan kötelező A kukorica- és cirokszárat a föld színén kell levágni, mert a csonkokban hernyó maradhat vissza Aki tehát múlt ősszel magasabban vágta le a szárat, az legkésőbb május 15-ig köteles a szármaradványokat összegyűjteni és elégetni. Ugyaneddig az időpontig a kukoricaszárat megszáritva eltett csalamádét és cirokszárat fel kell használni, hogy a hernyó elpusztuljon, mielőtt pillévé átalakulna. Aki nyárra kukorica- vagy cirokszárat tüzelőnek el akar tenni, az május 15-én túl csak elvermelve tarthatja készletét, háromarasznyi vastag földréteggel takarva. Kerítés, csőszkunyhó készítésére, vagy tetőfedésre csak egy évnél idősebb tengeri- vagy cirokszár használható. LAKÓK NYILVÁNTARTÁSI KÖNYVE KAPHATÓ A KAKAS-NYOMDÁBAN
